Amikor cipőt húzok és elindulok futni, az első kilin a testem a túlélésért küzd. Igyekszik vért küldeni az izmaimba, hogy ne csak vonszolódni, futni is tudjak.
Talán pont ennek köszönhető az egyszer csak beköszönő üres elme.
Kimegy a vér az agyamból a mozgás szempontjából fontosabb helyekre és az agyam befejezi a túlgondolást.
Majd egyszer csak az űrbe valami más költözik. Olyan igaznak vélt tudtás, mely egyszer csak a következő domb után ott van.
Betölti az üres elmém.
A test a lélek fizikai kommunikációs csatornája. Az autó és az otthon szintén.
A lélek próbálkozik.
Igyekszik megvédeni közvetlen otthonát, a testet.
Előbb jelez az autón.
Odalesznek az első lengéscsillapítók. Az úton, amin épp előre haladsz valami ki fog billenteni és nem lesz ami a kilengésed csillapítsa, ha nem viszed időben szervízbe az autód. Csak vársz és mész, majd egy gyorsabban bevett élesebb kanyarban felborulsz és totálkáros lesz az autód. El kell vontatni.
Elromlik a váltó. Már rég váltanod kellene. Az élet ezerrel jelez. Már az autód sem akar odavinni, ahova menni akarsz. De te mégsem váltasz. Csak mész és mész. Hajtod. Megvárod, amíg minden szétesik és a váltód úgy hullik darabjaira, hogy mire kijön az autód a szervízből, már váltottak helyetted.
Felújításba kezdesz, szépen halad minden, egyszer csak elakad. És ott maradsz egy félig kész házban.
Talán jobban át kell gondolnod, hová vered be a következő szöget.
Talán pihenőre van szükséged.
Talán valamit neked kell megtenned.
Akárhogy is, hirtelen csak azt látod, hogy kosz és hatalmas rendetlenség van körülötted. Szerszámok itt. Gipszkarton darabok ott.
Lehet, hogy még nincs pénzed szervízre, lehet hogy még nem tud fogadni az autószerelő. Lehet, most ennyire futotta a félre tett pénzed a lakásra, lehet hogy a kiviteleződ tűnt el a lila ködben.
Bármi történt is, amíg újra összeállnak a dolgok, aggódás és önmarcangolás helyett mehetsz lassabban. Átgondolhatod, mi az, ami kibillent az egyensúlyodból. Válthatsz egyet, meghozhatod a döntést, hogy mit igen és mit nem, átgondolhatod, mi a fontosabb.
Összeszedheted a széthagyott szerszámokat. Leviheted a pincébe a megmaradt anyagokat. Kitakaríthatsz. Felrakhatod azt a polcot, amit te is fel tudsz rakni. És átgondolhatod, miért az elakadás? Milyen idejemúlt régi elemeket akartál bent hagyni? Mi az amit még fel kellene újítani, de eddig nem gondoltál rá, mert a nagy nyüzsgésben nem is vetted észre hogy még ott van?
Az, hogy valami nincs rendben, teljesen rendben van.
A ma legnagyobb tragédiája, hogy mindenki teljes válszélleségben a nap 24 órájában az élet minden pillanatában csak jól akar lenni.
A veszteség, a gyász, a változás, az hogy vannak napok amikor nem vagyunk rendben, teljesen rendben van.
Az nincs rendben, amikor mindezek a történések hagyjuk, hogy olyan mélyre taszítsanak minket, ahonnan már nincs visszaút oda, ahol amúgy szeretet, béke és minden rendben volt, csak mi képtelenek voltunk elfogadni a jeleket és magunk mögött hagyni magunkat.
Kevesebb megjelenítése
Mesemondó blog 