Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Maradj nyeregben!

    Maradj nyeregben!

    Nincs lovagi torna ló nélkül. A bajvívás izgalmait kicsiben is átélhetik a gyerekek, ha elkészítjük hozzá a szereplőket. Nyáron a nagy melegben jól esik a finom hideg gyümölcslé. A dobozokat ne dobjuk ki, hasznosítsuk újra!

    A papírkerekeken guruló lovakat egy pálcával kell egymással szembe tolni, miközben a vitézeknek úgy kell megülni a lovakon, hogy hátra tudjanak billenni, de ne essenek le, amikor a másik dárdája mellbe találja őket.

    A győztes az, aki a nyeregben marad!

    Alapanyagok:

    • üres üdítős dobozok kétféle méretben
    • színes papírok, krepp-papírok
    • vastag karton – fehér, fekete, arany, ezüst
    • kis darab hullámkarton – arany, ezüst
    • kb. 40 cm arany- és ezüstszínű farkasfog
    • 2-2 db papírgolyó
    • 2 db hurkapálca
    • 2×50 cm hosszú tiplirúd (6 mm átmérőjű)

    Egyéb kellékek:

    • lakkfilcek többféle színben
    • olló
    • ragasztó
    • sniccer

    Így készítsd el:

    Vágjunk le a kisebb doboz aljából 3 cm-t, csomagoljuk be színes papírba a nagyobb dobozzal együtt. Szabjunk a nagyobb doboz köré krepp papírból palástot.

    Vágjuk ki az alkatrészeket színes papírokból és kartonokból: lófej, sörény, sisak, 2 cm-es korong a dárdához, 7 cm-es korongok a kerekekhez, pajzs, nyereg – 18×7 cm. A kereket több rétegből ragasszuk össze, mert így stabilabb lesz. A lovagi páncélt a metálszínű hullámkartonból szabjuk. Ragasszuk egymásra az összetartozó darabokat.

    Dárda: fessük le fehérre és lakkfilccel díszítsük. Egyik végére ragasszunk egy kisebb papírgolyót, másik végére húzzunk egy színes papírkorongot és egy nagyobb papírgolyót.

    Lófej: ragasszuk a ló egyik oldalára a sörényt, majd vagdossuk be 3-4 mm-enként. Ragasszunk mindkét oldalára “fufrut”, majd rajzoljuk meg a szemeket és az orrlyukakat. Farkasfogból ragasszunk kantárt.

    Pajzs: ragasszuk fel a pajzs darabjait színes papírokból.

    Lovag páncélja: vágjuk ki a sisakrostélyt ollóval, készítsünk hajtást a fej alsó részén, majd a rostélyt ragasszuk kétoldalt a lovag fejére. Ragasszuk a hullámkartont a kis dobozra, a sisakot a tetejére, végül pedig a lovagra a pajzsot.

    Állítsuk össze a lovagokat a rajz alapján. Ragasszuk egymáshoz a dobozokat, rögzítsük a díszítőelemeket, és a tiplirudat szúrjuk át a dobozon.

    Kezdődhet is a viadal!

  • Mégsem lehet ünnepelni

    Mégsem lehet ünnepelni

    Egyszer valahol messze, Indiában vagy Kínában lakodalomra készültek. Az ifjú pár nagyon szegény volt, ezért az esküvői meghívókra ráírták, hogy mindenki hozzon magával egy üveg rizsbort, és töltse érkezésekor a bejáratnál lévő nagy hordóba. Ezzel mindenki hozzájárult volna a szép és nagyszabású ünnepséghez.

    Amikor már mindenki összegyűlt, a felszolgálók merítettek a hordóból. De amikor az ifjú pár egészségére koccintott és ivott a volna a násznép, mindenkinek lefagyott az arcáról a mosoly: ugyanis mindenkinek tiszta víz volt a poharában.

    Most aztán mindenki megbánta, hogy így gondolkodott: – Ó, azt az egy üveg vizet, amit én beleöntök, senki sem fogja észrevenni! – Csak sajnos mindenki ugyan ezt gondolta. Mindenki a másikra számított, és így akart együtt ünnepelni. Így viszont nem lehetett megünnepelni a lakodalmat.

    Visszacsatolás

    • Meddig megyünk el, ha tenni kell valamit a csapatunkért?
    • Hol ér véget nálunk a kölcsönös támogatás?
    • Mikortól érezzük úgy, hogy mi magunk csak a második helyen állunk?
    • Mi vonatkoztatható a mi csapatunkra a fönti történetből?
    • Konkrétan mit tehetünk, hogy ezt a viselkedésmódot elkerüljük?

    Felhasználási javaslat

    A következő eljárásmódok közül választhat egyet a történet feldolgozásához:

    1. Minden résztvevő kap egy kis üveg szörpöt, melynek a címkéje helyén maga a történet áll. A szörpöt aztán állandó emlékeztetőül az íróasztalra tesszük. Az se lenne rossz, ha még lennének további üres címkék, amelyekre a résztvevők ráírhatnák legfontosabb felismeréseiket vagy terveiket, majd ezt követően az üveg hátuljára ragaszthatnák.
    2. Állítsunk szimbolikusan egy üveg szörpöt és egy üveg vizet a kör közepére, mielőtt a történetet felolvasnánk! Esetleg két szörpös üveget is tehetünk a kör közepére, amelyek közül az egyikben víz van, a résztvevők azonban nem tudják, melyikben.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Képernyővédő

    Képernyővédő

    Helyszín: egy erdei tisztás, mező vagy játszótér

    Életkor: 6 éves kortól

    Létszám: 4 főtől

    Időtartam: 10-15 perc

    A játék célja: koncentráció, koordináció

    Kellékek: 4 db toboz

    A játék felvezetése

    Ha a számítógépet bekapcsolt állapotban egy ideig nem használják, bizonyos idő elteltével működésbe lép a “képernyővédő”. A képernyő egyik oldaláról színes pöttyök úsznak át a mások oldalra, ott nekiütköznek a képernyő szélének, és elindulnak visszafelé. Időközönként egy színes pötty jelenik meg a képernyő tetején, és hasonló utat jár be, csak éppen a képernyő felső és alsó széle között közlekedik.

    Ha ez a pötty nekiütközik egy másiknak, akkor ez a másik megváltoztatja a mozgás irányát, és onnan kezdve ő is a képernyő felső és alsó széle között ingázik. A színes pöttyök addig próbálkoznak ütközni a többi pöttyel, amíg az útjuk meg nem változik úgy, hogy a képernyő alsó és felső széle között mozogjanak.

    A játék menete

    Jelöljük ki 4 tobozzal egy négyszög alakú pálya 4 sarkát. A négyszög oldalait játékosok alkotják. Minden játékos a játéktér ugyanazon oldalán áll – 1 kivételével. Startjelre elindulnak a másik oldal felé (például keletről nyugatra).

    A játékosok különböző sebességgel, egy irányban haladhatnak: e sebesség csak akkor változtatható, amikor átérnek a játéktér túloldalára. 1 játékos ugyanezen szabályok szerint halad a játéktér tetejétől az aljáig (például észak felől déli irányba): az ő célja a másik irányban haladók megérintése. A játékos által megérintett másik játékosnak meg kell változtatnia a mozgási irányát úgy, hogy ezentúl a játéktér felső és alsó széle között mozoghat csak tovább. A játék akkor ér véget, ha minden játékos a pálya alsó és felső széle között mozog.

    A játék lehetséges variációja

    A megérintett játékosok kiesnek a játékból.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Nagyokos Arnold

    Nagyokos Arnold

    Csinálj a kezedből bábfigurát, akinek túlfejlett matekos egója van!

    Korcsoport: 7-8 évesek

    Ebben segít: úgy tehetsz fel matekos kérdéseket, hogy az nem tűnik vizsgáztatásnak.

    Az első gyakorlatban (Játszd meg az ostobát!) már volt szó róla, milyen hasznos, ha ahelyett, hogy vizsgáztatnád gyermekedet, a matekfeladatokat csapatmunkában oldjátok meg. Semmi más nem kovácsol erősebb csapatot, mint egy közös ellenség. Ez a szerep pedig a kézbábra vár.

    Tartsd fel úgy a kezdet, hogy a hüvelyk- és mutatóujj szájat formázzon. Készen is van a báb, aki alig várja, hogy beleszóljon mindenbe. “Szia, Arnold vagyok – mondja -, és valóságos matekzseni. Tudom, mennyi háromszor nyolc, amit senki más nem tud! Fogadjunk, hogy neked fogalmad sincs róla!”

    Nehéz ellenállni egy ilyen magaslabdának, és a legtöbb gyerek alig várja, hogy bebizonyíthassa Arnoldnak, mennyire nincs igaza. “Huszonnégy!” Arnold egyre mérgesebb lesz, ahogy rájön, hogy mégsem olyan utánozhatatlan matekzseni, ahogy hitte.

    Ha gyermeked nem tudja rögtön a választ, küldd el Arnoldot egy kis időre. “Jól van, én most egy kicsit eltűnök, de fogadjunk, hogy mire visszajövök, még mindig nem fogod tudni a helyes választ!” – közli pökhendin a kezed, mielőtt elvonul az asztal alá. Ekkor te és gyermeked együtt kitalálhatjátok a helyes megoldást. Hihetetlen (de amúgy nagyon aranyos), hogy még a 6-7 éves gyerek is simán elfogadja, hogy te és az egyik kezed külön személyek vagytok, és miután megvan a válasz, és Arnold előbújik, a kicsik boldogan fognak elhencegni vele, hogy tudják a megoldást, és imádják, ahogy Arnold felrobban mérgében.

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • A csillagszemű juhász

    A csillagszemű juhász

    Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, volt egyszer egy király. Ez a király nagyon szeretett tüsszenteni. Ahogy reggel fölébredt, mindjárt tüsszentett egyet. De tüsszentett ebéd után is, vacsora után is, sőt még álmában is megesett vele, hogy eltüsszentette magát. Ilyenkor pedig mindenkinek azt kellett mondani:

    • Egészségére, felséges királyatyám.

    Mondta is mindenki engedelmesen, mert a király nagyon hatalmas volt s az emberek féltek tőle.

    Élt ennek a hatalmas királynak az országában egy juhász. Ennek a juhásznak a két szeme úgy ragyogott, mint az eleven csillag. Ezért csillagszemű juhásznak nevezték.

    Egyszer a csillagszemű juhász behajtotta a nyáját a palota udvarára, mert a király birkapörköltet akart enni. Mikor a király meglátta a juhászt, nagyot tüsszentett. De a csillagszemű juhász nem kívánta egészségére. Hiába fenyegette a király, a juhász azt felelete, hogy ő ingyen nem kívánja egészségére a tüsszentést.

    • Hát mit kívánnál? – kérdezte a király.
    • Felséges királyatyám lányát kívánnám feleségül – válaszolt a juhász.
    • Hadd mehessek hozzá! – szólalt meg a királylány, mert nagyon tetszett neki a csillagszemű juhász.

    De a király nem hallgatott a lányára, hanem parancsot adott a katonáknak, hogy a juhászt vessék a fehér medve tömlöcébe. Úgy is tettek. De a medve, mihelyt meglátta a csillagszeműt, mindjárt a lábához feküdt, a kezét nyalogatta. A juhász elővette a furulyáját, muzsikált rajta, a medve pedig táncolt hozzá. A nagy muzsikaszóra odaszaladt a király, hát látta, hogy a juhásznak semmi baja nem esett.

    • Mondod-e, hogy egészségemre? – kérdezte a király.
    • Én aztán nem, míg felséged a lányát nekem nem adja – válaszolta a juhász.

    Megmérgesedett a király s megparancsolta, hogy a juhászt vessék a vadsündisznók börtönébe. Úgy is lett. Csakhát a vadsündisznók is megszelidültek, mihelyt a juhász rájuk nézett a csillagszemével. A juhász pedig elővette a furulyáját, a sündisznók meg reggelig táncoltak.

    Megint odament a király a börtönhöz. Megint látta, hogy a juhásznak semmi baja.

    • Mondod-é, hogy egészségemre? – kérdezte tőle.
    • Nem én, míg felséged a lányát nekem nem adja?
    • Akkor vessétek a kaszás verembe! – parancsolta a király.

    Megfogták a katonák a juhászt s bedobták egy gödörbe száz éles kasza közé. De most sem lett semmi baj, mert a szeme világított s maga a kaszákat mind elkerülte. Reggel ott ült a gödör szélén s vígan furulyázott.

    Belátta a király, hogy így nem boldogul a juhásszal, mást gondolt ki hát. Befogatott a hintójába, a juhászt meg maga mellé ültette. Mikor az ezüst erdőhöz értek, megszólalt a király:

    • Neked adom ezt az ezüsterdőt, ha azt mondod: egészségemre!
    • Nem mondom én – felelt a juhász -, míg a lányát nekem nem adja.

    Meghajtotta a király a lovakat. Nemsokára elértek az aranyvárhoz. Megszólalt a király:

    • Mondd, hogy egészségemre, s tiéd lesz ez a szép aranyvár.
    • Nem mondom én – felelt a juhász -, míg a lányát nekem nem adja.

    Közibe vert a király a lovaknak, szinte repült a hintó. Elértek a gyémánt tóhoz.

    • Látod-e ezt a gyémánt tavat? – kérdezte a király.

    A juhász intett, hogy látja.

    • Ez is a tiéd lesz, ha azt mondod: egészségemre.
    • Nem mondom én – felelt a juhász -, míg a lányát nekem nem adja.

    Mit tehetett a király, odaadta a lányát a csillagszemű juhászhoz. Hét országra szóló lakodalmat tartottak. Az első tál étel tormás hús volt. A király a tormától akkorát tüsszentett, hogy lecsúszott az aranykorona a fejéről.

    • Egészségére királyatyám! – kiáltott a juhász, s attól kezdve egyre ezt ismételgette. Végtére a király kérlelni kezdte, hogy hagyja abba, inkább neki adja fele királyságát.

    A csillagszemű juhász elfogadta a fele királyságot. Mindjárt megkoronázták őt is, feleségét is. Azóta is uralkodnak, ha még meg nem haltak.

    (Kolozsvári Grandpierre Emil)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

  • Kardforgatók

    Kardforgatók

    A lovagi tornára készített kardokat később is felhasználhatjuk egy másik játékhoz. A lányok vívni nem biztos, hogy szeretnek, de egy ügyességi játékra már kaphatók ők is.

    Ki tud több karikát kardélre hányni?

    Megtudhatjuk, ha vastag kartonból karikákat vágunk, és melléjük vásárolunk egy fakardot, vagy elővesszük a lovagi tornára készített kardunkat.

    A papírgyűrűket vonjuk be arany- vagy ezüstszínű fóliával, a harci szerszámokat pedig fessük be azonos színnel.

    A karikákat dobjuk laposan a kardot tartó gyermek felé, aki megpróbálja azt a kardjára tűzni. Másik lehetőség, ha a kardot hegyével felfelé, mozdulatlanul tartjuk, és a társunk megpróbálja célba, azaz a kardra dobni a karikát.

  • Majom a vagonon

    Majom a vagonon

    Helyszín: egy tisztás, játszótér vagy mező

    Életkor: 6 éves kortól

    Létszám: 11-26 fő

    Időtartam: 10 perc

    A játék célja: fizikai kapcsolat, koncentráció, gyors reakció

    A játék felvezetése

    Volt egyszer egy kis majom, akit sokáig emlegettek a környékbeli gyerekek. Történt ugyanis, hogy egy szép napon az őrök nyitva felejtették a kaput, és ő megszökött az állatkertből. A szomszédos állomáson ugrándozott vagonról-vagonra, amíg a gyerekek meglátták, és szaladtak szólni a gondozóknak. A furfangos kis majom olyan gyors és ügyes volt, hogy csak sokára sikerült visszavinni az állatkertbe.

    A játék menete

    Válasszunk 2 önkéntes jelentkezőt a csoportból. Egyikük lesz a kis majom, a másik pedig a gondozó. A csoport többi része álljon hármas csoportokba. A csoportok tagjai egymás mögött állnak, a kezüket az előttük álló csípőjére teszik, ezzel szimbolizálva a kis vonatot. Ezek a “vonatok” szabadon mozoghatnak a játéktéren, futhatnak, sétálhatnak, de nagyon fontos, hogy egy percre sem állhatnak meg.

    Közben a gondozó és a majom fogócskáznak, amíg a gondozó nyakon nem csípi a ravasz majmocskát. Amint ez megtörténik, a szerepek felcserélődnek, és a majomból lesz gondozó, a gondozóból pedig majom. Játék közben a menekülő majom megpróbál elbújni a vonatok között úgy, hogy a végére csatlakozik.

    Amint a kezét az előtte álló csípőjére teszi, a sor elején álló gyerek válik kis majommá, és ő kezd el szaladni a gondozó elől.

    A játék lehetséges variációi

    A gyerekek párban állnak egymás mögött, középen pedig egy kör alakul ki. Így kapunk egy belső és egy külső kört. Két játékos a külső körön kívül kergetőzik. A kis majom megmenekülhet üldözője elől, ha a párból a kör közepe felé közelebb eső játékos elé áll. Ekkor a pár másik tagja (a külső körben álló) válik majommá, és ő menekül a gondozó elől.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Nagyon keményen dolgoztál!

    Nagyon keményen dolgoztál!

    Dicsérd az erőfeszítést, ne csak a sikert!

    Korcsoport: minden korosztály

    Ebben segít: bátorítja a gyermeket, hogy ne adja fel a próbálkozást.

    Amikor a gyermeked jó jegyet kap a dolgozatára, erős a kísértés, hogy áradozni kezdjünk, milyen okos is ő: “Ügyes voltál, hiába, egy kis zseni vagy!” A gond csak az, hogy pszichológiai kutatások bizonyítják, ez a legrosszabb, amit csak tehetünk. Carol Dweck amerikai oktatáspszichológus adta ki azt a világhírű tanulmányt, amely megmutatta, hogy azok a gyermekek, akiket megdicsértek, hogy milyen remekül teljesítenek matekból, később sokkal feszültebbek lettek, és romlott a teljesítményük, amikor a feladatok nehezebbé váltak. Mivel akkor helyes válaszokat adtak, “okosnak” kiáltották ki őket, abban a pillanatban, hogy egy feladat keményebb diónak bizonyult, azonnal azt hitték, hogy talán “okosságuk” tűnt el, és ez ellen nem tehetnek semmit.

    Dweck úgy találta, hogy egyetlen dolgot érdemes megdicsérni: ez pedig az erőfeszítés. “Ügyes voltál, keményen megdolgoztál ezekkel a feladatokkal.” Ha az erőfeszítést dicsérjük és díjazzuk, akkor a gyermek úgy fogja érezni: érdemes keményen dolgozni, akkor is, ha az eredménye nem a legkiválóbb. Ezek a gyerekek valószínűleg legközelebb is keményen nekifeszülnek majd. Ugyan a veleszületett képességek tagadhatatlanul befolyásolják az iskolai matekteljesítményt, egyetlen dolog tehet valakit igazán jobb matekossá: az pedig a sok gyakorlás. Minél többet bátorítjuk tehát őket a kemény munkára, annál jobbak lesznek majd.

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • A kompromisszum

    A kompromisszum

    Egy szép júniusi napon egy nagy, sötétzöld falevelet fújt a szél ide-oda.

    Az egyik délelőtt, mikor a madarak már épp abbahagyták reggelt köszöntő dalukat, valamint elkezdte csiklandozni a levélkét a száránál. Egy hernyó egyensúlyozott a gallyon, és kimerülten így szólt: – Jó napot!

    A szokásos udvariassági körök után az időjárásról beszélgettek, míg a levél végül megkérdezte: – Tulajdonképpen miért jöttél?

    A hernyó zavarba jött: – Igen, azt akartam… vagyis szeretném… – úgy tűnt, ez a mondat sohasem ér véget, így hát a hernyó újat kezdett: – Egy nagy kérésem volna hozzád. Te minden reggel megkapod a fától a táplálékot, amire szükséged van, sohasem kell élelmet keresned. Nekem viszont nem ilyen egyszerű ennivalót találnom. Éppen ezért vagyok most itt. – Ha tudnék segíteni neked, megtenném – válaszolt a levél együtt érzően -, de nekem itt van az állandó helyem ezen a fán – nem tudok segíteni az élelemkeresésben.

    – Neked olyan szép, zöld ruhád van – folytatta a hernyó óvatosan. A sötét, egyenletesen zöld levél elégedetten illegette magát. – Nem ehetnék egy egészen pici darabot a ruhádból? – A levél először úgy gondolta, rosszul hallotta. De amikor a hernyó ránézett, tudta, hogy jól értette. Lassan kifújta a levegőt, és elgondolkodott: – A hernyó éhes és fáradt. De adjak oda neki egy darabot a ruhámból?

    Nehéz elhatározás volt, mígnem világossá vált előtte: ha nemet mondana, a hernyó az éhsége miatt úgy enne valamennyit az öltözetéből. A levél nem tudná megakadályozni. Ha igent mondana, akkor segítene a hernyónak, ő maga is örülne, és hálás lenne. Végtére is, egy lyukkal a ruhánkon is lehet élni. Így a levél igent mondott, a hernyó jóllakott, és hálásan el is beszélgetett a levéllel.

    Ősszel a lukas falevél megható, boldog életre tekintett vissza.

    Visszacsatolás

    • Milyen érzést vált ki belőled ez a történet?
    • Mennyire vagyunk készek kompromisszumokra a csapaton (osztályon, csoporton) belül?
    • Hogy működik nálunk egymás kölcsönös támogatása?
    • Mikor kezdődik az, hogy már nem mi vagyunk az elsők önmagunk számára?

    Felhasználási javaslat

    Minden résztvevőnek ragasszunk fel moderációs kártyára egy friss, zöld levelet, majd lyukasztóval lyukasszuk ki. Az első oldalra, a levél mellé egy odaillő idézetet is írhatunk. A kártya hátsó oldala szolgálhat arra, hogy feljegyezzünk a tréninggel kapcsolatos fontos felismeréseket és terveket, melyek utána az íróasztalon, vagy az iskola padon állandóan elkísérhetik a foglalkozás résztvevőit.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)