Szerző: Jarabin Kinga

  • Az ösvény

    Helyszín: erdő, mező vagy tisztás

    Életkor: 6 éves kortól

    Létszám: 6-16 fő

    Időtartam: 20-30 perc

    A játék célja: emlékezet, megfigyelőképesség, figyelemerősítés

    Kellékek: kártyák állatképekkel


    A játék felvezetése

    Az erdőőr minden reggel bejárja az erdőt. Megnézi az állatok lábnyomait, ellenőrzi a madarak fészkét, az állatok odúját, mert biztos akar lenni abban, hogy az erdőben minden rendben van.

    A játék menete

    Az erdőben helyezzük el az állatok képeit úgy, hogy minden képnél látható legyen a következő, ezzel egy ösvényt kijelölünk. A gyerekek sorban, egymás után mennek végig a pályán, azonos időközönként indulva. Miközben végigsétálnak az ösvényen, minél többet meg kell jegyezniük az elhelyezett állatok képeiből.

    Miután kiértek az erdőből, a gyerekek leírják azoknak az állatoknak a nevét, akikre emlékeznek.

    A játék lehetséges variációja

    Az ösvényt kijelölhetjük képekkel, számokkal, színes kártyákkal.

    Jó tanács játékvezetőknek

    A résztvevők számától, életkorától függ, hogy hány képpel játszható.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Vedd észre a szándékos hibát!

    Rejts el valami ostoba részletet a történeteidben, és figyeld, hogy a gyerekek résen vannak-e!

    Korosztály: bármilyen korosztály

    Ebben segít: Bármilyen számítás vagy matematikai feladat megértésében.


    Ez a játék kicsit ahhoz a BBC-s rádióműsorhoz, amelyben a meghívott vendég megpróbál néhány valós adatot elrejteni egy amúgy csupa hazugságból álló történetben. Itt éppen ellenkezőleg: gyermekednek akkor kell közbevágnia (“Stop!”), ha valami hibás dolgot állítasz. Ha jókor állít le, pontot kap, ha viszont tévesen vág közbe, pontot veszít.

    A játék állhat csupa matekos tényekből: “Nyolc meg három az tizenegy, négyszer négy az tizenöt… “STOP!”, de sokkal szórakoztatóbb és többször elővehető, ha a matekot más tudásanyaggal vegyítjük. Például mondhatsz egy mesét VIII. Henrik királyról:

    • Egy szép napon VIII. Henrik elhatározta, hogy kiszámítja, mennyi vagyona van. “Lássuk csak, szükség lesz a számológépemre” – mondta…
    • STOP! Akkoriban még nem is voltak számológépek! (Egy pont.)
    • Nos – folytatta Henrik -, van tehát öt váram Welsben, huszonhárom Angilában, az összesen huszonkilenc vár…
    • STOP! Az huszonnyolc vár, nem huszonkilenc! (Újabb pont.)

    Beleszőhetsz mindenféle mulatságos történetet arról, hogyan kapcsolta be Henrik a tévét, hogyan kért a doktortól fejfájás elleni tablettát, vagy miként lazította meg a nyakkendőjét, amikor túl melege lett. De közben mindig tegyél bele valós tényeket is, például: “Henriknek összesen hat felesége volt, akiknek összesen épp hatvanlábujjuk volt.”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • A vityilló

    Állt a mezőn egy kis vityilló. Odaszáll a fényeske-legyecske, s bekopogtat:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

    Senki sem felel. Berepül fényeske-legyecske, s betelepszik. Odaszökik ugri-bugri bolha:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Én, fényeske-legyecske. Hát te ki vagy?
    • Én az ugri-bugri bolha.
    • Gyere, lakjál velem!

    Beszökik az ugri-bugri bolha, s most már ketten laknak. Odarepül a dunnyog-szúnyog:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Én, fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha. Hát te ki vagy?
    • Én a dunnyog-szúnyog.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már hárman laknak. Odasurran serényke-egérke:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Én, fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog. Hát te ki vagy?
    • Serényke-egérke.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már négyen laknak. Odaugrik breke-béka:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske meg az ugri-bugri bolha meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke. Hát te ki vagy?
    • Én a breke-béka.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már öten laknak. Odajön az alamuszi-nyuszi:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka. Hát te ki vagy?
    • Alamuszi-nyuszi.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már hatan laknak. Odaszalad a csalóka-róka:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka, alamuszi-nyuszi. Hát te ki vagy?
    • Én? A csalóka-róka.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már heten laknak. Odasompolyog a vityillóhoz az ordas-farkas a bokros sűrűségből:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka, alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka. Hát te ki vagy?
    • Én az ordas-farkas, bokros sűrűségből.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Ott éltek, jól éltek. Odacammog a vityillóhoz a medve, s bekopogtat:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka, alamuszi-nyuszi, s a csalóka-róka, meg az ordas farkas, bokros sűrűségből. Hát te ugyan ki vagy?
    • Én a medve! Mind megeszlek! Ráfekszem a vityillóra, s összetörlek!

    Megrémültek, s kirohantak a vityillóból. A medve pedig rácsapott talpával a kunyhóra, s pozdorjává zúzta.

    Orosz népmese

    (Átdolgozta: Rab Zsuzsa)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Zokni babák, zokni bábok

    Egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkinél lakik egy kis mumus, aki elcseni a zoknik párját. Nem csoda hát, hogy nem találjuk. Egy darabig keressük, keressük, amikor pedig már végleg feladtuk, akkor megszabadulunk a párját vesztett maradéktól… vagy fel is használhatjuk!

    Készítsünk zokni babát, zokni bábot. A zokni bábok szájához használjuk az alábbi sablont.

    Ötleteket az alábbi képről (Praktika magazin) is meríthettek.

  • A barátságos ember

    Amikor felépítették a várost, az emberek összegyűltek, és mindenki megmutatta a többieknek a házát, amit épített. A barátságos ember velük ment egész nap házról házra, és mindegyiküket megdicsérte, ő azonban nem beszélt a keze művéről, s nem mutatott nekik semmilyen házat. Estére járt már az idő, amikor újra mindannyian találkoztak a piactéren: egyesével felálltak egy emelvényre, majd beszámoltak a többieknek, milyen és mekkora házat építettek, és mennyi idő alatt készült el. Ennek segítségével ki lehetett találni, ki építette közülük a legnagyobb, vagy a legszebb házat. ABC szerinti sorrendben haladtak, így a barátságos embert is felszólították. Lent jelent meg az emelvény előtt, és egy nagy ajtókeretet cipelt magával. Elkezdte beszámolóját: ez az ajtókeret volt az, amit megépített a saját házából. Erre néma csend lett. Ekkor felállt a gyűlés vezetője. – Csodálkozom – mondta, és a többiek majdnem nevetni kezdtek, de a vezető folytatta: – Csodálkozom, hogy erről csak most esik szó. Ez az ember az építkezés teljes ideje alatt mindenütt ott volt, és mindenhol segített. Amit ott látnak házat, azon ő építette az oromzatot; egy másikba ő tett be egy ablakot, már nem tudom melyiket; a szemközti házat pedig ő tervezte. Nem csoda, hogy csak egy ajtókerettel jelent meg itt, ami egyébként szép darab, és hogy ő maga nem tudta felépíteni a saját házát. Tekintettel a rengeteg időre, amit a házaink felépítésére fordított, ennek az ajtókeretnek az elkészítése valóságos remekmű, ezért azt javaslom, hogy legyen az övé legeredményesebb építőnek járó díj.

    Visszacsatolás

    • Milyen érzéseket vált ki belőled ez a történet?
    • Miben tudnánk egymást kölcsönösen még jobban támogatni az osztályban?
    • Milyen értékmérők számítanak az osztályunkban?
    • Ki és mikor van különösen ráutalva mások segítségére?
    • Hogyan tudnánk jobban elismerni egymás teljesítményét?

    Felhasználási javaslat

    Szemléltetésként beszerezhetünk néhány fa építőkockát egy játékboltból, és a kör közepére tehetjük. Esetleg adhatunk minden résztvevőnek egy kockát. Később filctollal mindenki ráírhat a kockájára egy elhatározást, amit a jövőben kész az osztály érdekében megvalósítani.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Gyűjtsünk pontokat

    Ezzel akár egy egész napot a feladatoknak szentelhetünk.

    Korcsoport: 9-10 évesek

    Ebben segít: Bármilyen matekos (vagy más) tevékenységben, amit bátorítani akarsz.


    Jelentsd be, hogy a mai napon az lesz a feladat, hogy minél több pontot kell összegyűjteni. Vagy hogy ebédidőig legalább tíz pontot kell szerezni. A győztes nyereményével kapcsolatban ködösíthetsz: mondhatod, hogy még nem tudod, mi lesz a nyeremény, illetve hogy legyen a díj meglepetés. A nap folyamán aztán, amikor olyan tevékenységhez érkeztek, amit bátorítani akarsz, kiálts fel így: “Figyelem, a következőért pedig két pont jár!”

    Ez lehetőséget teremt arra, hogy bárhol, bármikor feltegyél olyan kérdést vagy feladatot, amit csak akarsz. A kérdések között természetesen lehet matekos is. Például iskolába menet így szólsz: “Egy pont azért, ha kitalálod, mennyi lesz a visszajáró, ha egy liter tejet veszek.”

    Ha egynél több gyerekkel játszod a játékot, ügyelj arra, hogy igazságos legyél, de közben a gyerekek pontjai maradjanak mindig elég közel egymáshoz.

    A pontgyűjtés maga jó játék lesz, és ha mosolyogva és érdekes feladatokkal játsszunk, a gyerekek bármit meg fognak tenni a szorzótábla gyakorlástól kezdve a “gusztustalan” leves bekanalazásáig.”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Memória

    Helyszín: mező vagy tisztás

    Életkor: 4 éves kortól

    Létszám: 5-12 fő

    Időtartam: 15 perc

    A játék célja: emlékezet, koncentráció, figyelem

    Kellékek: 10-12 tárgy, egy sál vagy textildarab


    A játék felvezetése

    Egy indián faluban a fiatal indiánok próbára teszik a figyelmüket és memóriájukat. Egy idősebb indián különböző tárgyakat helyez el a városban, és a fiataloknak csupán pár percük van, hogy memorizálják a tárgyakat és elhelyezkedésüket.

    Az végzi el sikeresen a feladatot, aki mindegyik tárgyat meg tudja nevezni.

    A játék menete

    Helyezzünk el 10-12 tárgyat (érme, falevél, kő, kés, kéreg, gyöngy, madzag stb.) egy nagy lepedő alatt. A játékvezető leveszi a lepedőt, így a játékosok 1-2 percig memorizálhatják az alatta lévő tárgyakat. Aztán ismét letakarja őket, és a gyerekeknek le kell írni, rajzolni a lepedő alatt lévő tárgyak nevét.

    Minden megjegyzett tárgyért kaphatnak egy pontot.

    A játék lehetséges variációi

    • Egyéni és csapatmunka is lehet, a résztvevők korától függően.
    • Nehezebb a feladat, ha több tárgyat dugunk el, vagy egy tárgyból több is van az asztalon.
    • Nehezíthetjük azzal, hogy a letakarás után a játékvezető kérdéseket tesz fel, például: Milyen színű lufik voltak az asztalon?

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • A három csibe

    Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket.

    Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó.

    A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek se juthatott be.

    Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon:

    • Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak mások kunyhót!

    Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek, mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra nem értek. Nekiálltak tüstént a kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az ablakon:

    • Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak!

    A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes egyedül, nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére.

    Egyszer csak csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte. Olyan szép, oly kedves volt, hogy aki csak rátekintett, tüstént elfelejtette minden búját-baját.

    A kis fehér csibe elmosolyodott, és valami köszöntésfélét pityegett a maga csibenyelvén. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis jószágot, és így szólt hozzá:

    • Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el bátran, és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős lesz, mint egy vár.

    S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A fehér csibe csak ámult-bámult egy darabig, aztán tovább tipegett az úton. Nem kellett messze mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről, megbámulta belülről, aztán beköltözött, és vacsorát főzött magának.

    Alig telt el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, míg a vörös csibe házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki az ajtót.

    Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház egyik falához, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két ostoba jószág.

    Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk száját nyalogatva, nagyokat cuppogtatva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete – hess! – beröppent.

    • Nyissátok ki, de tüstént! – morogta vészjóslóan a róka.
    • Hát csak gyere, ha tudsz! – ingerkedett a fehér csibe.

    A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A kiscsibe meg annál bátrabban kiabált:

    • No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e velünk!

    A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, és összezúzta rajta a fejét.

    A három pelyhes, a fekete, a vörös, meg a fehér csibe azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak.

    Legyetek ti is a vendégeik!

    Francia népmese

    (Átdolgozta: Tímár Éva)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

  • Szögbeverő

    Egy játék, mely összeméri az erőt, fejleszti a szem-kéz koordinációt, a kudarctűrő képességet és még az ügyességet is.

    Ezt a játékot elsősorban nagyobb, már a kalapáccsal bánni tudó gyerekeknek ajánlom. A balesetek elkerülésére mindenképp figyeljünk oda, tartsuk be a szükséges óvintézkedéseket!

    Kellékek:

    Fatuskóba beleállított szögek és kalapácsok.

    Játék menete:

    A fatuskókba egyforma számú szög legyen úgy beleverve, hogy ne essen ki és ne kelljen kézzel megfogni ahhoz, hogy tovább bele lehessen ütni a szöget a fába. Mindenki álljon a saját fatuskója mögé kalapáccsal a kezében és rajtra kezdődhet a játék.

    Az a győztes, aki a leggyorsabban beveri a szögeket úgy, hogy azok nem hajolnak el.

    A játék variációja:

    Az a győztes, aki a legkevesebb ütésszámmal veri be a szöget a fába.