Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Mikor tudod leszerződtetni Messit?

    A gyerekek nehezen értik meg, milyen sok az egymillió.

    Korosztály: 5 éves kortól

    Ebben segít: A becslésben, és a számok nagyságrendjének megértésében.

    Ezt a játékot bármikor elővehetjük, de különösen érdekes és jó móka lehet akkor, amikor a gyermek épp zsebpénzt kap, vagy a szülinapjára kap pénzajándékot.

    Ha gyermeked például 10 000 Ft zsebpénzt kap Flóra nénikéjétől, hangosan elmélkedhetsz így: “Vajon mennyi idő múlva lesz elég pénzed ahhoz, hogy leszerződtesd Messit?” (Lionel Messi helyett persze példálózhatsz bármilyen különösen költséges személlyel vagy olyan tárggyal, amely a gyerekedet foglalkoztatja: a koronaékszerekkel vagy egy Ferrarival.) Beszélgessetek arról, mennyibe is kerül Messi, aztán kezdjétek el találgatni, hogy mennyi időbe telne ténylegesen összegyűjteni rá a pénzt: “Ha minden szülinapodra kapnál 10 000 Ft-ot Flóra nénitől, szerinted 21 éves korodban elég pénzed lenne rá? És 80 évesen? Persze nem tudom, Messi még életben lesz-e akkor… Na jó, ha megkérnénk Flóra nénit, hogy minden héten adjon neked 10 000 Ft-ot?

    Talán fölösleges is elmondanunk, de a gyerekek elképesztően alábecsülik, hogy hány tízezresre lenne szükség ahhoz, hogy valami igazán drága dolgot megvehessenek. Egy focista esetében például, aki forintra átszámolva, mondjuk, évi 20 milliárd forintot keres, összesen 200 000 évig kellene tízezreseket a malacperselybe dugdosni, hogy egyéves fizetését előteremtsük!

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Út, ágas út, hármas út

    Az erdőn át út nyílik,
Célját nem ismerem,
Csak nekivágok, mert úgy illik,
Hogy velem is valami legyen.

Hát: most aztán mit csináljak?
Itt kétfele vinne az út.

Vajon erre leszek vidámabb?
Vajon arra leszek szomorúbb?

Kezdem már unni ezt az utat!
Hívogat háromfelé!

Amaz erre tilos?
Emez arra szabad?
Választom a legfurcsábbikat:

Node csakugyan hát: KI ELÉ?

    (Tandori Dezső)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • Mindenki, vagy senki

    Egyszer egy indián törzs új vadászterületet keresve már több napja úton volt. Órák óta mentek a sivatagban, és már jó ideje nem találtak vizet adó növényt sem. A nap erősen tűzött, amikor egy szikla árnyékában megpihentek, hogy védelmet keressenek a forróság elől. Gyötrelmesen szenvedtek, és a szomjhalál határán álltak. Ekkor egyikük hozott egy vízzel teli tálat, amit nagy fáradtsággal egy kövek alatt rejlő gödörből szerzett. Átnyújtotta a tálat a vezetőjének. Ő elvette tőle, és megszemlélte, de vonakodott a szájához emelni, mert az emberei szemébe, és megmerevedett arcára nézett. Megfordította a kis tálat, s a vizet ezekkel a szavakkal a földre öntötte: – Egy ember számára sok lett volna, mindannyiunk számára viszont túl kevés.

    Visszacsatolás

    • Hogyan vélekedsz a vezető viselkedéséről?
    • Mit gondolsz annak az indiánnak a viselkedéséről, aki a vizet találta?
    • Hogyan ültethető át ez a történet a mi közösségünkre (vadászterület keresése, sivatag, szomjúság, egy indián vizet keres)?
    • Mit tanulhatunk ebből a történetből a közösségünkre vonatkozóan?

    Felhasználási javaslat

    A vizuális és szimbolikus megjelenítés érdekében a kör közepére állíthatunk egy vízzel teli tálkát a történet felolvasása előtt, vagy szó nélkül körbeadhatjuk a tálat a csoportban, míg mindenki egyszer meg nem mosta a kezét benne. Csak ezután olvassuk fel, és kezdjük meg a történet feldolgozását.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Egérke piros szegélyes kék kabátja

    Volt egyszer egy öregapó, annak volt egy fekete kutyája. Olyan kicsi volt ez a kutya, hogy öregapó elnevezte Egérkének. Egérke nagyon szeretett vadászni. Ha gazdájával kiment az erdőbe, folyton szimatolt, nyüszített, egyre kisnyulat keresett.

    Egy téli napon ismét kiment öregapóval az erdőbe. Egyszerre valami nagyon érdekes szag csapta meg Egérke szimatoló orrocskáját. Izgatottan nyüszítve rohant a bokrok közé. Az egyik bokor alatt lyukat látott meg s belebújt. Ez a lyuk egy alagút nyílása volt, s a csöpp kutyus sietősen totyogott előre az alagútban. Hirtelen megtorpant. Egy nyúl állt előtte, hosszú fülét, mulatságos orrát mozgatva. Egérke éktelen ugatásba kezdett:

    • Vau… vau… ! – A nyúl meg csak nézte, s mozgatta fülét meg az orrát.
    • Miért nem szaladsz el? – kérdezte Egérke. – Hogyan fogjalak meg, ha nem szaladsz előlem?
    • Miért akarsz engem megfogni? – kérdezte a nyúl.
    • Nem is tudom pontosan – mondta Egérke. – De úgy tudom, hogy a nyulak szoktak elfutni a kutyák elől. Nem félsz tőlem?
    • Nem hiszem – mondta a nyúl. – Tudod, te olyan pici vagy, hogy nem félek tőled, akármilyen hangosan ugatsz is! Különben is jobban tennéd, ha abbahagynád ezt a csúf lármázást. Nézd meg inkább a fiaimat, olyan aranyos kis jószágok!

    Nyúlanyó az alagúton át a fészekhez vezette Egérkét, és megmutatta neki az öt aranyos nyulacskáját.

    • No, most már tudod a hozzánk vezető utat, gyere el máskor is – mondta Nyúlanyó Egérkének barátságosan.

    Másnap reggel leesett az első hó. Öregapó azt mondta Egérkének, félti őt a nagy hidegben, ezért piros szegélyes kék kabátkát adott rá. Egérkét szorította, csiklandozta a piros szegélyes kék kabátka, próbált tőle szabadulni, de sehogy nem boldogult. Öregapó leült a kandallóhoz melegedni. Egérke meg fogata magát, és piros szegélyes kék kabátkájában nagy mérgesen csaholva az erdőbe vágtatott. Egyenest a nyúlcsalád fészkébe vezető alagút felé rohant.

    • Ó, egek! – kiáltott nyúlanyó, amikor meglátta Egérkét. – Milyen csinos a korcsolyaruhád!
    • Ez nem korcsolyaruha – vakkantott Egérke -, ez csak egy piros szegélyes kék kabát, ami szorít és csiklandoz. Kérlek, segíts leszedni rólam. Odaadnám takarónak a kisnyusziknak.

    Nyúlanyó óvatosan leszedte Egérkéről a piros szegélyes kék kabátkát, gyöngéden ráterítette az alvó nyuszikra, s fölsóhajtott:

    • Nézd csak, milyen aranyosak! És gyere el, Egérke, kérlek, gyere el hozzánk máskor is!

    Egérke hazaballagott, s mikor öregapó megkérdezte tőle, hogy hova lett az új kabátja, boldogan csaholta:

    • Vau… vau…

    De öregapó nem értette, mit csahol Egérke, és még most is azon gondolkozik, ugyan hová tűnhetett a piros szegélyes kék kabátka.

    (angol népmese)

    (Átdolgozta: Bartócz Ilona)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A mackó mind kíváncsi

    A mackó mind kíváncsi,
Mit is lehet kívánni!
Becsukják néha a fél fülük:
Mi lenne félig nélkülük!
S hallják a fél világot...
Ilyet is már ki játszott!
S mert semmi nem elég nekik
A felét külön is élvezik.
Ki tudja, épp hol ülnek,
Ki tudja, épp mit néznek;
D mert örökké nézhetik,
Becsukják néha a fél szemük,
S csak képzelik
Ezt az egészet!

    (Tandori Dezső)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)

  • Az igazi fény

    Van egy templom Franciaországban, az égő lámpások temploma, ahogy az emberek hívják a kis evangélikus templomot. Minden vasárnap este összegyűlnek a falubeliek istentiszteletre, ahova mindenki olajlámpást visz magával. A templomban meggyújtják a lámpásokat, és a széles padtámlákra állítják őket. Így lesz világosság a templomban, és így ünneplik az istentiszteletet. Ez a szokás 1550 körül alakult ki. Azóta az egyházközség minden tagja, aki hitét elismeri, kap egy lámpást, amit haláláig meg kell őriznie, és minden istentiszteletre magával kell vinnie. Ezek a lámpások már négyszáz éve járnak kézről kézre, és mindenki tudja, hogy ha elmulasztja az istentiszteletet a lámpásával együtt, akkor a templom valamivel sötétebb lesz.

    Visszacsatolás

    • Mit jelenthet ez a történet az osztály számára?
    • Ami ebben a közösségben a lámpás, az a mi osztályunkban… ?
    • Mit tehetünk azért, hogy hasonló kötelességtudatot teremtsünk a közösségünkben?
    • A közösség célja az istentisztelet ünneplése – milyen magasabb célt követünk mi?

    Felhasználási javaslat

    Ennél a történetnél a következő eljárás javasolt: minden gyerek kap egy gyertyát a történet előtt. A pedagógus gyújtja meg az első gyertyát, majd megkéri a gyerekeket, hogy a fényt adják tovább egymásnak. (Lehet elemes mécsest is használni és mindenki a soron következőét kapcsolja fel.) Ezt követően pedig felolvassa a történetet. A gyertyák szimbolikusan az egész foglalkozás alatt égve maradhatnak, és a megfelelő alkalmakkor hivatkozhatunk rájuk.

    Abban az esetben, ha valódi gyertyát használunk, széles, hosszú ideig égőt válasszunk. A gyertya alá tegyünk tányért, legyünk óvatosak a forró viasszal és a gyertya lángjával, nehogy sérülést vagy tüzet okozzunk!

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Az erdő szörnye

    Helyszín: erdő, mező, játszótér

    Életkor: 4 éves kortól

    Létszám: 8-12 fő

    Időtartam: 30 perc

    A játék célja: gyorsaság, kreativitás, bátorság

    A játék felvezetése

    A sűrű, sötét erdőben, ahol örök sötétség uralkodik, él egy titokzatos szörny. Soha senki nem látta, így nem tudni, hogy gonosz-e vagy barátságos. Azt beszélik, a szörny csak ül az erdő közepén, és őrzi a varázserejű titkos kincseit.

    A játék menete

    Olyan terepet válasszunk, ahol sok akadály (fa, patak, domb, farönkök, hasábok) található. A játéktér kb. 200×200 méteres legyen, jól kijelölt határokkal. A játékvezető szörnynek öltözik, és elrejt 10 különböző tárgyat maga körül. Amikor a játék kezdetét veszi, a gyerekek megpróbálják megtalálni az erdei szörnyet és a varázserővel bíró tárgyakat. Ha a szörny meglátja valamelyik játékost, és a nevén szólítja, vissza kell térniük a kiindulópontra (vagy kiesnek a játékból, vagy később visszamehetnek a játékmezőre). 10 vagy 30 perc múlva a játékvezető leállítja a játékot, a játékosoknak fel kell sorolniuk azoknak a tárgyaknak a nevét, amire emlékeznek.

    A játék lehetséges variációi

    • Lehet egynél több erdei szörny is, de fejenként csak 3-4 tárggyal rendelkeznek. A terephez és a csapathoz mérten határozzuk meg a játékidőt.
    • A szörny kissé távolabb, de látótávolságon belül helyezi el a tárgyakat, és a gyerekek megpróbálják ezeket ellopni.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Életkortörtek

    Segíts a gyermekednek kiszámolni, pontosan hány éves!

    Korosztály: 7-8 évesek

    Ebben segít: A törtekben.

    A gyerekek már nagyon kicsi koruktól kezdve imádják tudni, hogy hány évesek, és hogy mikor lesz a szülinapjuk. Így aztán könnyen megértik azt is, hogy a legutóbbi és a következő szülinapjuk között vannak olyan pontok, ahol “fél” -, illetve “negyed” – évesek lesznek.

    A naptár matematikai szempontból igen praktikus, mert a 12 hónap rengeteg módon felosztható: 6 hónap éppen egy fél év, 4 hónap egy harmad, 3 hónap egy negyed, 2 hónap egy hatod. (Igazából az, hogy a 12 ilyen sokféle számmal osztható, volt az egyik ok, amiért épp ennyi lett a hónapok száma.)

    Tehát amikor gyermeked 5 éves és 5 hónapos, beszéljétek meg, hogy már majdnem 5 és fél éves. Mire eljön a 6. születésnapja, már érteni fogja, hogy 6 hónap egy fél év, 3 hónap pedig egy negyed (ábrát is rajzolhattok hozzá), és megpróbálkozhattok azzal, hogy ezután mindig ő találja ki, milyen “törtszülinaphoz” érkezik éppen.

    Később akár törtekkel kapcsolatos kérdéseket is feltehetsz: “Ha te 8 és kéthatod éves vagy, a barátod pedig 8 és fél éves, akkor ki az idősebb?”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Nehéz dolgok

    Én gyakran arra gondolok, 
Írónak lenni nehéz dolog. 
De író mackónak lenni 
Még nehezebb dolog. 
A mackó alig várja, 
Hogy gazdája megírja; 
De ennek is nagy az ára: 
Mert amikor már írja, 
A mackó nagyon bánja. 
Fél, hátha örökre leírja, 
S az lesz a búcsúpapírja!

    (Tandori Dezső)

    (Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)