Kinézek az ablakon, szinte látszik a hideg, besüvít a réseken, az erdőt köd üli meg. Hova lettek a csigák, a békák, a bogarak? Hol zümmögnek a legyek, a szúnyognép hol maradt? A zord hideg, a halál leselkedik odakint, bezörget az ablakon, jeges szeme rám tekint. Csak a fák nem félnek ott, a szél bárhogy hegedül, titkuk őrzik, a tavaszt, együtt, mégis egyedül.
(Szentmihályi Szabó Péter)
(Forrás: Kincskereső – irodalmi folyóirat – 2001. február)