Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • A Kakas meg a színek

    Vova rajzolt egy kakast, de elfelejtette kifesteni. Elment a Kakas sétálni.

    – Miért jársz te ilyen színtelenül? – ámuldozott a Kutya. Megnézte magát a Kakas a víz tükrében. “Igaz… Igaz, igaza van a Kutyának.

    – Ne szomorkodj – tanácsolta néki a Kutya. – Eredj el a színekhez, ők majd segítenek rajtad.

    Odament a Kakas a színekhez, szépen kérte őket:

    – Színek, színek, segítsetek!

    – Jól van… – szólt a Piros, és megfestette a taréját és szakállkáját.

    A Kék meg a farktollát.

    A Zöld a szárnyát.

    A Sárga meg a begyét.

    – Így már igazi Kakas vagy – mondta a Kutya.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Ruházat (2.)

    Ez az, amit nő hord, s férfi forog utána, furcsa férfi ám a skót, van neki skót… (szoknyája)

    Egy lyukon bebújsz, két lyukon kibújsz, akkor vagy igazán benne, amikor kibújtál belőle. (nadrág)

    Tíz dugja, tíz húzza, míg a partra nem húzza. (nadrág)

    Egy lyukon be, kettőn ki, amikor kiérsz, akkor vagy benn. (nadrág)

    Egy úton indultam, két útra találtam, mindet végigjártam. (nadrág)

    Egy kis szobában öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen. (kesztyű)

    Egy lyukon bebújik, öt lyukon kibújik. (kesztyű)

    Öt kamrában egy ajtó van. (kesztyű)

    Öt kis testvér nagyon fázik, esőben is bőrig ázik, de felvesznek valamit, ne fázzanak… Ugyan, mint? (kesztyű)

    Voltam húson, vagyok húson, lekerülök hév tavaszon. Kifordítanak, télen, nyáron kanyarítanak. (bunda)

    Ha a hideg a húsodba vág, úgy ölel át, mint hű barát. De ha a nap felragyog, hű barátod elhagyod. (kabát)

    Amikor üres, felfele fordítjuk, ha tele van lefele fordítjuk. (sapka)

    Rajta is van, rajtad is van, rajta néha virág is van. Néha pörge, néha lapos, rá ne ülj és rá ne taposs. Ha valaki közeledik, egyszeribe emelkedik. (kalap)

    Négy sarka van, csupa mintás, asszonyokon igen cifrás. (fejkendő)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

  • Kis kutya – nagy kutya

    Kicsi kutya,
    vekk vekk vekk,
    csihöl-csahol,
    bereked.
    Öreg kutya,
    vakk vakk vakk,
    ha nem muszáj,
    nem ugat.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Ültess fát a kertbe!

    Az erdő és így a fa, számos állat otthona. Ennek ellenére évente több, mint 30 millió hektár erdőt vágnak ki a Földön. Ez kb. 214 focipályányi terület. Az ENSZ szerette volna felhívni az erdők fontosságára a figyelmet, ezért 2012-ben március 28-át az Erdők Nemzetközi Napjának nyilvánította.

    Miért olyan fontosak a fák?

    A fák levelei elnyelik a szén-dioxidot, amit az emberek is kilélegeznek, és oxigént termelnek, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen. Ezért az ember számára a fa és a fa által biztosított friss levegő nélkülözhetetlen.

    Ültess a kertedbe, vagy a társasház elé fákat!

    A ház körül kialakított zöld, fás terület felüdülést és örömet okozhat. Tavasszal a virágzó fák hajtásaiban lehet gyönyörködni, nyáron hűs árnyat adnak a lombkoronák, ősszel a színes levelek látványa üdíti fel a lelket. Lássunk néhány csodás, virágzó fát, mely méltán lehet ékes dísze kertnek, és a lakókörnyezetünknek.

    A júdásfa április-május hónapban nyílik. Virágai ellepik az ágakat, sőt, a törzset is. Napos helyen, meszes talajon érzi jól magát, akár 3-10 méter magasra is megnő.

    A galagonya tüskés cserje, vagy fa. Májusban és júniusban hozza fehér, rózsaszínű vagy piros virágait. Magassága: 3-4 méter.
    A piros virágú díszalmafa intenzív virágzásával már tavasztól ékes dísze lehet a kertnek, melyet ősszel piros almácskák tömegével díszíti. Tápanyagdús üde talajt igényel, kb. 1-5 méter magas erőteljes cserje vagy ellaposodó koronájú kis fa.

    A japán díszcseresznye április végén nyíló rózsaszínű virágai elbűvölő látványt nyújtanak. Az ősszel narancspirosra vagy sárgásvörösre színeződő lombozat szintén megkapó. Magassága: 2-10 méter.

    A madárberkenye tűzpiros termésfürtjei madarak kedvenc csemegéi. Már júliustól messziről rikítanak. A Kárpátokban termetesebb fává is kinőheti magát, nálunk alacsony fa marad, így utcai fasornak is mutatós. Magassága: 3-10 méter.

    A császárfa az egyik legszebb virágú fa. Az 5-6 cm hosszú ibolyáslila és illatos virágok hatalmas felálló, kúpos bugákban nyílnak lombfakadás előtt, április-május hónapban. Levelei óriástenyér nagyságokat képviselve 15-50 cm-esre is megnőhetnek, de rendszeres nyírással akár a 80 cm-t is elérhetik. A fa magassága: 10-20 méter.

    A liliomfák egy része korán, lombfakadás előtt virít, más fajok később, a nyár elején hozzák hatalmas fehér vagy rózsaszínű virágaikat. A feltűnő virágok néhány hét alatt lehullatják szirmaikat. Magassága: 2-10 méter.

    A cseresznyeszilvafa rózsaszínű virágai nálunk áprilisban jelennek meg. A kis termetű fa legfőbb díszítő hatása sötétpiros lombjában rejlik. Gyakran ültetik sorfaként is. Magassága 2-5 m.

    Az észak-amerikai eredetű szivarfa hatalmas levelei szív alakúak, melyek között a feltűnő fehér virágfürtök június-július hónapban jelennek meg. Hosszú, ehetetlen toktermése, a „bakaszivar” szeptemberre érik be. Magassága 8-10 méter.

    Szintén Amerikából származik a tulipánfa. Különös alakú levelei között rejtőznek a nyár folyamán zöldessárgán virító, illatos, tulipán formájú virágok. Lombja ősszel gyönyörű aranysárga. Magassága: 10-30 méter.

    Ne keverd össze!

    Tudtad, hogy a gesztenyének két fajtája is előfordul hazánkban? A szelídgesztenye ehető magja közepes nagyságú, termésének héját sűrűn hosszú tüskék borítják. Az értékes tápanyagokban gazdag gesztenyemagot leginkább a cukrászipar hasznosítja.

    A vadgesztenye vörösesbarna magja fényes, nagy, de mérgező! Fogyasztásra ugyan alkalmatlan, de gyógyhatása miatt számos gyógyszer és krém alapanyaga. A termés héját kevés, lágy tüske dísziti. Gyakran találkozhatsz vele parkokban.

    (Forrás: Természet Nagy Enciklopédia, Passage kiadó)

    Ölelj meg egy fát!

    A fák nem csak úgy álldogálnak a földön, hanem magukba szívják a négy alapelemből, a földből, a vízből, a levegőből és a napfényből az ősenergiát. Az ebből fakadó pozitív erőt ti is érezhetitek, ha megöleltek egy fát. Minél idősebb egy fa, annál nagyobb az ereje. Támaszd a homlokodat és a mellkasodat a fa kérgének, hunyd le a szemed és csak szeress! Szeresd a fát, az életet!

    A fák gyógyítani is tudnak. Mindegyik fa másra jó. A tölgyfa önbizalmat ad, mágikus erejét már a kelták is felfedezték. A bükkfa megszünteti a testi-lelki fáradtságot, élénkít és növeli az életerőnket. Ha nyugalomra vagy vigaszra van szükséged, egy gesztenyefát keress! A gesztenyefák szeretetenergiát sugároznak magukból. A hársfák enyhítik a szellemi fáradtságot, segítenek a koncentrációban. A szomorúfűz elűzi a depressziót. A bodza, igaz nem fa, hanem cserje, de az energiája betegség után segít újra megerősíteni a testet.

    Olvass mesét!

    Ülj le a kedvenc fád alá és építsd lelkedet mese olvasásával. A mesék, így A három fa legendája című norvég népmese is, nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek szellemi táplálékai is.

    A három fa legendája

    Madárbarát kert

    Ha szeretnéd a kerted és az otthonod természetes módon védeni a kártevő rovaroktól és a vérszívó élősködőktől, akkor úgy kell kialakítani a kertet, hogy megfelelő élőhelyet nyújtson a madarak számára: tudjanak hol fészkelni, legyen benne szélvédett búvóhely, vízlelőhely és táplálék is.

    Fontos, hogy a madarak számára kialakított kertrészt csak néha-néha látogassuk, amikor azt az időszakos kerti munkák igénylik a madarak nyugalma érdekében.

    Madárodú kihelyezésére a szeptember és a november hónap a legjobb időszak, amikor a hideg ellen amúgy is védett helyet keresnek a madarak. A nyáron kihelyezett odú az énekes madaraknak kedvezhet, mivel évente 2-3 alkalommal is költenek.
    Amennyiben az odú kihelyezéséről szeretnél bővebben olvasni, látogass el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára.

    Madárodú kihelyezése

    Szépítsük a kertünk, a lakókörnyezetünk virágokkal, fákkal, különböző növényekkel. Csempésszünk egy darabka zöld szigetet a nagyvárosok közepébe, hiszen természetes élővilágunk is az otthonunk része. A teljes testi-lelki harmónia nem érhető el egyik, vagy másik nélkül.

  • A három fa legendája

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.

    Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” – kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”

    A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”

    A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”

    Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.

    Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”

    A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”

    A harmadik fa úgy érezte. hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.

    Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.

    A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.

    A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”

    Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.

    De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse.

    Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.

    Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.

    Ez tette gyönyörűvé az első fát.

    Ettől lett erős a második.

    És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.

    (Norvég népmese. Fordította: Szabó Ági)

  • Ficánkoló

    Felleg szakadozz,
    friss fű fakadozz,
    bolyhos a barka, -
    boci, boci, tarka
    nagyot ugrik, ficánkol,
    nem marasztja a jászol.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Icinke-picinke

    Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene, azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis zsajtárba; abból az icinke-picinke kis zsajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba, azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedővel. Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája, az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt megdöglött bele. Ha az icinke-picinke kis macska meg nem döglött volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.

    (Arany László)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Irány a kert!

    Ha nincs kert, az sem akadály. Létrehozhatunk virágszigeteket vagy mini veteményest a teraszon vagy az ablakpárkányon. A saját kis kertünkben ápolt növények egy darabka rendezett természetet varázsolnak életünkbe. Küldetésük kettős: a zöldségfélék táplálékunk fontos részét képezik, a dísznövények szépségükkel, illatukkal lelkünket táplálják.

    A virágoskert ne csak esztétikus legyen, hanem könnyen karbantartható is. Ezért mielőtt elkezdjük beültetni, érdemes megtervezni, elgondolni, mit hová célszerű ültetni és tenni. A virágágyást és a veteményest egyaránt locsolni kell. Ehhez kell egy kerti csap vagy egy kút. Alakítsunk ki egy elkerített területet a faleveleknek és a kitépett gyomoknak is, melyet élősövénnyel elkerítve rejthetünk el. A sövény lehet fagyal, gyöngyvessző vagy akár puszpáng is.

    A szerszámokat, rovar- és gyomirtó szereket (használjunk bio termékeket, óvjuk a környezetet!) és más holmikat a házban kell tartani egy erre kialakított helyen.

    A fákat ültessük a kert szélére, és rendszeresen metsszük meg ágaikat, hogy árnyékukkal ne váljanak terhére a kertnek. A napos helyre telepített pázsitot gyakran kell nyírni, különben elgyomosodik. Az egynyári és évelő virágokat színek szerint nagyobb csoportokba, körágyba, szalagágyba ültethetjük. A sáfrány és sok más hagymás növény már igen korán kinyílik. Ezeket elszórtan szokták a pázsitba ültetni

    Érdemes hosszú virágzási idejű fajokat telepíteni, hogy kertünk sokáig szép legyen. A mediterrán növényeket cserébe ültessük, hogy a téli fagyok idején be tudjuk vinni a házba.

    A zöldségeskertbe tanácsos gyümölcsfákat, meg különféle ehető termésű cserjéket is ültetni, mint az egres, a málna és a ribiszke, hogy egész nyáron tudj szüretelni. Hasznos és praktikus a melegház, amit még a teraszodon vagy a fűtetlen verandán is ki tudsz alakítani. A melegházban palántát, vagy facsemetét is nevelhetsz, amit tavasszal ki tudsz ültetni a kertbe vagy a balkonládába.

    Igaz, hogy az első termések nem olyan szépek és látványosak, mint a vetőmagok zacskóin, de hidd el, hogy megéri! Fantasztikus élmény az általad ültetett és gondozott zöldségféléket és gyümölcsösöket betakarítani.

    Gondolj a méhekre is!

    A méhek pusztulása hatalmas gondot jelent az emberiség egészének, mivel a méhek a beporzói a növények több, mint kétharmadának. Így a méhek kihalásával kihalnak ezek a növények, a velük táplálkozó rovarok, az azokkal táplálkozó madarak és azok ragadozói is. Méhek nélkül az élet elképzelhetetlen. Az emberiséget éhínség sújtaná, mivel a méhek a beporzói a búzának és a takarmánynövényeknek is.

    A méhek pusztulásának fő okai a mezőgazdálkodásokban használt rovarirtó szerek, valamint a mezőgazdálkodások által kiszorított vadvirágos méhlegelők hiánya. A méhek betegsége csak harmadik a sorban, amit azonban propolisszal képesek legyőzni.

    Alakíts ki méhbarát keretet!

    A méhbarát kertbe tavasztól őszig nyíló virágokat ültessünk, hogy a teljes vegetációs időszakban táplálékot és pihenő helyet tudjunk biztosítani a méheknek. A kertészetekben lehet kapni direkt méheknek összeállított magkeveréket, melyet elvetve a kis kertünkben, vagy a virágos ládánkba egy darabka virágos mezőt csempészhetünk az otthonunkba.

    A méhbarát kertünkbe helyezzünk ki, vagy lógassunk fel egy 10-20 cm-es farönköt, melyekbe 8-10 mm-es fúrószárral lyukakat fúrtunk, így biztosítva lehetőséget a magányos méhfajok biztonságos szaporodására. Gyerekekkel, de még nekünk felnőtteknek is érdekes lehet megfigyelni hogyan fejlődik, alakul és kelnek ki a lárvák a méhecskehotelünkben.

    Méhbarát virágok

    Tavasszal nyílik az apró fehér virágos cickafark és a mézvirág, a cakkos kék szirmú búzavirág és a lila mécsvirág. A nyári orgona a nevéhez hű évszakban a sötét lilától a bordón át egészen a rózsaszínig virít, a bíborlevelű bugatölcsér, az apró halványlila virágot hozó levendula és a borsmenta mellett. Nyár végén, ősszel pedig piros méhbalzsam, citrom- és narancssárga szirmos kúpvirág, valamint a szivárvány majd összes színében fellehető őszi rózsa díszítheti a méhecskebarát virágágyást.

    Meseajánló

    Őszi boszi és a Méhek című meséből, megtudhatjátok, hogyan segített a kis Lencsilány a méheknek és hogyan borult virágba az Óperenciás-tengeren túl.

    Jarabin kinga: Őszi boszi és a méhek

    Olvassátok el Tordon Ákos: A kismadár kertje című mesét és ültessetek ti is borsót a kis veteményeskertbe, vagy a balkonládába!

    Tordon Ákos: A kismadár kertje

    (Forrás: Természet Nagy Enciklopédia, Passage kiadó)

  • A kismadár kertje

    Van nekem egy kertem. Benne télen-nyáron rigó ül az ágon. Feketerigó. Reggelente rigófüttyel köszönt engem, s ha a kertben üldögélek, mindig a fölibém hajló ágra telepedik, onnét mondja a meséit. Mert bizony az én rigóm mesemondó kisrigó. Ezt a mesét is tőle hallottam:

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mázas korsó, benne egy szem borsó. Ezt a borsószemet elvetette a kertjébe az egyszeri kismadár. Mert kertje is volt az egyszeri kismadárnak, a fészke mellett.

    Ezután nem tett egyebet: eldicsekedett fűnek-fának, hogy mennyi borsó terem majd neki a kertjében, gond nélkül élhet belőle télen. Ki is kelt a borsó. Icipici szára zöldellt a világba. Megörült a kismadár, sietett az Esőhöz.

    – Eső, Eső, kedves Eső – kopogtatott be hozzá – siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!

    – Ebben a hónapban szabadságon vagyok – válaszolta az Eső mérgesen a háborgatásért, és becsapta ajtaját.

    – Jaj, elszárad a borsóm!- ijedezett a kismadár, s a kútágasra rebbent. Onnét kiáltott le a kútnak: – Gémeskút, kedves kút, siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!

    – No még ilyet! – képedt el az öreg gémeskút. S a kútágas akkorát reccsent mérgében, hogy ijedten röppent fel róla a kismadár.

    Ahogy becsapta ajtaját az eső, tüstént lelohadt a mérge és sajnálni kezdte az egyszeri kismadarat. Fel is keltette a fiát, Záport:

    – Eredj, édes fiam, locsold meg kicsit a kismadár kertjét, kertjében a borsót!

    A gémeskútnak is megesett a szíve a kismadáron, s küldte a teli vödröt, öntözze meg a borsót. No, nagyot nézett a Zápor, amikor feleúton megpillantotta a lassan ballagó vödröt.

    – Ki látott már ilyen csodát: maga megy a teli vödör! – rikkantotta és megkérdezte, hová-kihez.

    – A kismadár borsóját megyek meglocsolni – válaszolta a vízzel teli vödör.

    – Nem oda Buda! – zendült a Zápor szava. – A kismadár borsóját én locsolom meg!

    Azzal már zúdult is a Zápor az égből a kismadár kertjére.

    – Jaj, itt az özönvíz, vízözön! – ijedt meg a kismadár a lombok alatt, s csak akkor könnyebbedett meg a szíve, amikor a szivárvány hídját verte fel a z égre. Akkorra ért oda a vizesvödör.

    – Hát te mit keresel a kertemben? – csodálkozott a kismadár.

    – Locsolni jöttem! – felelte a vödör, s azzal loccs! – már meg is öntözte a zápor fürdette borsót. A kismadár siránkozva nézte a tenger tócsát.

    – Jaj, oda a borsóm! – sírdogált. De a borsót nem mosta el a tenger tócsa! Sőt: egykettőre bokrosodni kezdett.

    – Borsócskám, borsócskám, de megnőttél! – örvendezett borsójának a kismadár. – Bizony eljött a kapa ideje!

    Azzal elröppent a kapás emberhez.

    – Kedves ember, kapás ember – kopogtatott be az ablakon- hozd a kapád, kapáld meg a borsóm.

    – Jó, jó, kismadár, megkapálom én szívesen, ha meg tudunk egyezni a fizetség dolgában!

    Abban egyeztek meg, hogy a fele termést a kapás kapja. Meg is kapálta a borsót még aznap. Másnapra már szedhették is róla a borsót. Csoda egy borsó volt! Színarany volt minden szeme! Bizony elállt az ember szeme-szája, amikor beállított a fizetségért! Csak a kismadár kesergett:

    – Ó, én szerencsétlen, szegény kismadárka, egyszer vetek borsót, egyszer gazdálkodom, hogy legyen télire való eleségem, akkor is csak aranyborsó terem nekem!

    – Add nekem az aranyborsót, kismadár – mondta az ember – cserébe minden télen magot szórok neked az ablakpárkányra!

    A kismadár örömest odaadta az aranyborsót, s azóta minden télen odaszáll járandóságáért az ablakpárkányra; mert azt mondanom sem kell, hogy mindörökre felhagyott a gazdálkodással. Kertje sincs többé, de fészke ott van minden kertben, a ti kertetekben is.

    (Tordon Ákos)