Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Miért haragudott meg Kelep?

    Miért haragudott meg Kelep?

    Hosszúlábú Kelep a hidacskán állt horgászbottal, és azt gondolta: “Fogok egy halat, és pompás reggelim lesz. Csak valaki el ne riassza a halakat!”

    Füles épp akkor jött ki az erdőből. A hidacsaka felé tartott. Már messziről észrevette Kelepet, és meggyorsította lépteit. A vaskos mackótalpak rádübörögtek a hídra.

    • Mit csinálsz, Kelep? – kérdezte Füles.

    Kelepjelekkel mutatta Fülesnek, maradjon csendben. Füles hát leült a kis híd szélére, nézte a vizet, és így gondolkodott: “Kelepnek nagyon fontos dolga lehet. Csendben fogok ülni.” Egyszer csak meglátta a halakat. Éppen a horog felé úsztak. Füles talpra ugrott, és elkiáltotta magát:

    • Nem mentek innen, ti halak! Ne zavarjátok Kelepet!

    A halak tüstént szétrebbentek. Kelep dühösen mérte végig Fülesmackót. Kihúzta a horgot a vízből, és elment. “Ugyan miért haragudott meg rám?” – szomorodott el Füles.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hol állt Kelep?
    2. Honnan került elő Fülesmackó?
    3. Mit csinált kelep a hídon?
    4. Hol úszkáltak a halak?
    5. Mit csinált Fülesmackó?
    6. Hová lettek a halak?
    7. Miért volt szomorú Fülesmackó?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak a kiabálástól ijednek meg a halak?
    2. Mindig megijednek a halak a zajtól?
    3. A nagy zaj az oka annak, hogy a halak szétrebbennek?
    4. Hallják a halak a hangokat?
    5. Rosszul járt Kelep amiatt, hogy Fülesmackó kiabált?
    6. A valóságban is szétrebbenti a halakat a nagy zaj?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit csinálnak a halak, ha zaj van körülöttük?
    • mi lehetett az oka annak, hogy a halak szétrebbentek? (Tudtok más okot is mondani?)
    • miért járt rosszul a horgászó Kelep?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a halak ne rebbenjenek szét?
    • ha valaki halat akar fogni, körülötte hogyan kell viselkedni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nagy a zaj, akkor a halak megijednek és szétrebbenek. Nagy volt a zaj, tehát… (a halak megijedtek és szétrebbentek).
    2. Vagy zaj van, vagy csend van. Még csend van, tehát… (még nincs zaj).
    3. Ha nincs zaj, akkor a halak nem ijednek meg és nem rebbennek szét. A halak megijedtek és szétrebbentek, tehát… (zaj volt).
    4. Ha zaj van, akkor a halak megijednek, és ha megijednek, akkor a halak szétrebbennek. Tehát, ha zaj van, akkor… (a halak szétrebbennek).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Ki?

    Ki?

    Ki az, aki háttal ül a királynak, és még a kalapját sem veszi le? (a kocsisa)

    Ki látja a saját szemét? (aki tükörbe néz)

    Ki beszél a világ minden nyelvén? (a visszhang)

    Ki építi a legszélesebb hidat? (a fagy)

    Ki a leggyorsabb festő? (a tűz)

    Ki az, akit nem szólnak meg, ha télen szalmakalapot visel? (a hóembert)

    Ki hordja magánál az ollót? (a rák)

    Ki megy be a házba legelőbb? (a kulcs)

    Ki tudja legyőzni az árnyékot? (a sötétség)

    Ki áll a vízben és nem vizes? (az árnyék)

    Ki viseli a legnagyobb kalapot? (akinek a legnagyobb a feje)

    Péter és Pál bement egy házba, Péter kijött, Pál utána. Ki maradt a házban? (és)

    Egy embernek volt három fia: Senki, És… Valaki. Senki elment nyulászni, Valaki elment rókászni. Ki maradt otthon házőrzőnek? (És)

    Senki és semmi laktak egy házban, senki elment Tordára, semmi Kolozsvárra, ki maradt a házban? (és)

    Ki az, aki huszonnyolc éves korában csak hétszer érte meg a születése napját? (aki február 29-én született)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Népi mondókák – Középső csoport (1.)

    Népi mondókák – Középső csoport (1.)

    Tente baba, tente,
    a szemedet, hunyd be,
    aludj ringó-bingó,
    pici rózsabimbó.
    Alszik az ibolya, 
    csicsija bubuja.

    Ence, Bence, kis medence,
    kis medence a Velence;
    ne búsuljunk semmit, Vince,
    tele van az icce, pince.

    Dombon törik a diót,
    Rajta, vissza, mogyorót,
    Tessék kérem megbecsülni,
    És a földre lecsücsülni,
    Csücs!

    Kocsit, kocsit, komámasszony,
    lovat, lovat, sógorasszony!
    Szél fujja a pántlikámat,
    lobogtatja a szoknyámat!

    - Hogy a csibe, hogy?
    Hát az ára hogy?
    - Mit kérdezi, mi az ára?
    Belévágom a markába!

    Tücsök koma, gyere ki!
    Szalmaszálon húzlak ki.
    Házad előtt megsüllyedtem,
    Hat ökröddel vontass ki!

    Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
    Ne félj tőlem, nincs puskám!
    Van ám nékem egyebem:
    Zöld káposztalevelem.

    Mit mond a fecske?
    Kicsinek kicsit,
    Nagynak, nagyot;
    Mert ha kicsike, kéred a nagyot,
    Kitekerintem a nyakadat!

    Szebb a páva, mint a pulyka,
    Szebb, szebb, szebb.
    Mert a pulyka maszatos
    És a páva aranyos!

    Kecske van a kertbe, 
    A káposztát megette.
    Siess, kecske, ugorj ki,
    Jön a gazda megfogni!

    - Hosszú lábú gólya bácsi
    Mit akar kend vacsorálni?
    - Békahúst, bre-ke-ke,
    Ejnye, bizony, jólesne!
    - Tessék hát belőle! - 
    Mind elugrik előle.

    Itt van egy kis kertecske, 
    benne van egy kis kutacska, 
    abból iszik a kis nyulacska.
    Keresi, keresi az ajtót,
    itt nem kapja,
    itt megkapja,
    fut, fut oda,
    mák, mák, mák!

    (Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
  • A négy kis ezermester

    A négy kis ezermester

    Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.

    Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.

    A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.

    • Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
    • Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
    • Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
    • Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.

    Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:

    • Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!

    Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:

    • Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
    • Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!

    Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:

    • Kukurikúúú!

    A Nyúl nevette őket.

    • Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!

    Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?

    • Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.

    Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.

    • Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

    Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.

    Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.

    Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.

    • Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Locsolkodás

    Locsolkodás

    • Ma van a locsolkodás napja! – jutott Füles eszébe. Meglátta a faház előtt békésen szundikáló Bodrit. “Le kell locsolni vízzel” – gondolta Füles. Sietett Jacekhez és Zoskához. Kop-kop – kopogtatott az ajtón.

    Jacek máris hozta a zöld vödröt, és mindnyájan szaladtak az udvarra, a kúthoz. Folyt, fröcskölt az ezüstös hideg víz. Most pedig gyorsan Bodrihoz! Elől a gyerekek, nyomukban Füles szaladt a vödörrel.

    Most ott állnak Bodri háza mellett. No, most rajta! De mi ez? Nincs a vödörben víz? Füles a vödörbe dugta az orrát. A vödör fenekén kis lyuk csillog, mint csillag a sötét égen.

    Bodri még csak fel sem ébredt. Jól megúszta a locsolkodást.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben vitte a vizet Fülesmackó?
    2. Hová vitte a vizet?
    3. Mivel akarták lelocsolni Bodrit?
    4. Hol volt a lyuk?
    5. miért folyt ki a víz a vödörből?
    6. Mit csinált Bodri?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor folyik ki a vödörből a víz, ha lyukas a vödör?
    2. Mindig kifolyik a víz a lyukas vödörből?
    3. Minden lyukas vödörből kifolyik a víz?
    4. Miért folyik ki a lyukas vödörből a víz?
    5. Létezik a valóságban lyukas vödör?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha lyukas vödörbe vizet öntünk?
    • mi lehetett az oka annak, hogy kifolyt a vödörből a víz?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne folyjon ki a víz a vödörből?
    • ha észrevesszük, hogy lyukas a vödrünk?
    • hogy észrevegyük, hogy lyukas a vödrünk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha lyukas egy vödör, akkor kifolyik belőle a víz. A zöld vödör lyukas volt, tehát… (kifolyt belőle a víz).
    2. Ha nem lyukas egy vödör, akkor nem folyik ki belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    3. Vagy nem lyukas a vödör, vagy kifolyik belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    4. Ha egy vödör lyukas, akkor a víz kifolyik belőle, és ha a víz kifolyik belőle, akkor nem lehet belőle locsolni. Tehát, ha egy vödör lyukas, akkor… (nem lehet belőle locsolni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Levél a gyerekeknek

    Levél a gyerekeknek

    Jacek és Zoska a tengerpartra utazott nyaralni. Biztosan játszanak a homokban, és lebarnulnak a napon. Ám Fülesmackó otthon maradt, és vágyódott a gyerekek után.

    Elhatározta hát, hogy levelet ír nekik. Mikor elkészült a levél, szaladt vele a postaládához. De jaj, nagy a baj: túl magasan volt a láda. Nem érte el a kis bocs.

    Éppen arra járt a nyuszi:

    • Segíts nekem Nyuszogó! – kérte.

    Nyuszogó felugrott füles fejére, és kinyújtotta mancsát a levéllel.

    • Nem érem el! – kiáltotta.

    Éppen arra járt Kiskakas. Egyet csapott a szárnyával, és már fenn is termett a nyuszi fején. Csőrében tartotta a gyerekeknek szóló levelet. Ő már elérte a levélszekrényt. Most már útban is van a levél a tenger felé.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Kinek írt levelet Fülesmackó?
    2. Kivel találkozott először?
    3. Hova állt Nyuszogó?
    4. Kivel találkozott Fülesmackó másodszor?
    5. Hova repült fel Kiskakas?
    6. Elérte Kiskakas a postaládát?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor éri el a Kiskakas a postaládát, ha felrepül Fülesmackó és Nyuszogó fejére?
    2. Mindig elérik a postaládát az állatok, ha egymás fejére állnak?
    3. Máshogy is állhattak volna? Nyuszogó is ráállhatott volna Kiskakas fejére?
    4. Máskép is be tudták volna dobni a levelet?
    5. A valóságban létezhet, hogy három állat egymás fejére áll?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha az állatok egymás fejére állnak?
    • hogyan érhetik még el a postaládát?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha valamit nem érünk el, pedig szeretnénk elérni?
    • ha azt akarjuk, hogy valaki ne érjen el valamit?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a három jóbarát nem áll egymás fejére, akkor nem érik el a postaládát. A három jóbarát elérte a postaládát, tehát… (egymás fejére álltak).
    2. Vagy nem áll egymás fejére a három jóbarát, vagy elérik a postaládát. A három jóbarát még nem érte el a postaládát, tehát… (még nem álltak egymás fejére).
    3. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát. A három jóbarát egymás fejére állt, tehát… (elérték a postaládát).
    4. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát, és ha elérik a postaládát, akkor be tudják dobni a levelet. Tehát, ha egymás fejére állnak, akkor… (be tudják dobni a levelet).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Miau!

    Miau!

    A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná:

    • Miau!

    Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt. De megint csak azt mondta valaki:

    • Miau!

    Ki nyávogott? A Kutyus felugrott, körülfutotta a szobát, benézett az ágy alá, az asztal alá – sehol senki! Felmászott az ablakpárkányra is. Meglátta a Kakast, amint az ablak előtt az udvaron sétálgatott. “Biztosan ez ébresztett fel” – gondolta a Kiskutya, és kifutott az udvarra a Kakashoz.

    • Te nyávogtál? – kérdezte.
    • Én nem nyávogok, én beszélek – csapkodott a Kakas a szárnyával, és tüstént elkiáltotta magát:
    • Kukurikuuú!
    • Mást nem tudsz beszélni?
    • Nem, csak azt, hogy “kukurikú” – válaszolta a Kakas.

    A Kutyus a hátsó lábával megvakarta a fülét, és visszament. Alighogy a lépcsőhöz ért, ismét megszólalt valaki:

    • Miau!

    “No, most megvagy!” – szólt magában a Kiskutya, és mind a négy lábával kaparni kezdte a földet a feljárat alatt. Jókora lyukat ásott, s a lyukból egy szürke egérke ugrott elő.

    • Te nyávogtál? – kérdezte tőle szigorúan a Kiskutya.
    • Cin, cin, cin – cincogta a Kisegér -, én nem, de ugyan ki nyávoghatott?
    • Valaki azt mondta, hogy “miau”.
    • Közel? – nyugtalankodott az Egérke.
    • Hát itt, egészen közel – felelte a Kutyus.
    • Juj de félek! Cin, cin, cin! – cincogta az Egérke, és besurrant a feljáró alá.

    A Kutyus elgondolkozott. Most pedig a kutyaól mellől hallatszott jó hangosan:

    • Miau!

    A Kiskutya háromszor is körülfutotta az ólat, de senkit sem talált. Odabent azonban valaki mozgolódott. “Itt van hát – gondolta magában. – Mindjárt megfogom!” – és közelebb lopódzott az ólhoz. Láncát csörgetve hatalmas, bozontos kutya ugrott eléje.

    • R-r-r-r! – morgott a Kutya.
    • Én… én csak meg akartam tudni…
    • R-r-r-r!
    • Ön nyávogott talán? – suttogta a Kiskutya, és behúzta a farkát.
    • Én?! Talán gúnyolódsz, ebadta?!

    A Kutyus ugyancsak szedte a lábát, elfutott a kertbe, és egy bokor alá bújt. És itt, éppen a feje fölött, valaki megint azt modta:

    • Miau!

    Kikukucskált a bokor alól. Az orra előtt egy virágon bolyhos Méhecske ült. “Itt van hát, aki nyávogott!”

    • Z-z-z-z! – zümmögött sértődötten a Méhecske, és belecsípett a Kutyusba. A Kutyus feljajdult, nekiiramodott, a Méh utána.
    • Züm, züm, megcsíplek! Züm, züm, megcsíplek!

    Futott a kutyus a tóhoz – és beleugrott a vízbe! Amikor újra kidugta a fejét, a méh már nem volt sehol. És ekkor hirtelen megint nyávogott valaki.

    • Miau!
    • Te nyávogtál? – kérdezte csuromvizesen a Halat, amelyik mellette úszott el. A Hal nem válaszolt semmit, csak a farkával csapkodott, és eltűnt a tó mélyén.
    • Kva-kva-kva! – nevetett a Béka, aki egy vízililiom levelén ült. – Hát te nem tudod, hogy a halak nem beszélnek?
    • Talán bizony te nyávogtál? – kérdezte a Kutyus a Békát.
    • Kva-kva-kva! – hahotázott a Béka. – Milyen buta vagy! A békák brekegnek.

    És beugrott a vízbe…

    A Kiskutya csuromvizesen, feldagadt orral hazaballagott. Szomorkodva feküdt a pamlag elé a szőnyegre. Egyszerre csak újból hallotta:

    • Miau!

    Felugrott – és íme, az ablakpárkányon ott kucorgott a Cirmos.

    • Miau – nyávogta a Kiscica.
    • Vau-vau-vau! – ugatott a Kutyus, aztán eszébe jutott, hogy hogyan morgott a bozontos Komondor, és ő is morogni kezdett: – R-r-r-r!

    A cica felhúzta a hátát és fújt: – S-s-s-s!

    Azután prüszkölt: – Fr-fr!

    És kiugrott az ablakon.

    A Kiskutya pedig szépen visszament a szőnyegre, és lefeküdt aludni. Most már tudta, ki nyávogott.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Népi mondókák – Kiscsoport (3.)

    Népi mondókák – Kiscsoport (3.)

    Koma küldi komának,
    Koma váltson magának.
    Ha nem váltja magának
    Visszahívom komának.

    Vessző, vessző, vesszőcske,
    Készen van a fejecske,
    Kicsi nyaka,
    Nagy a hasa
    Készen van a 
    Törökbasa.

    Jöjj be hozzám, szép madárka
    nem zárlak én kalitkába;
    mikor akarsz, elröpülhetsz,
    ha kedved lesz, visszajöhetsz.

    Bölömbika, nagyapó,
    Adsz-e tejet nagyanyó?
    Nem adhatok, mert nem jó,
    Belehullott a pondró.

    Bibibci Panna,
    Rákezdi Vince,
    Akit ér, akit ér,
    Majd elviszi a nagy szél.

    Egy, kettő, három, négy,
    Kicsi bótos, hova mégy?
    Debrecenbe pipáért,
    Kolozsvárra leányért.

    Vízben élek, brekegek.
    Szeretnek a gyerekek. (Béka)

    Fényes szőrű, hosszú farkú.
    Ne húzd meg, mert hegyes karmú. (Cica)

    Reggel, délben mondja bú, 
    Széna nélkül szomorú. (Boci)

    (Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
  • Kutya-macska barátság

    Kutya-macska barátság

    Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a csontot, de nem volt semmi íze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi Sajó a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba!

    De ki menjen? Bodri nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgysem tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt valami az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette.

    A kutyák futottak elébe, már nagyon várták.

    • Hozza a macska a tejfölt!

    A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De a kutyák meglátták a macska tejfölös bajuszát.

    • Hazudik a macska, megette a tejfölünket!

    Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor meglátták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejföl nélkül ették meg a csontot.

    Azóta nem nézhet a kutya a macskára.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen ünnepet rendeztek a kutyák?
    2. Mit főzött Bodri?
    3. Miért nem ízlett Sajónak a csont?
    4. Kit küldtek el a tejfölért a boltba végül?
    5. Mit csinált a macska hazafelé menet?
    6. Mit mondott a macska?
    7. Honnan tudták a kutyák, hogy hazudott a macska?
    8. Mit csináltak a kutyák?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lehet fehér a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
    2. Mindig fehér lesz a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
    3. Szereti a macska a tejfölt?
    4. A tejfölevés az oka annak, hogy fehér lett a macska bajusza?
    5. Mástól is lehet fehér a macska bajusza? (Például mitől?)

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mitől lett fehér a macska bajusza?
    • mi szokott történni, ha a macska tejfölt eszik?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni …

    • hogy ne legyen fehér a szánk széle, ha tejfölt eszünk?
    • ha fehér lesz a szánk széle a tejföltől?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a macska tejfölt eszik, akkor fehér lesz a bajusza. A macska tejfölt evett, tehát… (fehér lett a bajusza).
    2. Ha a macska nem eszik tejfölt, akkor nem lesz fehér a bajusza. A macskának fehér lett a bajusza, tehát… (tejfölt evett).
    3. Vagy eszik tejfölt a macska, vagy nem lesz fehér a bajusza. A macskának még nem fehér a bajusza, tehát… (még nem evett tejfölt).
    4. Ha a macska tejfölt eszik, akkor a bajuszán is marad tejföl, és ha a bajuszán is marad tejföl, akkor fehér lesz a bajusza. Tehát, ha a macska tejfölt eszik, akkor… (fehér lesz a bajusza).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)