Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Zöldség

    − Nem szeretem. Rossz az íze.
    − Hiszen meg se kóstoltad. Honnan tudod?
    − Látom a színéről. Zöld.
    − Persze, hogy zöld, hiszen cukorborsó.
    − Attól még lehetne más színű.
    − Például milyen?
    − Rózsaszín. Az a kedvenc színem.
    − Rózsaszín zöldség nincs.
    − Miért?
    − Nem tudom. Talán mert az állatok ezt a színt nem szeretik, és nem ennék meg.
    − Az állatok is esznek zöldségeket?!
    − Persze, hogy esznek. Sőt, gyümölcsöt is esznek.
    − Ezt csak azért mondod, hogy egyem meg a barackot, amit Gabi néni hozott.
    − Rendben, nyertél. Megeszed?
    − Nem. Nem szeretem. Rossz az íze.
    − Hiszen meg se kóstoltad. Honnan tudod?
    − A cukorborsó mellett van.
    − Ha mondok egy mesét, akkor megeszed a zöldséget és a gyümölcsöt is?
    − Melyiket?
    − Ezt, amelyik az asztalon van. Cukorborsó főzelék és őszibarack.
    − De csak ezt. Egy mese, egy ebéd. Megegyeztünk?
    − Megegyeztünk. Figyelj!


    Ifjabb Borsó Béla és Borsó Bella egy szép tavaszi napon örök hűséget fogadott egymásnak. Elmentek a templomba, és az igen szép számban összegyűlt hüvelyesek családtagjai előtt megfogadták, hogy jóban és rosszban, levesben és főzelékben el nem hagyják egymást. Mielőtt kimondták volna az igent, Paszuly Pap feltette a szokásos kérdést:
    − Van-e, ki e frigynek akadályát tudja? Ha igen, most álljon elő, vagy amit tud, ássa el örökre magába!
    − Én tudok! – dörrent egy mély hang a hátsó sorból, és az árnyékból előlépett a komor Zöldbab Zotmund – E leány mást szeret!
    − Óhh! Huh! Arrh! Höőőő! – morrantak és hörrentek fel a padsorok.
    − Öö… öö… – lepődött meg Paszuly Pap. – Ki légyen az?
    − Hát én! – húzta ki magát Zöldbab Zotmund.
    − Hazudsz! Bella soha nem szeretne bele egy olyan hosszú kóróba, mint te! Bella az ilyen szép kerekded fiúkat szereti, mint én – fakadt ki dühösen ifjabb Borsó Béla.
    − Azért ez nem egészen így van, én is jártam régen Bellával pár hónapot – jegyezte meg Feles Borsó Fülöp, de a mellette ülő, derékban féloldalasan behúzott ruhát viselő Száraz Bab Szeréna fejbe kólintotta, hogy maradjon csendben. Csendben maradt.
    − Bellám, édesem, ne tedd ezt velem! Szeretlek! Légy az enyém! – kérte a menyasszonyt Zöldbab Zotmund.
    − Béla, engedd el Bellát! Nézd, milyen sok picinyünk van! – szólalt meg hirtelen egy zöld hüvelyes lány, s hüvelyét feltépve megmutatta sorban ülő pici borsószemeit.
    − Óhh! Huh! Arrh! Höőőő! – morrantak és hörrentek fel ismét a padsorok.
    Erre a fordulatra senki sem számított. Paszuly Pap idegesen az órájára nézett, hogy sietnie kellene, mert kettőkor el kell temetni a tisztességben megsárgult öreg Paszuly Pált.
    − Oh, Borbála, hát miért nem mondtad? – kiáltott fel elkeseredetten ifjabb Borsó Béla.
    − Nem, mertem. Féltem az apádtól, az öreg Borsó Bélától – pirult el Borsó Borbála.
    − Ne haragudj, szerelmem, szembe kellett volna szállnom az apámmal. Te se haragudj, drága Bella, de nem vehetlek el feleségül, mert a szívem Borbáláé.
    − Óhh! Huh! Arrh! Höőőő! – ez most már kezdett megszokott lenni, ez a morranás és hörrenés a padsorokban.
    − Akkor most mi lesz?! – kérdezte kicsit türelmetlenül Paszuly Pap – Merthogy nekem van még egy temetetlen tetemem!
    − Kettős esküvő, atyám! Adjon össze engem Bellával, s Bélát Borbálával! – zengett a templomban Zöldbab Zotmund zengzetes hangja.
    Oly szépen zengett ez a hang, hogy Paszuly Pap el is határozta, hogy a szertartás után felajánlja Zotmundnak a kántori állást, mert Lencse Lórántnak már nem volt semmi hangja.
    Így lett aztán Borsó Borbála és ifjabb Borsó Béla, meg Zöldbab Zotmund és Borsó Bella egy pár. Boldogan éltek, míg meg nem főzték őket. Jó étvágyat!


    − Na, jó, de mi van az őszibarackkal?
    − Semmi. Azt csak úgy edd meg a főzelék után!
    − Nem. Valami legyen vele is.
    − Hm…lássuk csak…hát nem mondtam, hogy a kettős lakodalmon Őszibarack Özséb és zenekara húzta a láb alá valót? Vagyis inkább a szár alá valót!
    − Finom. Holnap mi lesz az ebéd?
    − Spenót.
    − Nem szeretem. Rossz az íze.
    − Hiszen még meg se kóstoltad. Honnan tudod?
    − A színéről. Zöld.

    (Tasnádi Emese)

  • Mező, mező… (z-Z, ö-Ö, ő-Ő)

    Mező, mező illatos.
Ott a víz is zamatos.
Sás Zoli is ott itat.
Itató!
Itató!
Vízzel teli 
itató!
Zizz!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Minek?

    Minek esszük meg a belét? (a kenyérnek)

    Minek esszük meg a haját? (a kenyérnek)

    Minek nem jó ott kijönnie, ahol bemegy? (a kenyérnek)

    Minek nincs árnyéka? (a hangnak)

    Minek ütik a fejét és nem szédül? (a kenyérnek)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

  • A kis nyúl

    Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy kisnyúl. Ez a kisnyúl jó étvággyal legelészett a réten, s hogy még jobban legelészhessen, felakasztotta a csengettyűjét egy fiatal fára.

    Mire a kisnyúl jóllakott, megnőtt a fa. Olyan magasra nyúlott, hogy a kisnyúl hasztalan ágaskodott, a csengettyűjét nem érte el. Kérte tőle, adja vissza.

    • Nem adom én, eleget adtam már! – válaszolt a fa.

    Megharagudott a kisnyúl s elment a fejszéhez:

    • Kérlek, fejsze, döntsd le a fát, nem akarja visszaadni kis csengettyűmet.

    A fejsze a fejét rázta:

    • Nem döntöm én, eleget döntöttem már!

    Elment a nyúl a kőhöz:

    • Kérlek, kő barátom, csorbítsd ki a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.
    • Nem csorbítom, eleget csorbítottam már!

    Nem boldogult itt sem a kisnyúl, a patakhoz járult hát:

    • Kérlek, patak, mosd el a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja eldönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.

    De a patak csak ennyit mondott:

    • Nem mosom én, eleget mostam már!

    Az ökör csak megsegít, gondolta a kisnyúl:

    • Kérlek, ökör komám, idd ki a patakot, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja eldönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.

    Az ökör bődült egyet:

    • Nem iszom én, eleget ittam már!
    • Majd a mészáros! – reménykedett a kisnyúl.
    • Kérlek, mészáros, vágd le az ökröt, az ökör nem akarja kiinni a patak vizét, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.
    • Nem vágom én, eleget vágtam már!

    Erre úgy megharagudott a kisnyúl, hogy meg sem állott a bolháig:

    • Édes-kedves bolha komám, csípd meg a mészárost, a mészáros nem akarja levágni az ökröt, az ökör nem akarja kiinni a patakot, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet.
    • No, majd meglátjuk!

    A bolha megcsípte a mészárost, a mészáros levágta az ökröt, az ökör kiitta a patakot, a patak kimosta a követ, a kő kicsorbította a fejsze élét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a kis csengettyűt. A kisnyúl csilingelni kezdett a csengettyűvel, s még most is csilingel, ha azóta el nem vesztette.

    (Kolozsvári Grandpierre Emil)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)

  • Traktor

    Fölszikkad a téli sár,
munkára vár a határ,
traktor szántja,
boronálja,
ökrök, lovak
csudájára.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)

  • A konyhakert

    A „Miért ültessünk virágot” című cikkből már megtudhattátok, milyen jótékony hatása is van a kertészkedésnek. Csökkenti a stresszt, szuper testmozgás és javítja a kedélyállapotunkat is. Hatással van mentális egészségünkre, növeli az önbecsülésünket és a friss levegőn töltött idő erősíti az immunrendszerünket is.

    Egy konyhakert létrehozása hozzájárul az egészséges étrend kialakulásához is. A kertészkedésbe bevont gyerekek örömmel fogyasztják a saját maguk által ültetett és a saját kis konyhakertünkben termett zöldségeket, gyümölcsöket.

    Bolygónk lakosságának több, mint a fele városokban él. Európában ez az arány eléri a 70 százalékot is! A városi ember természettel való kapcsolata korlátozott. Ezért bír nagy jelentőséggel a közösségi kert kezdeményezés, melyet egyre több városban (Fóton is) indítanak a társasházakban élők részére. Akinek a munkaideje, családi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy kertet gondozzon, otthon a konyhaablakban nevelhet palántákat, vagy a teraszon is létrehozhat egy kisebb magaságyást a fűszernövényeinek. A föld érintése, növényeink gondozása közelebb hoz minket a természethez, egy rég elfeledett kapocs éled újra. Emlékeztet minket arra, hogy egyek vagyunk és bár a természet nagyon jól megvan az ember nélkül, az ember nem létezhet a természet nélkül.

    Mekkora legyen a konyakert?

    Egy fő évi friss zöldségszükségletének a megtermeléséhez kb. 20 m2 terület szükséges. Egy ekkora terület kb. 80-90 kilónyi zöldségnek, valamint szamóca, málna, ribiszke és köszméte bokroknak is helyet tud adni. Ha szeretnénk burgonyát vetni, vagy fejes káposztát is termeszteni, akkor ezeknek számoljunk plusz hellyel.

    Milyen zöldségeket ültessünk?

    A kevesebb néha több. Ezért inkább arra törekedjünk, hogy sokféle növényt termeljünk kisebb területen, minthogy kevesebb félét nagy területen. Adjunk előnyt azoknak a zöldségeknek, melyek tavasztól őszig folyamatosan szedhetők. Ilyenek pl.: spenót, sóska, mángold, sárgarépa, petrezselyem és a pasztinák.

    Hogyan fogjunk hozzá?

    A legjobb, ha napfényes, szélvédett területet jelölünk ki konyhakertnek. Kezdjük kisebb parcellával, amit később szükségleteinkhez és lelkesedésünkhöz mérten bővíthetünk. A földterületet négy rövid karóval jelöljük ki, majd kb. 20 cm magasan feszítsünk ki köréjük spárgát. A rögtönzött kis kerítésünk külső szélét rakjuk ki kövekkel, ezzel is biztosítva, hogy az eső ne mossa ki a földet a kertünkből.

    Gyomtalanítsunk! Feltétlenül meg kell szabadulni a parcellánkat borító gyomoktól. Gyökerestül húzzuk ki, tisztítsuk meg a földet, kerüljük a vegyszerek használatát!

    Parcellánkat legalább 20 cm mélységű és jó minőségű talaj fedje. Az ideális talaj 20 % agyagot, 65 % homokot, 5% meszet, és 20 % humuszt tartalmaz. Sajnos kevés rá az esély, hogy a kertünkben a kívánatos összetételű lesz a talaj, ezért többnyire javítani kell és érdemes.

    Ha föld porhanyós és leejtve apró darabokra hullik, akkor a talaj jellege homokos. Könnyen művelhető, de tápanyagban szegény és gyorsan kiszárad. Keverj a talajhoz egy zsák tőzeget és két zsák szerves trágyát. A műveletet érdemes minden évben megismételni egy zsák tőzeggel és egy zsák trágyával.

    H a föld a markodban összetapad, de leejtve nagyobb darabokra eszik szét, akkor a talaj jellege humuszos. Nehezebben megmunkálható, de kiváló eredményre számíthatunk. A humuszos talajt kevés mésszel és szerves trágyával javíthatjuk.

    Ha az összegyúrt föld gombóccá tapad össze és leejtve nem esik szét, akkor a talaj agyagos. Termékeny, de nagyon nehezen művelhető. Télen túl nedves, nyáron pedig megkeményedik. A talaj javításához először keverj hozzá egy zsák tőzeget, egy zsák szerves trágyát, egy talicskányi homokot, majd egy hónap múlva egy 50 dkg meszet. Ásd fel minden évben ősszel, és szórj neki egy zsák szerves trágyát, majd egy hónap után kevés, 10 dkg meszet.

    Mire és milyen szerszámokat vegyünk és használjunk?

    A kerti kapa a talaj fellazítására és gyomtalanítására alkalmas. A talicska segítségével köveket, trágyát, szerszámokat és a leszedett terméseinket tudjuk szállítani. A gereblye a talaj felszínének egyengetésére és a kikapált gyomok összeszedésére való. A talapkaparót a talaj megmozgatására, szellősé és morzsalékossá tételére használjuk. A locsolókanna az öntözés eszköze. A vetőkapa a magok vagy a palánták befogadására szolgáló barázda készítésének eszköze. Az ásó a föld megforgatására való. A karóhoz kötött zsineg segítségével egyenes szakaszokat lehet kijelölni.

    Kertészkalendárium

    A kalendáriumba feltüntetett időpontok tájegységenként és évenként némiképp módosulhatnak.

    Március

    • Ásd fel közepes mélységig az egész földterületet, ügyelve arra, hogy a rögöket szétvágd az ásóval és a nemkívánatos gyomokat kihúzd a talajból.
    • Lazítsd fel a talajt a kaparó segítségével, majd egyengesd el a gereblyével.
    • Vesd el a retket.

    Április

    • Vesd el a sárgarépát, a borsót és a salátát.
    • Ültesd ki a földieper palántáját (vigyázz, termést csak a következő évben hoz).
    • Szedd fel a retket.
    • Gyomláld ki a földiepret, trágyázd meg és utána kapáld meg, majd hints szalmát a tövek köré.

    Május

    • Kapáld meg a sorok közeit.
    • Ültess babot (csak 15-étől), és másodszor is retket.
    • Ültesd ki a káposztafélék palántáit.
    • Távolítsd el a szalmát a földieperről (csak 15-étől).

    Június

    • Ültesd el a fodros salátakatángot.
    • A hónap elején ültesd el a paradicsompalántákat.
    • Szedd fel a retket, az első fejes salátát, és szüreteld le a földiepret.
    • Gyomláld ki alaposan a földiepret.
    • Ha szárazság van, öntözz sokat (ha lehet, estefelé)

    Július

    • Kötözd a paradicsomot karóhoz, és vágd le a hónaljhajtásait.
    • Szedd fel a salátát, a babot, a borsót és az első sárgarépákat.
    • A felszedett retek helyére vess zöldbabot.
    • A saláta helyére ültesd az ősszel érő széles levelű cikóriasalátát.
    • Öntözz gyakran és bőségesen.

    Augusztus

    • Ha elutazol, előtte alaposan locsold meg a kertet.
    • Ha hosszabb időre távozol, kérd meg a szomszédodat, hogy locsoljon nálad.

    Szeptember

    • Takarítsd be a salátát, a burgonyát, a zöldbabot, az első paradicsomtermést és a sárgarépa utóját, ha van még belőle.

    Október

    • Szedd fel a káposztaféléket, szüreteld le a maradék paradicsomot, még akkor is, ha zöld (majd a lakásban érik meg).

    November

    • Terítsd szét a szerves trágyát a talajon. Enyhe időben, amikor a talaj nem túl nedves, ásd fel jó mélyen az egész földet (a földiepret nem kell).
    • Tisztítsd és szárítsd meg, majd rakd el a kerti szerszámokat. Ha szükséges, kend be olajjal a rozsdásodásra hajlamos fémrészeket.

    December – Január – Február

    • A föld megpihen a következő tavaszig.

    Meseajánló

    Sárgarépát balkon ládában is tudunk termeszteni a konyhaablakban vagy az erkélyen. A friss répából készíthetünk salátát, tehetjük vajas kenyérre, de önmagában is elropogtathatjuk, miközben elolvassuk A répa című orosz népesét.

    A répa

    (Forrás: balintgazda.hu, hobbikert.hu, Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó)

  • A répa

    Diafilm megnyitása

  • Teljesség

    Szüleink jó esetben megtanították nekünk, hogy amit elkezdtünk, azt végig is kell csinálni, hogy ha kitűztünk egy célt, akkor nem szabad feladni, addig kell menni, amíg el nem érjük.

    Amikor siklóernyőztem, megtanultam, hogy nem kell mindenáron elstartolni, és hogy a hegyről tudni kell lejönni is. Hogy a repülés lényege az élvezet. De ahhoz, hogy jó érzés legyen repülni, meg kell várni a megfelelő szelet és időt. Amikor viszont ez eljön, akkor nem szabad tovább halogatni: el kell startolni.

    Ma anya-fia napot tartottunk. Tökéletes volt az idő, megszületett az elhatározás, így elindultunk úticélunk felé: a Cser-tóhoz, amit végül nem értünk el. Nézsánál visszafordultunk. Egyrészt az volt az érzésünk, hogy már a térképről is lementünk, mert vagy úttalan utakon, vagy olyan településeken át haladtunk, melyek szélén kakasok, tyúkok és libák cseréltek eszmét az e heti baromfitáp összetevőiről, másrészt szorított az idő: vissza kellett érni a legkisebbért az óviba.

    Még 10 perc lehet, hogy belefért volna, de lehet hogy a kis manónknak szomorúságot okoztunk volna vele, így beértük a dimbes-dombos kanyargós úttal, a szántóföldek illatával, az erdő szélén legelő vadak, a gyönyörűen rendezett falvak szívbéli szorgalmat sugárzó látványával, a régi idők hangulatát a mába csempésző kuriákkal, kastélyokkal, a napsütéssel, a szinte forgalommentes úttal, melyen madarak kísértek és szálltak velünk.

    Amikor megtanultunk küzdeni, kitartani, fontos, hogy megtanuljunk megelégedni és elengedni is.

    Nézsán megálltunk a Reviczky-kastély mögött, melynek parkja még télen is csodás. Megettük a szendvicseket, átbeszéltük az úton látottakat, jót ettünk, jót nevettünk, majd visszaindultunk. A vissza úton már könnyedén ment a tájékozódás. Csak mi voltunk, az út és a táj.

    Fél ötre pont visszatértünk. Még a legkisebbet is vittük kárpótlásként, hogy ő még nem jöhet hosszú utakra, helyben pár kört, majd hazatértünk: látszólag céltalanul, mégis teljességben.

  • Voltál-e Vilmám? (t-T)

    Voltál-e Vilmám,
a tó mellett, Vilmám?

Most voltam, Ilmám.
Most is, Ilmám.

Mit mostál Vilmám?
A sálamat, Ilmám.

Mit láttál, ott Vilmám?
Sima utat, Ilmám.

Mi áll ott, Vilmám?
Táltosló, Ilmám.

Utasa volt, Vilmám?
Somló Simi, Ilmám.

Mit evett, Vilmám?
Almát evett, Ilmám.

Mit ivott, Vilmám?
Somlevet, Ilmám.

S a táltosló, Vilmám?
Semmit sem, Ilmám.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)