Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Ugorjunk árkot!

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas, egy róka, meg egy nyúl. Versenyeztek, ki tud nagyobbat ugrani.

    • Ugorjunk árkot! – mondta a róka.

    Hosszú, széles árok volt az erdő szélén. Odaállt a róka az árok partjára, és így szólt:

    • Hosszú lábam, rövid fülem, lompos farkam, hopp! De nagy ez az árok! – zsupsz, már bele is esett.

    Utána a nyúl ugrott.

    • Hosszú lábam, hosszú fülem, suta farkam hopp! De nagy ez az árok! – ügyesen átugrotta, futott tovább, mintha puskából lőtték volna ki.

    Utoljára ugrott a farkas.

    • Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp! De nagy ez az árok! – odapottyant ő is a róka mellé.

    Mély volt az árok, nem tudtak kijönni. Már nagyon éhesek voltak.

    • Ide hallgass! – szólt a róka. – Ha segítesz kimászni, kihúzlak téged is.
    • Jó lesz biz az – állt rá a farkas.

    A hátulsó lábaira ágaskodott, a róka felkapaszkodott a hátára, és egy ugrással kint termett az árok szélén. Úgy elszaladt, hátra sem nézett. Még most is várja a farkas a rókát, ha azóta meg nem unta.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben versenyzett egymással a farkas, a róka meg a nyúl?
    2. Ki tudta átugrani az árkot a három állat közül?
    3. Mi történt a farkassal?
    4. És a rókával?
    5. Hogyan próbált kijutni a róka az árokból?
    6. Miért járt pórul a farkas?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor tud kiugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    2. Mindig ki tud ugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    3. Máshogy is ki tud ugrani a rók az árokból?
    4. Biztos, hogy ki tud ugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    5. A valóságban is előfordulhat, hogy egy róka felkapaszkodik a farkas hátára?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára?
    • hogyan tud kiugrani a rók az árokból?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha ki akarunk mászni valahonnan?
    • ha azt akarjuk, hogy egy állat ne tudjon kimászni valahonnan?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a róka nem kapaszkodik fel a farkas hátára, akkor nem tud kiugrani az árokból. A róka ki tudott ugrani az árokból, tehát… (felkapaszkodott a farkas hátára).
    2. Vagy nem kapaszkodik fel a róka a farkas hátára, vagy ki tud ugrani az árokból. A róka még nem tudott kiugrani az árokból, tehát… (még nem kapaszkodott fel a farkas hátára).
    3. Ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor ki tud ugrani az árokból. A róka felkapaszkodott a farkas hátára, tehát… (ki tudott ugrani az árokból).
    4. Ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor eléri az árok szélét, és ha eléri az árok szélét, akkor ki tud ugrani az árokból. Tehát ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor… (ki tud ugrani az árokból).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A kis hajó

    Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.

    • Fürödjünk meg! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
    • Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
    • Brehehehe! – nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek én veletek! – És úgy kacagott, majdnem vízbe fúlt.

    Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit. Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat. Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat. És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beültek és elhajókáztak!

    Brekus kidugta a fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol se érheted!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Népi mondókák – Középső csoport (2.)

    Süssünk, süssünk pogácsát,
    ide veled, liszteszsák!
    Hol a tojás meg a vaj?
    Tejfelünk nincs, az is baj.
    A kemence meleg már,
    belévetjük ugyebár?

    Réce, ruca, vadliba,
    Jöjjenek a lagziba,
    Kést, kanált hozzanak,
    Hogy éhen ne haljanak.
    Ha jönnek, lesznek,
    Ha hoznak, esznek.

    Jákóbnak volt hat fia,
    Mind a hat csizmadia;
    Simi, Samu, Sámuel,
    Dini, Dani, Dániel!

    Bort, búzát, békességet,
    Fát, füvet, feleséget,
    Diót, disznót, derelyét,
    Pénzt, paripát, pecsenyét.

    Minapában itt járék,
    Egy szép rózsafát láték.
    Ki akar száradni:
    Szabad-e megöntözni?

    Ma jöttem egy tojásért,
    Holnap jövök leányért.
    Ha nem adnak tojáskát, 
    Ülü vigye tyúkocskát!

    E háznak van egy rózsája,
    Rózsának van bimbója,
    Én a bimbót megöntözöm,
    A tojáskát megköszönöm.

    Komatálat kaptam,
    Fel is aranyoztam.
    Koma küldi komának,
    Koma váltsa magának.

    Luca, Luca, kity-koty, kity-koty,
    Gelegenye kettő, három.
    Száras körtét várom!
    Ha nem adnak hurkát,
    Elviszem a Julcsát!

    Orosházán volt egy bolt,
    Abban mindenféle volt:
    Toll, tinta, papiros.
    Eredj ki te, kis Lajos!

    A sámsoni piacon
    Almát árul egy asszony,
    Gyere, pajtás, vegyük meg;
    Ketten vagyunk, együk meg!

    Örök harag,
    Csutadarab,
    Míg a kutya Meg nem harap!

    Négy lába van mégsem jár,
    Jó rajta a teli tál.

    Huzzad, huzzad magadat
    én is húzom magamat,
    szél fújja szoknyámat,
    lobogtatja ruhámat,
    hopp!

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Kismalac meg a farkasok

    Diaflim megnyitása

  • Mindentudó doktor

    Egy paraszt megirigyelte az ügyvédek, bírák és jegyzők jómódját. Vett hát magának parókát, fekete ruhát, aztán az ajtajára kiszögezett egy táblát, a következő felirattal: Mindentudó doktor. Alighogy kitette a táblát, arra járt egy ember, akitől nemrégiben szép kis summát loptak el. “Ha ez az ember mindet tud, akkor azt is tudja, kik a tolvajok” – gondolta. Meghívta ebédre a parasztot. Belép egy szolga, felszolgálja az ételt, a “doktor” felkiált:

    • Nicsak! Itt az első!

    Azt akarta mondani, hogy az, amit hoztak, az első fogás lesz. A szolga azonban, aki az egyik tolvaj volt, azt hitte, felfedezték. ment vissza megfélemlítve a konyhába, és azt mondta a társának:

    • Most te szolgálj fel!

    Erre a második szolga, aki a másik rabló volt, bement. Doktor Mindentudó megszólalt:

    • Nicsak! Itt a második!

    Így történt ez a harmadik tolvajjal is. Nem maradt más választásuk, bevallották bűneiket. A házigazda nagy összeget adott jutalmul Mindentudó doktornak… és attól a naptól fogva mindenfelé azt terjesztették róla: csalhatatlan tudós.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért akart a paraszt mindentudó doktor lenni?
    2. Hogyan akart mindentudó lenni?
    3. Mit akart megtudni az az ember, aki bement hozzá?
    4. Hogyan derült ki, hogy kik lopták el az ember pénzét?
    5. Mi történt ezután a mindentudó doktorrá lett paraszttal?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Látszódhat úgy valakiről, hogy az illető mindent tud?
    2. Csak az tudhatja, hogy ki a tolvaj, aki mindent tud?
    3. Lehet, hogy valaki nem tud mindent, de azt tudja, hogy ki a tolvaj?
    4. Ha valaki tudja, hogy ki a tolvaj, az minden tud?
    5. Tényleg tudhatta a paraszt, hogy a szolgák lopták el az ember pénzét?
    6. Megérdemelte a paraszt a jutalmat?
    7. Van olyan ember, aki mindent tud?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit kell tudnia annak, aki mindentudó doktor akar lenni?
    • miből gondoljuk azt, hogy valaki mindent tud?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy mindentudókká váljunk?
    • hogy megtudjuk, hogy a másik ember mindentudó-e?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók mindent tudnak, tehát… (azt is tudják, hogy kik a tolvajok).
    2. Ha valaki nem tud mindent, akkor nem tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók tudják, hogy kik a tolvajok, tehát… (mindent tudnak).
    3. Vagy nem tud mindent valaki, vagy tudja, hogy kik a tolvajok. A parasztember nem tudta, hogy kik a tolvajok, tehát… (nem tudott mindent).
    4. Ha valaki nagyon okos, akkor mindent tud, és ha mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. Tehát, ha valaki nagyon okos, akkor… (azt is tudja, hogy kik a tolvajok).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Miért haragudott meg Kelep?

    Hosszúlábú Kelep a hidacskán állt horgászbottal, és azt gondolta: “Fogok egy halat, és pompás reggelim lesz. Csak valaki el ne riassza a halakat!”

    Füles épp akkor jött ki az erdőből. A hidacsaka felé tartott. Már messziről észrevette Kelepet, és meggyorsította lépteit. A vaskos mackótalpak rádübörögtek a hídra.

    • Mit csinálsz, Kelep? – kérdezte Füles.

    Kelepjelekkel mutatta Fülesnek, maradjon csendben. Füles hát leült a kis híd szélére, nézte a vizet, és így gondolkodott: “Kelepnek nagyon fontos dolga lehet. Csendben fogok ülni.” Egyszer csak meglátta a halakat. Éppen a horog felé úsztak. Füles talpra ugrott, és elkiáltotta magát:

    • Nem mentek innen, ti halak! Ne zavarjátok Kelepet!

    A halak tüstént szétrebbentek. Kelep dühösen mérte végig Fülesmackót. Kihúzta a horgot a vízből, és elment. “Ugyan miért haragudott meg rám?” – szomorodott el Füles.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hol állt Kelep?
    2. Honnan került elő Fülesmackó?
    3. Mit csinált kelep a hídon?
    4. Hol úszkáltak a halak?
    5. Mit csinált Fülesmackó?
    6. Hová lettek a halak?
    7. Miért volt szomorú Fülesmackó?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak a kiabálástól ijednek meg a halak?
    2. Mindig megijednek a halak a zajtól?
    3. A nagy zaj az oka annak, hogy a halak szétrebbennek?
    4. Hallják a halak a hangokat?
    5. Rosszul járt Kelep amiatt, hogy Fülesmackó kiabált?
    6. A valóságban is szétrebbenti a halakat a nagy zaj?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit csinálnak a halak, ha zaj van körülöttük?
    • mi lehetett az oka annak, hogy a halak szétrebbentek? (Tudtok más okot is mondani?)
    • miért járt rosszul a horgászó Kelep?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a halak ne rebbenjenek szét?
    • ha valaki halat akar fogni, körülötte hogyan kell viselkedni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nagy a zaj, akkor a halak megijednek és szétrebbenek. Nagy volt a zaj, tehát… (a halak megijedtek és szétrebbentek).
    2. Vagy zaj van, vagy csend van. Még csend van, tehát… (még nincs zaj).
    3. Ha nincs zaj, akkor a halak nem ijednek meg és nem rebbennek szét. A halak megijedtek és szétrebbentek, tehát… (zaj volt).
    4. Ha zaj van, akkor a halak megijednek, és ha megijednek, akkor a halak szétrebbennek. Tehát, ha zaj van, akkor… (a halak szétrebbennek).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Ki?

    Ki az, aki háttal ül a királynak, és még a kalapját sem veszi le? (a kocsisa)

    Ki látja a saját szemét? (aki tükörbe néz)

    Ki beszél a világ minden nyelvén? (a visszhang)

    Ki építi a legszélesebb hidat? (a fagy)

    Ki a leggyorsabb festő? (a tűz)

    Ki az, akit nem szólnak meg, ha télen szalmakalapot visel? (a hóembert)

    Ki hordja magánál az ollót? (a rák)

    Ki megy be a házba legelőbb? (a kulcs)

    Ki tudja legyőzni az árnyékot? (a sötétség)

    Ki áll a vízben és nem vizes? (az árnyék)

    Ki viseli a legnagyobb kalapot? (akinek a legnagyobb a feje)

    Péter és Pál bement egy házba, Péter kijött, Pál utána. Ki maradt a házban? (és)

    Egy embernek volt három fia: Senki, És… Valaki. Senki elment nyulászni, Valaki elment rókászni. Ki maradt otthon házőrzőnek? (És)

    Senki és semmi laktak egy házban, senki elment Tordára, semmi Kolozsvárra, ki maradt a házban? (és)

    Ki az, aki huszonnyolc éves korában csak hétszer érte meg a születése napját? (aki február 29-én született)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Népi mondókák – Középső csoport (1.)

    Tente baba, tente,
    a szemedet, hunyd be,
    aludj ringó-bingó,
    pici rózsabimbó.
    Alszik az ibolya, 
    csicsija bubuja.

    Ence, Bence, kis medence,
    kis medence a Velence;
    ne búsuljunk semmit, Vince,
    tele van az icce, pince.

    Dombon törik a diót,
    Rajta, vissza, mogyorót,
    Tessék kérem megbecsülni,
    És a földre lecsücsülni,
    Csücs!

    Kocsit, kocsit, komámasszony,
    lovat, lovat, sógorasszony!
    Szél fujja a pántlikámat,
    lobogtatja a szoknyámat!

    - Hogy a csibe, hogy?
    Hát az ára hogy?
    - Mit kérdezi, mi az ára?
    Belévágom a markába!

    Tücsök koma, gyere ki!
    Szalmaszálon húzlak ki.
    Házad előtt megsüllyedtem,
    Hat ökröddel vontass ki!

    Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
    Ne félj tőlem, nincs puskám!
    Van ám nékem egyebem:
    Zöld káposztalevelem.

    Mit mond a fecske?
    Kicsinek kicsit,
    Nagynak, nagyot;
    Mert ha kicsike, kéred a nagyot,
    Kitekerintem a nyakadat!

    Szebb a páva, mint a pulyka,
    Szebb, szebb, szebb.
    Mert a pulyka maszatos
    És a páva aranyos!

    Kecske van a kertbe, 
    A káposztát megette.
    Siess, kecske, ugorj ki,
    Jön a gazda megfogni!

    - Hosszú lábú gólya bácsi
    Mit akar kend vacsorálni?
    - Békahúst, bre-ke-ke,
    Ejnye, bizony, jólesne!
    - Tessék hát belőle! - 
    Mind elugrik előle.

    Itt van egy kis kertecske, 
    benne van egy kis kutacska, 
    abból iszik a kis nyulacska.
    Keresi, keresi az ajtót,
    itt nem kapja,
    itt megkapja,
    fut, fut oda,
    mák, mák, mák!

    (Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A négy kis ezermester

    Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.

    Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.

    A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.

    • Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
    • Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
    • Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
    • Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.

    Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:

    • Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!

    Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:

    • Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
    • Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!

    Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:

    • Kukurikúúú!

    A Nyúl nevette őket.

    • Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!

    Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?

    • Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.

    Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.

    • Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

    Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.

    Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.

    Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.

    • Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)