Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • A sajtot osztó róka

    Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka:

    – Ketten találtuk meg, úgy illik hogy, igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! – Azután a közepén kezdte kétfelé rágni.

    Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy.

    – Ez a nagyobb – mondta a róka, és lerágott belőle egy darabot. Akkor meg a másik fele volt nagyobb, abból rágott le egy darabot. Addig rágta, addig osztotta kétfelé, hogy semmi sem maradt.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Kik vesztették el a sajtot?
    2. Kik találták meg?
    3. Hogyan akarta elosztani a róka a sajtot?
    4. Mi történt végül?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor fogy el a sajt, ha a róka harapdálással akarja kettéosztani?
    2. Mindig elfogy a sajt, amikor a róka így akarja elosztani?
    3. A körbeharapdálás az oka annak, hogy elfogyott a sajt?
    4. Tényleg szereti a róka a sajtot?
    5. És a farkas?
    6. A valóságban létezik, hogy a róka harapdálással ketté osztogatja a sajtot?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történt, amikor a róka harapdálással osztotta el a sajtot?
    • mi lehetett az oka annak, hogy a sajt elfogyott?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha valamit el akarunk osztani kétfelé?
    • ha nem akarunk valamit elosztani valamit kétfelé?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a róka sokáig rágcsálja a sajtot, akkor a sajt elfogy. A róka sokáig rágcsálta a sajtot, tehát… (a sajt elfogyott).
    2. Ha a róka nem sokáig rágcsálja a sajtot, akkor a sajt nem fogy el. A sajt elfogyott, tehát… (a róka sokáig rágcsálta).
    3. Vagy nem sokáig rágcsálja a róka a sajtot, vagy elfogy a sajt. A sajt még nem fogyott el, tehát… (a róka még nem rágcsálta sokáig).
    4. Ha a róka harapdálással osztja ketté a sajtot, akkor a két darab nem lesz egyforma, és ha a két darab nem lesz egyforma, akkor tovább kell rágcsálni, és akkor a sajt végül elfogy. Tehát, ha a róka harapdálással osztja ketté a sajtot, akkor… (a sajt végül elfogy).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A róka meg a gólya

    A róka és a gólya már régóta barátok voltak, s elhatározták, hogy megvendégelik egymást. Először a gólya ment a rókához, s leültek a szépen terített asztalhoz. A gólya azonban egy falatot sem tudott enni, mert a róka lapos tányérba tette a vacsorát.

    – Látom, nem vagy éhes – mondta, s befalta még a gólya ebédjét is.

    Másnap a gólya vendégelte meg a rókát. A lomposfarkú hamarabb ott is volt, mint ahogy megbeszélték. Éhesen ült az asztalhoz, s várta, a finom falatokat. Igen ám, de a gólya hosszú nyakú edényben szolgálta fel az ebédet, s a róka még csak az orra hegyét sem tudta beledugni.

    – Ejnye komám! Kiáltott fel mérgesen. – Hát sajnálod tőlem ezt a kis ételt? Nem tudok én ilyen edényből enni!

    – Én sem tudtam a minap nálad jóllakni! – válaszolt a gólya. – Kölcsönkenyér visszajár!

    Ezen aztán úgy összevesztek, hogy többé egy szót sem szóltak egymáshoz.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen viszonyban volt egymással a gólya meg a róka?
    2. Hogyan vendégelte meg a róka a gólyát?
    3. Milyen tányérban adott neki vacsorát?
    4. Milyen edényből kellett ennie a rókának a gólyánál?
    5. Mi történt a barátságukkal?

    Véleménykérő beszélgetés

    1. Csak akkor nem tud enni a róka egy edényből, ha nem fér bele a szája?
    2. Csak a róka nem tud enni olyan edényből, amibe nem fér bele a szája?
    3. Biztos, hogy nem tud enni a róka a hosszú nyakú edényből?
    4. Miért nem tud enni a róka a hosszú nyakú edényből?
    5. A valóságban is meghívja vendégségbe egymást a róka meg a gólya?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy a róka nem tudott enni a gólyánál?
    • mi történt, amikor a róka a hosszú nyakú edényben kapott enni a gólyától?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha hosszú nyakú edényben kapunk enni?
    • ha valamilyen edényből nem tudunk enni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a róka szája belefér a hosszú nyakú edénybe, akkor tud enni belőle. A róka nem tudott enni a hosszú nyakú edényből, tehát… (nem fért bele a szája az edénybe).
    2. Ha a róka szája nem fér bele a hosszú nyakú edénybe, akkor nem tud enni belőle. A róka szája nem fért bele a hosszú nyakú edénybe, tehát… (nem tudott enni belőle).
    3. Vagy belefér valakinek a szája a hosszú nyakú edénybe, vagy nem tud enni belőle. A gólya tudott enni a hosszú nyakú edényből, tehát… (belefért a szája az edénybe).
    4. Ha a róka hosszú nyakú edénybe kap enni, akkor fér bele a szája az edénybe, és ha nem fér bele a szája az edénybe, akkor nem tud enni belőle. Tehát, ha a róka hosszú nyakú edénybe kap enni, akkor… (nem tud enni belőle).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Ruházat (1.)

    Ez a furcsa ikerpár, együtt lót-fut, szaladgál. Egymást híven követik, amíg a nap eltelik. Este aztán örülnek, egymás mellett csücsülnek. (cipő)

    Megkötözve mindig szalad, kioldozva helyben marad. (cipő)

    Éjjel üres, nappal tele, akár táncolhatsz is benne. (cipő)

    Nem él, bár élőtől varrták, akit cipel, annál inkább. Mi az? (cipő)

    Nappal tele vagyok, éjjel ásítozom. (cipő)

    Éjjel alszik, nappal jár. (cipő)

    Orra van, de nem szagol, nyelve is van, de nem papol. (cipő)

    Nem haragszom rá, mégis az orrába nyomom a lábam. (cipő)

    Nyelve van, de nem beszél, orra van, de nem szagol. (cipő)

    Ki hordja lábán az orrát? (cipő)

    Kinek a nyelve van a lábamon? (cipő)

    Kinek kötik le a nyelvét? (cipő)

    Minek az orrát nyomják bele a sárba? (cipő)

    Kinek a talpa nem fázik a hóban? (cipő)

    Orra van, de nem szusszan, nem hall, pedig füle van, sarkantyút hord, s nem huszár, nincsen lába, mégis jár. (cipő)

    Sarkantyút hord, nem huszár, nincsen lába, mégis jár. (csizma)

    A kamrában lóg a szegen, tátva a nagy szája, egész nyáron ásítozik, a hideget várja. Ősszel eső beálltával a szegről leakasztják, lábra húzzák, s a cuppogó sarat úgy dagasztják. (csizma)

    Felmentem a polcra, belenéztem a lyukba: Ó, drága kis lyuk, régen volt benned friss hús. (csizma)

    Orra is van, csinos, formás, nem kell néki virsli, tormás. Ázott földbe nyomát látni, no kis legény, ezt találd ki! (csizma)

    Füle is van, orra is van, mégsem hall, de nem is szusszan. Sarkantyút hord, s nem huszár, nincs lába, és mégis jár. Mi az? (csizma)

    Két füle van, mégse hall, húzzák: azt sem mondja, jaj. Orra van, rendes, formás, nem ingerli tormás kolbász, mert szagolni nem tud vele. Ázott földön nyomát látni, tessék ezt most kitalálni! (csizma)

  • A Kisegér, meg a Ceruza

    Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen rajzolt mindent, amit Vova akart. Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a Ceruzát, felkapta, és vonszolni kezdte az egérlyuk felé.

    – Engedj el, kérlek! könyörgött a Ceruza. – Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok, nem lehet engem megenni!

    – Rágcsálni akarlak – mondta a Kisegér. – Bizseregnek a fogaim, s emiatt rágcsálnom kell valamit. Így ni! – és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.

    – Jaj! – kiáltotta a Ceruza. – Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy, amit akarsz.

    – No jó – egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!

    Nagyot sóhajtott a ceruza és rajzolt egy kört.

    – Ez sajt? – kérdezte Egérke.

    – Lehet sajt is. – mondta Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.

    – Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak – találgatta Egérke.

    – Lehetnek lyukak is – egyezett bele a Ceruza, és még egy kört rajzolt.

    – Ez alma! – kiáltott fel Egérke.

    – Lehet alma is – mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifli formát rajzolt.

    – Már tudom! Ez itten kifli, ezek meg kenyerek! – kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. – No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim!

    – Várj egy pillanatig – szólt a ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:

    – Hiszen ez olyan, mint egy macs… ! Ne rajzold tovább!

    A ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.

    – Igen, ez egy igazi macska! – cincogta a megrémült Egérke. – Segítség!

    És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett. Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Népi mondókák – Nagycsoport (3.)

    Ámdám, démusz,
    szárakatémusz,
    száraka tiketuka,
    alahala bambuszka.

    Ettyem, pettyem, petymárára,
    Szőlő, rigó, kis korába,
    Szil, szál, szalmaszál,
    Nádi, nádi telestál.

    Ecem, pecem, pityfalára,
    Szól a rigó rakoncára,
    Cérnára, cinegére,
    Hess ki a mezőre.

    Fű, fű, fű,
    Szép zöld fű,
    Eredj ki, te zöldfülü.

    Ellem-bellem belvárosi,
    Som, som, kuti tallérosi,
    Ek mak,
    Ok mak,
    Bezzeg mukk,
    Eje mekk.

    Egyedem, begyedem, tenger tánc.
    - Hajdú sógor mit kívánsz?
    - Nem kívánok egyebet,
    Csak egy falat kenyeret!

    Egy, kettő, három,
    Macska ül az ágyon.
    Fogadjunk egy icce borban,
    Hogy ez tizenhárom!

    Nincs szebb állat mint a lúd.
    Nem kell néki gyalogút.
    Télen-nyáron ha kijár,
    Fölneveli a libát.

    Elhajtanám a libát
    Komáromig mezétláb,
    Ha a rózsám láthatnám,
    Tovább is elhajtanám.

    Korpát eszik a kutyám.
    Uszítanám, ha tudnám.
    Ugyan mér fogadna szót, 
    Mikor sose lakik jól?

    Úton megyen, nem poroz;
    Vízen megyen, nem csobog;
    Nádon megyen, nem suhog;
    Sáson megyen, nem susog;
    Eső éri, nem ázik,
    Ha fagy éri, nem fázik. 
    (Napsugár)

    Finom legény vagyok:
    Tű fokán átbúvok;
    De ha aztán megharagszom,
    Tenger vizét megszalasztom;
    Fát tőből kicsavarok.
    Ugyan bizony mi vagyok?
    (Szél)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A szél és a Nap

    Egyszer arról vitatkozott a Szél a Nappal, hogy melyikük az erősebb. Mivel nem tudtak egyetértésre jutni, azt mondta a Nap a Szélnek:

    • Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyes ember. Amelyikünk leveszi válláról a köpönyeget, az az erősebb.

    Először a Szél fogott hozzá, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre-hátra a köpönyeget, de mentől erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte levetetni a köpönyeget.

    Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor utas lassanként kiburkolta magát a köpenyéből, aztán levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.

    • Látod, hogy én erősebb vagyok, mint te? – Mondta a Nap a Szélnek.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miről vitatkozott a Szél és a Nap?
    2. Honnan akarta a Szél letépni a köpenyt?
    3. Melyik próbálta először levetetni a köpenyt és melyik másodszor?
    4. Miből burkolta ki magát az utas?
    5. Melyik volt az erősebb, a Szél vagy a Nap?
    6. Mivel érte el a Nap, hogy az ember levesse a köpenyét?
    7. Miért vette le az utas a köpenyét?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor veti le az utas a köpenyt, ha nagyon süt a Nap? (Még mikor?)
    2. Mindig leveti az utas a köpenyt, ha nagyon süt a Nap? (Miért nem mindig?)
    3. Az erős napsütés oka lehet a kabát levetésének? (Miért?)
    4. Milyennek érezzük a levegőt a széltől?
    5. A valóságban tud beszélni a Nap meg a Szél?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szokott csinálni az utas a köpenyével, ha nagyon süt a Nap?
    • mi lehetett az oka annak, hogy az utas levette a köpenyét? (Tudtok más okot is említeni?)

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a tűző nap ellenére ne kelljen levetni a kabátot? (Pl. árnyékba megyünk, vagy föl se vesszük a kabátot stb.)
    • ha levetettük a kabátot, és fázunk, mert más nem süt a Nap? (Felhúzzuk a kabátot, meleg helyre megyünk stb).

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nagyon süt a Nap, akkor levetem a kabátom. Nagyon süt a Nap, tehát… (levetem a kabátom).
    2. Ha nem süt nagyon a Nap, akkor nem vetem le a kabátom. Levetem a kabátom, tehát… (nagyon süt a Nap).
    3. Vagy nem süt a Nap, vagy nem esik az eső. Nemrég még esett az eső, tehát… (még nem sütött a Nap).
    4. Ha nagyon süt a Nap, akkor melegem lesz, és ha melegem lesz, akkor levetem a kabátom. Tehát, ha nagyon süt a Nap, akkor… (levetem a kabátom).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A nyúl meg a tavaszi hó

    Egyszer tavasz felé azt mondta a hó a nyúlnak:

    • Igen gyöngének érzem magam. Beteg vagyok, talán meg is halok.

    Azt felelte a nyúl:

    • Alighanem olvadsz, az a bajod. Ó, ó, de sajnállak! – Azzal leült egy buckára, és sírt-zokogott keservesen, úgy sajnálta a havat. – Sajnállak, hó, fáj a szívem érted! Mennyit szaladgáltam rajtad, jó meleg vackom volt alattad. Elrejtettél a róka, a farkas elől, fejemalja voltál, derékaljam voltál, födél a fejem fölött, védelmezőm, oltalmazóm. Fehér a bundám, te is fehér vagy, nem láttak meg az üldözőim. – Úgy sírt, hogy a hó is vele könnyezett. – Mi lesz velem nélküled? – kesergett tovább a nyúl. – Sas elragadhat, fülesbagoly a karmai közé kaphat, róka elfoghat, farkas széjjeltéphet. Mi lesz velem nélküled?

    Aztán gondolt egyet:

    • Elmegyek én az erdő urához, megkérem szépen: kegyelmezzen meg neked, ne olvasszon el!

    El is iramodott, meghajolt az erdő ura előtt, úgy kérte szép szóval: hagyja meg a havat. Azt mondta neki az erdő ura:

    • A nap hatalmasabb nálam, nem tudok vele versenyezni. A havat nem tudom itt marasztani. Hanem majd adok neked szép szükrebarna bundát a fehér helyett, abban elrejtőzhetsz nyáron erdőn-mezőn, száraz levelek közt, s nem bánt se róka, se farkas, se bagoly. Ne félj, no, és ne itasd az egereket!

    Megvigasztalódott a nyúl, megtörülgette a szemét, és fölvette mindjárt az erdő ura ajándékait, az újdonatúj bundát. Azóta is két bundát hord a nyúl: fehéret télen, tavasztól őszig meg barnásszürkét.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mikor panaszkodott a hó a nyúlnak?
    2. Mit csinált a nyúl?
    3. Miért sajnálta a havat?
    4. Kihez szaladt el a nyúl?
    5. Mit szeretett volna kérni?
    6. Mit ígért neki az erdő ura?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Ha egy nyuszi fehér, akkor tényleg nem lehet látni a hóban?
    2. Csak akkor nem lehet észrevenni a nyuszit a hóban, ha fehér a bundája?
    3. Soha nem lehet észrevenni a fehér nyuszit a hóban?
    4. Más fehér állatot sem lehet észrevenni a hóban?
    5. Valóban más színű a nyuszi bundája nyáron?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik a nyuszival télen, ha hó van?
    • miért nem lehet észrevenni a fehér nyulat a hóban?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha azt akarjuk, hogy észrevegyenek bennünket?
    • ha azt akarjuk, hogy ne vegyenek észre bennünket?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nem fehér a nyúl bundája, akkor az üldözői észreveszik a hóban. A nyulat az üldözői nem vették észre a hóban, tehát… (a nyúl bundája fehér volt).
    2. Vagy nem fehér a nyúl nyári bundája, vagy észreveszik az üldözői az erdőben. Az üldözői nem veszik észre az erdőben, tehát… (a nyúl nyári bundája nem fehér).
    3. Ha a nyúlnak fehér a bundája, akkor az üldözői nem veszik észre a hóban. A nyúlnak fehér a bundája, tehát… (az üldözői nem veszik észre a hóban).
    4. Ha a nyúl bundája fehér, akkor a hóban nem látszik, és ha a hóban nem látszik, akkor az üldözői nem veszik észre. Tehát, ha a nyúl bundája fehér, akkor… (az üldözői nem veszik észre).

    (Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Az alma

    Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma. Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.

    • Kárr – kár!

    Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.

    • Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.

    Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.

    • Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet, és elszaladt.
    • Hát ez meg miféle csoda?

    Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.

    • Állj meg, állj meg! – kiáltotta a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
    • Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.

    Nyúl odaugrott Sündisznócskához.

    • Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!

    Odarepült hozzájuk a Varjú.

    • Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!

    Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:

    • Ez az én almám, az enyém!

    Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: Varjú csőrével belecsípett Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút… Ekkor lépett oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:

    • Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!

    Azt felelik neki a veszekedők:

    • Mihail Ivanovics, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.

    Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:

    • Ki találta az almát?
    • Én! – felelte a Nyúl.
    • De ki tépte le a fáról?
    • Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
    • Jól van. De ki kapta el?
    • Én kaptam el! – kiáltotta Sündisznócska.
    • Nos, hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
    • De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
    • Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.

    Megint egyszerre kiáltották mind a hárman?

    • Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!

    Sündisznócska elvette az almát és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.

    • Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.

    A másodikat a Varjúnak adta.

    • Ez a tiéd, mert te tépted le.

    A harmadik darabot ő nyelte le.

    • Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.

    A negyedik darabkát pedig a medve mancsába nyomta.

    • Ez a tiéd, Mihail Ivanovics.
    • Ugyan miért? – ámuldozott a Medve.
    • Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!

    És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Népi mondókák – Nagycsoport (2.)

    Én kis kertészlegény vagyok:
    Virágokat locsolgatok.
    Azt hallottam, hogy egy rózsa
    El akar hervadni.
    Szabad megöntözni?

    Jó reggelt, jó reggelt,
    kedves liliomszál,
    megöntözlek rózsavízzel,
    hogy ne hervadozzál.
    Kerek erdőn jártam,
    piros tojást láttam,
    bárány húzta zengő kocsin,
    mindjárt ide szálltam.
    Nesze hát rózsavíz,
    gyöngyöm, gyöngyvirágom,
    hol a tojás, piros tojás, 
    tarisznyámba várom.

    Luca, Luca, kity-koty, kity-koty
    Gelegenye kettő, három.
    Száras körtét várom!
    Majd meglátom: mit adtok:
    Amit adtok, elveszem:
    Van tarisznyám, elteszem!

    Cserebogár, cserebogár,
    mondd meg nekem, mikor lesz nyár?
    Mum, mum!
    Hogy kacag a cserebogár?
    Hum, hum!
    Hogy beszél a cserebogár?
    Pum, pum!
    Hogy dalol a cserebogár?
    Zum, zum!
    Hogy zsémbel a cserebogár?
    Brum, brum!

    Az elejin, 
    az elejin
    csak lassan menjünk,
    A hátulján, a hátulján csak gyorsan menjünk,
    Piz vónék, perdülnék,
    Rózsa vónék, terülnék,
    Mégis kifordulnék.

    Elmentem én a szőlőbe,
    Szőlőt csipegetni,
    Utánam jött egy vén asszony,
    Jól megveregetni,
    Elbújtam én a nád közé,
    Sípot csinálgatni.
    Az én sípom csak azt fújja:
    Dirr, durr, csapodár,
    Ketten fogunk egy békát,
    Neked adom a farkát.

    Elszaladt a kemence,
    Tele pogácsával;
    Utána a gazdaasszony
    Hosszú piszkafálval.
    Sári, Mári, nem köll várni,
    Majd meglássuk estére,
    Hogy hol fogsz vacsorázni!

    Kijött ördög a poklából,
    Füle is van néki.
    Utána a Purutó,
    Táncot fütyül néki.
    Sári, Mári nem köll várni,
    Majd meglássuk estére,
    Hol fogsz vacsorázni!

    Sárga lábú kis kakas,
    Kiugrott a gyöpre,
    Patyolatos, törökre,
    Gyönge feleségre,
    Kon, kon kondítsd ki!
    Ezt a szépet pördítsd ki!
    Fáj a kutyámnak a lába,
    Megütötte a szalmába,
    Ördög vigye a szalmáját,
    Mé bántotta kutyám lábát!

    Fáj a kutyámnak a háta,
    Megütötte oláh fáta.
    Ördög vigye oláh fátát,
    Mé bántotta kutyám hátát.
    Fáj a kutyámnak a hasa,
    Megütötte török basa.
    Ördög vigye török basát,
    Mé bántotta kutyám hasát.

    Fáj a kutyámnak a farka,
    Odacsípte ajtó sarka.
    Ördög vigye ajtó sarkát,
    Mé bántotta kutyám farkát!

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)