Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Megtanulom a naptárt

    Az idő múlásának nem csak érzékelése, hanem megtanulása, a szerialitás kialakulása, az összefüggések felismerése a változók között nem egyszerű feladat az iskolába készülő gyerekeknek. Nálunk is többféle naptár (évszak naptár, hetirend) színesíti a hűtő ajtaját, hogy mindig szem előtt legyen.

    Játékötlet után kutatva akadtam rá a Praktika magazin 2008. januári számában erre a nagyszerű ötletre, amit most megosztok veletek. Készítsétek el ti is otthon. Öröm lesz az alkotás, de a tanulás is a kész naptárral.

  • A csökönyös kiselefánt

    Élt messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.

    • Gyere velünk – hívta elefántapja.
    • Nem megyek! – rázta a fejét a csökönyös kiselefánt.
    • Gyere – hívta az anyja.
    • Nem megyek!
    • Gyere- hívták a testvérei.
    • Nem!

    Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:

    • Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?

    Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte a szép karcsú termetét, sebes futását.

    • Tudom már, mi leszek! Gazella leszek!

    Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:

    ” Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek!”

    Tovább sétált, míg egy majomcsaládot nem talált. Odakiáltott nekik:

    • Én is majom akarok lenni! Játsszatok velem!

    No, több sem kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten odébb állt.

    Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.

    • De most már aztán igazán tudom, hogy mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem repülni, hallod-e!
    • Megtanítalak én szívesen! – állt rá a csínytevő papagáj. – Gyere csak utánam!

    Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part szélére. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.

    • Így kell, ide nézz!
    • Hiszen ez semmi! – rikkantotta a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba.

    Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen:

    • Mégis csak elefánt maradok inkább!

    Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.

    Afrikai népmese

    (Átdolgozta: Rab Zsuzsa)

    ((Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A beteg kakas

    Egyszer egy baromfiudvaron annyira megbetegedett a kakas, hogy nem lehetett a következő reggeli kukorékolására számítani. A tyúkok emiatt teljesen kétségbeestek: attól féltek, hogy a nap sem kel fel reggel, ha uruk és parancsolójuk nem kukorékol. Az elkövetkező reggel azonban megszabadította őket ettől a tévhitüktől. A kakas ugyan még mindig beteg volt, és túlságosan rekedt ahhoz, hogy kukorékoljon, a nap mégis kisütött, semmi sem tudta ettől eltántorítani.

    Visszacsatolás

    • Hogyan kapcsolódik ez a történet a témánkhoz?
    • Miben és mikor várunk túl sokat a pedagógusainktól?
    • Pontosan mi a történet mondanivalója?

    Felhasználási javaslat

    Vihetünk magunkkal a foglalkozásra egy játékkakast és néhány tyúkot szemléltetőeszközül. Egy másik lehetőség, hogy előre elkészített fehér moderációs kártyákat osztunk ki a résztvevőknek, amikre ők aztán majd a későbbiekben lejegyezhetik saját gondolataikat, vagy konkrét terveiket. Ehhez még a táblára rajzolhatunk egy nagy sárga napot, amiben aztán a foglalkozás során az osztály közös célját dolgozzuk ki.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Az ösvény

    Helyszín: erdő, mező vagy tisztás

    Életkor: 6 éves kortól

    Létszám: 6-16 fő

    Időtartam: 20-30 perc

    A játék célja: emlékezet, megfigyelőképesség, figyelemerősítés

    Kellékek: kártyák állatképekkel

    A játék felvezetése

    Az erdőőr minden reggel bejárja az erdőt. Megnézi az állatok lábnyomait, ellenőrzi a madarak fészkét, az állatok odúját, mert biztos akar lenni abban, hogy az erdőben minden rendben van.

    A játék menete

    Az erdőben helyezzük el az állatok képeit úgy, hogy minden képnél látható legyen a következő, ezzel egy ösvényt kijelölünk. A gyerekek sorban, egymás után mennek végig a pályán, azonos időközönként indulva. Miközben végigsétálnak az ösvényen, minél többet meg kell jegyezniük az elhelyezett állatok képeiből.

    Miután kiértek az erdőből, a gyerekek leírják azoknak az állatoknak a nevét, akikre emlékeznek.

    A játék lehetséges variációja

    Az ösvényt kijelölhetjük képekkel, számokkal, színes kártyákkal.

    Jó tanács játékvezetőknek

    A résztvevők számától, életkorától függ, hogy hány képpel játszható.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Vedd észre a szándékos hibát!

    Rejts el valami ostoba részletet a történeteidben, és figyeld, hogy a gyerekek résen vannak-e!

    Korosztály: bármilyen korosztály

    Ebben segít: Bármilyen számítás vagy matematikai feladat megértésében.

    Ez a játék kicsit ahhoz a BBC-s rádióműsorhoz, amelyben a meghívott vendég megpróbál néhány valós adatot elrejteni egy amúgy csupa hazugságból álló történetben. Itt éppen ellenkezőleg: gyermekednek akkor kell közbevágnia (“Stop!”), ha valami hibás dolgot állítasz. Ha jókor állít le, pontot kap, ha viszont tévesen vág közbe, pontot veszít.

    A játék állhat csupa matekos tényekből: “Nyolc meg három az tizenegy, négyszer négy az tizenöt… “STOP!”, de sokkal szórakoztatóbb és többször elővehető, ha a matekot más tudásanyaggal vegyítjük. Például mondhatsz egy mesét VIII. Henrik királyról:

    • Egy szép napon VIII. Henrik elhatározta, hogy kiszámítja, mennyi vagyona van. “Lássuk csak, szükség lesz a számológépemre” – mondta…
    • STOP! Akkoriban még nem is voltak számológépek! (Egy pont.)
    • Nos – folytatta Henrik -, van tehát öt váram Welsben, huszonhárom Angilában, az összesen huszonkilenc vár…
    • STOP! Az huszonnyolc vár, nem huszonkilenc! (Újabb pont.)

    Beleszőhetsz mindenféle mulatságos történetet arról, hogyan kapcsolta be Henrik a tévét, hogyan kért a doktortól fejfájás elleni tablettát, vagy miként lazította meg a nyakkendőjét, amikor túl melege lett. De közben mindig tegyél bele valós tényeket is, például: “Henriknek összesen hat felesége volt, akiknek összesen épp hatvanlábujjuk volt.”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • A vityilló

    Állt a mezőn egy kis vityilló. Odaszáll a fényeske-legyecske, s bekopogtat:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

    Senki sem felel. Berepül fényeske-legyecske, s betelepszik. Odaszökik ugri-bugri bolha:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Én, fényeske-legyecske. Hát te ki vagy?
    • Én az ugri-bugri bolha.
    • Gyere, lakjál velem!

    Beszökik az ugri-bugri bolha, s most már ketten laknak. Odarepül a dunnyog-szúnyog:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Én, fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha. Hát te ki vagy?
    • Én a dunnyog-szúnyog.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már hárman laknak. Odasurran serényke-egérke:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Én, fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog. Hát te ki vagy?
    • Serényke-egérke.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már négyen laknak. Odaugrik breke-béka:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske meg az ugri-bugri bolha meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke. Hát te ki vagy?
    • Én a breke-béka.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már öten laknak. Odajön az alamuszi-nyuszi:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka. Hát te ki vagy?
    • Alamuszi-nyuszi.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már hatan laknak. Odaszalad a csalóka-róka:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka, alamuszi-nyuszi. Hát te ki vagy?
    • Én? A csalóka-róka.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Most már heten laknak. Odasompolyog a vityillóhoz az ordas-farkas a bokros sűrűségből:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka, alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka. Hát te ki vagy?
    • Én az ordas-farkas, bokros sűrűségből.
    • Gyere, lakjál velünk!

    Ott éltek, jól éltek. Odacammog a vityillóhoz a medve, s bekopogtat:

    • Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
    • Fényeske-legyecske, meg az ugri-bugri bolha, meg a dunnyog-szúnyog, serényke-egérke meg a breke-béka, alamuszi-nyuszi, s a csalóka-róka, meg az ordas farkas, bokros sűrűségből. Hát te ugyan ki vagy?
    • Én a medve! Mind megeszlek! Ráfekszem a vityillóra, s összetörlek!

    Megrémültek, s kirohantak a vityillóból. A medve pedig rácsapott talpával a kunyhóra, s pozdorjává zúzta.

    Orosz népmese

    (Átdolgozta: Rab Zsuzsa)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Zokni babák, zokni bábok

    Egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkinél lakik egy kis mumus, aki elcseni a zoknik párját. Nem csoda hát, hogy nem találjuk. Egy darabig keressük, keressük, amikor pedig már végleg feladtuk, akkor megszabadulunk a párját vesztett maradéktól… vagy fel is használhatjuk!

    Készítsünk zokni babát, zokni bábot. A zokni bábok szájához használjuk az alábbi sablont.

    Ötleteket az alábbi képről (Praktika magazin) is meríthettek.

  • A barátságos ember

    Amikor felépítették a várost, az emberek összegyűltek, és mindenki megmutatta a többieknek a házát, amit épített. A barátságos ember velük ment egész nap házról házra, és mindegyiküket megdicsérte, ő azonban nem beszélt a keze művéről, s nem mutatott nekik semmilyen házat. Estére járt már az idő, amikor újra mindannyian találkoztak a piactéren: egyesével felálltak egy emelvényre, majd beszámoltak a többieknek, milyen és mekkora házat építettek, és mennyi idő alatt készült el. Ennek segítségével ki lehetett találni, ki építette közülük a legnagyobb, vagy a legszebb házat. ABC szerinti sorrendben haladtak, így a barátságos embert is felszólították. Lent jelent meg az emelvény előtt, és egy nagy ajtókeretet cipelt magával. Elkezdte beszámolóját: ez az ajtókeret volt az, amit megépített a saját házából. Erre néma csend lett. Ekkor felállt a gyűlés vezetője. – Csodálkozom – mondta, és a többiek majdnem nevetni kezdtek, de a vezető folytatta: – Csodálkozom, hogy erről csak most esik szó. Ez az ember az építkezés teljes ideje alatt mindenütt ott volt, és mindenhol segített. Amit ott látnak házat, azon ő építette az oromzatot; egy másikba ő tett be egy ablakot, már nem tudom melyiket; a szemközti házat pedig ő tervezte. Nem csoda, hogy csak egy ajtókerettel jelent meg itt, ami egyébként szép darab, és hogy ő maga nem tudta felépíteni a saját házát. Tekintettel a rengeteg időre, amit a házaink felépítésére fordított, ennek az ajtókeretnek az elkészítése valóságos remekmű, ezért azt javaslom, hogy legyen az övé legeredményesebb építőnek járó díj.

    Visszacsatolás

    • Milyen érzéseket vált ki belőled ez a történet?
    • Miben tudnánk egymást kölcsönösen még jobban támogatni az osztályban?
    • Milyen értékmérők számítanak az osztályunkban?
    • Ki és mikor van különösen ráutalva mások segítségére?
    • Hogyan tudnánk jobban elismerni egymás teljesítményét?

    Felhasználási javaslat

    Szemléltetésként beszerezhetünk néhány fa építőkockát egy játékboltból, és a kör közepére tehetjük. Esetleg adhatunk minden résztvevőnek egy kockát. Később filctollal mindenki ráírhat a kockájára egy elhatározást, amit a jövőben kész az osztály érdekében megvalósítani.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)

  • Gyűjtsünk pontokat

    Ezzel akár egy egész napot a feladatoknak szentelhetünk.

    Korcsoport: 9-10 évesek

    Ebben segít: Bármilyen matekos (vagy más) tevékenységben, amit bátorítani akarsz.

    Jelentsd be, hogy a mai napon az lesz a feladat, hogy minél több pontot kell összegyűjteni. Vagy hogy ebédidőig legalább tíz pontot kell szerezni. A győztes nyereményével kapcsolatban ködösíthetsz: mondhatod, hogy még nem tudod, mi lesz a nyeremény, illetve hogy legyen a díj meglepetés. A nap folyamán aztán, amikor olyan tevékenységhez érkeztek, amit bátorítani akarsz, kiálts fel így: “Figyelem, a következőért pedig két pont jár!”

    Ez lehetőséget teremt arra, hogy bárhol, bármikor feltegyél olyan kérdést vagy feladatot, amit csak akarsz. A kérdések között természetesen lehet matekos is. Például iskolába menet így szólsz: “Egy pont azért, ha kitalálod, mennyi lesz a visszajáró, ha egy liter tejet veszek.”

    Ha egynél több gyerekkel játszod a játékot, ügyelj arra, hogy igazságos legyél, de közben a gyerekek pontjai maradjanak mindig elég közel egymáshoz.

    A pontgyűjtés maga jó játék lesz, és ha mosolyogva és érdekes feladatokkal játsszunk, a gyerekek bármit meg fognak tenni a szorzótábla gyakorlástól kezdve a “gusztustalan” leves bekanalazásáig.”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)