Mesemondó blog

Kategória: Mesegyűjtemény

Mesetár, mesék

  • Víz, víz, víz…

    Víz, víz, víz…

    Víz, víz, víz!
Ott a víz!
Zizzen a sás,
tóvíz villan,
víz alatt a 
süllő surran;
néz rám tíz.

Tűz, tűz, tűz!
Ott a tűz
a tó mellett!
Innen látom.
Mellett ül
Túzó Áron.
Tűz, tűz, tűz!

Méz, méz, méz!
Ízes méz!
Üres a tál, 
teletöltöm,
illatozó
mézzel töltöm:
ez a méz!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Bevonom én… (b-B)

    Bevonom én… (b-B)

    Bevonom én a bíbor vitorlám.
Kikötök ma a révben.
Borbála vár, a révnél ma vár rám;
ezt írta nékem levélben.
Ó, a bárka!
Billen a bárka!
Kiborul, kiborul,
be a vízbe beborul!
Bukk!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Űzés (ü-Ü, ű-Ű)

    Űzés (ü-Ü, ű-Ű)

    Sűrű sásban költ a veréb.
Ötöt költ ki. Ez nem 
kevés.
Sebes sasom lesi őket.
Sebes sasom űzi őket.
Én ezt tovább nem
tűröm!
Űző sasom elűzöm!
Sss! el innen, békebontó!
Veréblakot orvul rontó!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Natália (n-N)

    Natália (n-N)

    E nő Nemes Natália.
Lova neve Vanília.
Kék mente van Natálián.
Ezüstkantár Vanílián.
Sátorlakók. Este kelnek,
és zenére menetelnek.
Miért? - ámul Rozália.
Elárulom! - kiált Nina.
Műlovarnő Natália.
Kezes társa az ő lova.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Kertek alatt… (k-K)

    Kertek alatt… (k-K)

    Kertek alatt tarka kakukk,
kettőt kiált: kakukk! kakukk!
Kis kert, kis kút, kék viola!
Vízi sível siklok tova.
Kertek alól az a kakukk
követi az utam, kakukk!
Kis kert, kis kút, kék viola
véli, vele siklok tova.
Ó, te kakukk, tarka kakukk,
itt kiáltsál: kakukk! kakukk!
Itt vár rám ma Kása Kata. 
Vele siklok a Marosra.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Eső esett… (é-É)

    Eső esett… (é-É)

    Eső esett, sú-sú-sú,
Ráró lovam sáros.
Mór Vali is elesett.
Ő is sáros már most.
Ráró lovamat
tó vizével mostam.
Síró Valimat este elaltattam.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Mérem az almát… (é-É)

    Mérem az almát… (é-É)

    Mérem az almát! Máris!
Lesi Réz Éva. Vár is.
Ez az alma érett alma.
Ez az övé. Érzem,
illatos.
Éva este el is vitte.
Érett alma volt az;
zamatos.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Kapircs és gyom

    Kapircs és gyom

    Míg a gyerekek gyakorlati vizsgát tettek gyógynövénytanból, Milda a hintaszékben ült és a felhőkre mosolygott.

    Fruzsi méltatlankodva motyogott.

    • Gyomlálás! Még a nagymama se tudott rávenni, hogy összesározzam magam a kertben, most meg…
    • Most meg? – kérdezte Milda.
    • Most meg játék helyett gazokat cibálok ki a földből…
    • Fruzsi, ez nem szép tőled! Figyelj!

    Milda fürge szökkenéssel mellette termett. Kezében kapircsot tartott.

    • Nézzétek! Látjátok az árnikát? Észrevettétek, hogy sárga virágait hogy borítja árnyékba az átoktüske? A gyógynövénytől két centire vert gyökeret, szinte fojtogatja! Szegénykém, egyedül küzd a gyom ellen! Horgas tüskék és erős gyökerek szorongatják. Az ellenfél igencsak kegyetlen! Nem érdemli meg, hogy segítsünk rajta? Az árnika kivonatából készült krémek számtalanszor segítettek már az embereknek. Ez a kenőcs meggyógyítja a ficamot! Rajta, vegyétek fel a kesztyűt, és húzzátok ki gyökerestül a gyomokat! Higgyétek el, a gyógynövények ezerszeresen meghálálják!

    A gyerekek óvatosan körbesimogatták a növény szárát, leveleit, és közben kézzel és kapirccsal kiszabadították a gyomok ostromgyűrűjéből.

    Dóri kihúzta magát. A sok hajlongás után jól esett neki az egyenes tartás.

    • Igazi hősnek érzem magam! – kiáltotta.

    Milda elégedetten biccentett.

    • Gyönyörűen haladtok! Aki átmegy a vizsgán, azonnal megkapja a csokoládéadagját!

    A gyerekek lelkesen aprították az ellenséget.

    • Hurrá! Mi vagyunk a felszabadító hadsereg! -rikkantotta Lilla. – Háború!

    Konrád, aki éppen egy tarackot próbált kicibálni a földből, szigorúan nézett Lillára.

    • Te teljesen begőzöltél?! Én életeket mentek! Milda?

    Milda éppen a bögréket törölgette fényesre. Szórakozottan válaszolt.

    • Igen, Konrád?
    • Te érezted már igazi hősnek magad?

    Milda bólogatott.

    • Igen, azt hiszem…
    • Kérlek, meséld el!
    • Rendben! De csak akkor, ha megígéred, hogy nemcsak félig húzod ki a tarackot az illatos macskamenta mellől. Ha beleszakad a gyökér, semmit nem ér az egész! A tarack szívós gyom!

    Több mint egy óráig dolgoztak még, míg végül leroskadtak a kerti asztal mellé. Éhesebbek voltak, mint eddig bármikor. Körmük alól a víz és a szappan se tüntette el a fekete csíkot, a nehéz munka bélyegét. Fáradtan, szótlanul kortyolgatták a csokoládét.

    • Rendben, most elmesélem nektek az én hősies kalandomat!- szólalt meg Milda. – Régen történt, amikor még a nagymami azt sem engedte meg, hogy egyedül repüljek a seprűvel.
    • Hány éve? – kérdezte Konrád.

    Milda felcsattant.

    • Konrád, igazán tudhatnád, hogy egy hölgynek nem illik az életkorát firtatni! Annyit elmondhatok, hogy nem tíz-húsz, sőt, nem is ötven éve. Szívesen elmesélem, ha hagynál végre szóhoz jutni!

    Konrád fülig vörösödött, pedig a Milda szeme sarkában megbúvó, huncut mosoly cáfolhatatlanul bizonyította, hogy haragról szó sincs.

    (Sarkadi Ágnes)

    Forrás: mesemalom.hu

  • Mese (r-R)

    Mese (r-R)

    Mi állt a tó mellett?
Vári Róza sátra.
Mi áll ott, amott túl?
Simi-sumi verme.
Mi volt Simi-sumi?
Lusta, vörös állat.
Ismerte őt Róza?
Ma este ráismert.

Termelt almát Vári Róza.
Mást is termelt. Mit?
Mit termelt a Simi-sumi?
Ő semmit. Lerázta az almát, az illatos almát.
Vitte s elvermelte.
Látom, mást is. Mit? Tele lett a verme.
Mivel lett tele? S mit tett Vári Róza?
Elzavarta Simi-sumit, s a vermet lezárta.
Ez már valami! Ez az.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon, Móra Ferenc Könyvkiadó)