Szerző: Jarabin Kinga

  • Népi mondókák – Középső csoport (2.)

    Süssünk, süssünk pogácsát,
    ide veled, liszteszsák!
    Hol a tojás meg a vaj?
    Tejfelünk nincs, az is baj.
    A kemence meleg már,
    belévetjük ugyebár?

    Réce, ruca, vadliba,
    Jöjjenek a lagziba,
    Kést, kanált hozzanak,
    Hogy éhen ne haljanak.
    Ha jönnek, lesznek,
    Ha hoznak, esznek.

    Jákóbnak volt hat fia,
    Mind a hat csizmadia;
    Simi, Samu, Sámuel,
    Dini, Dani, Dániel!

    Bort, búzát, békességet,
    Fát, füvet, feleséget,
    Diót, disznót, derelyét,
    Pénzt, paripát, pecsenyét.

    Minapában itt járék,
    Egy szép rózsafát láték.
    Ki akar száradni:
    Szabad-e megöntözni?

    Ma jöttem egy tojásért,
    Holnap jövök leányért.
    Ha nem adnak tojáskát,
    Ülü vigye tyúkocskát!

    E háznak van egy rózsája,
    Rózsának van bimbója,
    Én a bimbót megöntözöm,
    A tojáskát megköszönöm.

    Komatálat kaptam,
    Fel is aranyoztam.
    Koma küldi komának,
    Koma váltsa magának.

    Luca, Luca, kity-koty, kity-koty,
    Gelegenye kettő, három.
    Száras körtét várom!
    Ha nem adnak hurkát,
    Elviszem a Julcsát!

    Orosházán volt egy bolt,
    Abban mindenféle volt:
    Toll, tinta, papiros.
    Eredj ki te, kis Lajos!

    A sámsoni piacon
    Almát árul egy asszony,
    Gyere, pajtás, vegyük meg;
    Ketten vagyunk, együk meg!

    Örök harag,
    Csutadarab,
    Míg a kutya Meg nem harap!

    Négy lába van mégsem jár,
    Jó rajta a teli tál.

    Huzzad, huzzad magadat
    én is húzom magamat,
    szél fújja szoknyámat,
    lobogtatja ruhámat,
    hopp!

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Mindentudó doktor

    Egy paraszt megirigyelte az ügyvédek, bírák és jegyzők jómódját. Vett hát magának parókát, fekete ruhát, aztán az ajtajára kiszögezett egy táblát, a következő felirattal: Mindentudó doktor. Alighogy kitette a táblát, arra járt egy ember, akitől nemrégiben szép kis summát loptak el. “Ha ez az ember mindet tud, akkor azt is tudja, kik a tolvajok” – gondolta. Meghívta ebédre a parasztot. Belép egy szolga, felszolgálja az ételt, a “doktor” felkiált:

    • Nicsak! Itt az első!

    Azt akarta mondani, hogy az, amit hoztak, az első fogás lesz. A szolga azonban, aki az egyik tolvaj volt, azt hitte, felfedezték. ment vissza megfélemlítve a konyhába, és azt mondta a társának:

    • Most te szolgálj fel!

    Erre a második szolga, aki a másik rabló volt, bement. Doktor Mindentudó megszólalt:

    • Nicsak! Itt a második!

    Így történt ez a harmadik tolvajjal is. Nem maradt más választásuk, bevallották bűneiket. A házigazda nagy összeget adott jutalmul Mindentudó doktornak… és attól a naptól fogva mindenfelé azt terjesztették róla: csalhatatlan tudós.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért akart a paraszt mindentudó doktor lenni?
    2. Hogyan akart mindentudó lenni?
    3. Mit akart megtudni az az ember, aki bement hozzá?
    4. Hogyan derült ki, hogy kik lopták el az ember pénzét?
    5. Mi történt ezután a mindentudó doktorrá lett paraszttal?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Látszódhat úgy valakiről, hogy az illető mindent tud?
    2. Csak az tudhatja, hogy ki a tolvaj, aki mindent tud?
    3. Lehet, hogy valaki nem tud mindent, de azt tudja, hogy ki a tolvaj?
    4. Ha valaki tudja, hogy ki a tolvaj, az minden tud?
    5. Tényleg tudhatta a paraszt, hogy a szolgák lopták el az ember pénzét?
    6. Megérdemelte a paraszt a jutalmat?
    7. Van olyan ember, aki mindent tud?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit kell tudnia annak, aki mindentudó doktor akar lenni?
    • miből gondoljuk azt, hogy valaki mindent tud?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy mindentudókká váljunk?
    • hogy megtudjuk, hogy a másik ember mindentudó-e?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók mindent tudnak, tehát… (azt is tudják, hogy kik a tolvajok).
    2. Ha valaki nem tud mindent, akkor nem tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók tudják, hogy kik a tolvajok, tehát… (mindent tudnak).
    3. Vagy nem tud mindent valaki, vagy tudja, hogy kik a tolvajok. A parasztember nem tudta, hogy kik a tolvajok, tehát… (nem tudott mindent).
    4. Ha valaki nagyon okos, akkor mindent tud, és ha mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. Tehát, ha valaki nagyon okos, akkor… (azt is tudja, hogy kik a tolvajok).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Miért haragudott meg Kelep?

    Hosszúlábú Kelep a hidacskán állt horgászbottal, és azt gondolta: “Fogok egy halat, és pompás reggelim lesz. Csak valaki el ne riassza a halakat!”

    Füles épp akkor jött ki az erdőből. A hidacsaka felé tartott. Már messziről észrevette Kelepet, és meggyorsította lépteit. A vaskos mackótalpak rádübörögtek a hídra.

    • Mit csinálsz, Kelep? – kérdezte Füles.

    Kelepjelekkel mutatta Fülesnek, maradjon csendben. Füles hát leült a kis híd szélére, nézte a vizet, és így gondolkodott: “Kelepnek nagyon fontos dolga lehet. Csendben fogok ülni.” Egyszer csak meglátta a halakat. Éppen a horog felé úsztak. Füles talpra ugrott, és elkiáltotta magát:

    • Nem mentek innen, ti halak! Ne zavarjátok Kelepet!

    A halak tüstént szétrebbentek. Kelep dühösen mérte végig Fülesmackót. Kihúzta a horgot a vízből, és elment. “Ugyan miért haragudott meg rám?” – szomorodott el Füles.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hol állt Kelep?
    2. Honnan került elő Fülesmackó?
    3. Mit csinált kelep a hídon?
    4. Hol úszkáltak a halak?
    5. Mit csinált Fülesmackó?
    6. Hová lettek a halak?
    7. Miért volt szomorú Fülesmackó?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak a kiabálástól ijednek meg a halak?
    2. Mindig megijednek a halak a zajtól?
    3. A nagy zaj az oka annak, hogy a halak szétrebbennek?
    4. Hallják a halak a hangokat?
    5. Rosszul járt Kelep amiatt, hogy Fülesmackó kiabált?
    6. A valóságban is szétrebbenti a halakat a nagy zaj?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit csinálnak a halak, ha zaj van körülöttük?
    • mi lehetett az oka annak, hogy a halak szétrebbentek? (Tudtok más okot is mondani?)
    • miért járt rosszul a horgászó Kelep?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a halak ne rebbenjenek szét?
    • ha valaki halat akar fogni, körülötte hogyan kell viselkedni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nagy a zaj, akkor a halak megijednek és szétrebbenek. Nagy volt a zaj, tehát… (a halak megijedtek és szétrebbentek).
    2. Vagy zaj van, vagy csend van. Még csend van, tehát… (még nincs zaj).
    3. Ha nincs zaj, akkor a halak nem ijednek meg és nem rebbennek szét. A halak megijedtek és szétrebbentek, tehát… (zaj volt).
    4. Ha zaj van, akkor a halak megijednek, és ha megijednek, akkor a halak szétrebbennek. Tehát, ha zaj van, akkor… (a halak szétrebbennek).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Ki?

    Ki az, aki háttal ül a királynak, és még a kalapját sem veszi le? (a kocsisa)

    Ki látja a saját szemét? (aki tükörbe néz)

    Ki beszél a világ minden nyelvén? (a visszhang)

    Ki építi a legszélesebb hidat? (a fagy)

    Ki a leggyorsabb festő? (a tűz)

    Ki az, akit nem szólnak meg, ha télen szalmakalapot visel? (a hóembert)

    Ki hordja magánál az ollót? (a rák)

    Ki megy be a házba legelőbb? (a kulcs)

    Ki tudja legyőzni az árnyékot? (a sötétség)

    Ki áll a vízben és nem vizes? (az árnyék)

    Ki viseli a legnagyobb kalapot? (akinek a legnagyobb a feje)

    Péter és Pál bement egy házba, Péter kijött, Pál utána. Ki maradt a házban? (és)

    Egy embernek volt három fia: Senki, És… Valaki. Senki elment nyulászni, Valaki elment rókászni. Ki maradt otthon házőrzőnek? (És)

    Senki és semmi laktak egy házban, senki elment Tordára, semmi Kolozsvárra, ki maradt a házban? (és)

    Ki az, aki huszonnyolc éves korában csak hétszer érte meg a születése napját? (aki február 29-én született)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Népi mondókák – Középső csoport (1.)

    Tente baba, tente,
    a szemedet, hunyd be,
    aludj ringó-bingó,
    pici rózsabimbó.
    Alszik az ibolya,
    csicsija bubuja.

    Ence, Bence, kis medence,
    kis medence a Velence;
    ne búsuljunk semmit, Vince,
    tele van az icce, pince.

    Dombon törik a diót,
    Rajta, vissza, mogyorót,
    Tessék kérem megbecsülni,
    És a földre lecsücsülni,
    Csücs!

    Kocsit, kocsit, komámasszony,
    lovat, lovat, sógorasszony!
    Szél fujja a pántlikámat,
    lobogtatja a szoknyámat!

    - Hogy a csibe, hogy?
    Hát az ára hogy?
    - Mit kérdezi, mi az ára?
    Belévágom a markába!

    Tücsök koma, gyere ki!
    Szalmaszálon húzlak ki.
    Házad előtt megsüllyedtem,
    Hat ökröddel vontass ki!

    Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
    Ne félj tőlem, nincs puskám!
    Van ám nékem egyebem:
    Zöld káposztalevelem.

    Mit mond a fecske?
    Kicsinek kicsit,
    Nagynak, nagyot;
    Mert ha kicsike, kéred a nagyot,
    Kitekerintem a nyakadat!

    Szebb a páva, mint a pulyka,
    Szebb, szebb, szebb.
    Mert a pulyka maszatos
    És a páva aranyos!

    Kecske van a kertbe,
    A káposztát megette.
    Siess, kecske, ugorj ki,
    Jön a gazda megfogni!

    - Hosszú lábú gólya bácsi
    Mit akar kend vacsorálni?
    - Békahúst, bre-ke-ke,
    Ejnye, bizony, jólesne!
    - Tessék hát belőle! -
    Mind elugrik előle.

    Itt van egy kis kertecske,
    benne van egy kis kutacska,
    abból iszik a kis nyulacska.
    Keresi, keresi az ajtót,
    itt nem kapja,
    itt megkapja,
    fut, fut oda,
    mák, mák, mák!

    (Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
  • A négy kis ezermester

    Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.

    Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.

    A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.

    • Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
    • Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
    • Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
    • Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.

    Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:

    • Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!

    Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:

    • Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
    • Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!

    Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:

    • Kukurikúúú!

    A Nyúl nevette őket.

    • Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!

    Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?

    • Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.

    Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.

    • Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

    Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.

    Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.

    Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.

    • Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Locsolkodás

    • Ma van a locsolkodás napja! – jutott Füles eszébe. Meglátta a faház előtt békésen szundikáló Bodrit. “Le kell locsolni vízzel” – gondolta Füles. Sietett Jacekhez és Zoskához. Kop-kop – kopogtatott az ajtón.

    Jacek máris hozta a zöld vödröt, és mindnyájan szaladtak az udvarra, a kúthoz. Folyt, fröcskölt az ezüstös hideg víz. Most pedig gyorsan Bodrihoz! Elől a gyerekek, nyomukban Füles szaladt a vödörrel.

    Most ott állnak Bodri háza mellett. No, most rajta! De mi ez? Nincs a vödörben víz? Füles a vödörbe dugta az orrát. A vödör fenekén kis lyuk csillog, mint csillag a sötét égen.

    Bodri még csak fel sem ébredt. Jól megúszta a locsolkodást.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben vitte a vizet Fülesmackó?
    2. Hová vitte a vizet?
    3. Mivel akarták lelocsolni Bodrit?
    4. Hol volt a lyuk?
    5. miért folyt ki a víz a vödörből?
    6. Mit csinált Bodri?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor folyik ki a vödörből a víz, ha lyukas a vödör?
    2. Mindig kifolyik a víz a lyukas vödörből?
    3. Minden lyukas vödörből kifolyik a víz?
    4. Miért folyik ki a lyukas vödörből a víz?
    5. Létezik a valóságban lyukas vödör?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha lyukas vödörbe vizet öntünk?
    • mi lehetett az oka annak, hogy kifolyt a vödörből a víz?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne folyjon ki a víz a vödörből?
    • ha észrevesszük, hogy lyukas a vödrünk?
    • hogy észrevegyük, hogy lyukas a vödrünk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha lyukas egy vödör, akkor kifolyik belőle a víz. A zöld vödör lyukas volt, tehát… (kifolyt belőle a víz).
    2. Ha nem lyukas egy vödör, akkor nem folyik ki belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    3. Vagy nem lyukas a vödör, vagy kifolyik belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    4. Ha egy vödör lyukas, akkor a víz kifolyik belőle, és ha a víz kifolyik belőle, akkor nem lehet belőle locsolni. Tehát, ha egy vödör lyukas, akkor… (nem lehet belőle locsolni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Levél a gyerekeknek

    Jacek és Zoska a tengerpartra utazott nyaralni. Biztosan játszanak a homokban, és lebarnulnak a napon. Ám Fülesmackó otthon maradt, és vágyódott a gyerekek után.

    Elhatározta hát, hogy levelet ír nekik. Mikor elkészült a levél, szaladt vele a postaládához. De jaj, nagy a baj: túl magasan volt a láda. Nem érte el a kis bocs.

    Éppen arra járt a nyuszi:

    • Segíts nekem Nyuszogó! – kérte.

    Nyuszogó felugrott füles fejére, és kinyújtotta mancsát a levéllel.

    • Nem érem el! – kiáltotta.

    Éppen arra járt Kiskakas. Egyet csapott a szárnyával, és már fenn is termett a nyuszi fején. Csőrében tartotta a gyerekeknek szóló levelet. Ő már elérte a levélszekrényt. Most már útban is van a levél a tenger felé.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Kinek írt levelet Fülesmackó?
    2. Kivel találkozott először?
    3. Hova állt Nyuszogó?
    4. Kivel találkozott Fülesmackó másodszor?
    5. Hova repült fel Kiskakas?
    6. Elérte Kiskakas a postaládát?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor éri el a Kiskakas a postaládát, ha felrepül Fülesmackó és Nyuszogó fejére?
    2. Mindig elérik a postaládát az állatok, ha egymás fejére állnak?
    3. Máshogy is állhattak volna? Nyuszogó is ráállhatott volna Kiskakas fejére?
    4. Máskép is be tudták volna dobni a levelet?
    5. A valóságban létezhet, hogy három állat egymás fejére áll?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha az állatok egymás fejére állnak?
    • hogyan érhetik még el a postaládát?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha valamit nem érünk el, pedig szeretnénk elérni?
    • ha azt akarjuk, hogy valaki ne érjen el valamit?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a három jóbarát nem áll egymás fejére, akkor nem érik el a postaládát. A három jóbarát elérte a postaládát, tehát… (egymás fejére álltak).
    2. Vagy nem áll egymás fejére a három jóbarát, vagy elérik a postaládát. A három jóbarát még nem érte el a postaládát, tehát… (még nem álltak egymás fejére).
    3. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát. A három jóbarát egymás fejére állt, tehát… (elérték a postaládát).
    4. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát, és ha elérik a postaládát, akkor be tudják dobni a levelet. Tehát, ha egymás fejére állnak, akkor… (be tudják dobni a levelet).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)