Népi mondókák – Középső csoport (1.)

Tente baba, tente,
a szemedet, hunyd be,
aludj ringó-bingó,
pici rózsabimbó.
Alszik az ibolya, 
csicsija bubuja.

Ence, Bence, kis medence,
kis medence a Velence;
ne búsuljunk semmit, Vince,
tele van az icce, pince.

Dombon törik a diót,
Rajta, vissza, mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni,
Csücs!

Kocsit, kocsit, komámasszony,
lovat, lovat, sógorasszony!
Szél fujja a pántlikámat,
lobogtatja a szoknyámat!

- Hogy a csibe, hogy?
Hát az ára hogy?
- Mit kérdezi, mi az ára?
Belévágom a markába!

Tücsök koma, gyere ki!
Szalmaszálon húzlak ki.
Házad előtt megsüllyedtem,
Hat ökröddel vontass ki!

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám!
Van ám nékem egyebem:
Zöld káposztalevelem.

Mit mond a fecske?
Kicsinek kicsit,
Nagynak, nagyot;
Mert ha kicsike, kéred a nagyot,
Kitekerintem a nyakadat!

Szebb a páva, mint a pulyka,
Szebb, szebb, szebb.
Mert a pulyka maszatos
És a páva aranyos!

Kecske van a kertbe, 
A káposztát megette.
Siess, kecske, ugorj ki,
Jön a gazda megfogni!

- Hosszú lábú gólya bácsi
Mit akar kend vacsorálni?
- Békahúst, bre-ke-ke,
Ejnye, bizony, jólesne!
- Tessék hát belőle! - 
Mind elugrik előle.

Itt van egy kis kertecske, 
benne van egy kis kutacska, 
abból iszik a kis nyulacska.
Keresi, keresi az ajtót,
itt nem kapja,
itt megkapja,
fut, fut oda,
mák, mák, mák!

(Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989)