Szerző: Jarabin Kinga

  • Miau!

    A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná:

    • Miau!

    Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt. De megint csak azt mondta valaki:

    • Miau!

    Ki nyávogott? A Kutyus felugrott, körülfutotta a szobát, benézett az ágy alá, az asztal alá – sehol senki! Felmászott az ablakpárkányra is. Meglátta a Kakast, amint az ablak előtt az udvaron sétálgatott. “Biztosan ez ébresztett fel” – gondolta a Kiskutya, és kifutott az udvarra a Kakashoz.

    • Te nyávogtál? – kérdezte.
    • Én nem nyávogok, én beszélek – csapkodott a Kakas a szárnyával, és tüstént elkiáltotta magát:
    • Kukurikuuú!
    • Mást nem tudsz beszélni?
    • Nem, csak azt, hogy “kukurikú” – válaszolta a Kakas.

    A Kutyus a hátsó lábával megvakarta a fülét, és visszament. Alighogy a lépcsőhöz ért, ismét megszólalt valaki:

    • Miau!

    “No, most megvagy!” – szólt magában a Kiskutya, és mind a négy lábával kaparni kezdte a földet a feljárat alatt. Jókora lyukat ásott, s a lyukból egy szürke egérke ugrott elő.

    • Te nyávogtál? – kérdezte tőle szigorúan a Kiskutya.
    • Cin, cin, cin – cincogta a Kisegér -, én nem, de ugyan ki nyávoghatott?
    • Valaki azt mondta, hogy “miau”.
    • Közel? – nyugtalankodott az Egérke.
    • Hát itt, egészen közel – felelte a Kutyus.
    • Juj de félek! Cin, cin, cin! – cincogta az Egérke, és besurrant a feljáró alá.

    A Kutyus elgondolkozott. Most pedig a kutyaól mellől hallatszott jó hangosan:

    • Miau!

    A Kiskutya háromszor is körülfutotta az ólat, de senkit sem talált. Odabent azonban valaki mozgolódott. “Itt van hát – gondolta magában. – Mindjárt megfogom!” – és közelebb lopódzott az ólhoz. Láncát csörgetve hatalmas, bozontos kutya ugrott eléje.

    • R-r-r-r! – morgott a Kutya.
    • Én… én csak meg akartam tudni…
    • R-r-r-r!
    • Ön nyávogott talán? – suttogta a Kiskutya, és behúzta a farkát.
    • Én?! Talán gúnyolódsz, ebadta?!

    A Kutyus ugyancsak szedte a lábát, elfutott a kertbe, és egy bokor alá bújt. És itt, éppen a feje fölött, valaki megint azt modta:

    • Miau!

    Kikukucskált a bokor alól. Az orra előtt egy virágon bolyhos Méhecske ült. “Itt van hát, aki nyávogott!”

    • Z-z-z-z! – zümmögött sértődötten a Méhecske, és belecsípett a Kutyusba. A Kutyus feljajdult, nekiiramodott, a Méh utána.
    • Züm, züm, megcsíplek! Züm, züm, megcsíplek!

    Futott a kutyus a tóhoz – és beleugrott a vízbe! Amikor újra kidugta a fejét, a méh már nem volt sehol. És ekkor hirtelen megint nyávogott valaki.

    • Miau!
    • Te nyávogtál? – kérdezte csuromvizesen a Halat, amelyik mellette úszott el. A Hal nem válaszolt semmit, csak a farkával csapkodott, és eltűnt a tó mélyén.
    • Kva-kva-kva! – nevetett a Béka, aki egy vízililiom levelén ült. – Hát te nem tudod, hogy a halak nem beszélnek?
    • Talán bizony te nyávogtál? – kérdezte a Kutyus a Békát.
    • Kva-kva-kva! – hahotázott a Béka. – Milyen buta vagy! A békák brekegnek.

    És beugrott a vízbe…

    A Kiskutya csuromvizesen, feldagadt orral hazaballagott. Szomorkodva feküdt a pamlag elé a szőnyegre. Egyszerre csak újból hallotta:

    • Miau!

    Felugrott – és íme, az ablakpárkányon ott kucorgott a Cirmos.

    • Miau – nyávogta a Kiscica.
    • Vau-vau-vau! – ugatott a Kutyus, aztán eszébe jutott, hogy hogyan morgott a bozontos Komondor, és ő is morogni kezdett: – R-r-r-r!

    A cica felhúzta a hátát és fújt: – S-s-s-s!

    Azután prüszkölt: – Fr-fr!

    És kiugrott az ablakon.

    A Kiskutya pedig szépen visszament a szőnyegre, és lefeküdt aludni. Most már tudta, ki nyávogott.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Népi mondókák – Kiscsoport (3.)

    Koma küldi komának,
    Koma váltson magának.
    Ha nem váltja magának
    Visszahívom komának.

    Vessző, vessző, vesszőcske,
    Készen van a fejecske,
    Kicsi nyaka,
    Nagy a hasa
    Készen van a
    Törökbasa.

    Jöjj be hozzám, szép madárka
    nem zárlak én kalitkába;
    mikor akarsz, elröpülhetsz,
    ha kedved lesz, visszajöhetsz.

    Bölömbika, nagyapó,
    Adsz-e tejet nagyanyó?
    Nem adhatok, mert nem jó,
    Belehullott a pondró.

    Bibibci Panna,
    Rákezdi Vince,
    Akit ér, akit ér,
    Majd elviszi a nagy szél.

    Egy, kettő, három, négy,
    Kicsi bótos, hova mégy?
    Debrecenbe pipáért,
    Kolozsvárra leányért.

    Vízben élek, brekegek.
    Szeretnek a gyerekek. (Béka)

    Fényes szőrű, hosszú farkú.
    Ne húzd meg, mert hegyes karmú. (Cica)

    Reggel, délben mondja bú,
    Széna nélkül szomorú. (Boci)

    (Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
  • Kutya-macska barátság

    Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a csontot, de nem volt semmi íze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi Sajó a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba!

    De ki menjen? Bodri nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgysem tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt valami az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette.

    A kutyák futottak elébe, már nagyon várták.

    • Hozza a macska a tejfölt!

    A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De a kutyák meglátták a macska tejfölös bajuszát.

    • Hazudik a macska, megette a tejfölünket!

    Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor meglátták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejföl nélkül ették meg a csontot.

    Azóta nem nézhet a kutya a macskára.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen ünnepet rendeztek a kutyák?
    2. Mit főzött Bodri?
    3. Miért nem ízlett Sajónak a csont?
    4. Kit küldtek el a tejfölért a boltba végül?
    5. Mit csinált a macska hazafelé menet?
    6. Mit mondott a macska?
    7. Honnan tudták a kutyák, hogy hazudott a macska?
    8. Mit csináltak a kutyák?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lehet fehér a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
    2. Mindig fehér lesz a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
    3. Szereti a macska a tejfölt?
    4. A tejfölevés az oka annak, hogy fehér lett a macska bajusza?
    5. Mástól is lehet fehér a macska bajusza? (Például mitől?)

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mitől lett fehér a macska bajusza?
    • mi szokott történni, ha a macska tejfölt eszik?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni …

    • hogy ne legyen fehér a szánk széle, ha tejfölt eszünk?
    • ha fehér lesz a szánk széle a tejföltől?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a macska tejfölt eszik, akkor fehér lesz a bajusza. A macska tejfölt evett, tehát… (fehér lett a bajusza).
    2. Ha a macska nem eszik tejfölt, akkor nem lesz fehér a bajusza. A macskának fehér lett a bajusza, tehát… (tejfölt evett).
    3. Vagy eszik tejfölt a macska, vagy nem lesz fehér a bajusza. A macskának még nem fehér a bajusza, tehát… (még nem evett tejfölt).
    4. Ha a macska tejfölt eszik, akkor a bajuszán is marad tejföl, és ha a bajuszán is marad tejföl, akkor fehér lesz a bajusza. Tehát, ha a macska tejfölt eszik, akkor… (fehér lesz a bajusza).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Kispipi és Kisréce

    Kikelt a tojásból Kisréce.

    • Megszülettem! – kiáltotta vidáman.
    • Én is! – csipogta rá Kispipi.
    • Sétálni megyek – mondta Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Kapirgálok egy kicsit! – szólt Kisréce.
    • Én is! – közölte Kispipi.
    • Gilisztát találtam! – ujjongott Kisréce.
    • Én is! – pityegte Kispipi.
    • Fogtam egy lepkét! – Büszkélkedett Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Fürödni fogok! – mondta Kisréce.
    • Én is! – lelkendezett Kispipi.
    • Már úszom is! – kiáltotta Kisréce.
    • Én is! – kiáltotta Kispipi. – Segítség!

    Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.

    • Megint fürödni megyek egy kicsit – mondta Kisréce.
    • De én nem! – sóhajtotta Kispipi.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Honnan kelt ki Kisréce?
    2. Hogyan született Kispipi?
    3. Hová indult Kisréce?
    4. Mit csináltak?
    5. Mit kapirgáltak ki a földből?
    6. Mit fogtak?
    7. Mit akart csinálni Kisréce?
    8. Mi történt Kispipivel?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor merül el valaki a vízben, ha nem tud úszni?
    2. Mindig elmerül az, aki nem tud úszni?
    3. Az úszni nem tudás oka lehet annak, hogy valaki elmerül a vízben?
    4. Tényleg tud úszni egy kiskacsa?
    5. És egy kispipi?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szokott tenni az, aki nem tud úszni?
    • mi lehet az oka annak, ha valaki elmerül a vízben?
    • még milyen állat tud úszni?
    • milyen állat nem tud úszni?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy megtanuljunk úszni?
    • hogy fennmaradjunk a vízen, ha nem tudunk úszni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki nem tud úszni, akkor elmerül a vízben. Kispipi nem tud úszni, tehát… (elmerül a vízben).
    2. Vagy nem tud valaki úszni, vagy nem merül el a vízben. Kisérce nem merül el a vízben, tehát… (tud úszni).
    3. Ha valaki tud úszni, akkor nem merül el a vízben. Kispipi elmerül a vízben, tehát… (nem tud úszni).
    4. Ha valaki nem tud úszni, akkor nem tud fennmaradni a vízen, és ha nem tud fennmaradni a vízen, akkor elmerül. Tehát, ha valaki nem tud úszni, akkor… (elmerül).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Népi mondókák – Kiscsoport (2.)

    Aludj, baba, aludjál!
    Feljött már a csillag;
    Aranyos kis bárány
    Hazafelé ballag.

    Csicsija, babája!
    Nincs itthon papája:
    Elment a vásárba,
    Vesz neki szalagot,
    Sallangos kalapot,
    Csicsija, babája.

    Szita, szita, szűrő szita,
    Ma szitálok, holnap sütök,
    Neked egy kis cipót sütök.
    Megvajazom, megzsírozom,
    Mégis neked adom.

    Cin-cin cinege,
    Orra hegyén a begye.

    Hess kakas,
    ne matass,
    egyen meg a fazekas!

    Kicsi járom, kis ökör,
    Most fogják be először,
    Most fogják be először,
    Még ma mindent összetör.

    Csigabiga, gyere ki!
    Ég a házad ideki.
    Ha nem hiszed, gyere ki,
    Majd meglátod ideki.

    Fogd meg, cica, az egeret!
    Ha megfogtad, megeheted!
    Huncut a macska!
    Szaladj tőle, mert utolér, Mariska!

    Lepke, lepke, szállj le!
    Szállj le a kezemre!
    Mézem is van, cukrom is,
    Válogathatsz benne.

    Egy, kettő, három négy:
    Kis őzike hová mégy?
    Sem erdőbe, sem rétre:
    A szép tavasz elébe!

    Nincs okosabb, mint a lúd,
    Télbe, nyárba gyalogút;
    Hopp a jégen mezítláb,
    Úgy kímélik a csizmát.

    Kicsi vagyok, székre állok,
    onnét egy nagyot kiáltok,
    hogy mindnyájan meghalljátok:
    Boldog újévet kívánok!

    Ákom-bákom, berkenye:
    Szagos húsvét reggele.
    Leöntjük a virágot.
    Visszük már a kalácsot.

    Én kicsike vagyok,
    A fogaim nagyok.
    Adjanak egy kalácsot,
    Hogy harapjak nagyot!

    Ajtó megett állok,
    Piros tojást várok,
    Ha párját nem adják.
    Estig is itt állok!

    (Forrás: Bauer Gabriella - Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény - Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
  • Az örömteli tevékenység

    “Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak legnagyobb szüksége van.”

    (Vekerdy Tamás)

  • Icinke-Picinke

    Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke tehene; azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis sajtárba; abból az icinke-picinke kis sajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba; azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra; befedte egy icinke-picinke kis fedővel.

    Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája; az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele azt az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt felbukfencezett.

    Ha az icinke-picinke kis macska fel nem bukfencezett volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mije volt az icinke-picinke kis asszonynak?
    2. Hová tette az icinke-picinke kis tejes fazekat?
    3. Mit csinált az icinke-picinke kis macska?
    4. Mit szólt ehhez az icinke-picinke kis asszony?
    5. Mi történt az icinke-picinke kis macskával?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor haragszik meg az asszony a kismacskára, ha a macska kiborítja a tejet? (Mi más miatt haragudhat meg még az asszony a macskára?)
    2. Mindig megharagszik az asszony, ha a macska kiborítja a tejet?
    3. A tej kiborítása az oka annak, hogy haragszik az asszony?
    4. Előfordulhat a valóságban is olyan eset, hogy a macska kiborítja tejet?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy az asszony mérges lett a kismacskára?
    • Mi történt, amikor a macska kiborította a tejet?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a macska ne férjen hozzá ahhoz, amit védeni akarunk tőle?
    • ha a macska hozzáfér a tejhez és kiborítja?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a macska kiborítja a tejet, akkor a gazdaasszony mérges lesz rá. A macska kiborította a tejet, tehát… (a gazdaasszony mérges lett rá).
    2. Ha a macska nem borítja ki a tejet, akkor a gazdaasszony nem lesz rá mérges. A gazdaasszony mérges lett a macskára, tehát… (a macska kiborította a tejet).
    3. Vagy nem borítja ki a macska a tejet, vagy mérges lesz rá a gazdaasszony. A gazdaasszony még nem lett mérges a macskára, tehát… (a macska még nem borította ki a tejet).
    4. Ha a macska felborítja a fazekat, akkor kiborul a tej, és ha kiborul a tej, akkor a gazdaasszony mérges lesz a macskára. Tehát, ha a macska felborítja a fazekat, akkor… (a gazdaasszony mérges lesz a macskára).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Hímzett meggyek

    Zoska meglátta Fülesmacit az esőben.

    • Rémesen megáztál, szegény Füleském! – sajnálkozott Zoska. – Hát kellett neked kinn állni az esőben?

    Zoska jól ledörzsölte Fülesmacit egy törülközővel, majd tiszta fehér ruhácskába öltöztette. A ruhácska tele volt hímzett meggyekkel. Fülesmackó a tükörbe nézett. “Milyen csinos vagyok így! – gondolta. – Meg kell mutatnom magam Nyuszogónak.” Nyuszogó éppen salátáért ment. A kert mögötti ösvényen találkoztak össze. Nyuszogó Fülesre pillantott, és elismerően bólogatott.

    • Nagyon szép kis ruha – mondta. Ezek a hímzett meggyek akár az igaziak!

    Füles büszkén lépkedett Nyuszogó mellett, és arra gondolt: “Mindenki utánam fog fordulni.” Az ösvényen egyszer csak egy nagy tócsát vettek észre. Hopp! Nyuszogó egyből átugrotta.

    • Én még jobban át tudom ugrani! – kiabálta Fülesmackó.

    Nekilendült, de jaj… egy nagy loccsanás! Füles épp a pocsolya kellős közepébe ugrott. Szegényt a piszkos, sáros víz tetőtől talpig telefröcskölte! Szomorúan baktatott haza. Mikor Zoska meglátta, még haragudni sem bírt rá – olyan siralmas állapotban volt a kis bocs. A fehér ruhácska hímzett meggyek helyett csúf sárpöttyökkel volt tele. Fülesmackó szemében pedig öröm és büszkeség helyett két kövér könnycsepp csillogott.

    • Hej, Füles, Füles! – sóhajtotta a kislány.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen ruhába öltöztette Zoska Fülesmackót?
    2. Hogy tetszett Fülesmackónak az új ruha?
    3. Hová indult?
    4. Kinek akarta megmutatni?
    5. Merre járt Nyuszogó?
    6. Hol találkoztak össze?
    7. Mit szólt Nyuszogó Füles új ruhájához?
    8. Mit tett Nyuszogó, amikor meglátta a tócsát?
    9. És Füles?
    10. Miért lett piszkos Fülesmackó ruhája?
    11. Miért sírt Fülesmackó?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lesz sáros Fülesmackó ruhája, ha beleesik a pocsolyába? (Még mikor?)
    2. Mindig sáros lesz Fülesmackó ruhája, ha beleesik a pocsolyába?
    3. A pocsolyába esés az oka annak, hogy sáros lett Füles ruhája?
    4. Más is sáros lesz, ha beleesik a pocsolyába?
    5. Még mitől lehet sáros valaki?
    6. Létezik-e a valóságban Fülesmackó?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik, ha valaki beleesik a pocsolyába?
    • mi lehet az oka annak, ha sáros lesz a ruhánk?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha sáros lesz a ruhánk?
    • ha azt akarjuk, hogy ne legyen sáros a ruhánk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki beleesik a pocsolyába, akkor sáros lesz a ruhája. Fülesmackó beleesett a pocsolyába, tehát… (sáros lett a ruhája).
    2. Ha valaki nem esik bele a pocsolyába, akkor nem lesz sáros a ruhája. Fülesmackó ruhája sáros lett, tehát… (beleesett a pocsolyába).
    3. Vagy nem esik bele valaki a pocsolyába, vagy sáros lesz a ruhája. Nyuszogó ruhája nem lett sáros, tehát… (nem esett bele a pocsolyába).
    4. Ha valaki ügyetlenül ugorja át a pocsolyát, akkor beleesik, és ha beleesik, akkor sáros lesz a ruhája. Tehát, ha valaki ügyetlenül ugorja át a pocsolyát, akkor… (sáros lesz a ruhája).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)