Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Népi mondókák – Nagycsoport (3.)

    Népi mondókák – Nagycsoport (3.)

    Ámdám, démusz,
    szárakatémusz,
    száraka tiketuka,
    alahala bambuszka.

    Ettyem, pettyem, petymárára,
    Szőlő, rigó, kis korába,
    Szil, szál, szalmaszál,
    Nádi, nádi telestál.

    Ecem, pecem, pityfalára,
    Szól a rigó rakoncára,
    Cérnára, cinegére,
    Hess ki a mezőre.

    Fű, fű, fű,
    Szép zöld fű,
    Eredj ki, te zöldfülü.

    Ellem-bellem belvárosi,
    Som, som, kuti tallérosi,
    Ek mak,
    Ok mak,
    Bezzeg mukk,
    Eje mekk.

    Egyedem, begyedem, tenger tánc.
    - Hajdú sógor mit kívánsz?
    - Nem kívánok egyebet,
    Csak egy falat kenyeret!

    Egy, kettő, három,
    Macska ül az ágyon.
    Fogadjunk egy icce borban,
    Hogy ez tizenhárom!

    Nincs szebb állat mint a lúd.
    Nem kell néki gyalogút.
    Télen-nyáron ha kijár,
    Fölneveli a libát.

    Elhajtanám a libát
    Komáromig mezétláb,
    Ha a rózsám láthatnám,
    Tovább is elhajtanám.

    Korpát eszik a kutyám.
    Uszítanám, ha tudnám.
    Ugyan mér fogadna szót, 
    Mikor sose lakik jól?

    Úton megyen, nem poroz;
    Vízen megyen, nem csobog;
    Nádon megyen, nem suhog;
    Sáson megyen, nem susog;
    Eső éri, nem ázik,
    Ha fagy éri, nem fázik. 
    (Napsugár)

    Finom legény vagyok:
    Tű fokán átbúvok;
    De ha aztán megharagszom,
    Tenger vizét megszalasztom;
    Fát tőből kicsavarok.
    Ugyan bizony mi vagyok?
    (Szél)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A szél és a Nap

    A szél és a Nap

    Egyszer arról vitatkozott a Szél a Nappal, hogy melyikük az erősebb. Mivel nem tudtak egyetértésre jutni, azt mondta a Nap a Szélnek:

    • Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyes ember. Amelyikünk leveszi válláról a köpönyeget, az az erősebb.

    Először a Szél fogott hozzá, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre-hátra a köpönyeget, de mentől erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte levetetni a köpönyeget.

    Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor utas lassanként kiburkolta magát a köpenyéből, aztán levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.

    • Látod, hogy én erősebb vagyok, mint te? – Mondta a Nap a Szélnek.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miről vitatkozott a Szél és a Nap?
    2. Honnan akarta a Szél letépni a köpenyt?
    3. Melyik próbálta először levetetni a köpenyt és melyik másodszor?
    4. Miből burkolta ki magát az utas?
    5. Melyik volt az erősebb, a Szél vagy a Nap?
    6. Mivel érte el a Nap, hogy az ember levesse a köpenyét?
    7. Miért vette le az utas a köpenyét?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor veti le az utas a köpenyt, ha nagyon süt a Nap? (Még mikor?)
    2. Mindig leveti az utas a köpenyt, ha nagyon süt a Nap? (Miért nem mindig?)
    3. Az erős napsütés oka lehet a kabát levetésének? (Miért?)
    4. Milyennek érezzük a levegőt a széltől?
    5. A valóságban tud beszélni a Nap meg a Szél?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szokott csinálni az utas a köpenyével, ha nagyon süt a Nap?
    • mi lehetett az oka annak, hogy az utas levette a köpenyét? (Tudtok más okot is említeni?)

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy a tűző nap ellenére ne kelljen levetni a kabátot? (Pl. árnyékba megyünk, vagy föl se vesszük a kabátot stb.)
    • ha levetettük a kabátot, és fázunk, mert más nem süt a Nap? (Felhúzzuk a kabátot, meleg helyre megyünk stb).

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nagyon süt a Nap, akkor levetem a kabátom. Nagyon süt a Nap, tehát… (levetem a kabátom).
    2. Ha nem süt nagyon a Nap, akkor nem vetem le a kabátom. Levetem a kabátom, tehát… (nagyon süt a Nap).
    3. Vagy nem süt a Nap, vagy nem esik az eső. Nemrég még esett az eső, tehát… (még nem sütött a Nap).
    4. Ha nagyon süt a Nap, akkor melegem lesz, és ha melegem lesz, akkor levetem a kabátom. Tehát, ha nagyon süt a Nap, akkor… (levetem a kabátom).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A nyúl meg a tavaszi hó

    A nyúl meg a tavaszi hó

    Egyszer tavasz felé azt mondta a hó a nyúlnak:

    • Igen gyöngének érzem magam. Beteg vagyok, talán meg is halok.

    Azt felelte a nyúl:

    • Alighanem olvadsz, az a bajod. Ó, ó, de sajnállak! – Azzal leült egy buckára, és sírt-zokogott keservesen, úgy sajnálta a havat. – Sajnállak, hó, fáj a szívem érted! Mennyit szaladgáltam rajtad, jó meleg vackom volt alattad. Elrejtettél a róka, a farkas elől, fejemalja voltál, derékaljam voltál, födél a fejem fölött, védelmezőm, oltalmazóm. Fehér a bundám, te is fehér vagy, nem láttak meg az üldözőim. – Úgy sírt, hogy a hó is vele könnyezett. – Mi lesz velem nélküled? – kesergett tovább a nyúl. – Sas elragadhat, fülesbagoly a karmai közé kaphat, róka elfoghat, farkas széjjeltéphet. Mi lesz velem nélküled?

    Aztán gondolt egyet:

    • Elmegyek én az erdő urához, megkérem szépen: kegyelmezzen meg neked, ne olvasszon el!

    El is iramodott, meghajolt az erdő ura előtt, úgy kérte szép szóval: hagyja meg a havat. Azt mondta neki az erdő ura:

    • A nap hatalmasabb nálam, nem tudok vele versenyezni. A havat nem tudom itt marasztani. Hanem majd adok neked szép szükrebarna bundát a fehér helyett, abban elrejtőzhetsz nyáron erdőn-mezőn, száraz levelek közt, s nem bánt se róka, se farkas, se bagoly. Ne félj, no, és ne itasd az egereket!

    Megvigasztalódott a nyúl, megtörülgette a szemét, és fölvette mindjárt az erdő ura ajándékait, az újdonatúj bundát. Azóta is két bundát hord a nyúl: fehéret télen, tavasztól őszig meg barnásszürkét.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mikor panaszkodott a hó a nyúlnak?
    2. Mit csinált a nyúl?
    3. Miért sajnálta a havat?
    4. Kihez szaladt el a nyúl?
    5. Mit szeretett volna kérni?
    6. Mit ígért neki az erdő ura?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Ha egy nyuszi fehér, akkor tényleg nem lehet látni a hóban?
    2. Csak akkor nem lehet észrevenni a nyuszit a hóban, ha fehér a bundája?
    3. Soha nem lehet észrevenni a fehér nyuszit a hóban?
    4. Más fehér állatot sem lehet észrevenni a hóban?
    5. Valóban más színű a nyuszi bundája nyáron?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik a nyuszival télen, ha hó van?
    • miért nem lehet észrevenni a fehér nyulat a hóban?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha azt akarjuk, hogy észrevegyenek bennünket?
    • ha azt akarjuk, hogy ne vegyenek észre bennünket?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nem fehér a nyúl bundája, akkor az üldözői észreveszik a hóban. A nyulat az üldözői nem vették észre a hóban, tehát… (a nyúl bundája fehér volt).
    2. Vagy nem fehér a nyúl nyári bundája, vagy észreveszik az üldözői az erdőben. Az üldözői nem veszik észre az erdőben, tehát… (a nyúl nyári bundája nem fehér).
    3. Ha a nyúlnak fehér a bundája, akkor az üldözői nem veszik észre a hóban. A nyúlnak fehér a bundája, tehát… (az üldözői nem veszik észre a hóban).
    4. Ha a nyúl bundája fehér, akkor a hóban nem látszik, és ha a hóban nem látszik, akkor az üldözői nem veszik észre. Tehát, ha a nyúl bundája fehér, akkor… (az üldözői nem veszik észre).

    (Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Az alma

    Az alma

    Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma. Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.

    • Kárr – kár!

    Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.

    • Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.

    Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.

    • Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet, és elszaladt.
    • Hát ez meg miféle csoda?

    Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.

    • Állj meg, állj meg! – kiáltotta a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
    • Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.

    Nyúl odaugrott Sündisznócskához.

    • Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!

    Odarepült hozzájuk a Varjú.

    • Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!

    Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:

    • Ez az én almám, az enyém!

    Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: Varjú csőrével belecsípett Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút… Ekkor lépett oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:

    • Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!

    Azt felelik neki a veszekedők:

    • Mihail Ivanovics, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.

    Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:

    • Ki találta az almát?
    • Én! – felelte a Nyúl.
    • De ki tépte le a fáról?
    • Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
    • Jól van. De ki kapta el?
    • Én kaptam el! – kiáltotta Sündisznócska.
    • Nos, hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
    • De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
    • Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.

    Megint egyszerre kiáltották mind a hárman?

    • Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!

    Sündisznócska elvette az almát és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.

    • Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.

    A másodikat a Varjúnak adta.

    • Ez a tiéd, mert te tépted le.

    A harmadik darabot ő nyelte le.

    • Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.

    A negyedik darabkát pedig a medve mancsába nyomta.

    • Ez a tiéd, Mihail Ivanovics.
    • Ugyan miért? – ámuldozott a Medve.
    • Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!

    És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Népi mondókák – Nagycsoport (2.)

    Népi mondókák – Nagycsoport (2.)

    Én kis kertészlegény vagyok:
    Virágokat locsolgatok.
    Azt hallottam, hogy egy rózsa
    El akar hervadni.
    Szabad megöntözni?

    Jó reggelt, jó reggelt,
    kedves liliomszál,
    megöntözlek rózsavízzel,
    hogy ne hervadozzál.
    Kerek erdőn jártam,
    piros tojást láttam,
    bárány húzta zengő kocsin,
    mindjárt ide szálltam.
    Nesze hát rózsavíz,
    gyöngyöm, gyöngyvirágom,
    hol a tojás, piros tojás, 
    tarisznyámba várom.

    Luca, Luca, kity-koty, kity-koty
    Gelegenye kettő, három.
    Száras körtét várom!
    Majd meglátom: mit adtok:
    Amit adtok, elveszem:
    Van tarisznyám, elteszem!

    Cserebogár, cserebogár,
    mondd meg nekem, mikor lesz nyár?
    Mum, mum!
    Hogy kacag a cserebogár?
    Hum, hum!
    Hogy beszél a cserebogár?
    Pum, pum!
    Hogy dalol a cserebogár?
    Zum, zum!
    Hogy zsémbel a cserebogár?
    Brum, brum!

    Az elejin, 
    az elejin
    csak lassan menjünk,
    A hátulján, a hátulján csak gyorsan menjünk,
    Piz vónék, perdülnék,
    Rózsa vónék, terülnék,
    Mégis kifordulnék.

    Elmentem én a szőlőbe,
    Szőlőt csipegetni,
    Utánam jött egy vén asszony,
    Jól megveregetni,
    Elbújtam én a nád közé,
    Sípot csinálgatni.
    Az én sípom csak azt fújja:
    Dirr, durr, csapodár,
    Ketten fogunk egy békát,
    Neked adom a farkát.

    Elszaladt a kemence,
    Tele pogácsával;
    Utána a gazdaasszony
    Hosszú piszkafálval.
    Sári, Mári, nem köll várni,
    Majd meglássuk estére,
    Hogy hol fogsz vacsorázni!

    Kijött ördög a poklából,
    Füle is van néki.
    Utána a Purutó,
    Táncot fütyül néki.
    Sári, Mári nem köll várni,
    Majd meglássuk estére,
    Hol fogsz vacsorázni!

    Sárga lábú kis kakas,
    Kiugrott a gyöpre,
    Patyolatos, törökre,
    Gyönge feleségre,
    Kon, kon kondítsd ki!
    Ezt a szépet pördítsd ki!
    Fáj a kutyámnak a lába,
    Megütötte a szalmába,
    Ördög vigye a szalmáját,
    Mé bántotta kutyám lábát!

    Fáj a kutyámnak a háta,
    Megütötte oláh fáta.
    Ördög vigye oláh fátát,
    Mé bántotta kutyám hátát.
    Fáj a kutyámnak a hasa,
    Megütötte török basa.
    Ördög vigye török basát,
    Mé bántotta kutyám hasát.

    Fáj a kutyámnak a farka,
    Odacsípte ajtó sarka.
    Ördög vigye ajtó sarkát,
    Mé bántotta kutyám farkát!

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Tapsi és a villanyrendőr

    Tapsi és a villanyrendőr

    Diafilm megnyitása

  • A kiskutya meg a szamár

    A kiskutya meg a szamár

    A szamár megirigyelte a kiskutya jómódját, hogy neki szabad a legszebb szobába is bemenni, a legszebb vánkosra is ráfeküdni, egész nap csak sétál, nem dolgozik semmit, mégis mindennek a lángját, a javát kapja, neki meg csak a kóró meg a tüske jut.

    • Miért szeret téged úgy a gazdasszony? – kérdezte a szamár a kutyát.
    • Mert tudok farkat csóválni és két lábon szolgálni – felelte a kutya.
    • Na, ez nem nehéz dolog – felelte a szamár – majd én is megpróbálom.

    Mikor nyitva volt a konyha, besomfordált. Két lábra állt, farkát billegtette, lábát nyújtogatta, hogy tenyerest adjon. A gazdaasszony megijedt, s a porolópálcával kiverte. Szegény máig töri a fejét azon, hogy miért kapott ő versét azért, amiért a kutya dicséretet.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért irigykedett a szamár a kiskutyára?
    2. Mit kérdezett tőle?
    3. Mit akart kipróbálni a szamár?
    4. Hová ment be?
    5. Mit szólt hozzá a gazdaasszony?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Lakhat-e egy szamár bent a lakásban?
    2. Miért kapott ki a szamár?
    3. Csak akkor kaphat ki egy szamár, ha megijeszti a gazdáját?
    4. Mindig kikap a szamár, ha megijeszti a gazdáját?
    5. Más miatt is kikaphat a szamár?
    6. A valóságban létezhet, hogy a szamár a gazdaasszonynak a kutyát utánozza?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy kikapott a szamár?
    • mit tett a gazdaasszony azután, hogy a szamár megijesztette?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha a szamár bemegy a házba?
    • hogy a szamár ne mehessen be a házba?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a szamár megijeszti a gazdaasszonyt, akkor kikap. A szamár megijesztette a gazdaasszonyt, tehát… (kikapott).
    2. Ha a szamár nem ijeszti meg a gazdaasszonyt, akkor nem kap ki. A szamár kikapott, tehát… (megijesztette a gazdaasszonyt).
    3. Vagy nem ijeszti meg a szamár a gazdaasszonyt, vagy kikap. A szamár még nem kapott ki, tehát… (még nem ijesztette meg a gazdaasszonyt).
    4. Ha a szamár bemegy a házba, akkor megijeszti a gazdaasszonyt, és ha megijeszti a gazdaasszonyt, akkor kikap. Tehát, ha a szamár bemegy a házba, akkor… (kikap).

    (Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A kis hajó

    A kis hajó

    Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.

    • Fürödjünk meg! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
    • Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
    • Brehe-he-he! – nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek veletek! – És úgy kacagott, hogy majdnem a vízbe fúlt.

    Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, amíg végre kitaláltak valamit. Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat. Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat. És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beültek és elhajókáztak!

    Brekus kidugta a fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol s érheted!

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hová érkezett Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka séta közben?
    2. Mit akart Brekus?
    3. Mit mondtak neki a többiek?
    4. Miért nevetett Brekus?
    5. Mit talált ki a többi állat?
    6. Miből építették a hajót?
    7. Ki volt a gyorsabb?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor kel át hajóval valaki a vízen, ha nem tud úszni?
    2. Csak hajóval tud átkelni a vízen, aki nem tud úszni?
    3. Mindig hajóval kel át a vízen az, aki nem tud úszni?
    4. Hajó nélkül át tud kelni a vízen az, aki nem tud úszni?
    5. Az úszni nem tudás az oka annak, hogy hajóval kel át valaki a vízen?
    6. A halon és a békán kívül van olyan állat, amelyik tud úszni?
    7. A pipi, az egér, a hangya, a katicabogár tud úszni?
    8. Minden állat meg tud tanulni úszni?
    9. Létezik a valóságban, hogy az állatok hajót építenek?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehet az oka annak, ha valaki hajóval közlekedik?
    • mi történik, ha valaki nem tud úszni?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha vízen akarunk közlekedni?
    • ha vízen akarunk közlekedni, és nem tudunk úszni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki nem tud úszni, akkor csak hajóval tud átkelni a vízen. Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka nem tud úszni, tehát… (csak hajóval tudnak átkelni a vízen).
    2. Ha valaki tud úszni, akkor nem kell hajóval átkelnie a vízen. Kispipinek, Egérkének, Hangyácskának és Katicabogárkának hajóval kell átkelnie a vízen, tehát… (nem tudnak úszni).
    3. Vagy nem tud valaki úszni, vagy nincs szüksége hajóra. Brekusnak nincs szüksége hajóra, tehát… (tud úszni).
    4. Ha valaki nem tud úszni, akkor hajó nélkül nem tud átkelni a vízen, és ha hajó nélkül nem tud átkelni a vízen, akkor hajóra van szüksége. Tehát, ha valaki nem tud úszni, akkor… (hajóra van szüksége).

    (Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Népi mondókák – Nagycsoport (1.)

    Népi mondókák – Nagycsoport (1.)

    Egér, egér, adok neked csontfogat,
    Adj te nekem vasfogat!

    Gyí Pápára, pillangóra,
    Onnan megyünk Komáromba,
    Győrbe gyöngyért,
    Komáromba dohányért,
    Szentpéterre kenyérért,
    Adnak ott egy petákért.

    Egyet tojik a fürjecske,
    Rirom, rárom, rárom!
    Rettye, ruttya, szénám, rendem,
    Rendem, rendem, rárom.

    Hátamon a zsákom,
    Zsákomban a mákom.
    Kilyukadt zsákom,
    Kihullott a mákom.
    Aki szánja károm,
    Szedje össze mákom!

    Hova tegyem a sapkát,
    hogy megleljem reggel,
    reggel,
    mikor a nap felkel?
    Tedd ide, tedd oda,
    tedd az ágy lábára,
    ott megleled reggel,
    mikor a nap felkel. 

    Eső, eső, ess eső
    Fűbe, fába
    Búza bokorjába;
    Olyan legyen az én hajam,
    Mint a csikó farka;
    Még annál is hosszabb,
    Mint a Duna hossza;
    Még annál is hosszabb,
    Mint a világ hossza.

    Adjon isten füvet, fát,
    Tele pincét, kamarát,
    Sok örömet e házban,
    Boldogságot hazánkban
    Ebben az új évben.
    Elmondanám. Nincs bundám, 
    Mert nem hagyott nagypapám.

    Bort, búzát, barackot,
    Kurta farkú malacot,
    Szekerünknek kereket,
    Poharunknak feneket:
    Hadd ihassunk eleget!

    Ez újév reggelén minden jót kívánok,
    ahová csak nézel, nyíljanak virágok!
    Még a hó felett is virág nyiladozzon,
    dalos madár zengjen minden rózsabokron!
    Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,
    szálljon áldás rátok ebben az új évben!

    Újesztendő vígságszerző
    Most kezd újulni,
    Újuláskor víg örömet 
    Most kezd hirdetni.

    Új napokkal, bor-búzával
    Látogass minket,
    Mi is néked úgy szentelünk 
    Víg esztendőket.

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)