Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • A két kicsi bocs meg a róka

    Medve apó, medve anyó dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséből nézelődött. Az országút göröngyös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról.

    A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott.

    Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát, egy hosszú szekér közeledett az úton, egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem egy szép, kerek, zsíros sajt.

    • No, ezt megesszük – mondták.

    Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot.

    • Elfogadunk bírónak, róka koma – mondta a két kicsi bocs.
    • Akkor menjetek oda a bokor mögé – szólott rájuk a róka. – Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok.

    A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyalta a szája szélét s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odébb állott.

    A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.

    • Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna – mondták.

    Azzal nagy búsan megindultak hazafelé.

    (Kolozsvári Grandpierre Emil)

  • A szeszélyes cica

    Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat.

    • Mit csinálsz Panni? – kérdezte kíváncsian, és puha, fehér mancsát rátette a kislány vállára.
    • Házacskát rajzolok neked – felelte Panni. – Nézd csak, Cicuskám, pirosra festettem a tetejét, az ajtaját meg sárgára.
    • Csak azt nem tudom: mit is csinálok majd ebben a házikóban?
    • Tüzet raksz, és felforralod a tejecskédet.

    És már oda is rajzolta Panni a bodros füstgomolyagot; az vidáman szállt felfelé a kis házacska kéményéből.

    • Hát az ablaka hol van? – kérdezte a Cica. – Igazán tudhatnád, hogy a cicák mindig az ablakon ugrálnak be. Szép kis ház ez, mondhatom! Még ablaka sincsen.
    • Ne türelmetlenkedjél, már itt is vannak az ablakok – szólt szelíden Panni. – Egy, kettő, három a ház oldalára, egy meg a padlásra.

    Szép egyenes vonalakkal rajzolta meg a kislány a négy kicsi ablakot. De a Cirmos csak tovább kérdezgette.

    • Hát sétálni hol fogok? Vagy mindig csak itthon unatkozzam?

    Panni szép deszkakerítést rajzolt a ház köré.

    • Itt sétálhatsz majd, Cicuskám, ez lesz a kert; kaput is rajzolok rá.

    Nézte, nézte a Cirmos a képet, azután gúnyosan megszólalt:

    • Ezt nevezed kertnek? Hisz ez csak egy üres udvar!
    • Várjál! Mindjárt rajzolok neked egy gyönyörű szép kertet is. Látod, itt van egy virágágy, mellette egy almafa, sok-sok piros alma terem rajta. Ezt a két kerek ágyást meg zöldséggel ültetjük tele; az egyikbe sárgarépát ültetünk, a másikba káposztát.
    • Káposztát? – nyávogta a Cica. – Nem vagyok én tapsifüles, hogy káposztával éljek. Ha kedvem szottyan egy kis horgászásra, hol fogok majd aranyhalacskát?

    Panni már rajzolta is a kis, kék vizű, kerek tavat, és bele három aranyhalacskát.

    • No jól van, ezzel meg vagyok elégedve – dorombolta Cirmos. – De, Pannikám, ugye lesz baromfi is a kertben?
    • Persze hogy lesz, Cirmoskám. Nézd, már itt is van ez a nagy tarajos, tarka farkú kis kakas, mellette meg a bóbitás, kendermagos tyúkanyó. Kapsz még három pelyhes csibét is, meg egy sárga csőrű libát a tó partjára.

    A Cica megnyalogatta a szája szélét, elégedetten dorombolt.

    • Miau, miau, ezt már szeretem! Hát a kis egerek? Ugye lesznek egerek is a házikómban?
    • Szó sincs róla, egér nem kerülhet a házba.
    • És ki őrzi majd a házacskámat, ha elmegyek hazulról?
    • Ne félj, lesz házőrző is.

    Panni rajzolt is egy kis takaros kutyaólat, eléje meg egy rövid szőrű, kurta lábú, cipőgombszemű kis kutyát.

    • Látod, Cicuskám, ez itt Fickó kutya, ő vigyáz majd a házadra.

    Ebben a pillanatban a Cica villámgyorsan leugrott a padlóra, felkunkorította a farkát, felborzolta a bundáját; zöld szemecskéje csak úgy villogott, mikor megszólalt:

    • Tulajdonképpen nem is tetszik nekem a házad, sem a kert, sem az aranyhalacskák… Nem akarok benne lakni!

    És elrohant a Cirmos, sértődötten, haragosan; úgy elszaladt, vissza sem nézett Pannira.

    Ugye tudod, hogy miért gondolta meg magát oly hirtelen ez a szeszélyes Cica?

  • Csalogassunk lepkéket a kertbe

    Szépen alakul a kertünk, már kialakítottunk benne virágágyásokat, ültettünk bele gyönyörűen virágzó fákat, így most jöhetnek az élősövények és a kúszónövények.

    Az élősövény tagolja a kertet, természetes választóvonalakat képez a kert különböző részei között, és egyszersmind védelmet nyújt a szél ellen. A kúszónövények virág- és levélszőnyeget borítanak a falra, ezáltal élővé varázsolják azt. A kis fészerünk a kert végében máris hangulatosabb és ékesebb lesz, amint befuttatjuk lila akáccal vagy kerti iszalaggal.

    Mind az élősövény, mind a kúszónövények megkívánják a rendszeres metszést.

    A leyland-ciprus igen gyorsan és nagyon magasra nő. Legszebben víz közelben és meleg klímában fejlődik. Közeli rokonát, a tuját nálunk is gyakran ültetik. Magassága 5-30 méter.

    Egész télen zöldell kertünkben a hazánkban őshonos és védett tiszafa. Magányosan állva lassan fává fejlődik. Hálás, ha megbecsülik, akár 3000 évig is él. Jellegzetes piros magköpenyének kivételével az egész növény mérgező, ezért kicsi gyerekek mellett megfelelő körültekintéssel ültessünk tiszafát a kertbe.

    A tatáriszalag gyorsan növő, magasra kapaszkodó, sűrűn ágas cserje. Fehér, dús fürtös vagy bugás virágai nyár végén és ősszel az egész növényt elborítják.

    A murvafürt vagy bougenvillea Brazíliából származik. 4-5 méter magasra is felkúszó, tüskés ágú cserje, tojásdad, kihegyezett, fényes levelekkel. Az apró virágot három nagy, élénk rózsaszín vagy ibolyaszínű buroklevél veszi körül. Nyáron virágzik, kedveli a sok napsütést és meleget.

    Kelet-ázsiai eredetű dísznövény az ősszel színes levelei miatt nagyon kedvelt vadszőlő. A kacsokon kis tapadókorongok vannak, amelyekkel a felfutó növény a falakra rögzül. A vadszőlő elfedi a romos falakat és még a rideg bérházudvarokba is képes becsempészni a természetet.

    A kerti iszalag magasra felfutó cserje ép vagy hármas átellenes levelekkel. A virágtakaró négy-hat levelű, kékes-ibolyaszínű, nagy, 10-12 cm széles, tányérszerűen szétterülő. Egyik legszebb kúszónövényünk.

    A lilaakác egy magasra csavarodó cserje, hosszan lelógó, nagy ibolyáslila, illatos virágfürtjei április-májusban nyílnak. Igen alkalmas napos falak, tornácok, lugasok, rácsok befuttatására. Vigyázni kell vele, mert a legerősebb támasztékot is meghajlítja vagy el is törheti, olyan súlyossá válik idővel.

    A mérsékelt övben jól felhasználható élősövény készítésére a gyertyán. Őszi lombszíne szép aranysárga. Levelei egész télen az ágakon maradnak. Magassága 2-12 méter.

    A sűrűn ágas, tövises tűztövis ősszel érleli számtalan égő, skarlátpiros almatermését, melyek az egész növényt beborítják. Hazánkban utak mentén, parkokban és tereken is sokfelé találkozhatunk vele.

    A kecskerágóból rajzszenet is lehet készíteni. Ha letörjük a kecskerágó egy ágát, majd azt egy negyed óráig a földre szórt parázsba kell helyezni, majd homokban hűteni és kész is a rajzolásra alkalmas szén.

    Legismertebb sövénycserjénk a fagyal. Jól bírja a nyesést és az alakítgatást. Virágai sajátos illatúak, elborítják a bokrokat, bogyói télen is díszlenek, magassága 1-5 méter.

    Csalogassunk lepkéket a kertbe!

    Az előző részekben megmutattuk hogyan tudjuk kertünket méhecske-, illetve madárbaráttá tenni. A színes szárnyakkal repdeső pillangók épp úgy díszíthetik kertünket, mint a virágok.

    Hogyan lehet a kertbe lepkéket csalogatni?

    A gyerekeknek is szuper látványosság megfigyelni és akár feljegyezni is, milyen és hányféle pillangó fordul meg a kertünkben, vagy ha még ehhez kicsik, akkor a pillangós kertünkben ülve olvashatunk is nekik egy mesét.

    A három pillangó

    (Forrás: Természet Nagy Enciklopédia, Passage kiadó)

  • Mókus csalogató

    Erre csörög a dió,
arra meg mogyoró,
mogyoróbokron,
diófán,
mókusfüttyös
domb alján.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)

  • A Kakas meg a színek

    Vova rajzolt egy kakast, de elfelejtette kifesteni. Elment a Kakas sétálni.

    – Miért jársz te ilyen színtelenül? – ámuldozott a Kutya. Megnézte magát a Kakas a víz tükrében. “Igaz… Igaz, igaza van a Kutyának.

    – Ne szomorkodj – tanácsolta néki a Kutya. – Eredj el a színekhez, ők majd segítenek rajtad.

    Odament a Kakas a színekhez, szépen kérte őket:

    – Színek, színek, segítsetek!

    – Jól van… – szólt a Piros, és megfestette a taréját és szakállkáját.

    A Kék meg a farktollát.

    A Zöld a szárnyát.

    A Sárga meg a begyét.

    – Így már igazi Kakas vagy – mondta a Kutya.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Ruházat (2.)

    Ez az, amit nő hord, s férfi forog utána, furcsa férfi ám a skót, van neki skót… (szoknyája)

    Egy lyukon bebújsz, két lyukon kibújsz, akkor vagy igazán benne, amikor kibújtál belőle. (nadrág)

    Tíz dugja, tíz húzza, míg a partra nem húzza. (nadrág)

    Egy lyukon be, kettőn ki, amikor kiérsz, akkor vagy benn. (nadrág)

    Egy úton indultam, két útra találtam, mindet végigjártam. (nadrág)

    Egy kis szobában öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen. (kesztyű)

    Egy lyukon bebújik, öt lyukon kibújik. (kesztyű)

    Öt kamrában egy ajtó van. (kesztyű)

    Öt kis testvér nagyon fázik, esőben is bőrig ázik, de felvesznek valamit, ne fázzanak… Ugyan, mint? (kesztyű)

    Voltam húson, vagyok húson, lekerülök hév tavaszon. Kifordítanak, télen, nyáron kanyarítanak. (bunda)

    Ha a hideg a húsodba vág, úgy ölel át, mint hű barát. De ha a nap felragyog, hű barátod elhagyod. (kabát)

    Amikor üres, felfele fordítjuk, ha tele van lefele fordítjuk. (sapka)

    Rajta is van, rajtad is van, rajta néha virág is van. Néha pörge, néha lapos, rá ne ülj és rá ne taposs. Ha valaki közeledik, egyszeribe emelkedik. (kalap)

    Négy sarka van, csupa mintás, asszonyokon igen cifrás. (fejkendő)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

  • Kis kutya – nagy kutya

    Kicsi kutya,
    vekk vekk vekk,
    csihöl-csahol,
    bereked.
    Öreg kutya,
    vakk vakk vakk,
    ha nem muszáj,
    nem ugat.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Ültess fát a kertbe!

    Az erdő és így a fa, számos állat otthona. Ennek ellenére évente több, mint 30 millió hektár erdőt vágnak ki a Földön. Ez kb. 214 focipályányi terület. Az ENSZ szerette volna felhívni az erdők fontosságára a figyelmet, ezért 2012-ben március 28-át az Erdők Nemzetközi Napjának nyilvánította.

    Miért olyan fontosak a fák?

    A fák levelei elnyelik a szén-dioxidot, amit az emberek is kilélegeznek, és oxigént termelnek, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen. Ezért az ember számára a fa és a fa által biztosított friss levegő nélkülözhetetlen.

    Ültess a kertedbe, vagy a társasház elé fákat!

    A ház körül kialakított zöld, fás terület felüdülést és örömet okozhat. Tavasszal a virágzó fák hajtásaiban lehet gyönyörködni, nyáron hűs árnyat adnak a lombkoronák, ősszel a színes levelek látványa üdíti fel a lelket. Lássunk néhány csodás, virágzó fát, mely méltán lehet ékes dísze kertnek, és a lakókörnyezetünknek.

    A júdásfa április-május hónapban nyílik. Virágai ellepik az ágakat, sőt, a törzset is. Napos helyen, meszes talajon érzi jól magát, akár 3-10 méter magasra is megnő.

    A galagonya tüskés cserje, vagy fa. Májusban és júniusban hozza fehér, rózsaszínű vagy piros virágait. Magassága: 3-4 méter.
    A piros virágú díszalmafa intenzív virágzásával már tavasztól ékes dísze lehet a kertnek, melyet ősszel piros almácskák tömegével díszíti. Tápanyagdús üde talajt igényel, kb. 1-5 méter magas erőteljes cserje vagy ellaposodó koronájú kis fa.

    A japán díszcseresznye április végén nyíló rózsaszínű virágai elbűvölő látványt nyújtanak. Az ősszel narancspirosra vagy sárgásvörösre színeződő lombozat szintén megkapó. Magassága: 2-10 méter.

    A madárberkenye tűzpiros termésfürtjei madarak kedvenc csemegéi. Már júliustól messziről rikítanak. A Kárpátokban termetesebb fává is kinőheti magát, nálunk alacsony fa marad, így utcai fasornak is mutatós. Magassága: 3-10 méter.

    A császárfa az egyik legszebb virágú fa. Az 5-6 cm hosszú ibolyáslila és illatos virágok hatalmas felálló, kúpos bugákban nyílnak lombfakadás előtt, április-május hónapban. Levelei óriástenyér nagyságokat képviselve 15-50 cm-esre is megnőhetnek, de rendszeres nyírással akár a 80 cm-t is elérhetik. A fa magassága: 10-20 méter.

    A liliomfák egy része korán, lombfakadás előtt virít, más fajok később, a nyár elején hozzák hatalmas fehér vagy rózsaszínű virágaikat. A feltűnő virágok néhány hét alatt lehullatják szirmaikat. Magassága: 2-10 méter.

    A cseresznyeszilvafa rózsaszínű virágai nálunk áprilisban jelennek meg. A kis termetű fa legfőbb díszítő hatása sötétpiros lombjában rejlik. Gyakran ültetik sorfaként is. Magassága 2-5 m.

    Az észak-amerikai eredetű szivarfa hatalmas levelei szív alakúak, melyek között a feltűnő fehér virágfürtök június-július hónapban jelennek meg. Hosszú, ehetetlen toktermése, a „bakaszivar” szeptemberre érik be. Magassága 8-10 méter.

    Szintén Amerikából származik a tulipánfa. Különös alakú levelei között rejtőznek a nyár folyamán zöldessárgán virító, illatos, tulipán formájú virágok. Lombja ősszel gyönyörű aranysárga. Magassága: 10-30 méter.

    Ne keverd össze!

    Tudtad, hogy a gesztenyének két fajtája is előfordul hazánkban? A szelídgesztenye ehető magja közepes nagyságú, termésének héját sűrűn hosszú tüskék borítják. Az értékes tápanyagokban gazdag gesztenyemagot leginkább a cukrászipar hasznosítja.

    A vadgesztenye vörösesbarna magja fényes, nagy, de mérgező! Fogyasztásra ugyan alkalmatlan, de gyógyhatása miatt számos gyógyszer és krém alapanyaga. A termés héját kevés, lágy tüske dísziti. Gyakran találkozhatsz vele parkokban.

    (Forrás: Természet Nagy Enciklopédia, Passage kiadó)

    Ölelj meg egy fát!

    A fák nem csak úgy álldogálnak a földön, hanem magukba szívják a négy alapelemből, a földből, a vízből, a levegőből és a napfényből az ősenergiát. Az ebből fakadó pozitív erőt ti is érezhetitek, ha megöleltek egy fát. Minél idősebb egy fa, annál nagyobb az ereje. Támaszd a homlokodat és a mellkasodat a fa kérgének, hunyd le a szemed és csak szeress! Szeresd a fát, az életet!

    A fák gyógyítani is tudnak. Mindegyik fa másra jó. A tölgyfa önbizalmat ad, mágikus erejét már a kelták is felfedezték. A bükkfa megszünteti a testi-lelki fáradtságot, élénkít és növeli az életerőnket. Ha nyugalomra vagy vigaszra van szükséged, egy gesztenyefát keress! A gesztenyefák szeretetenergiát sugároznak magukból. A hársfák enyhítik a szellemi fáradtságot, segítenek a koncentrációban. A szomorúfűz elűzi a depressziót. A bodza, igaz nem fa, hanem cserje, de az energiája betegség után segít újra megerősíteni a testet.

    Olvass mesét!

    Ülj le a kedvenc fád alá és építsd lelkedet mese olvasásával. A mesék, így A három fa legendája című norvég népmese is, nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek szellemi táplálékai is.

    A három fa legendája

    Madárbarát kert

    Ha szeretnéd a kerted és az otthonod természetes módon védeni a kártevő rovaroktól és a vérszívó élősködőktől, akkor úgy kell kialakítani a kertet, hogy megfelelő élőhelyet nyújtson a madarak számára: tudjanak hol fészkelni, legyen benne szélvédett búvóhely, vízlelőhely és táplálék is.

    Fontos, hogy a madarak számára kialakított kertrészt csak néha-néha látogassuk, amikor azt az időszakos kerti munkák igénylik a madarak nyugalma érdekében.

    Madárodú kihelyezésére a szeptember és a november hónap a legjobb időszak, amikor a hideg ellen amúgy is védett helyet keresnek a madarak. A nyáron kihelyezett odú az énekes madaraknak kedvezhet, mivel évente 2-3 alkalommal is költenek.
    Amennyiben az odú kihelyezéséről szeretnél bővebben olvasni, látogass el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára.

    Madárodú kihelyezése

    Szépítsük a kertünk, a lakókörnyezetünk virágokkal, fákkal, különböző növényekkel. Csempésszünk egy darabka zöld szigetet a nagyvárosok közepébe, hiszen természetes élővilágunk is az otthonunk része. A teljes testi-lelki harmónia nem érhető el egyik, vagy másik nélkül.

  • A három fa legendája

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.

    Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” – kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”

    A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”

    A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”

    Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.

    Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”

    A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”

    A harmadik fa úgy érezte. hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.

    Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.

    A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.

    A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”

    Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.

    De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse.

    Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.

    Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.

    Ez tette gyönyörűvé az első fát.

    Ettől lett erős a második.

    És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.

    (Norvég népmese. Fordította: Szabó Ági)