Szerző: Jarabin Kinga

  • A fenyőfa

    A fenyőfa

    Ma reggel a gyerekek megnézték a naptárt, és ezt olvasták le róla: December 31.

    Holnap hozza a Télapó a fenyőfát! A játékok biztosan készen lesznek, e a fenyőfa még sehol sincs. A gyerekek elhatározták, hogy levelet írnak Télapónak, küldjön nekik egy fenyőfát a sűrű erdőből, bolyhos, zöld fenyőt, a legszebb fenyőt.

    Kedves Télapó!

    Kérünk Téged, küldjél nekünk Karácsonyra egy szép fenyőt! Játékot majd csinálunk, az nem kell. E levelet elviszi majd Neked egy hóember!

    A gyerekek és a Hóember

    Hát, ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra – hóembert csinálni.

    Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta. A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került. Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:

    Hóember, Hóember,
    nálad jobb postás nem kell,
    sötét erdőt járod,
    levelünk a párod.

    Télapónak vidd el őt,
    keressen egy kis fenyőt,
    sűrű ágú, zöld szoknyájú,
    tűlevelű ismerőst.

    Hozd el azt a kis fenyőt,
    minden gyerek várja őt!

    Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:

    – Hm… Ezek feladták a leckét! Most aztán kihez forduljak, merre induljak

    – Vigyél magaddal! – vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. – Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.

    – Persze hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb! – örvendezett a Hóember.

    Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl.

    – Errefelé lakik a Télapó? – kérdezett rá a Hóember. De a Nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a róka üldözte.

    – Vau! Vau! – ugatott fel Bobik, és ő is a Nyúl után vetette magát.

    Elszomorodott a Hóember.

    – Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem.

    És egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn… A Hóember megremegett és… darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon.

    Visszarohant a Róka és bosszankodva mondta:

    – Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet?

    Nézi – hát, látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.

    Megjött Bobik is.

    – Hol a Hóember?

    A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát.

    – Mit viszel, komám? – mordult rá a Farkas. – Felezzünk!

    – Eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem! – szólt a Róka és elfutott. A Farkas meg – utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.

    Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták:

    – Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket?

    – Soha többé nem foglak benneteket bántani – mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.

    – Na, ne sírj, segítünk rajtad – ígérték a nyuszik.

    – Mi pedig a nyusziknak – makogták a mókuskák.

    És a nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.

    – Köszönöm nektek – szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni Télapót.

    Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.

    – Egy levéllel? – brummogta a Medve. – Hol az a levél?

    S csak akkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél!

    – Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát – mondta a Medve. – Jobban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből.

    S egyszerre – honnan, honnan nem? – ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:

    – Itt a levél, itt a levél!

    És elmesélte nekik, hogyan talált a levélre.

    Hát így történt mindez.

    És mindnyájan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz. A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan, hol egy tuskóba botlik. Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakadt szét a Hóember.

    Végül is elérkeztek a Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:

    – Hogyhogy ilyen későn jöttök? Jaj, Hóember, hogy fogod így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát?

    Itt mindnyájan a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába – tavaszig kialussza magát. És reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csak hogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev, Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Lencsi és az ebihalak

    Lencsi és az ebihalak

    Még a tél végét járjuk, de mi már most nagyon várjuk, hogy újra felfedezhessük az ébredő természetet, mely minden évben újabb és újabb csodákat tár elénk.

    Ez a felvétel még 2020 tavaszán készült. Szívesen nézzük vissza, éljük újra és osztjuk meg veletek ezt az emléket is.

    Legyen nektek is sok kalandban részetek!

  • A két kicsi bocs meg a róka

    A két kicsi bocs meg a róka

    Medve apó, medve anyó dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséből nézelődött. Az országút göröngyös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról.

    A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott.

    Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát, egy hosszú szekér közeledett az úton, egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem egy szép, kerek, zsíros sajt.

    • No, ezt megesszük – mondták.

    Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot.

    • Elfogadunk bírónak, róka koma – mondta a két kicsi bocs.
    • Akkor menjetek oda a bokor mögé – szólott rájuk a róka. – Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok.

    A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyalta a szája szélét s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odébb állott.

    A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.

    • Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna – mondták.

    Azzal nagy búsan megindultak hazafelé.

    (Kolozsvári Grandpierre Emil)

  • A szeszélyes cica

    A szeszélyes cica

    Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat.

    • Mit csinálsz Panni? – kérdezte kíváncsian, és puha, fehér mancsát rátette a kislány vállára.
    • Házacskát rajzolok neked – felelte Panni. – Nézd csak, Cicuskám, pirosra festettem a tetejét, az ajtaját meg sárgára.
    • Csak azt nem tudom: mit is csinálok majd ebben a házikóban?
    • Tüzet raksz, és felforralod a tejecskédet.

    És már oda is rajzolta Panni a bodros füstgomolyagot; az vidáman szállt felfelé a kis házacska kéményéből.

    • Hát az ablaka hol van? – kérdezte a Cica. – Igazán tudhatnád, hogy a cicák mindig az ablakon ugrálnak be. Szép kis ház ez, mondhatom! Még ablaka sincsen.
    • Ne türelmetlenkedjél, már itt is vannak az ablakok – szólt szelíden Panni. – Egy, kettő, három a ház oldalára, egy meg a padlásra.

    Szép egyenes vonalakkal rajzolta meg a kislány a négy kicsi ablakot. De a Cirmos csak tovább kérdezgette.

    • Hát sétálni hol fogok? Vagy mindig csak itthon unatkozzam?

    Panni szép deszkakerítést rajzolt a ház köré.

    • Itt sétálhatsz majd, Cicuskám, ez lesz a kert; kaput is rajzolok rá.

    Nézte, nézte a Cirmos a képet, azután gúnyosan megszólalt:

    • Ezt nevezed kertnek? Hisz ez csak egy üres udvar!
    • Várjál! Mindjárt rajzolok neked egy gyönyörű szép kertet is. Látod, itt van egy virágágy, mellette egy almafa, sok-sok piros alma terem rajta. Ezt a két kerek ágyást meg zöldséggel ültetjük tele; az egyikbe sárgarépát ültetünk, a másikba káposztát.
    • Káposztát? – nyávogta a Cica. – Nem vagyok én tapsifüles, hogy káposztával éljek. Ha kedvem szottyan egy kis horgászásra, hol fogok majd aranyhalacskát?

    Panni már rajzolta is a kis, kék vizű, kerek tavat, és bele három aranyhalacskát.

    • No jól van, ezzel meg vagyok elégedve – dorombolta Cirmos. – De, Pannikám, ugye lesz baromfi is a kertben?
    • Persze hogy lesz, Cirmoskám. Nézd, már itt is van ez a nagy tarajos, tarka farkú kis kakas, mellette meg a bóbitás, kendermagos tyúkanyó. Kapsz még három pelyhes csibét is, meg egy sárga csőrű libát a tó partjára.

    A Cica megnyalogatta a szája szélét, elégedetten dorombolt.

    • Miau, miau, ezt már szeretem! Hát a kis egerek? Ugye lesznek egerek is a házikómban?
    • Szó sincs róla, egér nem kerülhet a házba.
    • És ki őrzi majd a házacskámat, ha elmegyek hazulról?
    • Ne félj, lesz házőrző is.

    Panni rajzolt is egy kis takaros kutyaólat, eléje meg egy rövid szőrű, kurta lábú, cipőgombszemű kis kutyát.

    • Látod, Cicuskám, ez itt Fickó kutya, ő vigyáz majd a házadra.

    Ebben a pillanatban a Cica villámgyorsan leugrott a padlóra, felkunkorította a farkát, felborzolta a bundáját; zöld szemecskéje csak úgy villogott, mikor megszólalt:

    • Tulajdonképpen nem is tetszik nekem a házad, sem a kert, sem az aranyhalacskák… Nem akarok benne lakni!

    És elrohant a Cirmos, sértődötten, haragosan; úgy elszaladt, vissza sem nézett Pannira.

    Ugye tudod, hogy miért gondolta meg magát oly hirtelen ez a szeszélyes Cica?

  • Csalogassunk lepkéket a kertbe

    Csalogassunk lepkéket a kertbe

    Szépen alakul a kertünk, már kialakítottunk benne virágágyásokat, ültettünk bele gyönyörűen virágzó fákat, így most jöhetnek az élősövények és a kúszónövények.

    Az élősövény tagolja a kertet, természetes választóvonalakat képez a kert különböző részei között, és egyszersmind védelmet nyújt a szél ellen. A kúszónövények virág- és levélszőnyeget borítanak a falra, ezáltal élővé varázsolják azt. A kis fészerünk a kert végében máris hangulatosabb és ékesebb lesz, amint befuttatjuk lila akáccal vagy kerti iszalaggal.

    Mind az élősövény, mind a kúszónövények megkívánják a rendszeres metszést.

    A leyland-ciprus igen gyorsan és nagyon magasra nő. Legszebben víz közelben és meleg klímában fejlődik. Közeli rokonát, a tuját nálunk is gyakran ültetik. Magassága 5-30 méter.

    Egész télen zöldell kertünkben a hazánkban őshonos és védett tiszafa. Magányosan állva lassan fává fejlődik. Hálás, ha megbecsülik, akár 3000 évig is él. Jellegzetes piros magköpenyének kivételével az egész növény mérgező, ezért kicsi gyerekek mellett megfelelő körültekintéssel ültessünk tiszafát a kertbe.

    A tatáriszalag gyorsan növő, magasra kapaszkodó, sűrűn ágas cserje. Fehér, dús fürtös vagy bugás virágai nyár végén és ősszel az egész növényt elborítják.

    A murvafürt vagy bougenvillea Brazíliából származik. 4-5 méter magasra is felkúszó, tüskés ágú cserje, tojásdad, kihegyezett, fényes levelekkel. Az apró virágot három nagy, élénk rózsaszín vagy ibolyaszínű buroklevél veszi körül. Nyáron virágzik, kedveli a sok napsütést és meleget.

    Kelet-ázsiai eredetű dísznövény az ősszel színes levelei miatt nagyon kedvelt vadszőlő. A kacsokon kis tapadókorongok vannak, amelyekkel a felfutó növény a falakra rögzül. A vadszőlő elfedi a romos falakat és még a rideg bérházudvarokba is képes becsempészni a természetet.

    A kerti iszalag magasra felfutó cserje ép vagy hármas átellenes levelekkel. A virágtakaró négy-hat levelű, kékes-ibolyaszínű, nagy, 10-12 cm széles, tányérszerűen szétterülő. Egyik legszebb kúszónövényünk.

    A lilaakác egy magasra csavarodó cserje, hosszan lelógó, nagy ibolyáslila, illatos virágfürtjei április-májusban nyílnak. Igen alkalmas napos falak, tornácok, lugasok, rácsok befuttatására. Vigyázni kell vele, mert a legerősebb támasztékot is meghajlítja vagy el is törheti, olyan súlyossá válik idővel.

    A mérsékelt övben jól felhasználható élősövény készítésére a gyertyán. Őszi lombszíne szép aranysárga. Levelei egész télen az ágakon maradnak. Magassága 2-12 méter.

    A sűrűn ágas, tövises tűztövis ősszel érleli számtalan égő, skarlátpiros almatermését, melyek az egész növényt beborítják. Hazánkban utak mentén, parkokban és tereken is sokfelé találkozhatunk vele.

    A kecskerágóból rajzszenet is lehet készíteni. Ha letörjük a kecskerágó egy ágát, majd azt egy negyed óráig a földre szórt parázsba kell helyezni, majd homokban hűteni és kész is a rajzolásra alkalmas szén.

    Legismertebb sövénycserjénk a fagyal. Jól bírja a nyesést és az alakítgatást. Virágai sajátos illatúak, elborítják a bokrokat, bogyói télen is díszlenek, magassága 1-5 méter.

    Csalogassunk lepkéket a kertbe!

    Az előző részekben megmutattuk hogyan tudjuk kertünket méhecske-, illetve madárbaráttá tenni. A színes szárnyakkal repdeső pillangók épp úgy díszíthetik kertünket, mint a virágok.

    A gyerekeknek is szuper látványosság megfigyelni és akár feljegyezni is, milyen és hányféle pillangó fordul meg a kertünkben, vagy ha még ehhez kicsik, akkor a pillangós kertünkben ülve olvashatunk is nekik egy mesét.

    (Forrás: Természet Nagy Enciklopédia, Passage kiadó)

  • Mókus csalogató

    Mókus csalogató

    Erre csörög a dió,
    arra meg mogyoró,
    mogyoróbokron,
    diófán,
    mókusfüttyös
    domb alján.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)

  • A Kakas meg a színek

    A Kakas meg a színek

    Vova rajzolt egy kakast, de elfelejtette kifesteni. Elment a Kakas sétálni.

    – Miért jársz te ilyen színtelenül? – ámuldozott a Kutya. Megnézte magát a Kakas a víz tükrében. “Igaz… Igaz, igaza van a Kutyának.

    – Ne szomorkodj – tanácsolta néki a Kutya. – Eredj el a színekhez, ők majd segítenek rajtad.

    Odament a Kakas a színekhez, szépen kérte őket:

    – Színek, színek, segítsetek!

    – Jól van… – szólt a Piros, és megfestette a taréját és szakállkáját.

    A Kék meg a farktollát.

    A Zöld a szárnyát.

    A Sárga meg a begyét.

    – Így már igazi Kakas vagy – mondta a Kutya.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Ruházat (2.)

    Ruházat (2.)

    Ez az, amit nő hord, s férfi forog utána, furcsa férfi ám a skót, van neki skót… (szoknyája)

    Egy lyukon bebújsz, két lyukon kibújsz, akkor vagy igazán benne, amikor kibújtál belőle. (nadrág)

    Tíz dugja, tíz húzza, míg a partra nem húzza. (nadrág)

    Egy lyukon be, kettőn ki, amikor kiérsz, akkor vagy benn. (nadrág)

    Egy úton indultam, két útra találtam, mindet végigjártam. (nadrág)

    Egy kis szobában öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen. (kesztyű)

    Egy lyukon bebújik, öt lyukon kibújik. (kesztyű)

    Öt kamrában egy ajtó van. (kesztyű)

    Öt kis testvér nagyon fázik, esőben is bőrig ázik, de felvesznek valamit, ne fázzanak… Ugyan, mint? (kesztyű)

    Voltam húson, vagyok húson, lekerülök hév tavaszon. Kifordítanak, télen, nyáron kanyarítanak. (bunda)

    Ha a hideg a húsodba vág, úgy ölel át, mint hű barát. De ha a nap felragyog, hű barátod elhagyod. (kabát)

    Amikor üres, felfele fordítjuk, ha tele van lefele fordítjuk. (sapka)

    Rajta is van, rajtad is van, rajta néha virág is van. Néha pörge, néha lapos, rá ne ülj és rá ne taposs. Ha valaki közeledik, egyszeribe emelkedik. (kalap)

    Négy sarka van, csupa mintás, asszonyokon igen cifrás. (fejkendő)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

  • Kis kutya – nagy kutya

    Kis kutya – nagy kutya

    Kicsi kutya,
    vekk vekk vekk,
    csihöl-csahol,
    bereked.
    Öreg kutya,
    vakk vakk vakk,
    ha nem muszáj,
    nem ugat.

    (Csanádi Imre)

    (Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)