Poros úton poroszkál a pejparipa. Rajta ül és nógatja is Pór Palika: Siessünk, ne poroszkáljunk! Pöröszkéig meg se álljunk! Ott piroslik a paprika. Ott szüretel Mór Marika. A paprikát a piacra kivisszük. Árából a pajkos pulit megvesszük.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc könyvkiadó)
Eresz alól a fészektől ide néz, oda néz: van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz? Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán. Kis bendőbe mindenféle belefér igazán. Ki lehet ez, melyik madár? Tudod már? (fecske) Háta fekete bársony, hasa, mint a fehér vászon. (fecske) Háta bársony, hasa vászon, szeme pilla, farka villa, feje bot. (fecske) Házunk körül ott cikázik, csak fekete frakkja látszik. Fehér mellénye megvillan, mikor ide-oda suhan. Sárból van tapasztott fészke, ott lakik ereszünk tövibe. Mi az? (fecske) Sárból rakott ház a háza, eresz alatt sokszor látom, gazdájának háta bársony. (fecske) Sárból rakott vár a házon, reggel, délben, este látom. Gazdájának háta bársony, farka villa, hasa vászon. (fecske) Tavasszal tér vissza, ereszünk lakója, fészkét igazgatja. (fecske) Kéz és fejsze nélkül vendégek érkeztek, a házunkhoz mára mégis házat építettek. (fecskék) Ficsicsergek, csicsicsergek, villásfarkam tavaszt lenget. (fecske) Vízbe gázol hosszú lábán, eltöpreng a vacsoráján Kelepelget fészkén állva: Béka kéne vacsorára! (gólya) Fekete-fehér a ruhája, hosszú piros a csizmája. Tó vizében lépeget, békák veszedelme. Békát fog és messze néz fél lábon merengve. (gólya) Halljad, halljad, békanép, hosszú lábán ide-oda lép. Amint hallod a neszét, huss te, fuss te, békanép! (gólya) Háló nélkül halászik, kéményeken tanyázik, elköltözik, ha fázik. Mi az? (gólya) Tavasszal, ha megjön, felismeri helyét, gallyakból rakja nagy fészkét a kéményre, villanyoszlop tetejére. Mi az? (gólya) Gonosz madár biz őkelme, nagyon kemény a kis csőre, ha csirkét lát a kertekben, elviszi azt nyílsebesen. (héja) Ismerek egy madarat, tudjátok is, hol lakhat, gyakran mondja: kár, kár, kár, hogy elmúlt a meleg nyár. (varjú) Az erdőket járja, nevét kiabálja. (kakukk) Dalolva száll az égbe fel, röptében is énekel. (pacsirta) Zöld a mellénye, fekete a kalapja, szürke a köpenye, piros a csizmája. (cinege) Fekete bársony a háta, citromsárga a dolmánya, nem eszi a kendermagot, mert a szalonnára kapott. Mi az? (cinege) Szürke színű a ruhája, nem repül el Afrikába. Ott marad a téli fagyban, magvakon él a nagy hóban. Mi az? (veréb) Óvodába, iskolába nem járt soha, meg is bánta? megfejteni ma sem képes, miért szökdécsel, mikor lépked? (veréb) Fúr-farag, de mégse ács, kopog, mint a kalapács. Fák doktora, orvosa, erdőben az otthona. (harkály) A legilledelmesebb madár: a saját házába is bekopog. (fakopáncs) Szálfák sűrűjében, rengeteg csendjében, kipi-kop, kipi-kop! Ki kopog? Mi kopog? Jaj tinéktek, kukacok! Nem tudjátok, ki vagyok? (harkály) Odvas fának doktora, rovarok pusztítója. (fakopáncs) Aj, de szépen jár ez a szép madár! Büszke, kényes, koronával ékes. Begyeskedve lép, kék a begye, kék. Széttárt farka remegő szivárványszín legyező. (páva) Csodás a ruhája, fején koronája, félelmetes a híre, meg a rikoltása. (páva) Fekete a ruhája, felrepül a faágra, benne van a ló, melyik madárról van szó? (holló) Sziklaszirten tanyázik, levegőben vadászik. Csőre horgas, karma nagy, magas égtől le-lecsap. Szeme éles, nincs hibája, ő a madarak királya. (sas) Három betűből állok, magasra felszállok, olyan éles a szemem, zsákmányomat magasból meglelem. (sas) Nappal csak hunyorog, egy nagy fán kuporog. Éjjel bizony repked, s egereket kerget. Mi az? (bagoly) Láttam egy madarat, nagy kanállal evett, megkérdeztem tőle: mi is a te neved? (kanalasgém) A Déli-sarkon élek, a hidegtől nem félek. Fekete frakkban totyogok, halakra, rákra gondolok. Tudod-e, hogy mi vagyok? (pingvin) Se nem ember, se nem gyerek, beszélj vele, ha teheted. Ha akarja, ő is beszél, ha megszeret, cseppet se fél. (papagáj) Hangja a füledbe mászik, szíved húrján lágyan játszik, de ha zaj van, rögtön vége - elszáll, fel a magas égbe. Mi az? (madárdal)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
“Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg annak a gyereknek a fejlettségét, aki csak rendszertelenül hall mesét.
Márpedig az anyanyelv fejlettsége az erős gondolkodás alapja.
Iskolára akarod előkészíteni a gyerekedet?
Egyrészt: ne tedd!
Másrészt: mesélj neki!
Ez a legjobb előkészítés.”
(Vekerdy Tamás)
Reggel mondja, kotkodács, minden napra egy tojás. (tyúk) Az udvarban sok a dolga, húsz csirkével van is gondja. Kapirgál és kityeg-kotyog, hogyha nincs mag, odébb totyog. (tyúk) Minden napra egy tojás, a kakas párja - nem vitás. Mi az? (tyúk) Van egy templom torony nélkül, világosodik ablak nélkül, abban lakik hús és vér, az embernek hasznot ér. (tojásban a csikre) Kicsi fehér házikó, benne van a kiscsikó. Elpattan a házikó, kimászik a kiscsikó. (tojás és csirke) Tojás volt a lakása, míg meg nem született a nagy kerek világra. Mi az? (csirke) Kicsi sárga, van két lába. Mi az? (csirke) Az udvarok királya vagyok, én ébresztem a napot. Tudod-e, hogy mi vagyok? (kakas) Kiabál ő már hajnalban, hej, pedig még távol a nap! Peckesen lép, nap hevíti, sarkantyúját kifeszíti. Ő az udvar kiskirálya, forog szeme karikája, jár a fák közt, jár a gangon, férgeket gyűjt szemétdombon. (kakas) (Aludnék én jó reggelig, de a tyúkok nem engedik, helyettük is én vagyok a két lábon járó vekkeróra, mert a hangom alt és tenor, énekes, mint én, nincs sehol. Trágyadomb az én színpadom, s még sincs nevem a színlapon. (kakas) Én vagyok az udvar tarajos királya. Igazságot teszek haragos viszályba. Híres hangom versenyt száll a fellegekkel. Én ébresztem fel a népet kora reggel. (kakas) Feje, mint a gereblye, teste, akár a dinnye, sarlót formáz a farka, lábain sarkantyúcska. (kakas) Kétszer lett a világra, vörös posztó nyakába, kántorságra nevelkedett, vörös a szakálla... (kakas) Sarkantyúval születik, de mégsem ül lóra, jelenti, ha korai vagy kései az óra. (kakas) Uralkodik mindenhol, veszekedik akárhol, falun ébresztőóra, városon jó vacsora. Mi az? (kakas) Lova nincs, de sarkantyút hord, lépte büszke, tartása zord. A ruhája tarka, ékes, a járása, jaj, de kényes! Hajnal hasad, ő köszönti, a napkeltét ő serkenti. Kiáltása harsány, tiszta, szebben szól, mint a trombita. Széjjelnéz a szemétdombján, tűz vöröslik a taréján. Keményen lép, szörnyen nyakas. Kitalálod? Ő a... (kakas) Tudok egy állatot, mely kétszer született, királyi korona fejére tétetett, sok felesége volt, pedig sosem házasodott. Mi az? (kakas) Csont az álla, bor a szakálla, a világnak prófétája. (kakas) Nincsen veres sipka nélkül, hamar küzd, nehezen békül. Van taraja, sarkantyúja, falun ő az ébresztőóra. Mi az? (kakas) Lábon járó párna, gúnár úr a párja. (liba) Csőre sárga, nem lila, tollpelyhet ad, ez a... (liba) Hasa hajó, lába lapát, torka trombita, nyaka bot. Mi az? (liba) Tipeg ide meg oda, találd ki, hogy kicsoda. (ruca) Földön tityeg, földön totyog, a vízben igazán boldog. Mi az? (ruca) Tojik, de nem kotkodácsol, strandot csinál a tócsából, s akkor sem áll be a szája, mikor béka brekeg rája. Mi az? (réce) Úton megyen módika, magát módikálja, fekete bársony cipője, piros harisnyája. (kacsa) Reggel, mikor felébred, begyét nagyra fújja, feszesen jár, mintha keréken gurulna. Nyaka vörösre duzzad, mérgesen kiabál az udvarban. Mi az? (pulyka)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Aj, aj, liba-bál, liba-bál! Kiskereki, kisbereki nevezetes liba-bál! Volt ott mákos rétes, túróval sült béles, liba-orrnak illatozó vaníliás krémes. Liba-kukta tálalt ízes béka-sültet, kék gerlice tojásával töltött béka-sültet. No, és a sok jó bor! Sok is volt a jóból! Álló este töltöttek a móri ezerjóból. Aj, aj, liba-láb, liba-láb! Kerek réten táncot járó, táncot lejtő libaláb! Elöl járta Böske Bóbitás Elekkel, utolsónak Kuka Berta Nótás Kelemennel. Libbent-lobbant már a bokrokon a barka - libi-libi-libuskáim! - a kürt ezt jajongta. Aj, aj, liba-zaj. liba-baj! Kiskereki kisbereken süvöltöző liba-jaj! Lesben állt a róka a sűrű szélében: - Ej, mi az ékes móka ott kinn a mezőben? Körbe osont, ámult, bokrok közül bámult: sosem látott jó lakoma volt, mi elé tárult. - Kerek liba-combok, ékes liba-lábak! Ötven liba ötven mája tölti ma a tálat! Aj, aj, róka-tánc, liba-baj! Kiskereki kisbereken sikoltozó liba-baj! Kiborult a sok sült, kiborult a rétes, kiskereki barna sárba kiborult a béles. Surrant, osont Böske Bóbitás Elekkel, menekült már Kuka Berta Nótás Kelemennel. Tarka tollú Malvin is menekült volna: már annak a kurta lábát a róka markolta. Aj, aj, liba-máj, liba-máj! Kiskereki róka-tálon illatozó liba-máj!
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Meseország szélén állt a szalmaviskó. Szalma volt a teteje, ablaka, ajtaja. Benne lakott Szalma Jónás, Szalma Juli, Szalma Jani. Szombat este bűvös magot találtak. A bűvös magot elültették. Óriási tök nőtt belőle. Nőtt, nőtt a tök. Akkora lett, mint a kerítés. Akkora lett, mint a szalmaviskó. Volt öröm, vigasság!
Estig vitatkoztak. Akkor mérgükben véletlenül megrúgták az óriási tököt. Az óriási tök meg, rissz!, ezer szeletre esett.
Vége lett az óriási töknek. Vége lett a tervezgetésnek.
Szalma Jónás, Szalma Juli, Szalma Jani azóta is abban a szalmaviskóban lakik. Szalmán ülnek. Szalmakását eszegetnek.
Kár volt összeveszni!
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Volt egy szegény ember, annak három fia. A legnagyobbikat Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbet Málészájnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, hogy menjenek már szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét.
Elindul a legnagyobbik, Nyakigláb. Találkozott egy öreg emberrel, az elfogadta szolgának egy esztendőre. Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki:
Nyakigláb alig várta, hogy kiérjen a faluból. Egy bokor mellett előveszi az asztalt s mondja tüstént neki:
Hát, lett azon annyi minden ennivaló, innivaló, hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Jól is lakott mindjárt, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafelé. Talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. Teríttetett asztallal. Jóllakott, aztán csinál. Látta, hogy milyen asztala van ennek a legénynek.
Ahogy este lett, lefeküdtek. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopózott és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakiglábé.
Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Addig ment, míg haza nem ért. Otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van őneki.
No, lássuk! – mondták.
Mondta ő az asztalnak, hogy – Teríts, teríts asztalkám! – de biz az nem terített. Az egész család meg várta már, hogy jóllakjanak. Hogy Nyakigláb így becsapta őket, éhesek maradtak. Kapták magukat, jól elverték Nyakiglábot.
Elindult most már a második gyerek is, a Csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél Nyakigláb szolgált. Őt is megfogadták egy esztendőre. Mikor kitelt az idő, az öreg őt is magához hívta.
Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. El is indult vele hazafelé. Útközben ő is betért a kocsmába. Evett, ivott, amennyi a bőrébe fért, és azt mondta, hogy majd csak reggel fizet érte. De a szamarat magával vitte a szobájába. Ahogy este lett, odaállította maga elé és azt mondta neki:
A csacsi hegyezte a fülét, aztán elkezdett tüsszenteni. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat, hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Felszedte az aranyat, és lefeküdt. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Mikor észrevette, hogy Csupaháj már alszik, bement a szobába hozzá, és a szamarat is elcserélte egy másikkal.
Csupaháj vitte haza a csacsit, ő is nagyra volt vele, hogy mit szolgált. De mikor rászólt a szamárra, hogy tüsszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra, hiába várták. Csupaháj se vitte el szárazon, őt is jól elverték.
Szegény apjuk már kétségbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Elindította a legkisebbik fiát is, Málészájt.
Ez is elvetődött az öregemberhez. Őt is felfogadták egy esztendőre szolgának. Mikor letelt a szolgálata, azt mondja neki az öreg:
Málészáj hóna alá vette a furkót és elindult vele hazafelé. Neki is útjába esett a kocsma. Már nagyon éhes és szomjas volt. Bement. Evett, ivott, amennyi jólesett. A kocsmáros kérte tőle az árát, de Málészáj nem tudott fizetni, mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros elkezdett lármázni, hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját, ha nem fizet, vagy pedig becsukatja. Erre már Málészájt is elfutotta a méreg, és elővette a zsákot.
A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak és csihi-puhi, elkezdte elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből, elkezdett jajgatni:
Málészáj csak nagyot nézett.
A furkó visszament, a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat, és odaadta Málészájnak.
Málészáj hazament. Otthon elmondta a testvéreinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is, meg a szamarat is. Volt már mit enni, meg inni, volt pénz is, amennyit akartak. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett.
(Illyés Gyula)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.)
Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél; földre szökik, szemétnek, aki éri, ráléphet, - sziszegő szél söpri, hajtja, hullongó hó betakarja.
(Csanádi Imre)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
Magról nőtt, nődögélt Isten kerek fája, annak van, annak van szép tizenkét ága, szép tizenkét ágának ötvenkét virága, ötvenkét virágán három aranyalma. (A három aranyalma: Húsvét, Pünkösd, Karácsony) Termett egy fa tizenkét ágával, tizenkét ága közt ötvenkét virággal, ötvenkét virág közt három aranyalma, ki ezt kitalálja, hull az áldás rája. (év, hónapok, hetek és a három aranyalma: Húsvét, Pünkösd, Karácsony) Kerek Isten fája, szép tizenkét ága, három piros almája. (hónapok és jeles ünnepek: Húsvét, Pünkösd, Karácsony) Van a világon egy körtefa, van rajta 12 ág, 356 levél és 3 nagy körte. Mi az? (év, hónapok, napok és három jeles ünnep: Húsvét, Pünkösd, Karácsony) Első tagom ember s állat testének izomzatából s vérbő szövettől álló része. A második bűnt követ el törvényt, erkölcsi szabályt megsértve. De a két tag egybefogva Krisztus feltámadásának ünnepe! (Húsvét) A szobánkba tanyázik, csillagoktól pompázik. Tűleveles az ága, körüljárjuk dalolva. Mi az? (karácsonyfa) Állandóan szép vagyok, de büszke biz nem vagyok, karácsonykor ragyogok, rám Jézuska mosolyog. (karácsonyfa) Fehér ingben kisfiúk, szép piros az ajakuk, többen járnak s verselnek, szent örömet hirdetnek. (betlehemesek) Van közöttük angyal is, kettő, három király is, a házikót leteszik, kis Jézuskát dicsérik. (betlehemesek)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
