Fölszikkad a téli sár, munkára vár a határ, traktor szántja, boronálja, ökrök, lovak csudájára.
(Csanádi Imre)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
Szerző: Jarabin Kinga
-
Traktor
-
A konyhakert
A „Miért ültessünk virágot” című cikkből már megtudhattátok, milyen jótékony hatása is van a kertészkedésnek. Csökkenti a stresszt, szuper testmozgás és javítja a kedélyállapotunkat is. Hatással van mentális egészségünkre, növeli az önbecsülésünket és a friss levegőn töltött idő erősíti az immunrendszerünket is.
Egy konyhakert létrehozása hozzájárul az egészséges étrend kialakulásához is. A kertészkedésbe bevont gyerekek örömmel fogyasztják a saját maguk által ültetett és a saját kis konyhakertünkben termett zöldségeket, gyümölcsöket.
Bolygónk lakosságának több, mint a fele városokban él. Európában ez az arány eléri a 70 százalékot is! A városi ember természettel való kapcsolata korlátozott. Ezért bír nagy jelentőséggel a közösségi kert kezdeményezés, melyet egyre több városban (Fóton is) indítanak a társasházakban élők részére. Akinek a munkaideje, családi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy kertet gondozzon, otthon a konyhaablakban nevelhet palántákat, vagy a teraszon is létrehozhat egy kisebb magaságyást a fűszernövényeinek. A föld érintése, növényeink gondozása közelebb hoz minket a természethez, egy rég elfeledett kapocs éled újra. Emlékeztet minket arra, hogy egyek vagyunk és bár a természet nagyon jól megvan az ember nélkül, az ember nem létezhet a természet nélkül.
Mekkora legyen a konyakert?
Egy fő évi friss zöldségszükségletének a megtermeléséhez kb. 20 m2 terület szükséges. Egy ekkora terület kb. 80-90 kilónyi zöldségnek, valamint szamóca, málna, ribiszke és köszméte bokroknak is helyet tud adni. Ha szeretnénk burgonyát vetni, vagy fejes káposztát is termeszteni, akkor ezeknek számoljunk plusz hellyel.
Milyen zöldségeket ültessünk?
A kevesebb néha több. Ezért inkább arra törekedjünk, hogy sokféle növényt termeljünk kisebb területen, minthogy kevesebb félét nagy területen. Adjunk előnyt azoknak a zöldségeknek, melyek tavasztól őszig folyamatosan szedhetők. Ilyenek pl.: spenót, sóska, mángold, sárgarépa, petrezselyem és a pasztinák.
Hogyan fogjunk hozzá?
A legjobb, ha napfényes, szélvédett területet jelölünk ki konyhakertnek. Kezdjük kisebb parcellával, amit később szükségleteinkhez és lelkesedésünkhöz mérten bővíthetünk. A földterületet négy rövid karóval jelöljük ki, majd kb. 20 cm magasan feszítsünk ki köréjük spárgát. A rögtönzött kis kerítésünk külső szélét rakjuk ki kövekkel, ezzel is biztosítva, hogy az eső ne mossa ki a földet a kertünkből.
Gyomtalanítsunk! Feltétlenül meg kell szabadulni a parcellánkat borító gyomoktól. Gyökerestül húzzuk ki, tisztítsuk meg a földet, kerüljük a vegyszerek használatát!
Parcellánkat legalább 20 cm mélységű és jó minőségű talaj fedje. Az ideális talaj 20 % agyagot, 65 % homokot, 5% meszet, és 20 % humuszt tartalmaz. Sajnos kevés rá az esély, hogy a kertünkben a kívánatos összetételű lesz a talaj, ezért többnyire javítani kell és érdemes.
Ha föld porhanyós és leejtve apró darabokra hullik, akkor a talaj jellege homokos. Könnyen művelhető, de tápanyagban szegény és gyorsan kiszárad. Keverj a talajhoz egy zsák tőzeget és két zsák szerves trágyát. A műveletet érdemes minden évben megismételni egy zsák tőzeggel és egy zsák trágyával.
H a föld a markodban összetapad, de leejtve nagyobb darabokra eszik szét, akkor a talaj jellege humuszos. Nehezebben megmunkálható, de kiváló eredményre számíthatunk. A humuszos talajt kevés mésszel és szerves trágyával javíthatjuk.
Ha az összegyúrt föld gombóccá tapad össze és leejtve nem esik szét, akkor a talaj agyagos. Termékeny, de nagyon nehezen művelhető. Télen túl nedves, nyáron pedig megkeményedik. A talaj javításához először keverj hozzá egy zsák tőzeget, egy zsák szerves trágyát, egy talicskányi homokot, majd egy hónap múlva egy 50 dkg meszet. Ásd fel minden évben ősszel, és szórj neki egy zsák szerves trágyát, majd egy hónap után kevés, 10 dkg meszet.
Mire és milyen szerszámokat vegyünk és használjunk?
A kerti kapa a talaj fellazítására és gyomtalanítására alkalmas. A talicska segítségével köveket, trágyát, szerszámokat és a leszedett terméseinket tudjuk szállítani. A gereblye a talaj felszínének egyengetésére és a kikapált gyomok összeszedésére való. A talapkaparót a talaj megmozgatására, szellősé és morzsalékossá tételére használjuk. A locsolókanna az öntözés eszköze. A vetőkapa a magok vagy a palánták befogadására szolgáló barázda készítésének eszköze. Az ásó a föld megforgatására való. A karóhoz kötött zsineg segítségével egyenes szakaszokat lehet kijelölni.
Kertészkalendárium
A kalendáriumba feltüntetett időpontok tájegységenként és évenként némiképp módosulhatnak.
Március
- Ásd fel közepes mélységig az egész földterületet, ügyelve arra, hogy a rögöket szétvágd az ásóval és a nemkívánatos gyomokat kihúzd a talajból.
- Lazítsd fel a talajt a kaparó segítségével, majd egyengesd el a gereblyével.
- Vesd el a retket.
Április
- Vesd el a sárgarépát, a borsót és a salátát.
- Ültesd ki a földieper palántáját (vigyázz, termést csak a következő évben hoz).
- Szedd fel a retket.
- Gyomláld ki a földiepret, trágyázd meg és utána kapáld meg, majd hints szalmát a tövek köré.
Május
- Kapáld meg a sorok közeit.
- Ültess babot (csak 15-étől), és másodszor is retket.
- Ültesd ki a káposztafélék palántáit.
- Távolítsd el a szalmát a földieperről (csak 15-étől).
Június
- Ültesd el a fodros salátakatángot.
- A hónap elején ültesd el a paradicsompalántákat.
- Szedd fel a retket, az első fejes salátát, és szüreteld le a földiepret.
- Gyomláld ki alaposan a földiepret.
- Ha szárazság van, öntözz sokat (ha lehet, estefelé)
Július
- Kötözd a paradicsomot karóhoz, és vágd le a hónaljhajtásait.
- Szedd fel a salátát, a babot, a borsót és az első sárgarépákat.
- A felszedett retek helyére vess zöldbabot.
- A saláta helyére ültesd az ősszel érő széles levelű cikóriasalátát.
- Öntözz gyakran és bőségesen.
Augusztus
- Ha elutazol, előtte alaposan locsold meg a kertet.
- Ha hosszabb időre távozol, kérd meg a szomszédodat, hogy locsoljon nálad.
Szeptember
- Takarítsd be a salátát, a burgonyát, a zöldbabot, az első paradicsomtermést és a sárgarépa utóját, ha van még belőle.
Október
- Szedd fel a káposztaféléket, szüreteld le a maradék paradicsomot, még akkor is, ha zöld (majd a lakásban érik meg).
November
- Terítsd szét a szerves trágyát a talajon. Enyhe időben, amikor a talaj nem túl nedves, ásd fel jó mélyen az egész földet (a földiepret nem kell).
- Tisztítsd és szárítsd meg, majd rakd el a kerti szerszámokat. Ha szükséges, kend be olajjal a rozsdásodásra hajlamos fémrészeket.
December – Január – Február
- A föld megpihen a következő tavaszig.
Meseajánló
Sárgarépát balkon ládában is tudunk termeszteni a konyhaablakban vagy az erkélyen. A friss répából készíthetünk salátát, tehetjük vajas kenyérre, de önmagában is elropogtathatjuk, miközben elolvassuk A répa című orosz népesét.
(Forrás: balintgazda.hu, hobbikert.hu, Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó)
-
Teljesség
Szüleink jó esetben megtanították nekünk, hogy amit elkezdtünk, azt végig is kell csinálni, hogy ha kitűztünk egy célt, akkor nem szabad feladni, addig kell menni, amíg el nem érjük.
Amikor siklóernyőztem, megtanultam, hogy nem kell mindenáron elstartolni, és hogy a hegyről tudni kell lejönni is. Hogy a repülés lényege az élvezet. De ahhoz, hogy jó érzés legyen repülni, meg kell várni a megfelelő szelet és időt. Amikor viszont ez eljön, akkor nem szabad tovább halogatni: el kell startolni.
Ma anya-fia napot tartottunk. Tökéletes volt az idő, megszületett az elhatározás, így elindultunk úticélunk felé: a Cser-tóhoz, amit végül nem értünk el. Nézsánál visszafordultunk. Egyrészt az volt az érzésünk, hogy már a térképről is lementünk, mert vagy úttalan utakon, vagy olyan településeken át haladtunk, melyek szélén kakasok, tyúkok és libák cseréltek eszmét az e heti baromfitáp összetevőiről, másrészt szorított az idő: vissza kellett érni a legkisebbért az óviba.
Még 10 perc lehet, hogy belefért volna, de lehet hogy a kis manónknak szomorúságot okoztunk volna vele, így beértük a dimbes-dombos kanyargós úttal, a szántóföldek illatával, az erdő szélén legelő vadak, a gyönyörűen rendezett falvak szívbéli szorgalmat sugárzó látványával, a régi idők hangulatát a mába csempésző kuriákkal, kastélyokkal, a napsütéssel, a szinte forgalommentes úttal, melyen madarak kísértek és szálltak velünk.
Amikor megtanultunk küzdeni, kitartani, fontos, hogy megtanuljunk megelégedni és elengedni is.
Nézsán megálltunk a Reviczky-kastély mögött, melynek parkja még télen is csodás. Megettük a szendvicseket, átbeszéltük az úton látottakat, jót ettünk, jót nevettünk, majd visszaindultunk. A vissza úton már könnyedén ment a tájékozódás. Csak mi voltunk, az út és a táj.
Fél ötre pont visszatértünk. Még a legkisebbet is vittük kárpótlásként, hogy ő még nem jöhet hosszú utakra, helyben pár kört, majd hazatértünk: látszólag céltalanul, mégis teljességben.
-
Voltál-e Vilmám? (t-T)
Voltál-e Vilmám, a tó mellett, Vilmám? Most voltam, Ilmám. Most is, Ilmám. Mit mostál Vilmám? A sálamat, Ilmám. Mit láttál, ott Vilmám? Sima utat, Ilmám. Mi áll ott, Vilmám? Táltosló, Ilmám. Utasa volt, Vilmám? Somló Simi, Ilmám. Mit evett, Vilmám? Almát evett, Ilmám. Mit ivott, Vilmám? Somlevet, Ilmám. S a táltosló, Vilmám? Semmit sem, Ilmám.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
-
A kóró és a kismadár
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.
- Kis kóró, ringass engemet!
- Nem ringatom biz én senki kismadarát!
A kismadár megharagudott, elrepült. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
- Kecske, rágd el a kórót!
Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy farkast.
- Farkas, edd meg a kecskét!
Farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt, a kismadár, talált egy falut.
- Falu, kergesd el a farkast!
Falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet.
- Tűz, égesd meg a falut!
Tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy vizet.
- Víz, oltsd el a tüzet!
Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy bikát.
- Bika, idd fel a vizet!
Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy furkót.
- Furkó, üsd agyon a bikát!
Furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégse ringatta kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget.
- Féreg, fúrd ki a furkót!
Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast.
- Kakas, kapd fel a férget!
Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kismadarat.
Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.
(Arany László)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
-
Kinek?
Kinek a kakasa kukorékol hajnalonként a leghangosabban? (a tyúknépség kakasa)
Kinek a szemén nő haj? (a kukoricának)
Kinek nem látszik messzire a háza? (a csigának)
Kinek van a világon a legnagyobb zsebkendője? (a tyúknak, mert a csőrét a földbe törli)
Kinek van hat lába, mégis négyen jár? (a lovasnak)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)
-
Micsoda madár ez?
Élt egyszer egy liba. Szörnyen ostoba, irigy állat volt. Mindenkit irigyelt, mindenkivel összeveszett, mindenkire sziszegett… Az emberek a fejüket csóválva mondogatták:
- Szörnyű ez a Liba!
Egy alkalommal Liba meglátott a tavon egy hattyút. Libának nagyon megtetszett a szép, hosszú hattyúnyak. “De jó lenne nekem is egy ilyen szép, hosszú nyak” – gondolta magában. Megkérte a Hattyút:
- Tudod, mit? Cseréljünk! Neked adom az én nyakamat, s te add nekem a tiédet.
Hattyú kicsit gondolkodott az ajánlaton, de aztán ráállt. Nyakat cseréltek.
Sétálgat a Liba szép, hosszú hattyúnyakával, s nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Hol elfordítja, hol kinyújtja, hol ívben meghajlítja – sehogy sem találja kényelmesnek. Meglátja Libát a Pelikán, s csak úgy dülöngél a nevetéstől.
- Ó, hiszen te nem vagy se liba, se hattyú – mondja neki -, hahaha!
Megsértődött a Liba, s már épp rá akart sziszegni, amikor észrevette, hogy a Pelikánnak milyen szép, nagy, zacskós csőre van. “De jó lenne nekem is egy ilyen szép, nagy zacskós csőr!” – gondolta magában. Meg is mondta a Pelikánnak:
- Tudod mit? Neked adom az én piros csőrömet, s te add nekem a te zacskós csőrödet!
Pelikán nevetett, de aztán ráállt. Cseréltek. Megtetszett a Libának ez a cserebere. A Gémmel lábat cserélt: vaskos úszólábáért szép, vékony, hosszú gémlábat kapott. A Varjúval elcserélte nagy, fehér szárnyát kicsi feketére. A Pávát sokáig kellett rábeszélnie a Libának arra, hogy cserélje el vele díszes, színes farktollait az ő kis ecset formájú farkáért. De végül is sikerült neki.
A jóságos Kakas könnyen odaajándékozta taraját, szakállát s hozzá még szép, kukorékoló hangját is. Senkikre és semmire nem hasonlított most már a Liba.
Nagy peckesen sétálgatott gémlábán, varjúszárnyaival csapkodott, forgatta hattyúnyakát… Egyszer nagy csapat liba jött vele szemközt.
- Gá-gá-gá, micsoda madár ez? – ámuldoztak a libák.
- Liba vagyok! – kiáltotta Liba, és vadul csapkodott varjúszárnyával, kinyújtotta hattyúnyakát, és pelikáncsőrét eltátva harsogta: – Kukurikuuuú! Mindenkinél szebb vagyok!
- Hát, ha te liba vagy, akkor gyere velünk! – mondták a libák.
Kimentek a libák egy kis rétre, és Liba velük tartott. A libák a füvet csipegetik, de Liba csak tátog, ide-oda dobálja zacskós csőrét, sehogy se tud füvet tépni vele.
Lementek a libák a tóra fürödni, Liba is velük tartott. A libák mind úszkálnak a tóban, de Liba a parton futkos fel s alá, gémlábakkal nem tud úszni. Nevetnek a libák:
- Hahahahaha!
Liba meg visszakiált nekik:
- Kukurikuuuú!
Kijöttek a partra a libák, s egyszerre csak honnan, honnan nem, ott terem a Róka! Ijedten gágogtak a libák, és elrepültek. Csak Liba maradt ott, a varjúszárnyak nem tudták felemelni, futni kezdett hosszú gémlábán, de pávafarka belegabalyodott a nádasba. Itt aztán hosszú hattyúnyakát elkapta a róka, és – uzsgyi! – szaladni kezdett vele.
Meglátták ezt a libák, lecsaptak a Rókára, vadul csípték, ahol érték. Leejtette a Róka a Libát, és elfutott.
- Köszönöm libák, hogy megmentettetek – mondta Liba -, most már tudom, hogy mit kell tennem!
Elment a Liba a Hattyúhoz, és visszaadta neki hosszú nyakát, Pelikánnak nagy, zacskós csőrét, Gémnek hosszú lábait, Varjúnak fekete szárnyát, Pávának díszes farktollait, a jóságos Kakasnak pedig a taraját, szakállát, szép kukorékoló hangját.
És a Liba megint olyan lett, mint egy liba. Csak most már okos és nem irigy liba lett belőle.
Így szólt az én mesém a Libáról.
Itt a vége, fuss el véle!
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev, Vidám mesék – Móra kiadó)
-
Miért ültessünk virágokat?
„Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül…”
Alessandro D`Avenia
Miért ültessünk virágokat?
A kertészkedés kiváló alkalom arra, hogy élvezzük a friss levegőt és a napsütést. Kiváló testmozgás, miközben megtapasztalhatjuk a természet közelségét, mely az egyik legjobb dolog, ami az emberrel történhet.
Remek stresszoldó, a növényekkel való foglalatoskodás csökkenti a kortizol szintet (ez a hormon felelős a stressz és a vércukorszint szabályozásáért), segít helyreállítani a pozitív hangulatot és segít a gyógyulásban is. Esso Leete skizofréniával küzdő amerikai pszichológusnő szerint elültetni egy magocskát, majd gondozni és figyelni a belőle kifejlődő növényt, az egy olyan folyamat, amit áthat a betegségekből való kigyógyulás egyik legfontosabb eleme, a remény.
Kiváló hobby lehet a kertészkedés, ha céltalansággal küzdünk, nehezen tudjuk eldönteni, hogy mi legyen a következő lépés, vagy merre induljunk el. A kertészkedés tudatos tervezést igényel, a részfolyamatok támogatását, sok apró elhatározást és megvalósítást igényel. Ezek pedig olyan készségek melyeket, ha a kertészkedés által kifejlesztettünk magunkban, akkor tovább vihetjük az élet más területeire is.
A sok szép élmény mellett azért lássuk be, a kertészkedés tartogathat kudarcokat is. Egy talajmenti fagy, egy szárazabb időszak máris tönkre teheti befektetett munkánkat, vagy legszeretettebb virágainkat. Mégsem fogjuk feladni kertünk gondozását. A kertünk „ura” mi magunk maradunk. A kontroll nálunk marad. Ez a tapasztalat erőt adhat a hétköznapokban is, amikor egymást követik a bizonytalanságot keltő események és az a benyomásunk, hogy kicsúszott a kezünk közül az irányítás.
A kertészkedés gondoskodásra tanít. Túl kell lépni önmagunkon, saját kényelmünk határain azért, hogy kertünk éljen és virágozzon. Ez nem mindig könnyű, de hatalmas lendületet adhat az önbecsülésünknek és az önmagunkba vetett hitünknek, hiszen a kertünkre fordított figyelmünket mindig meghálálják virágaink.
Ma már tudni lehet, hogy a növényekkel való foglalkozás során agyunkban dopamin és szerotonin szabadul fel, melyek hatására javul a hangulatunk, boldogabbnak érezzük magunkat, csökken a szorongásunk, és segít a jelenben maradni. Az illatozó kertben, az érlelődő gyümölcsben, egy virágzó fában vagy növekvő plántában gyönyörködni kizárólag a jelenben lehet. Ez az „itt és most” varázsa.
Milyen virágot ültessünk a kertbe?
Sok ezer különféle virág létezik, és mindegyik faj azokhoz az éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodott, amelyben él. Amikor virágokat ültetünk, át kell gondolnunk, hogy mit is szeretnénk, meddig, mikor és hogyan nyíljon virág a kertünkben? Az egyéves növények mindössze egy évig élnek, ezért minden tavasszal újra ki kell ültetni őket. Fasor mellé szegélyként vagy ágyásba egyaránt telepíthetők. A tavasszal kiültetett kétéves növények (kétnyári virágok) csak a következő év tavaszán vagy nyarán indulnak virágzásnak, amíg az évelők több évig élnek, és minden évben virágot hajtanak. A hagymás, gumós növények föld feletti része virágzás után elhervad, míg a hagyma vagy a gumó áttelel.
Egyéves virágok
A kerti viola nagytermetű növény, sárga fürtös bársonyos szirmú virágai júniustól szeptemberig virítanak.
A rézvirág július-augusztus hónapban nyílik. A kék kivételével a ragyogó színek minden árnyalatát felölelik virágai.
A kerti őszirózsa változatai a virág felépítésében és színében is különböznek, így változatossá, vidámmá tehető velük a kert.
Ágyásban igen könnyen nevelhető a büdöske vagy más néven bársonyvirág. Jellegzetes illatú leveleit helyenként salátaként fogyasztják.
A petúnia az egyik legnépszerűbb kerti növény, szegélyként és ágyásba egyaránt ültetik. Májustól szeptemberig virít.
A körömvirág méretes narancssárga virágai júniustól októberig díszlenek. Telt virágú változata is van. Könnyű gondozni, falusi kertekben gyakran látható.
Elsősorban csokrok díszítésére használják szárazvirágként a szalmarózsát, más nevén szalmavirágot.
A sarkantyúka júniustól egészen az első fagyok beálltáig virágzik. Igen változatos, és még kúszó változatai is vannak.
Kétnyári virágok
A szagos bükköny nevével ellentétben rendívül finom illatot áraszt magából. A gazdag virágzás érdekében virágait rendszeresen le kell vágni.
Kétnyári virág a százszor szép is, mely fehér vagy rózsaszín apró virágaival ékesíti a kertet.
A kerti holdviola vagy júdáspénz virága ibolyáskék. Termetes növény, melynek termése, a júdáspénz jól érvényesül a száraz csokrokban.
Az egyik legszebb tavaszi virág az árvácska, melynek számos színváltozata van. A bársonyos szirmú virág szegélyként és ágyásba ültetve egyaránt igen mutatós.
Az erősen mérgező gyűszűvirág virágzata hatalmas fürtökbe tömörül, színe lilás vagy fehér. Gyönyörű, de vigyázzunk vele, ha kicsi gyerekkel együtt kertészkedünk!
Hagymások, gubósok
A jácint illata igen erős, parfümszerű. Szobanövényként, agyagos földben, virágcserépben is tarható.
Dél-Amerikából származó, húsos szárú növény a begónia. Igen sokféle változatát termesztik, melyek ragyogó színeikkel tűnnek ki a kertből.
A nárcisz gyönyörű, jellegzetesen sárga vagy fehér tavaszi virág. A görög narkisszosz szó kábultságot jelent, mely a virág bódító illatára utal.
Az édeskés illatú nárcisz, vagy írisz május-június hónapban nyílik.
A kardvirág impozáns virágait főként csokrok készítéséhez használják.
A liliomnak számos faja és változata létezik. Napos helyen, tápanyagban gazdag talajban fejlődik és illatozik igazán jól.
A kanna vagy rózsanád csak a meleg vidékeken érzi magát jól. Egész nyáron virágzik.
A tulipánnak több, mint 5000 változata ismert. Az áprilisi tulipánágyások megkapóan szép látvány nyújtanak. Hagymáját ősszel, napos helyre kell ültetni.
A dáliának szinte végtelenül sok változatát hozták létre, melyek formájukban és színükben is eltérnek egymástól.
Évelők
A sárgaliliom nagyon emlékeztet a liliomra. Szép sárga, vagy narancssárga virágai június végére fejlődnek ki.
A mályvarózsa két méterre is megnő. Vaskos szárú növény, melynek virágai rózsa-, bíbor-, ibolyás-, feketebarna, sárga vagy fehér színűek.
Félárnyékban érzi jól magát a fukszia. A neki tetsző helyen harang alakú, kétszínű virágzatával hálálja meg a gondoskodást. Dézsában fácskává is nevelhető.
Igen sok fajtája és változata ismeretes a szegfűnek. Június-júliusban hozza jellegzetes illatú virágait. Napfény és szárazságkedvelő.
A tátika, vagy oroszlánszáj virága némileg emlékeztet egy tátott szájú vadállatra, illetve a letépett virág a végén megnyomva kinyitja a „száját”. Gyerekek kedvenc kerti játéka. A szél elhordja a magjait, így magától is terjed.
Májusban érleli pompás vörös, rózsaszínű vagy fehér virágait a pünkösdirózsa. Egyes változatai kis cserjére emlékeztetnek.
Május-júniusban virágzik a csillagfürt. Törékeny virágfürtjei nagyok és változatos színűek. Sok locsolást és napfényt igényel, nagy területre vetve igen mutatós.
Az őszirózsa virágai egész nyáron át kitartanak. Kissé emlékeztetnek a margarétára. Bokorszerű fajtái is ismertek.
A tavasz eljövetelét hirdető kankalin változatos színekben pompázó virág. Már igen korán, február végén, március elején kibújhat a földből.
A rózsa
A rózsának több ezer kerti változata ismert, melyek mindegyikét a vadrózsától nemesítették. E pompás növény minden kétséget kizáróan a virágok királynője, a magas rangot mind nemes alakja, és virágainak szemet gyönyörködtető színei, mind nagyszerű illata biztosítja számára.
Érdekes, hogy teljesen fehér vagy kék virágú rózsát még egyetlen botanikus szem tudott előállítani.
A rózsák megfigyeléséhez a kor reggel a legalkalmasabb, amikor harmatcseppek díszítik a szirmokat, és a mozdulatlan levegőben illatuk különösen jól érezhető.
Hétszínvirág
Bár sokszor szeretnénk, ha valóban létezne, ez a varázslatos növény, mégsem ékesítheti a kertünket. Annál inkább a szívünket. Ha neked lenne egy hétszínvirágod mit kívánnál?
A kertben ülve, vagy a kertészkedés végeztével töltsétek fel lelketeket ti is V. Katajev csodás meséjével.
(Forrás: pszichoforyou.hu, Természet Nagy Enciklopédia – Passage kiadó)
Mesemondó blog 