Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Este, este…

    Este, este…

    Este, este árnyak ingnak
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos jébe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengettyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - a sok-sok alvót.
Alszanak a régi rézkilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.

    (Kosztolányi Dezső)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Munkaeszközök az erdőben

    Munkaeszközök az erdőben

    Amikor az erdőbe megy,  a falu fele néz,
amikor a faluba megy, az erdő fele néz.
(fejsze)

Erdőbe jár dühöngeni,
nyugalmát csak otthon leli.
(fejsze)

Erdőn át, agyatlan kutyák ugatnak.
(fejsze)

Ha a koma munkába fog,
dúdol, sivít, nyög és nyafog:
Tölgy és fenyő, mind dőlni fog,
ha belemart a fog, a fog.
(fűrész)

Első két betűmnek örül a gazda és nyáj,
általa vidám lesz a mező és a táj.
Nagyváros utcáin nemigen nézheted,
de hervadtan annál drágábban fizeted.
Végső négy betűm, nem tesz soha egészet,
de a végső három annál többre vezet.
Ez ura mindennek, jót, szépet, dicsőt szül,
csillagot mér, s bátran világokat kerül.
(fűrész)

Talán száznál is több a foga,
egyik sem fáj neki soha.
Fát harapdál, nagyon merész,
mi lehet az?
(fűrész)

Sok foga van, mellyel rágni tudok,
rágok is én mindig, ameddig eljutok.
De azt, amit rágok, soha le nem nyelem,
se szám, de még gyomrom sem volt soha nekem.
(fűrész)

Nekem olyan kiscsikóm van,
amelyik kihányja maga alól az almot.
(fűrész)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • A világszép kecskebéka

    A világszép kecskebéka

    diafilm megnyitása
  • Hold

    Hold

    Szerte feketén
lapul a gyom,
a fűz a kút fölött
búsul nagyon.
Gyászol a felhő
fehér ruhájában:
a Hold, a szemtelen
hízik javában.

Gyom alól szól a 
tücsökzene.
Este szép igazán
a jegenye,
nyújtózik égnek,
de csak hiában -
a Hold, a szemtelen,
nevet magában.

    (Babits Mihály)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Az oroszlán ebédje

    Az oroszlán ebédje

    Egyszer egy oroszlán, egy tigris, egy párduc és egy sakál közösen vadászni indult. Sokáig vadásztak, majd végül elejtettek közösen egy gazellát, egy jókora vaddisznót, és egy nyulat. Amikor véget ért a vadászat, így szólt az oroszlán a tigrishez: – Tigris, oszd el te a zsákmányt! – A tigris gondolkodott egy ideig, majd így szólt: – Kapja az oroszlán a gazellát, én megtartom a vaddisznót, a sakál és a párduc pedig megosztozik a nyúlon. – Amikor meghallotta ezt az oroszlán, mérgesen felmordult, és nekiesett a tigrisnek. Egy ütéssel eltörte a lábát, majd ezt mondta: – Nem jól osztottad el a zsákmányt, tigris! Sakál, próbálkozz meg te az elosztással! – A sakál fogta a gazellát, az oroszlán elé fektette, és így szólt: – Íme a reggelid, hatalmas oroszlán! – Majd megfogat a vaddisznót, az oroszlán elé fektette, és ezt mondta: – Íme az ebéded, hatalmas oroszlán! Mi pedig megelégszünk a nyúllal. – Kitűnő – morogta az oroszlán. – Ez az elosztás tetszik. Mondd sakál, ki tanította ezt neked? – Tigris törött lába, hatalmas oroszlán – válaszolta a sakál.

    Visszacsatolás

    Felhasználási javaslatok

    • Vannak olyan pillanatok az életedben, amikor inkább eltitkolod a véleményed?
    • Mikor érezted úgy, hogy szeretnéd a saját elképzelésed nyíltabban kifejezésre juttatni?
    • Hogyan reagálsz, ha olyan emberekkel találkozol, akik a hatalmi helyzetükkel szembetűnően visszaélnek?
    • Előfordul veled is, hogy olykor visszaélsz a saját hatalmi helyzeteddel?
    • Ki az, akinek egyszer úgy igazán megmondanád a véleményedet?
    • Találtál párhuzamot a történet és a saját közösséged mindennapjai között?

    A történet vizuális megjelenítéséhez vihetünk magunkkal játékfigurákat: egy oroszlánt, egy tigrist, egy párducot és egy sakált, valamint egy vaddisznót és egy nyulat. Letehetjük a földre a figurákat, vagy egy közeli kis asztalon is elrendezhetjük őket.

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • Zsiga és Csipet

    Zsiga és Csipet

    Zsigát, a kiskutyát, édesanyja tanítgatta a kutyakötelességre:

    • Ha idegen jószág közeledik, felugrasz a kerítésre két mellső lábaddal, így ni, és ugatsz: vau-vau, takarodj!
    • Nem merem! – reszketett Zsiga.
    • Jaj, kisfiam, mi lesz belőled? – szomorkodott édesanyja. – Olyan gyáva, félénk jószág vagy, mint egy kiscsirke!

    A baromfiudvarban pedig élt egy hangos, veszekedős csirke. A neve: Csipet. Szidta is édesanyja eleget:

    • Csipet, Csipet! Miért hangoskodsz, verekszel ennyit? Úgy viselkedsz, mint egy neveletlen ksikutya!

    Zsigát addig-addig korholta édesanyja, amíg a kiskutya egy szép napon elhatározta: “Megnézem, milyen az a félénk kiscsirke.”

    Aznap Csipet is útnak indult: “Felkeresem a neveletlen kiskutyát!”

    A kertajtóban találkoztak.

    • Te vagy az a gyáva kiscsirke? – kérdezte Zsiga.
    • Én mérges, verekedős csirke vagyok. Menj az utamból, mert megcsíplek! – förmedt Zsigára Csipet.

    Zsiga félénken félreállt, de kíváncsisága nagyobb volt félelménél, megkérdezte hát:

    • Minden csirke ilyen mérges, félelmetes jószág?
    • Buta! – mérte végig Csipet. – Csak én vagyok mérges, verekedős. Mondtam már! A többiek mind unalmas, nyafogó, gyáva jószágok. Felkeresem hát a kutyát. Játszani akarok a bátor kutyával. Nem tudod, hol találom?
    • A kutya én vagyok – felelte Zsiga -, de én sokat sírok, és mindentől nagyon félek.
    • Akkor te nem is vagy kutya. Édesanyám azt mondta, a kutyák bátor, verekedős jószágok. Tudsz kiabálni?
    • Nem tudok – sóhajtotta Zsiga.
    • Látod! Akkor kutya sem vagy! – diadalmaskodott Csipet.
    • De kutya vagyok! – bizonygatta Zsiga.
    • Nem hiszem! – rázta a fejét Csipet. – Ha kutya vagy, zavard el a kerítés tetejéről a verebet!
    • Hogy zavarjam el? – görbült sírósra Zsiga szája.
    • Dobbants a lábaddal, és kiabálj: csirr-csirr!
    • Édesanyám nem így szokta – okoskodott Zsiga.
    • Hanem hogyan?
    • Két mellső lábával felugrik a kerítésre, így ni, és ugat: vau-vau-vau, takarodj!

    A kerítésen ülő veréb a hangos kutyaugatásra ijedten elrepült.

    • Tényleg kutya vagy! – ismerte el Csipet. – A veréb elrepült.
    • Tényleg elrepült! – örült Zsiga. – Pedig csak annyit mondtam: vau-vau, takarodj! És azonnal szót fogadott. Vau, vau! Ó, de jó! Vau-vau!
    • Nagyon szépen ugatsz – reszketett a kis csirke -, de kérlek, most már hagyd abba, mert félek a hangodtól.

    Zsiga azonban nem hallgatott Csipetre. Annyira örült saját hangjának, hogy háromszor körbefutotta az udvart.

    • Vau, vau! Tudok, tudok! Vau, vau, házat őrzök! Ugatok!

    Csipet csirke sírva bújt el a kertajtó mögött.

    • Jaj, de csúnya hangod van! De csúnya ez a nagy kiabálás!

    Zsiga mérgesen rávakkantott:

    • Elhallgass, gyáva jószág! Az ugatás nem csúnya, hanem kutya-kötelesség. Vau-vau!

    Csipet bánatosan hazakullogott. “Soha többé nem kiabálok! Ilyen förtelmes hangoskodást én nem utánzok.”

    Zsiga pedig attól kezdve nem ijedt meg senki fiától. Derék házőrző kutya lett belőle.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Iskola

    Iskola

    Fekete létől iszik egy holt madár,
nyoma is fekete, ha fehér  mezőn jár.
Mi az?
(toll)

Fehér mezőn kacskaringós
barázdákat szántok,
s ha nem kellek,
egy házacska sötétjébe zártok.
(toll)

Húsból lettem, hús nem vagyok,
Fehér földön táncolgatok,
urak előtt kedves vagyok,
sok hamisságot csinálok,
de az oka egynek sem vagyok.
(írótoll)

Keze nincs, mégis fog,
lába nincs, mégis jár,
minden percben meg-megáll:
egy-egy cseppet iddogál.
Ha megmondod mi lehet,
a kezedbe veheted. Mi az?
(tollszár)

Lúd szántja, ember hajtja,
Fehér földje, fekete a magja,
Gonddal vetik be. Mi az?
(írás)

Nyelve nincs,
de mindenről szól. Mi az?
(könyv)

Beszélni nem tud,
olvasni nem tud,
mégis tőle tanulunk.
(könyv)

Fehér földje,
fekete magja,
gonddal vetik be.
(könyv)

Kézzel vetegetik, szájjal aratgatják.
Mi az?
(könyv)

Élettelen élőt tanít. Mi az?
(könyv)

Van szavam, de nincsen hangom,
nem aluszom, nem eszem,
bármikor, ha kedved tartja,
jól mulathatsz énvelem.
Mi a nevem?
(könyv)

Ma már minden ember tudja,
hogy a tudást abból kapja.
Mi az?
(könyv)

Nem fa, mégis sok a levele.
Mi az?
(könyv)

Ütnek, vernek, mégsem sírok,
negyven lábbal táncolok.
Lábam nyomán a papíron
sorakoznak a szép sorok.
Tudod-e, hogy mi vagyok?
(írógép)

Nem kell törni a kobakod,
számolni sem kell már tudnod. 
Szükség van rá, előveszed,
ha  már nem kell, zsebre teszed. Mi az?
(számológép)

Ezen a nagy lapos földön
a folyónak vize nincs,
a hegyeknek köve nicns,
a városnak népe nincs. Mi az?
(térkép)

Jól lakatod előbb füzettel, tankönyvvel
s fülön fogva viszed iskolába reggel. Mi az?
(iskolatáska)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Első nap az óvodában

    Első nap az óvodában

    diafilm megnyitása
  • Don Guriga monológja

    Don Guriga monológja

    (Részlet a második ének című verses mesejátékból)

    Golyómat a tálon, tálomat a vállon,
vállamról karomra guri-gurigálom.
Vállam pereméről karom peremére
kereken gurítom szemek örömére.
Párosan a lapdám egyre lebegőben
odanézz: már három jár a levegőben.

Karom kereken gurul kereken ki
tudom a játékot, mit kívülem senki.
Guruló golyóim egemen a bolygók
nem üres ügyesség: vérem után forgók
s gyűrűként tányérnak kergetve a szélen
könnyű gurulásuk lélekbeli élmény,
Nosze perge párom, párom után három,
hármamat a tálon, tálomat a vállon
mint valami felleg, mint valami álom,
körbe kavarodva guri-gurigálom.

    (Babits Mihály)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)