Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bujj, bujj, bujj! Szél kergette, utolérte, jól megverte összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebre tette a Napot. Zsebre tette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Egyszer, még nagyon régen, egy uralkodó az élet nagy kérdéseiről elmélkedett. Mivel a Jó és a Rossz lényege foglalkoztatta, megparancsolta szolgájának, hogy hozza elé a legjobb, legszebb és legértékesebb szerveket. A szolgáló elhozta egy állat szívét és nyelvét. Az uralkodó megnézte a szerveket, elgondolkodott az értelmükről, majd újra elküldte a szolgát, de ezúttal azt kérte, hogy a legcsúnyább, legszörnyűbb szerveket hozza magával. A szolga elment, és újra egy szívet és egy nyelvet hozott az uralkodó elé. Az uralkodó csodálkozva kérdezte a szolgáját: – Amikor a legszebb szerveket kérem, szívet és nyelvet hozol, de akkor is ugyanezeket hozod, ha a legrosszabbakat kérem: hogy lehet ez? – A szolga szerényen így válaszolt: – Hogyha az, amit az ember érez és gondol, tisztán a szívéből jön, és a nyelve csak őszintén az igazat mondja, akkor a szív és a nyelv a legértékesebb szerv. Akihez tartoznak, az az ember egészségesnek és boldognak érzi magát. De ha a szív csak kirakattá válik, ami megtagadja a vágyakat, a nyelv pedig igaztalan és hamis dolgokat mond, akkor mindkét szerv büntetés annak az embernek, akihez tartozik. A kettősség, amit környezete felé mutat, a bensőjét is áthatja, és elfordul tőle a boldogság.
Visszacsatolás
Felhasználási javaslatok
Felolvashatjuk a történetet a “…majd újra elküldte a szolgát, de ezúttal azt kérte, hogy a legcsúnyább, legszörnyűbb szerveket hozza magával…” részig, és hagyjuk gondolkodni a résztvevőket, vajon mely szerveket fogja a szolga az uralkodó elé vinni. Ezt követően pedig végigolvashatjuk a történetet, majd utána gondoljuk át, és beszéljük meg.
(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet – Z-press)
Legalul van két karó, azon felül egy hordó, azon felül tátom-bátom, azon felül szortyom-hortyom, azon felül illancs-pillancs, azon felül sűrű erdő. (az emberi test: láb, has, száj, orr, szem, haj) Sűrű erdő, kopasz mező, itt két halló, ott két látó, szimmogató, tátogató. Mi az? (az embere haja, homloka, füle, orra, szeme, szája) Először négy lábon mászik, később két lábon jár, s végül három lábon botorkál. (az ember fejlődése) Reggel négy lábon jár, délben két lábon jár, este három lábon jár. (az ember fejlődése) Édesanyád gyermeke, de neked nem testvéred. (te magad) Akármilyen sűrű erdő, leveles ág abban nem nő. (haj) Piciny kis házikónak két világos ablaka, minden este bezárják, minden reggel kinyitják. (szem) Két szomszéd lakik egymás mellett. Mindenkit látnak, csak egymást nem láthatják sohasem. Ha tükörbe pillantasz, kitalálod. (szem) Két testvér egy házban él, de sohasem találkozhatnak. (szem) Csak kettő van, de a világért oda nem adnám senkinek. (szem) Tükör vagyok, de nem szobád falán, forrás vagyok, de nem a zöld fák alatt, Ablak vagyok, de nincs kék egem, Mint barna felhő múló vész után: Boltos szivárvány nyugszik fölöttem. Nincs ajkam, mégis mosolygom én, Nincsen szavam, mégis kérlelni tudlak. (szem) Nekem, nagyapámnak, az apám apjának, hány szeme volt? (kettő) Fent haj, lent haj, ha a közepébe is jut haj, az baj. (szempilla) Reggel mi nyílik fel leghamarabb a házban? (szempilla) Melyik vízben nincsen homok? (a könnyben) Tető alul, tető felül, ének szól a kettő közül. (száj) Bor vedernek csont pereme, mindenfélét raknak bele. Eszik, iszik, soha meg nem telik. Mi az? (száj) Csak a szádban forgatod, s nem veszi be a gyomrod. (nyelv) Vörös kemencében, vörös lepény. Mi az? (nyelv) Ha éhes vagy megeteted, piros színét is kedveled. Ha mozgása fölösleges, bizony sokat árthat neked. (nyelv és a száj) Harminckét harcosnak kapitánya van. (fogak és a száj) Piros istállóban harminckét fehér fog. Mi az? (száj és fogak) Mi nélkül nem lehet enni? (száj nélkül) Tárt kapun jön, melegít, szűk kapun jön, hidegít. Mi az? (a lehelet) Érkezésük és távozásuk is fájdalmat okoz. Mi az? (fogak) Eszik, iszik, mégsem hízik, akinek van - pödörheti. (bajusz) Sudara lefelé, gyökere felfelé. (szakáll) Az alakja változatos, két kis lyuka használatos. Nem jó mikor nagyon tele. Más dolgába ne üsd bele! (orr) Néha hosszú, néha rövid, vagy sima, vagy kunkorodik. Van ritka, van sűrű is, kinő, pedig nem vetik. Van fekete, barna is, hófehér is, arany is. (haj) Girbe-gurba tekervényes, a zajokra nagyon kényes. Jobbról, balról hírt hoz neked, megkönnyíti életed. (fül) Csak becsukott szemmel láthatjuk. Mi az? (álom) Vásárban veszed, szirupba nem teszed, mégis a legédesebb. (álom) Mikor más aluszik, én akkor beszélek, zúgásomtól mégsem serken föl a gyerek. Fenn állva velem nem beszélnek, nyitott szemmel reám nem is nézhetnének. (álom) Mi utazik a legmesszebb, mégis a leghamarabb ér oda? (gondolat) Mit nem lehet az embertől elvenni? (a tudást)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Johnny erős, jókötésű hároméves fiúcska volt. Egy szép napon összebarátkozott a szomszédban lévő kecskebakkal, Billyvel. Minden reggel szedett egy kis füvet és salátalevelet, majd elvitte Billynek reggelire. Olyan szoros lett a barátságuk, hogy Johhny órákat töltött Billy kedélyes társaságában. Egy nap Johnny arra gondolt, hogy jót tenne Billynek, ha kicsit megváltozna a menüje, ezért salátalevél helyett rebarbarát vitt a barátjának. Billy rágcsálta kicsit a rebarbarát, de megállapította, hogy nem ízlik neki, így eltolta magától. Johhny megfogta Billy egyik szarvát és így próbálta megetetni Billyvel a rebarbarát. Ez alkalommal Billy a barátját lökte el, először csak finoman, de amikor látta, hogy Johhny csak nem engedi el, olyan erősen meglökte, hogy a kisfiú egy nagy huppanással a fenekére pottyant. Johnny annyira megsértődött, hogy letisztogatta magát, mérgesen ránézett Billyre, és soha többé nem jött vissza hozzá. Néhány nappal később, amikor az édesapja megkérdezte, miért nem megy már soha a szomszédba Billyvel csevegni, így válaszolt: – Azért, mert visszautasított.
Visszacsatolás
Felhasználási javaslat
A vizuális megjelenéshez bevihetünk egy kis rebarbarát és/vagy egy műanyag játékkecskét, hogy jobban rögzüljön a történet.
(Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet – Z-press kiadó)
Csobog, csacsog, csörgedez, fűnek-fának köszöngetve lágy hangon énekel. Sietve surran a fák alatt, meg-megcsobban, majd elhallgat, titkot súg a halaknak. Mi az? (patak) Ágazik, bogazik, sohasem virágzik. Mi az? (patak) Jött a hegyről, jődögélt, s amikor a völgybe ért, lábujjhegyen, lassacskán, csörgedezett tétován. Bámészkodott, meg-megállott, sajnálta, hogy a pisztrángok nem jöttek a hegyről véle, s félve gondolt már előre a girbegörbe jövendőre. Érezte, a kedve fogy. S hát egyszer csak látja, hogy gigágázó lúdcsapat fut felé, s ijedtében átszaladt a legelső híd alatt. Nem volt ő más, csak a... (patak) Éjjel-nappal ágyát mossa, messze hallik mormogása, fecseg-locsog, nem nyugszik, éjszaka sem aluszik. Mi az? (folyó) Éjjel-nappal ágyban van, mégsem alszik soha. Mi az? (folyó) Mindig fut, mégsem fáradt el. Mi az? (folyó) Úton megyen, meg nem áll, földön fekszik, fel nem áll, ágazik-bogazik, mégsem hajt levelet. Mi az? (folyó) Hegyen megyen, meg nem áll, földön fekszik, fel nem áll, hanyatt fekszik, úgy szalad, erdőn, völgyön át halad, ágazik, bogazik, mégsem levelezik. Mi az? (folyó) Zúgva-zengve zuhog alá ha gát állja útját, majd csendesen hömpölyögve, minden akadályt legyőzve folytatja az útját. Mi az? (folyó) Ide s oda kanyarog, nyárban sokszor sanyarog, mikor aztán van mit inni, veszedelmes szokott lenni. Ember, állat neki egy, felfalja, ki neki megy, víz a lelke, jég a háta, aki ügyes, kitalálja. (folyó) Lábat rajtam ne keress, léptem mégis oly sebes, éjjel-nappal szaladok, s mégis ágyban maradok. (folyó) Hegyek között született, etették a felhők. Vízen élt csak, egyebet sosem evett - s megnőtt. Nyáron puha, mint a szél, s házat visz a hátán. Kővé lesz, ha jön a tél, s téged se bír el tán. Betakar, ha meleged van, s már nem izzadsz - csuda jó, ha kijössz, a fogad koccan. Mondd meg, mi ez? (folyó) Szalad, szalad láb nélkül, mindent elnyel torok nélkül. Ágya van, de nem alszik. Mi az? (folyó) Nincsen pihenésem, nincsen maradásom, ágyban fekszem, még sincs soha megnyugvásom. A vándornak útját állhatom kevélyen, de többször könnyítem, s megrövidítem. Hideg keblemtől sok állat éltét szívja, s lettem már soknak gyászos, hideg sírja. S ha végre futásom fáradtan bevégzem, ami magam vagyok, sírom is az lészen. De bárha síromba egyre temetkezem, futásom mégis egyre tart szüntelen. (folyóvíz) Feketében kezdődik, feketében végződik, mégis kék. Mi az? (Duna) Feketétől ered, feketébe ömlik, mégis kéknek mondják. Hosszú utat tesz meg, hajókat hord hátán, de ha útja véget ér, megpihen a tenger mélyén. (Duna) Két testvér egymásért epekedik, de soha-soha nem találkozik. Mi az? (a folyóvíz két partja) Éjjel-nappal szájalhatok, berekedni mégsem fogok. (vízesés) Nyáron táncol, ringatózik, télen jól betakarózik. Mi az? (tó) Ágaskodik, feltornyosul, alázuhan, majd elsimul. ha nem leszel úrrá rajta, a képedet arcul csapja. (hullám) Se tenger, se puszta - hajó be nem járja, ember nem lép rája. Mi az? (mocsár) Két domb között rátalálsz. Mi az? (völgy) Nem foghatsz meg, nem is láthatsz, ha akarod, megtalálhatsz. Lehetsz felnőtt, lehetsz gyerek, veled éppúgy feleselek. Mondd meg nekem, mi a nevem? (visszhang) Egy nyelvet sem tud, mégis minden nyelven beszél. Mi az? (visszhang) Neve van, teste nincs, ha kérdezed - megfelel. Mi az? (visszhang) Nagyot kiáltok - visszakiált, ha hallgatok - ő is hallgat. Mi az? (visszhang) Bár egy szót sem értek, mindent megismétlek. (visszhang) Aki a nevem kimondja, azonnal megsemmisít engem. (csend)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hej, de éhes, hej, de szomjas ez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! Illeg-billeg tyúkjai közt a Kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: négy sonkáján Kucu néni lassan eldöcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama, ha a Csacsi rábőg, hogy. I-á! Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted csak a háborút! Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: keltsen édes hangversennyel ez a társaság!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Egy napon Samuel teljesen maga alatt volt, mert a főbérlője felmondta az albérletét, s ő nem tudta, hova menjen. hirtelen támadt egy ötlete: tulajdonképpen lakhatna jó barátjánál, Moshénál. Ez a gondolat megnyugtatta Samuelt, míg csak egy másik gondolat át nem suhant a fején, mégpedig a következő: – Honnan vagyok én ilyen biztos, hogy Moshe befogad a lakásába? De miért ne tenné? – mondta Samuel kicsit mérgesen ettől a gondolattól. – Végtére is én találtam a lakást, amiben most él, sőt, még pénzt is adtam neki kölcsön, hogy ki tudja fizetni a lakbért az első hat hónapra. Igazán a legkevesebb, amit tehet értem, hogy befogad egy-két hétre, ha szükséges. – Ezzel el is volt intézve a dolog, míg újra eszébe nem jutott a dolog vacsora után. – Tegyük fel, hogy vonakodik… Vonakodik? – kérdezte magától Sámuel. – Az isten szerelmére, miért vonakodna? Mindent nekem köszönhet, amije van. Én szereztem neki az állását is. Én mutattam be annak a nőnek, aki végül a felesége lett, és három szép fiút szült neki, akikre Moshe olyan büszke! És ő akar megtagadni tőlem egy szobát egy hétre? Lehetetlen.
Ezzel megint csak lezárta a dolgot, míg ágyba nem bújt, ahol nem tudott elaludni, mert a gondolat újra visszatért. – Tegyük fel, hogy visszautasít. Mi lesz akkor? – Ez már túl sok volt Samuel számára. – Hogy az ördögbe tagadhatná meg tőlem? – mondta, és egyre dühösebb lett. – Azt is nekem köszönheti, hogy még él. Fiatal korában egyszer én mentettem meg a megfulladástól. Ilyen hálátlan lenne, hogy a tél közepén kitaszítana az utcára? – De a gondolat csak nem hagyta nyugodni. – Tegyük fel, hogy… – Szegény Samuel addig hergelte magát, amíg csak bírta. Végül éjjel kettő körül felkelt, elment Moshéhoz, hosszasan nyomva a csengőt, míg Moshe félálomban ki nem nyitotta az ajtót, és csodálkozva kérdezte: – Samuel! Mi a baj? Miért jöttél ide az éjszaka közepén? – Samuel időközben olyan mérges lett, hogy már nem tudott magán uralkodni, és ráüvöltött: – Majd elmesélem én neked, miért is jöttem ide az éjszaka közepén. Ha azt gondolod, hogy könyörögni fogok, hogy akárcsak egy napra is befogadj, tévedsz! Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzád, a házadhoz, a feleségedhez vagy a családodhoz. Menjetek mindannyian a pokolba! – Ezekkel a szavakkal sarkon fordult, és elment.
Visszacsatolás
Felhasználási javaslat
A történet végén kínálkozik a lehetőség, hogy a résztvevőkkel közösen elgondolkodjunk a lehetséges folytatáson, s ennek alapján következtetéseket vonjunk le az emberek közötti kommunikációról.
(Forrás: Detlev Blenk – Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőkenk – 125 történet – Z-perss kiadó)
Ragyogó szépség volt az én édesanyám, aranynál is szebb volt, csillagnál is talán. Rajtam nincs ragyogás, nem is szeret senki: ha a szobában vagyok, kikerget mindenki. kerül engem minden, ha ember, ha állat, még a kis szúnyog is fordít nekem hátat. S noha semmi rosszat rám nem bizonyítanak, ahol megjelenek, sokan sírva szidnak. Erős vagyok - mondják - és semmirekellő, pedig életemet eloltja a szellő. (füst) Alig hogy meglett az apa, már a fején táncol a fia. (füst) Az anya még meg sem született, a fia már a háztetőn nyargalászik. (füst) Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra. Mi az? (füst) Kincsem éjszakára vasládába zárom, tegnap még ragyogott, ma már omló bársony. (tűz, hamu) Este tűröm, takarom, reggel nézem: bársony. (hamu) Bolhányi csak, de ha viszed, egy marhánál is nehezebb. (szikra) Mihelyt megvan, megmar, mikor megmar, meghal. Mi az? (szikra) Vörösen megy be a tűzbe, feketén jön ki belőle. Mi az? (parázs) Aranysárkány erdőt eszik, lángokat fúj, fényesedik, holtában megfeketedik. (parázs) Ránézni könnyű, megfogni szörnyű. (parázs) Hajót hordok hátamon, megtorpanok gátakon, gépet hajtok s kereket, húgaim a fellegek. Tiszta forrás az anyám, hömpölyög a vén Dunán, partot mosva, fecsegve sietek a tengerbe. Aki utánam kutat, fúr a földbe mély kutat. Harmat vagyok fűszálon, a követ is kivájom, zubogok, ha forr a füst, tündöklök, mint az ezüst. (víz) Egyszer locsog, máskor csobog, te vödörben hordod. (víz) Télen melegebb, nyáron hidegebb. Mi az? (kútvíz) Fenn is van, lenn is van, kinn is van, benn is van, néma is, zenél is, lágy is és kemény is, fehér is, szürke is, lomha is, fürge is. (víz) Reggel hidegen felfrissíti, este melegen tisztít. Nyáron felüdít. (víz) A földre hull, rá sokan várnak: nedvet visz zsenge virágnak, a forrással tovább görög lassan, örvendeztetve a halacskákat. Ő kell patakba, malomhoz, a folyókon hajókat hordoz, s hol lelnénk a tegerekre, ha ő nekünk nem létezne? Tudod már, hogy mi a neve? (víz) Ha sok van - veszély, ha kevés van - baj, ha nincs belőle - elpusztulsz. (víz) Ha nem volna, mind elpusztulnánk, ha sok volna, mind megfulladnánk. Mi az? (víz) Veheted a boltban, veheted az utcán, veheted a vásárban, veheted a pusztán, veheted napközben és veheted este, de nem fizetsz érte soha egy fillért se. (levegő) Nincsen szaga, nincsen színe, ő az élet, még sincs íze. Nem láthatod, pedig nézed, de ha elfogy, mindjárt véged. (levegő) Kint is, bent is, lent is, fent is - benned is. Mi az? (levegő) Melletted, körülötted és benned, azonban még nem láttad. Mi az? (levegő) Nem láthatod, nem foghatod, nem eheted, nem ihatod, még sem tudnál nélküle élni. (levegő) Tálba nem teszik, késsel nem metszik, az egész világ azzal nevelődik. (levegő) Minden üres fazék ezzel van tele. Mi az? (levegő) Noha kézzel, lábbal én nem teremtettem, sem csontom, sem bőröm, mégis megszülettem, mégis mindeneket tápláltam, s éltemben kősziklákon, erdőn, hegyen elszéledtem. Tudod már, hogy mi a nevem? (levegő) Ha kinn van, bemegy, ha benn van, kimegy, leszáll, fölszáll, sírsz, ha szemedbe száll. Mi az? (por)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Minden vízre haragszom, ha locsolnak, elalszom. Piros ruhám ég, lobog. Találd ki, hogy ki vagyok? (tűz) Senki sincs hasznosabb nálam a világon, ártalmasabb sincsen hetedhét országon. Éjed felderítem, étked elkészítem, de ha elszökhetem, a károm rengeteg. Mi az? (tűz) Barátod is vagyok, ellenséged is vagyok. Csak tőled függ, hogy épp mi vagyok. (tűz) Fekete bika, vörös nyelvét nyújtogatja, mi az? (tűz) Megnő kint is, bent is szépen, szobában vagy messzi réten. Szellő éri - hajladoz, színe sárga és piros. Etetni kell, hogy megéljen. Suttog, roppan, fagyot űz, ha itatod, alszik mélyen. Mondd csak, nevét tudod-e? (tűz) Dorombol, de nem macska. Mi az? (tűz) Duruzsol, ha piszkálják, elpihen, ha nyugton hagyják. Vaskalitkába bezárják, ha kiszökik, kárát látják. (tűz) Rőzsén ül, földön hál, szárnyra kél, égen száll, lepkét vonz, álmot űz. Nem lehet más, csak a... (tűz) Folyton eszik, mégis éhen hal. (tűz) Ha vizet iszik, nyomban meghal. (tűz) Fekete tenger hullámzik, tenger fenekén színarany bokor virágzik. Mi az? (éjszaka, tűz) Sokszor láttál, ismersz-e? Börtönöm a kemence. De rabságom nem örök, kapom magam, kitörök. Lángost sütök s kenyeret, aki fázik - megszeret. Ha locsolnak, elalszom, minden vízre haragszom. Kandallóban táncolok, elviszem az álmotok, ha kígyózva éjfélen, kibújok a kéményen. Piros ruhám ég, lobog! Találd ki, hogy ki vagyok! (tűz és füst) Tűzhelyen születtem, kéményen kiszöktem. Onnan tovább szállok, soha meg nem állok (füst) Hiába látsz, nem foghatsz meg, hunyd be szemed, vagy sirass meg! (füst) Alig születtem meg, máris elkergetnek, hisz a szemét csípem mindnek. (füst)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
Mesemondó blog 