Falunk alatt kocsiút, ki tudja, hogy hova fut? Két kis csacsi ballag rajta, nem gyújtanak vidám dalra, búsabbak az ökörnél, mögöttük ott lépdegél Csihi-Puhi Dömötör. Mért búsultok, két csacsik, kérdezhetném hajnalig. Nem felelnek, csak ballagnak, csülkeikkel nagy port csapnak. Legelészni egy se mer, furkós bottal rájuk ver Csihi-Puhi Dömötör. De a rét az más világ, gyönge fű és fürtös ág, ez kell lám a két csacsinak, erre-arra kacsintanak, majd a nagyobb nagyot rúg, menekül már, csak úgy zúg Csihi-Puhi Dömötör. Víg dudaszót hallani, jön haza a két csacsi, mintha karonfognánk egymást, keringőznek a réten át, de ki tudja, hol lehet, merre oldott kereket Csihi-Puhi Dömötör?
(Kassák Lajos)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)