Karimás-fa-odú, nagy fekete mélység, kivonul, bevonul csigabiga-népség. Bükkfa ága himbál, sötét varjú hintál, föltekint, letekint, csak ő tudja mit vár.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
A sötéthajú férfi jól megpakolt tányérral állt az ebédlő közepén, és körülnézett. Felfedezett egy kétszemélyes asztalt, ahol csak egy ember ült. Odament, és megkérdezte: – Leülhetek?
Visszacsatolás
Felhasználási javaslatok
Állítsunk a kör közepére egy kis asztalt a történet vizuális megjelenítése érdekében, tegyünk rá egy kartonlapot, és egy nagy késsel szó nélkül metsszünk a kartonnal lefedett asztal közepére egy elválasztó vonalat a történet felolvasása után. Ezután együk a kést az asztalra. A foglalkozás során a megfelelő részeknél szimbolikusan újra meg újra felhasználhatjuk ezt a megjelenítést, például a “mi választ el bennünket egymástól”, vagy az “egymástól elfordító meggyőződések” aspektusoknál. Amennyiben a foglalkozáson két különböző vélemény ütközik, ezt megjeleníthetjük úgy, hogy a két véleményt moderációs kártyákra írjuk, és az asztal két, egymástól elválasztott oldalára helyezzük. Ezután feldolgozhatjuk a témát a következő szempontokból is: “Hogyan kezeljük ezeket a különböző véleményeket anélkül, hogy elfordítanának minket egymástól?”
(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)
Helyszín: egy tisztás
Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 10 perc
A játék célja: együttműködés, ügyesség
A játék felvezetése
Az élet a Földön több millió év alatt fejlődött ki. A múltban sokféle növény, állat és más élőlény élt bolygónkon. Sok közülük mára kihalt, de fontos része volt ez az evolúciónak, ami egy hosszú és soha véget nem érő folyamat. Az állatokhoz hasonlóan az emberi faj is több fejlődési szakaszt járt be.
A játék menete
Minden játékos 4 fejlődési szakaszon megy keresztül: az egysejtűtől kezdve a hüllőn és a majmon át az emberig. Az elején minden játékos egysejtű, és a földön kúszik-mászik. Ahhoz, hogy a következő fejlődési szakaszba lépjenek, le kell győzniük egy másik egysejtűt a Kő-papír-olló nevű játékban (játék előtt győződjünk meg arról, hogy mindenki ismeri ezt a játékot).
Aki nyer, az automatikusan hüllő lesz, a vesztesnek pedig újra meg kell mérkőznie egy másik egysejtűvel. A hüllők négykézláb közlekednek, majd megmérkőznek egy hüllővel. A nyertes a következő fejlődési fázisba, a majmokéba lép, akik roggyantott térddel járkálnak, és az öklükkel verik a mellkasukat. Ha 2 majom “megharcol” egymással az utolsó szakaszban, akkor a győztes az emberek közé kerül, akik már felegyenesedve járnak.
A Kő-papír-olló játékot csak azok játszhatják egymással, akik azonos fejlettségi szinten vannak.
Ha a játékot szabályosan végig játsszuk, akkor egy egysejtű, egy hüllő, egy majom és sok-sok ember lesz. Jó, ha többször lejátsszuk a játékot.
A játék lehetséges variációi
(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)
Ma az IT forradalmában, az elektronikai berendezések széleskörű kínálatának tárházban a könyvek világának védelmezőjeként és szószólójaként megjelenni nem egyszerű dolog. Külföldön is egyre több helyen bevált gyakorlat a tankönyvek tabletre való lecserélése, mely a korral való haladás mellett azért számos negatívumot is rejt magában.
A számítógép, a tablet használata kiszorítja a kézzel írást az iskolapadból épp úgy, mint az életből, pedig az írás olyan tevékenység, ami segít a tanulásban, valamint a gondolkodás fejlődésében. Amikor kézzel írunk, az agyunk 12 területe dolgozik egyszerre és 30 izmunk együttes munkájának eredménye, ami a papírra kerül. Ugyanezt leírni billentyűzeten, vagy tableten, jóval kevésbé mozgatja meg az agyat és a testet.
Kézzel és géppel írás során az agyunk finommotoros mozgásért felelős területei eltérően működnek. A kézírás során olyan agyi zónák is aktívak, amelyek a gépírásnál egyáltalán be sem kapcsolnak.
Ha kézzel tudunk írni, az olvasás is jobban megy. Több kutatás is összefüggést mutatott az olvasási készség és a folyóírás között. Azok a gyerekek, akik kézzel tudnak írni, sokkal könnyebben tanulnak meg olvasni, mint azok, akik csak gépírni tudnak vagy még az írott betűket sem ismerik.
Az olvasás „írott szövegek megértése, felhasználása és az ezekre való reflektálás annak érdekében, hogy az egyén elérje céljait, fejlessze tudását és képességeit, és hatékonyan részt vegyen a mindennapi életben.” (Csíkos 2006:178)
Az életben való boldogulásunk feltétele, melyhez az alapot már gyerekkorban érdemes lerakni a mesék világán, a mesekönyvek megszerettetésén keresztül.
Mesélni nem csak azért jó, mert számtalan előnye, fejlesztő hatása és értéke van, hanem azért is, mert olyankor összebújva együtt lehetünk. A kötődő nevelés, az érzelmi biztonság kialakulásának, az érzelmi intelligencia fejlődésének elengedhetetlen mozzanata a közös esti mesélés.
“A mese tanulsága erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt.” (Vekerdy Tamás)
A tévé képernyőjén felfoghatatlanul gyors tempóban pergő képekkel szembesül a gyermek, ami nem csak megterhelő az idegrendszere számára, hanem akként hat a szervezetre, mint amikor felhúzzuk a lenkerekes kisautót. Ilyenkor az agy folyamatos „mozgok” jelzést kap, így amikor a gyermek feláll a televízió elől, akkor akarva akaratlanul is „kipörög”. A tévénézés problémája, az eszközből érkező vibráló külső képeket a gyermek csak az álmai során dolgozhatja fel, mely amennyiben nem sikerül, szorongássá válik. A másik probléma az, hogy hiányzik belőle az a meghitt, intim kapcsolat, ami a gyermek és a mesélő között egy könyv közös olvasása során létrejön. A mesehallgatás és annak jótékony hatása semmivel nem helyettesíthető!
Középiskolai óvodapedagógusi tanulmányaim két alaptézise szerint „rossz gyerek nincs, csak türelmetlen nevelő”, valamint „a gyereket nem nevelni kell, hanem szeretni és jó példával előtte járni”.
Ha szeretnénk, hogy a gyermekünk olvasóvá váljon, térjünk be vele már egész kicsi korban a könyvesboltba. Nálunk ez egy külön családi program már második évtizede. Vonatra ülünk, bemegyünk a városba, bevetjük magunkat a könyvesboltba, megkeressük a gyerekek érdeklődésének megfelelő részleget, a nagyok már mennek maguktól, a kicsivel még együtt böngészek. Órákat töltünk el a könyvrengetegben. Levesszük a polcról, megnézegetjük, beleolvasunk, türelmesen és kitartóan keressük meg azt, amelyik nekünk szól.
Esténként leülök a fotelba, és amikor akad egy kis én-időm, olvasok. Ők is olvasnak. A nagyobbak már e-book-ot is használnak, én papír függő vagyok. Nekem a könyvet lapozni kell.
A gyerekkönyvek kiválasztásánál mindig vegyük figyelembe azt, hogy kinek vesszük. Válasszunk korosztály, nem és érdeklődés szerint. Fontos, hogy minőségi tartalmat kínáljunk. Olvassunk bele a könyvbe, hogy nyelvezete ne legyen se túl nehéz, se túl szegényes. Tartsuk szem előtt, hogy egy könyvvel szavakat, gondolatokat és szemléletet adunk ajándékba.
A könyvek illusztrálásáról megoszlik a vélemény. Kicsi korban a képeknek még fontos szerepe van. Egy szépen illusztrált könyv felkelti a gyerek érdeklődését, segít megérteni, összefűzni a tartalmat, motiválja gyermekünket, hogy egyedül is kézbe vegye a könyvet, lapozgassa, megfejtse a képek jelentését.
Az életkor előrehaladtával az illusztráció jelentősége csökken. Sőt, jó, ha hagyjuk szárnyalni a gyermek fantáziáját. Az én hétévesem a saját belső képeire hagyatkozik. Bekuckózva hallgatja az esti mesét és verset, mely elengedhetetlen, már-már szertartásos része a lefekvési ceremóniánknak.
Április 2-án, Hans Christian Andersen, világhírű dán meseíró születésnapján tartják a Nemzetközi Gyerekkönyvnapot, melynek célja a gyermek- és ifjúsági irodalom népszerűsítése, az olvasás szeretetének ébrentartása.
Vegyünk le ma is egy könyvet a polcról. Keressük meg gyerekkorunk kedvencét, idézzük fel a hozzá fűződő szép emlékeket, érzeteket. Mutassuk meg, olvassuk el gyermekeinknek, unokáinknak. Térjünk be egy könyvesboltba, ajándékozzuk meg gyermekinket egy humoros, vagy épp izgalmas ifjúsági regénnyel, egy ízlésesen illusztrált mesekönyvvel.
Olvassunk és neveljünk olvasóvá, mert a könyv, s a benne rejlő történet menedék.
„A mese játék, csoda, hit és lélek. Mosoly mindenki lelkére. A mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.” (Csernik Szende)
(Forrás: skillo.hu, mandiner.hu, anyanyelv-pedagógia.hu, citatum.hu)
Van két fürge kicsi szem, széjjel-nézeget ideben. Van két fürge kicsi láb, végig-lépdeli a szobát.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Volt ott egy kis kutya, pincsi-féle, s azzal ez a Janika-fiú nagyon jól érezte magát. Nagyon jól megvoltak együtt. Janika-fiú bukfenceket vetett neki, s ha előre vetette, Samuka mindég rémülten hátra hőkölt. S ezen jókat lehetett nevetni. Ha meg hátra vetette, akkor Samuka előre ugrott és még ugatott is hozzá. Ezt ugatta:
S így éltek együtt.
Mikor is az a csoda történt, hogy apuka egy délután egy szép kis macskát hozott haza valahonnan. Képzeljétek. Egy tarka kis cicát, akinek csillagos, fekete folt volt a szeme fölött. Képzelhetitek, micsoda ribillió lett ebből!
Bugyika pedig púposra görbítette a hátát, sötéten nézett maga elé, s a szőrét borzolva még fújt is egy párat, s folyton csak ezt nyivákolta:
Történt ezután, hogy Janika kíváncsi volt, mit fognak egymással csinálni, letett tehát egy tányérban sajthéjat a szőnyegre. Aztán megfogta őket a bőrüknél fogva: Samukát egyik kezével, Bugyikát a másikkal. Ezek pedig a levegőben így szóltak egymáshoz epésen:
De Bugyika is feltápászkodott, és ős megnézte végre Samukát. Hosszan nézte.
Nagyon is jól. Ha Janika sajthéjat, vagy egyebet tett a tányérba, akkor Samu ugyan odaszaladt, de aztán hamar visszaugrott. “Egyél, te girhes” – gondolta magában.
Bugyika pedig nyafogott ugyan, de azért megette a sajthéjat mind.
Mikor is egy nap, nagyonis nagy baj történt. Bugyika eltűnt. Senki se tudta, hová lett. Tűvé tették érte a házat. Nem volt sehol. Valaki ellophatta nyilván. Janika-gyerek sírt, apa a kulcsait csörgette mérgében, Samu meg folyton ugatott, s mikor Jani-gyerek pofonverte, bebújt a kályha mögé és nyüszített.
És íme, egyszer csak azt veszik észre, hogy Samu nagyon ugatja az ajtót. Azt ugatja:
Kiengedik tehát, kiszalad. Utána lám, szalad előre, mint a bolond.
Szalad és szalad, s Janika utána. (Hallottatok már ilyet? Hogy egy kutya kezdi keresni édes barátját, a macskát? Hát nem csodálatos ez?) Apa, anya pedig ott álltak, és nézték a dolgot.
Egyszer csak ott van egy ember Janika előtt, s a zsebéből siralmasan, nagyon siralmasan kikandikál Bugyika feje. S azt nyávogja:
Samuka nagyon csahol, az ember meg arra fordítja nyakát és hangosan nevet. Persze ő lopta el szegény kis Bugyikát, de azt nem gondolta volna, hogy a kutya-macska barátság akkora, hogy még neki, a híres macskatolvajnak is a nyomára akad.
Attól fogva megvoltak, békében.
(Füst Milán)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény, Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Egy gyermekorvos, aki a gyerekek iskolaérettségét vizsgálta, minden apróságot a következő barátságos mondattal fogadott a rendelőben: – Milyen kedves gyerek vagy te! – Minden gyerek mosolygott és bólogatott. Egy kisfiú azonban szomorúan, és komoly arccal rázta a fejét: – Nem, én nem vagyok kedves gyerek! – Dehogynem, én látom, hogy kedves és aranyos vagy! – Nem – mondta a fiúcska -, nem vagyok kedves. Én vagyok a rossz Fiedrich.
Milyen gyakran hallhatta, hogy még maga is elhitte! Még nem tudott olvasni és írni, de már nem szerette magát.
Visszacsatolás
Felhasználási javaslat
Még a történet előtt egyéni munka keretében megkérhetjük a résztvevőket, hogy írják le kritikus véleményüket másokról a baráti vagy az iskolai helyzetükből. A történet kiértékelésénél aztán mindenki átgondolhatja, milyen hatásai lehetnek az ilyen véleményeknek.
(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet – Z-press kiadó)
Helyszín: egy tisztás
Életkor: 6 éves kortól
Létszám: 7-20 fő
Időtartam: 15 perc
A játék célja: a fizikai kondíció növelése, együttműködés
Kellékek: lepedő vagy pokróc, kendők
A játék felvezetése
A hatalmas kerekerdő egyik fenyőfájában egy bogár elkezdett utat fúrni magának a a fa kérgébe – pedig betegséget terjeszt, ami végül megöli a fákat. Minél több a bogár az erdőben, annál több fenyőfa pusztul el. Reméljük, hogy együtt kitaláljuk annak a a módját, hogyan tudjuk megállítani a bogarak túlszaporodását.
A játék menete
A játéktéren terítsünk le egy lepedőt: ez lesz a “kórház”. A játékosok számtától függően a játékvezető kiválaszt 1-2 vagy 3 “vírushordozót”, akik a többieket kergetik. Azzal terjesztik a betegséget, hogy hozzáérnek a társaikhoz (a vírusok kendőket viselnek, hogy meg lehessen őket különböztetni).
Az a játékos, akit megérintett a vírushordozó – “megkapta a betegséget” -, lefekszik a földre, felemeli a kezét és a lábát. A többi játékos úgy tudja megmenteni a beteget, hogy beszállítják a kórházba, azaz: a lepedőre viszik. Ezután újra bekapcsolódhatnak a játékba. Minden beteget 4 játékosnak kell kórházba vinnie, tehát minden vállalkozó szellemű megfogja az egyik kezét vagy lábát. A beteghordozókat nem lehet megfertőzni, amíg a beteget a kórházba viszik, de ha csak hárman fognak egy beteget, akkor el lehet kapni őket.
Játsszuk többször is a játékot, úgy, hogy mindig mást választunk vírushordozónak.
A játék lehetséges variációi
A hordozók legyenek óvatosak, amikor a kórházba viszik a betegeket!
(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)
A szabadtéri sportoknak, mozgástevékenységeknek nem csak helye, hanem fontos szerepe is van az oktatásban épp úgy, mint a családi életben, amennyiben elegendő időt hagyunk az élmények befogadására és feldolgozására. Minél több az idő, annál több a lehetőség is, hogy a résztvevők ki tudják venni részüket a folyamatból és bele tudják tenni személyes élményeiket is.
Mindent biztonságossá, kiszámíthatóvá próbálunk tenni, a legtöbb helyzetnek előre ismerjük a kimenetelét. A közvetlen tapasztalat és kaland kiveszőben van az életünkből, melynek következménye egy szorongó, önálló döntéshozatalra képtelen vagy csak részben képes, a problémahelyzetekre félelemmel reagáló személyiség kialakulása.
Ma már a fiatalok nem kerülnek kockázatos helyzetekbe, aminek az a veszélye, hogy nincs, ami felkészítse őket a felnőtt életre. Épp ezért a szülőknek és az oktatásnak lett feladata, hogy teret biztosítson a kockázatvállalásnak, az aktív cselekvésnek, a rácsodálkozás és a felfedezés élményének.
A kalandos, kihívást jelentő helyzetek segítik megtalálni az embereknek önmagukat, a nehéz helyzetekkel való konfrontáció erősíti önbecsülésüket, a kalandos helyzetekben való részvétel felelősségteljesebb döntéshozatalra tanít. Mindez a személyes fejlődést, az értékek felfedezését segíti.
Adjunk bátran teret a gyerekek szabadidejében ilyen, és ehhez hasonló játékoknak, kirándulásoknak, kihívásoknak. Mindezt hogyan? Az országban található számos kaland- és élménypark, valamint csodás túraútvonal mellett Lohász Cecília, Sőregi Viktória Több, mint játék című könyve számtalan ötlettel szolgál szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. A kiadvány az egyes feladatokat korcsoport, helyszín, létszám és nehézségi fog alapján is osztályozza, így könnyedén ki tudjuk választani a saját céljainknak megfelelőt.
(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)
Mesemondó blog 