Szerző: Jarabin Kinga

  • Szalagok

    Helyszín: egy tisztás vagy rét

    Életkor: 4 éves kortól

    Létszám: 5 főtől

    Időtartam: 5 perc

    A játék célja: gyorsaság, taktika

    Kellékek: játékosonként egy 20-40 centis színes szalag


    A játék felvezetése

    Egy napos délutánon a manók az erdőben játszanak. Az egyik manónak úgy megtetszik a másik kabátján lévő színes szalag, hogy megpróbálja azt megszerezni. Egy idő után minden manónak megtetszik ez a játék, és megpróbálnak minél több színes szalagot szerezni.

    A játék menete

    Jelöljünk ki egy 20×20 méteres játékterületet. Minden játékos kap egy színes szalagot, amit hátul betűr a nadrágjába úgy, hogy könnyen ki lehessen húzni. A játék célja: minél több szalagot összegyűjteni. Mindeközben a saját szalagra is vigyázni kell, mert akinek ellopják a szalagját, annak ki kell állnia a játékból.

    A játék lehetséges variáció

    • Nem esnek ki a játékosok. A játék végén megnézzük, hogy kinek sikerült megtartania a saját szalagját, és ki gyűjtötte össze a legtöbbet.
    • A szalagok helyett használhatunk ruhacsipeszeket, amelyeket a gyerekek pólójára csíptetünk – akár 2-3 csipeszt is.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Én vagyok a szemétlapát

    Én vagyok a szemétlapát,
    a söprű a párom,
    minden reggel négy sarokban
    táncom vele járom.

    (Weöres Sándor)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Tedd hozzá azt, hogy “még”!

    Ha azt hallod: “Nem megy!”, tedd hozzá: “még!”

    Életkor: bármilyen korosztály

    Ebben segít: Növeli a magabiztosságot a matekfeladatok megoldásában, segít belátni, hogy semmi baj, ha valakinek nehezen megy a matek.


    Gyermeked valamikor a matekos pályafutása során – és talán nagyon is a kezdetén – találkozni fog olyan problémával, amit bizony nehéznek talál. Lehet, hogy az írásbeli osztás lesz az, vagy a törtek összeadása. Ilyenkor szokott elhangzani a panasz: “Nem megy!” Erre csupán azt az egy szócskát válaszold: “még”.

    Nem tudja összeadni a törteket még, nem sikerült az összes osztás hibátlanul még. Ez az egyszerű kis szó megágyaz annak, amit a szaknyelv “fejlődő szemléletmódnak” hív, vagyis elhiteti, hogy a matek olyasmi, ami gyakorlással egyre könnyebb lesz, nem pedig olyasmi, ami vagy megy, vagy nem megy. Kicsit olyan, mint a zongorázás.

    Ez a módszer leginkább a házi feladat megírásakor alkalmazható, de bárhol és bármikor elővehetjük, ha a gyermekünk nehezen birkózik meg valamivel – és nem csak a matekkal.

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Lovagi torna

    A lovagi tornák elengedhetetlen része volt a bajvívás, ami a mai napig fiúk és sokszor még a lányok nagy kedvence is. A fából készült kard, pajzs szinte minden vásárban megtalálható, de készíthetünk mi is otthon kartonból, alufólia gurigából amit még talán szívesebben is adunk a kisebb gyerekek kezébe, mert egy-egy félre csúszott csapás nem okoz olyan sérülést, mint egy fa karddal az ujjakra, vállakra mért ütés.

    A pajzsokat a régi időkhöz méltóan lássuk el címerrel. A megrajzolt címert fessük ki, hogy később is szívesen elővegyék a gyerekek a játékot, majd kezdődhet is a lovagi torna. De hogyan döntsük el békésen, hogy ki lesz a győztes? A válasz egyszerű. Kössünk felfújt lufit a pajzsra. Akinek a lufija ép marad, az győz.

    A viadal addig folytatható, amíg a szülők lufival, a gyerekek pedig szusszal bírják a játékot.

    A kardvívás nem csak jó móka, számtalan jótékony hatása is van. Fejleszti a szem-kéz koordinációt, a ritmusérzéket, a problémamegoldást, gondolkodásra ösztönöz. Fejleszti a kudarctűrést, és így a szociális kompetenciákat is. Erősíti az izomzatot, az állóképességet. A mozgás endorfint termel, az ezáltal megélt boldogság érzet pedig újabb mozgásra ösztönöz. Bátran hívjuk hát ki mi is a kis lovagunkat egy tornára, nekünk is jót fog tenni.

  • Éléskamra

    Helyszín: egy tisztás

    Életkor: 6 éves kortól

    Létszám: minimum 5 fő

    Időtartam: 15 perc

    A játék célja: ügyesség, koncentráció, taktika

    Kellékek: 20 kisebb fadarab vagy kavics; kendő vagy sál


    A játék felvezetése

    Az erdő közepén egy hatalmas bükkfán él egy mókus. Nyáron élelmet gyűjt, hogy legyen mit ennie télen, amikor mindent hó borít. De a huncut kis egerek kilopják az összegyűjtött diót. A mókus megpróbálja őrizni a diókat, de a kis egerek nagyon okosak, és néha túljárnak az eszén.

    A játék menete

    Egy önkéntes jelentkező lesz a mókus, aki megpróbálja megvédeni a diókat. Bekötött szemmel egy halom dió felett (20 fadarab vagy kavics) guggol. A csoport többi tagja (az egerek) egy 10-15 méterre levő egérlyuk biztonságában vannak.

    Jelzésre megpróbálják ellopni a diókat. A mókus nem mozdulhat el a helyéről, csak a karjaival védheti a diókat. Ha megérint egy egeret, az kiesik, többet nem próbálkozhat. Minden egér egyszerre csak egy diót lophat el, amit vissza kell vinnie a bázisra, s csak azután indulhat el újra. A játék végén összeszámolhatjuk, hogy a furfangos kisegerek egyenként mennyi diót gyűjtöttek össze, vagy hogy mennyi diót mentett meg a mókus a játék ideje alatt.

    A játék lehetséges variációi

    • Kötéllel jelöljünk ki egy 3-5 méter átmérőjű kört, helyezzünk el benne 30 kisebb tárgyat. 3-5 bekötött szemű játékos őrzi a tárgyakat. A többiek megpróbálják ellopni a tárgyakat a körből.
    • Lehet a diók között egy másmilyen tárgy is; ha azt kihúzza valaki, akkor mindenki visszaállhat, aki addig kiesett.

    (Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)

  • Játszd meg az ostobát!

    A gyerekkel a matekról beszélgetni – ez legtöbbször erőltetnek tűnik, ezért összegyűjtöttünk néhány tippet, miként építhető bele a matekozás a mindennapi társalgásba úgy, hogy ne legyen az egésznek lecke jellege. A titok nyitja csupán annyi, hogy ezeknek a beszélgetéseknek mindig nagyon könnyednek és játékosnak kell maradniuk.


    Hagyd, hogy gyermeked előtted válaszoljon!

    Életkor: 3-10 éves kor között

    Ebben segít: növeli gyermeked önbizalmát, különösen, ha pénzekkel kell számolnia.


    Amikor felteszel egy matekos kérdést (például: “Ha ez nyolcvannégy forintba kerül, mennyit kell visszakapnom száz forintból?”), a válaszként érkező néma csend már-már fájdalmas lehet. Ilyenkor erős a késztetés, hogy sürgetni kezdd gyermeked (“Gyerünk már, mennyit kell nyolcvannégyhez adni, hogy százat kapjunk?!), vagy magad válaszolod meg a kérdést. A gond csak az, hogy ezzel porig tudod rombolni a gyerek önbizalmát, ezért próbálj ellenállni a kísértésnek, és ne akarj mindig szakértőnek tűnni minden kérdésben. Sokkal hasznosabb lehet, ha ezeket a számolási feladatokat csapatmunkának fogod fel, olyasminek, amit te és a gyermeked együtt csináltok, nem pedig valamiféle vizsgának.

    Az egyik lehetséges módszer ilyenkor, ha megjátszod az ostobát: megpróbálod magad megválaszolni a kérdést, de elakadsz. Kezdd úgy, hogy hangosan gondolkozol, de aztán valamit elvétesz, majd korrigálod magad. “Nézzük csak… a kilencventől a nyolcvannégy öt távolságra van… hú, jó ez így?… nyolcvannégy meg öt az… ja, nem, az csak nyolcvankilenc…” Ezzel rábírhatod a gyermekedet, hogy megpróbáljon segíteni rajtad. Ha ő maga próbál meg választ adni még előtted, de az hibás, kezdd azzal, hogy elfogadod a választ. “Hát persze, százból nyolcvvannégy az tizennégy. Persze-persze, hiszen nyolcvannégy meg tizennégy az épp száz… Azaz, várjunk csak, jó ez így?…”

    Mindezt játszhatjuk fejben is, de a legtöbb gyereknek könnyebben megy a dolog, ha leírhatja a számítást. Ilyenkor jön jól a firkafal… (erről hamarosan olvashattok).

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Memóriajáték kavicsból

    Tavasztól őszig egyik kedvenc időtöltésünk a vízpartok látogatása. Több kedvenc szakaszunk van a Dunán, melyet időről időre felkeresünk a táj szépsége és hangulata miatt. Egy-egy ilyen kirándulásról közel fél zsák kaviccsal térünk haza.

    A kavicsok itthoni felhasználása sokrétű. Jut belőle a tündérkertbe, a virágcserepekbe, és van, amelyikből játék készül.

    Memóriajáték

    Válogassunk ki a gyűjteményünkből 20 db nagyjából egyforma méretű, kb. 3-4 cm-es kavicsot. Mossuk és szárítsuk meg, majd akrill festékkel fessük ki. Már a festés önmagában jó elfoglaltság.

    Ötleteljünk!

    Találjunk ki összesen 10 féle mintát. Mindegyikből kettőt fessünk fel egy-egy kavicsra, így összesen 10 pár kavics lesz a memóriajátékunkban.

    A kavicsokat kössük egy vászon zsebkendőbe, vagy tegyük egy kis zsákba, hogy magunkkal tudjuk vinni kirándulásra, nyaralásra is.

    Amikor már nagyon jól megy a játék az ismert képekkel, bővíthetjük továbbiakkal is kavics memory-t.

    Fotó: eletszepitok.hu
  • Karimás faodú

    Karimás-fa-odú,
    nagy fekete mélység,
    kivonul, bevonul
    csigabiga-népség.
    
    Bükkfa ága himbál,
    sötét varjú hintál,
    föltekint, letekint,
    csak ő tudja mit vár.

    (Weöres Sándor)

    (Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Az asztal

    A sötéthajú férfi jól megpakolt tányérral állt az ebédlő közepén, és körülnézett. Felfedezett egy kétszemélyes asztalt, ahol csak egy ember ült. Odament, és megkérdezte: – Leülhetek?

    • Az asztalnál ülő öregember épp egy salátalevéllel volt elfoglalva, bólintott, és késével a szabad székre mutatott. A fekete hajú egy rövid fejbiccentéssel megköszönte, letette ételét, majd leült. Mielőtt megkezdte az evést, megáldotta az ételt, és összetette a kezét. Amikor az öreg ezt észrevette, ironikus vigyor ült ki az arcára. Majd felszúrt egy krumplit a villájára, kettévágta a késével, és a felét az asztal közepe fölött felemelte.
    • Ne spagettit olaszkám! – élcelődött hangosan. Az olasz röviden felnézett, majd anélkül, hogy válaszolt volna, elkezdett enni. Az öreg csak folytatta a szurkálódást:
    • Ha itt már eleget összeharácsoltál magadnak, mész vissza anyucihoz. Ott akkor majd újra minden nap lesz spagetti.
    • Ne gúnyolódjon anyámon! – válaszolt az olasz nyugodtan, és folytatta az evést. Az öreg rosszmájúan megjegyezte:
    • Ti, olaszok mindig az anyátok szoknyája körül maradtok. De azért mégiscsak férfiak vagytok, ha a mi lányaink után futtok! – Az olasz lecsapta kését és villáját az asztalra. Tekintete szúrós lett.
    • Hagyjon engem békén! – mondta keményen és hangosan. Az öreg azonban tovább bosszantotta. A többiek egyetértését keresve nézett körül az ebédlőben:
    • Ez a jöttment olasz most már elő is akarja nekem írni, mit csináljak. – Ezután újra odafordult az olaszhoz. – Ne felejtsd el, te itt csak megtűrt személy vagy, aki elveszi tőlünk a munkahelyeket! Nem szeretünk titeket. Elegünk van belőletek! – Az olasz felugrott, egész teste remegett. Segélykérően nézett a szomszéd asztalok felé, de mindenki mélyen a tányérjába bámult. Mindenki csak magával, és az ebédjével törődött. – Nyugodj le, olasz! – gúnyolódott az öreg. – Senki nem akar itt tudni rólad. Mindegyikük egyetért velem! – azzal megfogta az olasz férfi tányérját, és az asztal szélére lökte. – Faljál csak! hálásnak kellene lenned, hogy velünk egy asztalnál ülhetsz! – Ekkor az olasz a táskájába nyúlt, és elővett egy kést. Hangosan kinyitotta a pengéjét és közben remegett a keze. Hirtelen néma csend támadt az ebédlőben. Az emberek ijedten néztek a kétszemélyes asztal felé. Csak egy valaki mozdult meg a sarokban, hogy jobban lásson. Az olasz az asztal sarkához tette a kést. Csikorgó hanggal végig húzta a kés pengéjét az egész asztalfelületen, az asztal másik oldaláig. Az asztalt két részre osztotta a mély vágat.
    • Nem ülünk egy asztalnál – mondta hangosan. Ezután eldobta a kést a földre, és elhagyta az ebédlőt.

    Visszacsatolás

    • Mi jut eszedbe először a fenti történetről?
    • Milyen mértékben befolyásolják belső meggyőződéseink a közösséggel való kapcsolatunkat?
    • Felismersz saját magadban más emberekre vagy csoportokra vonatkozó negatív meggyőződéseket?
    • Konkrétan mit tanulhatunk a történetből a másokkal való együttlét témakörében?
    • Miért esik gyakran olyan nehezünkre megfelelően cselekedni?

    Felhasználási javaslatok

    Állítsunk a kör közepére egy kis asztalt a történet vizuális megjelenítése érdekében, tegyünk rá egy kartonlapot, és egy nagy késsel szó nélkül metsszünk a kartonnal lefedett asztal közepére egy elválasztó vonalat a történet felolvasása után. Ezután együk a kést az asztalra. A foglalkozás során a megfelelő részeknél szimbolikusan újra meg újra felhasználhatjuk ezt a megjelenítést, például a “mi választ el bennünket egymástól”, vagy az “egymástól elfordító meggyőződések” aspektusoknál. Amennyiben a foglalkozáson két különböző vélemény ütközik, ezt megjeleníthetjük úgy, hogy a két véleményt moderációs kártyákra írjuk, és az asztal két, egymástól elválasztott oldalára helyezzük. Ezután feldolgozhatjuk a témát a következő szempontokból is: “Hogyan kezeljük ezeket a különböző véleményeket anélkül, hogy elfordítanának minket egymástól?”

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)