Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Ment a szappan…

    Ment a szappan…

    Ment a szappan vándorútra.
Kiszökött a kocsiútra.

Rálépett a kerek kőre:
a kő meg is tisztult tőle.

Rálépett az öreg hídra:
hadd legyen a híd is tiszta.

Ment a szappan vándorútra.
Rátalálta a mohos kútra.

Kút káváját megmosdatta,
vödrét fényesre súrolta.

Nyakon csípett három varjút
meg egy mocskos vándorkandúrt.

Mind a négyet megmosdatta,
hátát végigcsutakolta.

Kicsurgatott három felhőt,
míg megmosott három erdőt.

Elpocsékolt három tengert,
s megfürdetett egy szál embert.

Felmászott a hegytetőre:
le is mosta egykettőre.

Elkapta a teliholdat:
- Öreg lavór! kisúrollak! - 

Gurult tovább az égboltra.
Most is látszik fényes csíkja.

Ment a szappan vándorútra,
gurult, gurult a Tejútra.

Nekifogott, felsikálta;
vége legyen, alig várta.

Mire a munkával kész lett,
elkopott a kefekészlet.

- Elvégeztem, valahára!
Kirándulok messzi tájra!

Felült a Göncölszekérre,
s elment a világ végére.

Világ végén semmi ágon
semmi csíz ült, éppen három.

Semmi macska őket csalva,
semmi száját meg-megnyalta.

Semmi réten semmi hóban
egerészett semmi róka.

- Ennyi semmit még ki látott?
Bejárhatok öt világot,

s ennyi semmit nem találok!
- szólt a szappan. - Hopp! Megállok! -

Semmi szalmaszálat kért ott,
s fújt egy szappanbuborékot.

Beleült és hazahajtott. 
Vándorútja eddig tartott.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A hold ruhája

    A hold ruhája

    A tó mellékén élt Rák Aranka, a híres varrónő. Meghallotta hírét a hold is. Gondolta, varrat nála új ruhát.

    • Unom már ezt a kifakult ezüstruhát. nem varrnál nekem egyet aranyból? – kérdezte a rákot, amikor felkereste.
    • Örömmel megvarrom. Ám előbb méretet kell rólad vennem – szólt Rák Aranka a kövér holdhoz.

    Így is lett.

    Rák Aranka elővette aranyollóját, és kiszabta a ruhát. Utána elővette aranytűjét, aranycérnáját, s a ruhát megvarrta. Várta a holdat ruhát próbálni. A hold meg is érkezett.

    • Furcsa dolog – szemlélte munkáját a rák. – Pontos mértéket vettem rólad, a ruha mégis bő.
    • Úgy látszik, fogytam – válaszolt a hold.
    • Majd beveszek a ruha bőségéből – mondta Rák Aranka.

    Felfejtette és újra varrta az aranyruhát.

    A következő próbán a ruha még mindig bő volt. A türelmes rák a ruhát ismét átvarrta. Várta, várta a holdat. A hold megérkezett. Olyan vékony, olyan karcsú volt, mint egy kifli.

    • Beteg vagy? Mi történt veled, hogy ennyire fogysz? – aggódott Aranka.
    • Nincs semmi bajom. Kitűnően érzem magam – felelte a hold.

    Aranka a ruhát ismét felfejtette, átszabta és megvarrta. Várta, várta a holdat, de az nem jött. Kitekintett az égre. A hold ott sem volt.

    Mikor a hold ismét megérkezett, Aranka csodálkozva látta, hogy meghízott.

    • Ki kell a ruhádból engednem, mert most meg szűk – sóhajtotta a rák.
    • Nem bánom, de igyekezz megvarrni – felelte a hold ingerülten. – Unom már ezt az örökös próbát! Még sohasem láttam ilyen ügyetlen varrónőt!

    A szegény kis rák ismét hozzáfogott a varráshoz. Varrt, varrt szorgalmasan. Csillagokat is varrt a ruhára, hogy minél szebb legyen. Csillogott-villogott az aranyruha, mint egy csodálatos tündérköntös.

    • Ó, de gyönyörű! Igazi, tökéletes munka! Tündér Ilonának sincs szebb ruhája! – ámuldoztak a kis állatok.

    A hold megérkezett. Gömbölyű, kövér volt, mint egy jókora labda.

    • Ó, jaj nekem! – sírt Aranka. – Ilyen csodát még sohasem láttam. Hol sovány vagy, hol meg kövér. Mi történt már ismét veled?

    A ruha persze teljesen használhatatlan volt. A kövér teliholdra rá sem ment.

    • Mit tettél a gyönyörű aranyszövetemmel? – toporzékolt a hold. – Összeszabdaltad, szétnyirbáltad. most miben megyek a csillagok báljára?

    A ruhán már nem lehetett javítani. A hold mérgesen hazaballagott.

    Aranka, a rák pedig szégyenben leköltözött a tó fenekére.

    Fel sem jött többé.

    Ott lakik még ma is.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A szöges cipős ember

    A szöges cipős ember

    Történt egyszer, hogy megkérdezte egy demokrata egy másiktól, mitől kell a mostani időkben a legjobban félni. A megkérdezett demokrata így válaszolt: – Szerintem már nem kell félni semmitől, csak a szöges cipős embertől. – Az előbbi demokrata egyáltalán nem értette ezt a hasonlatot, ezért a másik elmagyarázta neki: – Egyszer a Meese nevű erdőben volt egy fegyvergyár a háború alatt. a tizenkét bunkerra osztott gyár, melyeket fákkal, és közönséges csarabbal ültettek körbe, és aminek köszönhetően az épületek felismerhetetlenek voltak a levegőből, sértetlenül túlélte a háborút. Az egyik bunkerben teli vászonzsákok feküdtek, tartalmukat már nem dolgozták fel. A lakosság számára, akik évek óta szenvedtek a textil hiányától, az erős zsákvászon nagyon értékes volt. Sokan felkerekedtek, odalopakodtak a bunkerhez, kinyitották a zsákokat, kiöntötték a benne lévő szürke port egy eldugott sarokba, majd hazavitték a zsákmányt. Ez így ment, amíg lehetett, és a puskapor halom egyre csak nőtt. És akkor jött, aminek jönnie kellett: tudatlanságból, butaságból és gondatlanságból belépet a bunkerbe egy ember szöges cipőben. A szögek hatására szikrák csaptak fel a bunker betontalajából, a szikrák meggyújtották a hegyekben álló puskaport, majd egy robbanás szétvetette a bunkert, és mindenkit maga alá temetett, aki ott tartózkodott. – De mi köze van ennek a szöges cipős embernek a mai korhoz? – kérdezte az első demokrata. – Rajta kívül mástól nem kell félni – válaszolta a második. – Mert senki sem tudja, hol, de a puskapor egyre csak halmozódik.

    Visszacsatolás

    • Mit szimbolizálhat a puskapor?
    • Te hogyan ültetnéd át ezt a történetet az egymás közötti kommunikáció témakörére?
    • Miért van az, hogy gyakran felhalmozzuk a konfliktusokat, ahelyett, hogy még időben megoldanánk őket?
    • Voltál már valaha a szöges cipős ember szerepében, és gyújtottad már fel akaratod és tudatod ellenére a “puskaport”?

    Felhasználási javaslatok

    Minden résztvevőnek kioszthatunk egy nagy szöget, amire egy papírzászlót erősítünk. Ezután mindenkinek fel kell írnia egy zászlóra, mit szeretne megjegyezni, mint legfontosabb leckét a történetből vagy a foglalkozásból. Barkácsáruházakban találunk szögeket, akár meglepően nagy méretben is. Egy másik megoldás, hogy a zászlókra már korábban a kommunikáció témaköréhez tartozó idézeteket írunk. Vagy bevihetünk egy pár sportcipőt fémszögekkel, ami még látványosabb. Rajzolhatunk egy cipőt egy A/4-es lapra, amit fénymásolhatunk úgy, hogy mindenkinek jusson belőle. Minden résztvevő erre feljegyezheti a “konfliktus” témához kapcsolódó feljegyzéseit.

  • Hörpentő

    Hörpentő

    Gá-gá, bíró, bumble, Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,még,
még egyet, - 
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

    (Szabó Lőrinc)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Számtalányok (2.)

    Számtalányok (2.)

    Hogyan lehet két almát három személy között úgy elosztani, hogy mindegyiknek egy egész alma jusson? 
(sehogyan)

Harminchétnek mennyi a fele?
(15 hét a 30 hét fele)

Ha egy véka búza harminc garas, mi az ára egy háromgarasos cipónak?
(három garas)

Melyik nehezebb: egy kiló vagy, vagy egy kiló toll?
(mindkettő egy kiló)

Két ember megy a hídon.
Egy gyík (egyik) beleesik a vízbe.
Hányan mennek tovább?
(ketten)

Hogy írhatod le a százat és az ezret nullák nélkül?
(római számokkal)

Ki ölte meg a világ negyedrészét?
(Káin)

Hány bolha fér egy kilóra?
(egy sem, mert leugrálnak róla)

Hány csésze teát tudsz reggel éhgyomorra meginni?
(csak egy kortyot, mert a többit már nem éhgyomorra iszod)

Hány ez a juh?
Annyi, amennyi,
meg még egyszer annyi,
meg még ha kend is juh volna,
akkor éppen száz volna.
(33 juh)

- Hány éves vagy, te lány?
- Annyi, amennyi,
édesanyám kétannyi,
édesapám öt évvel öregebb.
Hárman vagyunk száz évesek.
(a lány 19 éves)

- Hány éves vagy?
- Én annyi, amennyi,
anyámasszony hétannyi,
apám meg öttel kevesebb.
Összesen száz évesek vagyunk.
(a lány 7 éves)

Hány fekete tyúk van a világon?
(egy sem, esetleg a tyúk tolla fekete)

Hány hét a világ?
(az elmúlt héttel is kevesebb)

Hány kenyér sül egy esztendeig?
(egy sem, mert egy kenyér két órát sül)

Apádnak, ipadnak, három papnak,
öt kappannak hány körme van?
(száz körme, mert összesen öten vannak)

Hét veréb ül a fán.
Egyet lelőnek,
hány marad a fán?
(egy sem, mert a többi elrepül)

Kilenc égő gyertyából elfújnak kettőt.
Hány gyertya marad még?
(kettő, mert a többi elég)

Hány öltés kell egy jól megvarrt inghez?
(egy sem, mert ha kellene még hozzá, nem lenne jól megvarrva)

Nekem s a nagyapámnak,
az apám apjának hány szeme van?
(négy)

Hány szemet kap fel egy kakas, amikor búzát eszik?
(egyszerre hármat: a búzaszemet és a saját szemeit)

Hány tojást tud megenni egy óriás éhgyomorra?
(egyet, mert ami utána következik, már nem éhgyomorra van)

Két tyúk hány pár?
(egy sem, mert a tyúk és a kakas alkot párt)

Hány ujja van egy kabátnak?
(három: két ujja és egy hátulja)

Ment egy ember Jerikóba,
találkozott kilenc drótossal.
Mind a kilenc hátán volt
kilenc-kilenc kismacska.
Hányan mentek Jerikóba?
(csak egyedül ment)

Liba sétál a réten. Felnéz a magasba és látja, hogy egy 
csapat lúd repül a levegőben. Odakiáltja nekik:
- Jaj, de sokan vagytok! Biztosan lehettek vagy százan!
- Dehogyis vagyunk százan - válaszol a csapat élén repülő gúnár. - Akkor volnánk százan, ha még egyszer annyian, meg feleannyian, meg negyede annyian volnánk, s még te is köztünk lennél.
Hányan voltak?
(36-an)

- Hová mentek, húsz lúd?
- Nem vagyunk mi húsz lúd. Ha még annyian meg feleannyian lennénk, akkor volnánk húsz lúd.
Hányan voltak hát?
(8-an)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Cserebere

    Cserebere

    Regina, Pongrác, Bonifác, a három testvérmacska fogta Riska tehenet, a kedves öreg tehenet, és egy kocsira felpakolta.

    Riskával elindult tehát: Regina, Pongrác, Bonifác.

    Regina, Pongrác, Bonifác kocogott a tehénnel. Találkozott a farkassal, a loncsos-lompos ordassal, ki szemközt jött a bakkecskével.

    Farkas szólt:

    • Tunya Bonifác! Riska tehenet cseréld el! Vagy elviszed a vásárra? Három nap múlva jutsz oda. Cseréld el a kecskémmel!

    Tehenét kecskére cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

    Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a kecskebakkal. Találkozott a rókával, ravasz rókaanyóval, ki arra jött a kövér lúddal.

    • Tündéri húgom! Reginám! Kis macskák közt legszebb te vagy! Bizony csúf ez a kecskebak. Okos cserémen kapva kapj, itt van, tied szép fehér ludam!

    Kecskéjét lúdra cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

    Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a kövér lúddal. Találkozott a mókussal, tarisznyás, rongyos koldussal, ki arra jött egy girhes tyúkkal.

    • Ó, jótét lélek! Kedves macskafi! – szólt kapzsi Pongrácnak, aki bizony a tyúkot megkívánta. – Cseréld el tyúkommal a ludad. Tudom, nem bánod meg. Tyúkomnak naponta lesz tojása.

    Lúdját tyúkra cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

    Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a girhes tyúkkal. Találkozott egy víg sünnel, egy furfangos, kópé sünnel, ki arra ment egy fényes tűvel.

    Fényes tű fényére megállt Regina, Pongrác, Bonifác.

    • Ó, milyen fényes, gyönyörű! Talán aranyból van e tű? Te sün, e kincs nem eladó?
    • Fényes tűm bizony eladó! Girhes tyúkért megkapható!

    Tyúkját tűre cserélte tehát Regina, Pongrác, Bonifác.

    Regina, Pongrác, Bonifác kocogott, ment a tűvel, a fényes, kedves gyönyörűvel. Hol Regina, hol meg Bonifác vitte. Hol kocsira tette, hol kezibe vette.

    Óvta, vigyázta – el ne ejtse – Regina, Pongrác, Bonifác.

    Váratlanul leszállt az est. Regina továbbmenni rest. Keresnek hát egy szalmakazlat, hol mindhárman lenyugodhatnak.

    Regina, Pongrác lefeküdt, s Bonifácra bízta a tűt:

    • Vigyázz rá éjszaka, vigyázz te, testvér, Bonifác!

    Bonifác őrizte a tűt. Fél éjszaka mellette ült. Úgy éjféltájban csak megunta. Fogta, a kazalba szúrta.

    • Jó helye lesz itt nagyon. Tudom, nyugodtan alhatom. Rabló rá nem találhat – szólt. S nyomban elaludt a mindig lusta Bonifác.

    Regina, Pongrác, Bonifác reggel a tűt sehol sem találta. Turkált, turkált a szalma közt, turkált a réti fű között, de fényes tűjét nem találta.

    Regina, Pongrác, Bonifác csereberéje véget ért. Üres kocsival hazatért, üres zsebével hazaért nagy búsan s ostobán tehát: Regina, Pongrác, Bonifác.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Játékmackó

    Játékmackó

    Játékmackót valaki ottfelejtette az erdőben. Ült, ült a fűben.

    Gyönyörű, piros pillangó repült melléje.

    • Ó, de szép repülő szalag vagy! – örült Játékmackó.
    • Csacsi, én pillangó vagyok! – nevetett a pillangó és elrepült.

    Jött a kicsi sün.

    • Itt a szaladgáló tűpárna! – rikoltotta játékmackó.
    • Ugyan, én a kicsi sün vagyok! – felelte a tüskés állat. Gyere velem fogócskázni!
    • Játék lábakkal hogyan tudnék fogócskázni? – csodálkozott Játékmackó.

    Otthagyta a kicsi sün játékmackót. Hamarosan odaugrott mellé egy béka.

    • Úszógumi! Ugrik az úszógumi! – sikítozott Játékmackó a béka láttán.

    A siklót mozgó kötélnek nézte, a gombát baba-napernyőnek. A szarvasbogár szarvairól azt hitte, hogy azok ollók.

    A kis madártól pedig ezt kérdezte:

    • Gyomrodban gép van?
    • Ugyan miféle gépről beszélsz? – csodálkozott a kis madár.
    • Csicsergő-gépről. Valamitől kell, hogy csicseregj. Itt, az én gyomromban is van egy szerkezet és ha megnyomják, brummogok – felelte Játékmackó.
    • Gyomromban semmiféle szerkezet sincs. Igazi madár vagyok – sértődött meg a kis madár, és elrepült.

    Játékmackó szomorúan nézett utána. “Úgy látszik, megharagudott. Vajon miért?”

    Jött, futott a kicsi nyúl is. Játékmackó egyszeriben elfelejtette bánatát.

    • Ugrani is tudsz? – faggatta a kicsi nyulat.
    • Ó, persze hogy tudok! – kiáltotta a kicsi nyúl, és átugrotta a széles árkot.
    • Ilyen ügyes rugók vannak lábaidban? – kérdezte Játékmackó.
    • Jaj, de buta vagy! – kacagott a kicsi nyúl. – Igazi lábaim vannak.
    • Itt minden igazi? – csodálkozott Játékmackó.
    • Itt minden igazi. A fák, bokrok, állatok, madarak és bogarak – bólogatott a kicsi nyúl, és elsietett.

    Csakhamar leszállt az est. Játékmackó szomorkodni kezdett: “Igazi a sötét is. Jó lenne már aludni.”

    Cammogó léptek hallatszottak. Játékmackó érezte, hogy a cammogó valaki felveszi és viszi, viszi magával.

    Cammogó valaki jó sokára megállt, és egy szűk nyíláson bebújt egy barlangba.

    • Ide nézzetek, mit hoztam! – brummogta.

    Játékmackó körülnézett a tágas medvebarlangban. Három apró medvebocsot vett észre.

    • Játékmackók! – rikoltotta Játékmackó boldogan.
    • Ó, te kis oktondi, mi valódi medvebocsok vagyunk. Játékmackó te vagy – nevettek a medvebocsok.
    • Itt maradhatok veletek? – kérdezte Játékmackó.
    • Velünk maradsz örökre – hangzott a felelet.

    Játékmackó rámutatott a gyomrára:

    • Itt nyomjatok meg, és akkor brummogok.

    Jaj, de örült a három apró medvebocs a gyönyörű játéknak!

    Örült a Játékmackó is: “Igazi medvebarlangban lakom! Igazi medvék között, Igazi, igazi erdőben!”

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Welcome

    Welcome

    Történt egyszer, hogy újra magas rangú vendég érkezett látogatóba Hermann Gmeinerhez. Ez alkalommal a brit királynő, II. Erzsébet, Fülöp herceg és Anne hercegnő volt az. A Salzburg melletti Seekirchenben lévő SOS-gyermekfalut látogatták meg egy ragyogóan szép őszi napon. A miniszterelnöktől kezdve a külügyminiszteren át minden rangos és neves személyiség megjelent. Az osztrák kormány protokollfőnöke elfoglaltan szaladgált fel-alá, hogy ellenőrizze a végső protokolláris árnyalatokat. Hermann Gmeiner már hetekkel előtte megtudta tőle az állami látogatás menetének pontos tervét. Eltervezték, hogy Hermann Gmeinernek rövid üdvözlőbeszédet kell tartania angolul. Herman Gmeiner, aki nem beszél semmilyen idegen nyelvet, begyakorolta az üdvözlés pontosan 12 sorát. Nagyon jól artikulálva fel tudta olvasni papírról. Mi, akik együtt dolgoztunk vele, állandóan elmondtuk kritikai észrevételeinket, amikor próbált. Csakhamar eljött a várva várt óra. Az angol királynő megjelent a kíséretével. Egymás után felhangzott mindkét ország himnusza, és a vendégek elfoglalták helyüket. Hermann Gmeiner, kezében az előkészített papírral, amire az üdvözlés szövege volt írva, a pódiumhoz lépett. Ott először derűsen körbenézett, majd összegyűrte a cetlit – mi persze levegőt sem mertünk venni -, kitárta karját és háromszor így kiáltott: – Welcome, welcome, welcome! – Majd háromszor odasietett a letegezett királynőhöz, megfogta a karját, és még egyszer nevetve azt kiáltotta: – Welcome!

    A királynő, aki valószínűleg aligha kapott még ilyen szívélyes, frappáns, és derűs üdvözlő beszédet, kedvesen nevetni kezdett. Megtört a jég. A protokollfőnök közel állt az idegösszeomláshoz, de az állami látogatás épp olyan könnyedén és derűsen zajlott le, mint ahogy a legtöbb ilyen hivatalos alkalom szokott az SOS-gyermekfalvakban.

    Amikor néhány nappal később megkérdezték az angol királynőt egy sajtótájékoztatón, mi volt a legszebb élménye a második világháború óta először tett hivatalos ausztriai látogatásán, ezt mondta: – A Hermann Gmeinerrel való találkozás!

    Visszacsatolás

    • Mit vált ki belőled első hallásra ez a történet?
    • Mely szituációkban kellett neked is hasonlóan mereven és hivatalosan viselkedned?
    • Konkrétan mi mutat, illetve tanít ez a történet?

    Felhasználási javaslat

    Szétoszthatunk a résztvevők között speciális SOS-gyermekfalu levelezőlapokat. A hátoldalára mindenki jegyezze föl, mit visz magával konkrétan a foglalkozásról. Ezután a lapokat állandó emlékeztetőként például az íróasztalra tehetik. A tagok esetleg megcímezhetik a levelezőlapokat a foglalkozás vezetőjének is, aki megkérheti őket, hogy egy bizonyos idő (például egy hónap) elteltével küldjék vissza a lapot, az időközben szerzett, a foglalkozás témájához kapcsolódó tapasztalatokkal.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press Kiadó)

  • Kicsi vagyok én…

    Kicsi vagyok én…

    Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból,
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
arany szobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
vezér leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

    (Szabó Lőrinc)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)