Én vagyok a szemétlapát, a söprű a párom, minden reggel négy sarokban táncom vele járom.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Szerző: Jarabin Kinga
-
Én vagyok a szemétlapát
-
Tedd hozzá azt, hogy “még”!
Ha azt hallod: “Nem megy!”, tedd hozzá: “még!”
Életkor: bármilyen korosztály
Ebben segít: Növeli a magabiztosságot a matekfeladatok megoldásában, segít belátni, hogy semmi baj, ha valakinek nehezen megy a matek.
Gyermeked valamikor a matekos pályafutása során – és talán nagyon is a kezdetén – találkozni fog olyan problémával, amit bizony nehéznek talál. Lehet, hogy az írásbeli osztás lesz az, vagy a törtek összeadása. Ilyenkor szokott elhangzani a panasz: “Nem megy!” Erre csupán azt az egy szócskát válaszold: “még”.
Nem tudja összeadni a törteket még, nem sikerült az összes osztás hibátlanul még. Ez az egyszerű kis szó megágyaz annak, amit a szaknyelv “fejlődő szemléletmódnak” hív, vagyis elhiteti, hogy a matek olyasmi, ami gyakorlással egyre könnyebb lesz, nem pedig olyasmi, ami vagy megy, vagy nem megy. Kicsit olyan, mint a zongorázás.
Ez a módszer leginkább a házi feladat megírásakor alkalmazható, de bárhol és bármikor elővehetjük, ha a gyermekünk nehezen birkózik meg valamivel – és nem csak a matekkal.
(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)
-
Lovagi torna
A lovagi tornák elengedhetetlen része volt a bajvívás, ami a mai napig fiúk és sokszor még a lányok nagy kedvence is. A fából készült kard, pajzs szinte minden vásárban megtalálható, de készíthetünk mi is otthon kartonból, alufólia gurigából amit még talán szívesebben is adunk a kisebb gyerekek kezébe, mert egy-egy félre csúszott csapás nem okoz olyan sérülést, mint egy fa karddal az ujjakra, vállakra mért ütés.
A pajzsokat a régi időkhöz méltóan lássuk el címerrel. A megrajzolt címert fessük ki, hogy később is szívesen elővegyék a gyerekek a játékot, majd kezdődhet is a lovagi torna. De hogyan döntsük el békésen, hogy ki lesz a győztes? A válasz egyszerű. Kössünk felfújt lufit a pajzsra. Akinek a lufija ép marad, az győz.
A viadal addig folytatható, amíg a szülők lufival, a gyerekek pedig szusszal bírják a játékot.
A kardvívás nem csak jó móka, számtalan jótékony hatása is van. Fejleszti a szem-kéz koordinációt, a ritmusérzéket, a problémamegoldást, gondolkodásra ösztönöz. Fejleszti a kudarctűrést, és így a szociális kompetenciákat is. Erősíti az izomzatot, az állóképességet. A mozgás endorfint termel, az ezáltal megélt boldogság érzet pedig újabb mozgásra ösztönöz. Bátran hívjuk hát ki mi is a kis lovagunkat egy tornára, nekünk is jót fog tenni.
-
Éléskamra
Helyszín: egy tisztás
Életkor: 6 éves kortól
Létszám: minimum 5 fő
Időtartam: 15 perc
A játék célja: ügyesség, koncentráció, taktika
Kellékek: 20 kisebb fadarab vagy kavics; kendő vagy sál
A játék felvezetése
Az erdő közepén egy hatalmas bükkfán él egy mókus. Nyáron élelmet gyűjt, hogy legyen mit ennie télen, amikor mindent hó borít. De a huncut kis egerek kilopják az összegyűjtött diót. A mókus megpróbálja őrizni a diókat, de a kis egerek nagyon okosak, és néha túljárnak az eszén.
A játék menete
Egy önkéntes jelentkező lesz a mókus, aki megpróbálja megvédeni a diókat. Bekötött szemmel egy halom dió felett (20 fadarab vagy kavics) guggol. A csoport többi tagja (az egerek) egy 10-15 méterre levő egérlyuk biztonságában vannak.
Jelzésre megpróbálják ellopni a diókat. A mókus nem mozdulhat el a helyéről, csak a karjaival védheti a diókat. Ha megérint egy egeret, az kiesik, többet nem próbálkozhat. Minden egér egyszerre csak egy diót lophat el, amit vissza kell vinnie a bázisra, s csak azután indulhat el újra. A játék végén összeszámolhatjuk, hogy a furfangos kisegerek egyenként mennyi diót gyűjtöttek össze, vagy hogy mennyi diót mentett meg a mókus a játék ideje alatt.
A játék lehetséges variációi
- Kötéllel jelöljünk ki egy 3-5 méter átmérőjű kört, helyezzünk el benne 30 kisebb tárgyat. 3-5 bekötött szemű játékos őrzi a tárgyakat. A többiek megpróbálják ellopni a tárgyakat a körből.
- Lehet a diók között egy másmilyen tárgy is; ha azt kihúzza valaki, akkor mindenki visszaállhat, aki addig kiesett.
(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)
-
Játszd meg az ostobát!
A gyerekkel a matekról beszélgetni – ez legtöbbször erőltetnek tűnik, ezért összegyűjtöttünk néhány tippet, miként építhető bele a matekozás a mindennapi társalgásba úgy, hogy ne legyen az egésznek lecke jellege. A titok nyitja csupán annyi, hogy ezeknek a beszélgetéseknek mindig nagyon könnyednek és játékosnak kell maradniuk.
Hagyd, hogy gyermeked előtted válaszoljon!
Életkor: 3-10 éves kor között
Ebben segít: növeli gyermeked önbizalmát, különösen, ha pénzekkel kell számolnia.
Amikor felteszel egy matekos kérdést (például: “Ha ez nyolcvannégy forintba kerül, mennyit kell visszakapnom száz forintból?”), a válaszként érkező néma csend már-már fájdalmas lehet. Ilyenkor erős a késztetés, hogy sürgetni kezdd gyermeked (“Gyerünk már, mennyit kell nyolcvannégyhez adni, hogy százat kapjunk?!), vagy magad válaszolod meg a kérdést. A gond csak az, hogy ezzel porig tudod rombolni a gyerek önbizalmát, ezért próbálj ellenállni a kísértésnek, és ne akarj mindig szakértőnek tűnni minden kérdésben. Sokkal hasznosabb lehet, ha ezeket a számolási feladatokat csapatmunkának fogod fel, olyasminek, amit te és a gyermeked együtt csináltok, nem pedig valamiféle vizsgának.
Az egyik lehetséges módszer ilyenkor, ha megjátszod az ostobát: megpróbálod magad megválaszolni a kérdést, de elakadsz. Kezdd úgy, hogy hangosan gondolkozol, de aztán valamit elvétesz, majd korrigálod magad. “Nézzük csak… a kilencventől a nyolcvannégy öt távolságra van… hú, jó ez így?… nyolcvannégy meg öt az… ja, nem, az csak nyolcvankilenc…” Ezzel rábírhatod a gyermekedet, hogy megpróbáljon segíteni rajtad. Ha ő maga próbál meg választ adni még előtted, de az hibás, kezdd azzal, hogy elfogadod a választ. “Hát persze, százból nyolcvvannégy az tizennégy. Persze-persze, hiszen nyolcvannégy meg tizennégy az épp száz… Azaz, várjunk csak, jó ez így?…”
Mindezt játszhatjuk fejben is, de a legtöbb gyereknek könnyebben megy a dolog, ha leírhatja a számítást. Ilyenkor jön jól a firkafal… (erről hamarosan olvashattok).
(Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)
-
Memóriajáték kavicsból
Tavasztól őszig egyik kedvenc időtöltésünk a vízpartok látogatása. Több kedvenc szakaszunk van a Dunán, melyet időről időre felkeresünk a táj szépsége és hangulata miatt. Egy-egy ilyen kirándulásról közel fél zsák kaviccsal térünk haza.
A kavicsok itthoni felhasználása sokrétű. Jut belőle a tündérkertbe, a virágcserepekbe, és van, amelyikből játék készül.
Memóriajáték
Válogassunk ki a gyűjteményünkből 20 db nagyjából egyforma méretű, kb. 3-4 cm-es kavicsot. Mossuk és szárítsuk meg, majd akrill festékkel fessük ki. Már a festés önmagában jó elfoglaltság.
Ötleteljünk!
Találjunk ki összesen 10 féle mintát. Mindegyikből kettőt fessünk fel egy-egy kavicsra, így összesen 10 pár kavics lesz a memóriajátékunkban.
A kavicsokat kössük egy vászon zsebkendőbe, vagy tegyük egy kis zsákba, hogy magunkkal tudjuk vinni kirándulásra, nyaralásra is.
Amikor már nagyon jól megy a játék az ismert képekkel, bővíthetjük továbbiakkal is kavics memory-t.
Fotó: eletszepitok.hu -
Karimás faodú
Karimás-fa-odú, nagy fekete mélység, kivonul, bevonul csigabiga-népség. Bükkfa ága himbál, sötét varjú hintál, föltekint, letekint, csak ő tudja mit vár.
(Weöres Sándor)
(Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Az asztal
A sötéthajú férfi jól megpakolt tányérral állt az ebédlő közepén, és körülnézett. Felfedezett egy kétszemélyes asztalt, ahol csak egy ember ült. Odament, és megkérdezte: – Leülhetek?
- Az asztalnál ülő öregember épp egy salátalevéllel volt elfoglalva, bólintott, és késével a szabad székre mutatott. A fekete hajú egy rövid fejbiccentéssel megköszönte, letette ételét, majd leült. Mielőtt megkezdte az evést, megáldotta az ételt, és összetette a kezét. Amikor az öreg ezt észrevette, ironikus vigyor ült ki az arcára. Majd felszúrt egy krumplit a villájára, kettévágta a késével, és a felét az asztal közepe fölött felemelte.
- Ne spagettit olaszkám! – élcelődött hangosan. Az olasz röviden felnézett, majd anélkül, hogy válaszolt volna, elkezdett enni. Az öreg csak folytatta a szurkálódást:
- Ha itt már eleget összeharácsoltál magadnak, mész vissza anyucihoz. Ott akkor majd újra minden nap lesz spagetti.
- Ne gúnyolódjon anyámon! – válaszolt az olasz nyugodtan, és folytatta az evést. Az öreg rosszmájúan megjegyezte:
- Ti, olaszok mindig az anyátok szoknyája körül maradtok. De azért mégiscsak férfiak vagytok, ha a mi lányaink után futtok! – Az olasz lecsapta kését és villáját az asztalra. Tekintete szúrós lett.
- Hagyjon engem békén! – mondta keményen és hangosan. Az öreg azonban tovább bosszantotta. A többiek egyetértését keresve nézett körül az ebédlőben:
- Ez a jöttment olasz most már elő is akarja nekem írni, mit csináljak. – Ezután újra odafordult az olaszhoz. – Ne felejtsd el, te itt csak megtűrt személy vagy, aki elveszi tőlünk a munkahelyeket! Nem szeretünk titeket. Elegünk van belőletek! – Az olasz felugrott, egész teste remegett. Segélykérően nézett a szomszéd asztalok felé, de mindenki mélyen a tányérjába bámult. Mindenki csak magával, és az ebédjével törődött. – Nyugodj le, olasz! – gúnyolódott az öreg. – Senki nem akar itt tudni rólad. Mindegyikük egyetért velem! – azzal megfogta az olasz férfi tányérját, és az asztal szélére lökte. – Faljál csak! hálásnak kellene lenned, hogy velünk egy asztalnál ülhetsz! – Ekkor az olasz a táskájába nyúlt, és elővett egy kést. Hangosan kinyitotta a pengéjét és közben remegett a keze. Hirtelen néma csend támadt az ebédlőben. Az emberek ijedten néztek a kétszemélyes asztal felé. Csak egy valaki mozdult meg a sarokban, hogy jobban lásson. Az olasz az asztal sarkához tette a kést. Csikorgó hanggal végig húzta a kés pengéjét az egész asztalfelületen, az asztal másik oldaláig. Az asztalt két részre osztotta a mély vágat.
- Nem ülünk egy asztalnál – mondta hangosan. Ezután eldobta a kést a földre, és elhagyta az ebédlőt.
Visszacsatolás
- Mi jut eszedbe először a fenti történetről?
- Milyen mértékben befolyásolják belső meggyőződéseink a közösséggel való kapcsolatunkat?
- Felismersz saját magadban más emberekre vagy csoportokra vonatkozó negatív meggyőződéseket?
- Konkrétan mit tanulhatunk a történetből a másokkal való együttlét témakörében?
- Miért esik gyakran olyan nehezünkre megfelelően cselekedni?
Felhasználási javaslatok
Állítsunk a kör közepére egy kis asztalt a történet vizuális megjelenítése érdekében, tegyünk rá egy kartonlapot, és egy nagy késsel szó nélkül metsszünk a kartonnal lefedett asztal közepére egy elválasztó vonalat a történet felolvasása után. Ezután együk a kést az asztalra. A foglalkozás során a megfelelő részeknél szimbolikusan újra meg újra felhasználhatjuk ezt a megjelenítést, például a “mi választ el bennünket egymástól”, vagy az “egymástól elfordító meggyőződések” aspektusoknál. Amennyiben a foglalkozáson két különböző vélemény ütközik, ezt megjeleníthetjük úgy, hogy a két véleményt moderációs kártyákra írjuk, és az asztal két, egymástól elválasztott oldalára helyezzük. Ezután feldolgozhatjuk a témát a következő szempontokból is: “Hogyan kezeljük ezeket a különböző véleményeket anélkül, hogy elfordítanának minket egymástól?”
(Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)
-
Evolúció
Helyszín: egy tisztás
Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 10 perc
A játék célja: együttműködés, ügyesség
A játék felvezetése
Az élet a Földön több millió év alatt fejlődött ki. A múltban sokféle növény, állat és más élőlény élt bolygónkon. Sok közülük mára kihalt, de fontos része volt ez az evolúciónak, ami egy hosszú és soha véget nem érő folyamat. Az állatokhoz hasonlóan az emberi faj is több fejlődési szakaszt járt be.
A játék menete
Minden játékos 4 fejlődési szakaszon megy keresztül: az egysejtűtől kezdve a hüllőn és a majmon át az emberig. Az elején minden játékos egysejtű, és a földön kúszik-mászik. Ahhoz, hogy a következő fejlődési szakaszba lépjenek, le kell győzniük egy másik egysejtűt a Kő-papír-olló nevű játékban (játék előtt győződjünk meg arról, hogy mindenki ismeri ezt a játékot).
Aki nyer, az automatikusan hüllő lesz, a vesztesnek pedig újra meg kell mérkőznie egy másik egysejtűvel. A hüllők négykézláb közlekednek, majd megmérkőznek egy hüllővel. A nyertes a következő fejlődési fázisba, a majmokéba lép, akik roggyantott térddel járkálnak, és az öklükkel verik a mellkasukat. Ha 2 majom “megharcol” egymással az utolsó szakaszban, akkor a győztes az emberek közé kerül, akik már felegyenesedve járnak.
A Kő-papír-olló játékot csak azok játszhatják egymással, akik azonos fejlettségi szinten vannak.
Ha a játékot szabályosan végig játsszuk, akkor egy egysejtű, egy hüllő, egy majom és sok-sok ember lesz. Jó, ha többször lejátsszuk a játékot.
A játék lehetséges variációi
- A játékot különböző állatokkal is lehet játszani, akik a fejlettség különböző szakaszait képviselik (kígyó, csirke, kutya stb.), de a végén – ha lehet – mindig ember legyen.
- A vesztesek egy fejlettségi szinttel lejjebb lépnek (kivéve az egysejtűeket).
(Forrás: Lohász Cecília, Sőregi Viktória: Több, mint játék)
Mesemondó blog 