Egy különleges találkozás önmagaddal, ahol a gondolataid formát, a kapcsolataid pedig látható alakokat öltenek.
Vajon milyen lenne, ha egyszer nemcsak gondolkodnál magadról, hanem látnád is, hogyan kapcsolódnak össze benned a gondolatok, az érzések, a vágyak és a belső erőforrásaid?
Ha egy papírlapon lassan kibontakozna a saját belső világod, és rajzolás közben olyan összefüggésekre is felfigyelnél, amelyekre korábban talán nem gondoltál?
Ez a gondolat inspirálta a neurografikus agytérkép elnevezésű, saját alkotói-önismereti módszeremet.
Számomra a rajzolás nem csupán formák és színek létrehozása. Lehetőség arra, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, kíváncsian ránézzek arra, ami bennem zajlik, és felfedezzem a saját gondolataim közötti kapcsolatokat.
Nem kell tudnod rajzolni. Elég, ha kíváncsi vagy önmagadra.
A neurografikus agytérkép készítésekor nem egy előre megtervezett képet valósítunk meg. A folyamat egy központi motívumból indul, amely körül fokozatosan különböző szigetek jelennek meg.
Ezek a szigetek gondolatokat, érzéseket, személyes értékeket, vágyakat, tevékenységeket vagy éppen belső konfliktusokat jeleníthetnek meg.
Az első formák gyakran spontán módon születnek. Aztán az egyik gondolat előhív egy másikat, egy érzés újabb asszociációt indít el, és a rajz lassan elkezd összeállni.
Közben a szigetek közötti kapcsolatokat is megjelenítjük. Nem kell feltétlenül összeérniük ahhoz, hogy összetartozzanak. Néha éppen az a legérdekesebb, hogy két látszólag különálló terület között milyen személyes kapcsolatot fedezünk fel.
A folyamat része a vonalak kerekítése is. Ahogy a rajz formálódik, időt adunk magunknak a megfigyelésre, az alkotásra és a saját jelentéseink felfedezésére.
Nem szükséges hozzá rajztudás, művészi érzék vagy előzetes tapasztalat. Nem az a cél, hogy szép vagy mások számára megfejthető rajzot készítsünk. A saját élményünk, a kíváncsiságunk és a rajzolás közben születő felismeréseink állnak a középpontban.
Mit mutathat meg egy agytérkép?
A térképen nemcsak az egyes gondolataink jelenhetnek meg, hanem az is, ahogyan ezek egymáshoz kapcsolódnak.
Milyen dolgok adnak nekünk energiát? Mi segít megőrizni a lelki békénket? Mihez ragaszkodunk, és mi az, amire már szeretnénk nemet mondani? Hol találjuk meg a szabadságot, a játékosságot vagy éppen a belső biztonságot?
A színeknek is adhatunk saját jelentést. Lehet, hogy egy szín az önazonosságunkhoz kapcsolódik, egy másik a határainkat jelöli, egy harmadik pedig valamilyen fontos belső erőforrásunkat.
Nincs kötelező színkód, és nincs mindenkire érvényes megfejtés. A jelentéseket mi magunk adjuk a rajzunkhoz.
A térkép ezért személyes: azt tükrözi, amit mi viszünk bele, és amire az alkotás során figyelni kezdünk.
Amikor a rajz új összefüggéseket hoz felszínre
A saját agytérképem készítése közben például a lelki béke került a középpontba. Több, egymástól különálló, mégis azonos színű sziget kapcsolódott hozzá.
A rajzon megjelent az önazonosságom, az önvédelem, a feltöltődés, a futás és a felszabadult játékosság is.
Különösen érdekes volt megfigyelni, hogy az önvédelem és az önazonosság nálam nem egymással szemben álló területek. A piros szigetek azt jelképezik, hogy kiállok magamért, és nemet mondok arra, ami nem fér össze azzal, aki vagyok. A világoszöld szigetek pedig az önazonosságomhoz kapcsolódnak.
A két szín jelentése így összekapcsolódott: az önmagamért való kiállás segíthet megőrizni azt, ami számomra fontos.
Egy másik kapcsolódás a futás és a gondolatoktól való eltávolodás között jelent meg. Futás közben rendeződnek a gondolataim, új meglátásaim születnek, és a feszültségből is sokat le tudok vezetni.
A rajz így olyan kérdésekhez vezetett, amelyek túlmutattak az egyes szigeteken. Nemcsak azt vizsgáltam, hogy mit jelentenek számomra az egyes fogalmak, hanem azt is, hogyan támogatják egymást a mindennapjaimban.
Számomra ebben rejlik az agytérkép egyik legizgalmasabb lehetősége: nem kész válaszokat ad, hanem teret nyit az önmegfigyelésnek és az új felismeréseknek.
Együtt rajzolni, együtt felfedezni
A neurografikus agytérkép készítése számomra nem a rajztudásról és nem is a tökéletességről szól.
Sokkal inkább arról, hogy megálljunk egy kicsit, figyelmet adjunk önmagunknak, és kíváncsian felfedezzük, mi minden kapcsolódik össze bennünk.
Nem kell előre tudnod, mi kerül majd a lapra. Nem kell különleges rajzkészség, és nem kell semmilyen elvárásnak megfelelned. A folyamatban a saját gondolataid, érzéseid és asszociációid vezetnek.
A rajz nem diagnózis, és nem mondja meg helyetted, ki vagy. Arra adhat lehetőséget, hogy új nézőpontból tekints magadra.
Lehet, hogy a végén nemcsak egy sajátos, személyes rajzzal, hanem néhány új kérdéssel, felismeréssel vagy egy másfajta önmagadra figyeléssel is gazdagabb leszel.
