A testi egészség megőrzése egyre tudatosabban van jelen a mindennapokban. Megelőző szűrővizsgálatok, egészséges táplálkozási szokások kialakítása és az aktív mozgás szerepe a hosszú és kielégítő, minőségi élet elérésében ma már köztudott és egyre természetesebben épül be minden korosztály szokásrendjébe.
Az egészség megőrzése többrétegű.
A lelki és mentális egészség fenntartása a testi egészség kihagyhatatlan alappillére.
A tudatos stresszkezelés, a határkijelölés, az önazonosság és a közösségi programokon való részvétel egy-egy olyan alapkövei a házunknak, amelyek nélkül a falai megrepedeznek. Mégsem fordítunk rá kellő figyelmet és energiát.
A negatív következményeket már nem csak a saját bőrünkön érezzük. Amikor meglátunk egy repedést kicsit tatarozunk itt, tatarozunk ott, majd amikor jön egy kisebb földrengés, a saját romjaink alá szorulunk.
A kiégés jelensége már az általános iskolások körében is jelen van.
A túlhajszolás kultúra („hustle culture”) normalizálódása, az iskolai, valamint szülői túlzott elvárások és nyomás hatására a fiatalok mire a pályaválasztáshoz érnek, elfáradnak.
Úgy kell 14-15 évesen pályát és karriert választaniuk, mintha az egy életre szólna. A próbálkozás, az önkeresés nem természetes része a gondolkodásunknak, a rendszernek. Mindez olyan mértékű folyamatosan fennálló stresszt okoz a fiataloknak, hogy a korcsoport romló mentális egészsége már világjelenség.
“Azzal nevelünk, akik vagyunk” (Pécsi Rita)
11 éves koráig a gyerek azt gondolja magáról, amit a környezete mond róla.
Nincs kialakult személyiségképe, szokásrendje. Azt mi, felnőttek alakítjuk ki és építjük fel a feléjük küldött üzenetek és az átadott minták által.
Az öngondoskodás megtanítása a gyerekeinknek a mi felelősségünk.
Azért kapjuk őket, hogy segítsünk nekik kibontakozni és önmagukká válni.
Ez azonban lehetetlen, ha erre mi magunk sem vagyunk képesek.
Megfáradt, kiégett szülők és pedagógusok termelik ki az egyre frusztráltabb és fáradtabb fiatalokat, akik egyre határozottabban igyekeznek nekünk megálljt parancsolni. A fiatal munkavállalók sokszor már a karrierjük elején a kiégés jeleit tapasztalják magukon.
A megoldás a jelek felismerése, az önismeret fejlesztése, önreflexiós és stresszkezelő technikák elsajátítása és szokások kialakítása, támogató közösségek szervezése, felkeresése.
A testi-lelki-mentális öngondoskodás megtanítása a gyerekeinknek a mi felelősségünk. Elsődlegesen azzal, hogy mi megtanuljuk, kialakítjuk és megtapasztaljuk, megéljük a testi-lelki-mentális “jól-létet” és egészséget. Ezáltal egy támogató és nyugodt légkört biztosítva, amelyben bátran, szorongás nélkül lehet önazonossá válni.
Mesemondó blog 