A fiatalkori kiégés

A nők mellett a gyerekek mentális állapota is válságos állapotban van.

Már általános iskolás diákok körében is megjelennek a kiégés tünetei. A minden tantárgyból elvárt magas szintű megfelelés, az iskola utáni különórák, művészeti- és sporttevékenységek véget nem érő sora, a hétvégi versenyek hosszútávú, folyamatos és elviselhetetlen nyomást helyeznek a gyerekekre. 

Világszinten 7-ből 1 fiatal mentális zavarral él.

Európában a 15-19 évesek körében a vezető halálok az öngyilkosság.

A magyar fiatalok 40 százaléka szorong.

A leggyakoribb pszichés panaszok:

• fáradtság (53,7%)
• idegesség (54,2%)
• fejfájás (28,7%)
• egyszerre több tünet (15%)

Az oktatási intézmények nehéz helyzetben vannak. Kevés a szakember, sok az ellátandó gyerek. A KSH adatai szerint az országban 938 teljes állásban dolgozó segítő közül 305 pályakezdő. A fizetés, a megbecsültség alacsony, a mentális teher nagy. A válaszadók közel fele két éven belül pályamódosítást tervezett. 

A jelenség hátterében a rossz családi körülmények, a teljesítményorientált oktatási rendszer és az iskolai bullying áll. 

A fiatalkori kiégést vizsgáló kutatások rámutattak, hogy a tünetek gyakran rejtve maradnak, mivel a fiatalok nehezen ismerik fel a saját állapotukat. Az állandó fáradtságot, a motiváció elvesztését pedig természetes kamaszkori jellemzőknek tekintik.

Felelősséggel tartozunk a fiatalok mentális állapotáért. A példamutatástól, a saját szokásaink megváltoztatásán át a gyerekekre fordított figyelemig. 

Ha az oktatási rendszert nem is tudjuk, illetve nem is fog egyik napról a másikra megváltozni, mi igen. Engedhetünk az elvárásainkból. Értékelhetjük azt, amiben a gyermek jó. Támogathatjuk a saját érdeklődésének kialakulását. Bátoríthatjuk a visszajelzésre, a saját autonómia és határok felállításának gyakorlására. 

Kell, hogy önazonosak legyünk és engedjük hogy a gyerekeink is azok legyenek.

Ahogy szokássá tettük, hogy rendszeresen eljárunk szűrővizsgálatokra, heti 3-szor 30 percet mozgással töltünk, igyekszünk egészségesen táplálkozni, épp úgy szokássá kell tennünk az önreflexiót, a tudatos stresszkezelést, a támogatói körök kialakítását és látogatást, a mentális és lelki öngondoskodást.

“Azzal nevelünk, akik vagyunk.” (Pécsi Rita)

Az öngondoskodás nem luxus, nem önzés.

Az öngondoskodás felelősség.

Adni csak gondosan feltöltött tarisznyából tudunk.