Mesemondó blog
Szerte feketén lapul a gyom, a fűz a kút fölött búsul nagyon. Gyászol a felhő fehér ruhájában: a Hold, a szemtelen hízik javában. Gyom alól szól a tücsökzene. Este szép igazán a jegenye, nyújtózik égnek, de csak hiában - a Hold, a szemtelen, nevet magában.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
(Részlet a második ének című verses mesejátékból)
Golyómat a tálon, tálomat a vállon, vállamról karomra guri-gurigálom. Vállam pereméről karom peremére kereken gurítom szemek örömére. Párosan a lapdám egyre lebegőben odanézz: már három jár a levegőben. Karom kereken gurul kereken ki tudom a játékot, mit kívülem senki. Guruló golyóim egemen a bolygók nem üres ügyesség: vérem után forgók s gyűrűként tányérnak kergetve a szélen könnyű gurulásuk lélekbeli élmény, Nosze perge párom, párom után három, hármamat a tálon, tálomat a vállon mint valami felleg, mint valami álom, körbe kavarodva guri-gurigálom.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 