Mesemondó blog

Címke: mese

  • Ugorjunk árkot!

    Ugorjunk árkot!

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas, egy róka, meg egy nyúl. Versenyeztek, ki tud nagyobbat ugrani.

    • Ugorjunk árkot! – mondta a róka.

    Hosszú, széles árok volt az erdő szélén. Odaállt a róka az árok partjára, és így szólt:

    • Hosszú lábam, rövid fülem, lompos farkam, hopp! De nagy ez az árok! – zsupsz, már bele is esett.

    Utána a nyúl ugrott.

    • Hosszú lábam, hosszú fülem, suta farkam hopp! De nagy ez az árok! – ügyesen átugrotta, futott tovább, mintha puskából lőtték volna ki.

    Utoljára ugrott a farkas.

    • Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp! De nagy ez az árok! – odapottyant ő is a róka mellé.

    Mély volt az árok, nem tudtak kijönni. Már nagyon éhesek voltak.

    • Ide hallgass! – szólt a róka. – Ha segítesz kimászni, kihúzlak téged is.
    • Jó lesz biz az – állt rá a farkas.

    A hátulsó lábaira ágaskodott, a róka felkapaszkodott a hátára, és egy ugrással kint termett az árok szélén. Úgy elszaladt, hátra sem nézett. Még most is várja a farkas a rókát, ha azóta meg nem unta.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben versenyzett egymással a farkas, a róka meg a nyúl?
    2. Ki tudta átugrani az árkot a három állat közül?
    3. Mi történt a farkassal?
    4. És a rókával?
    5. Hogyan próbált kijutni a róka az árokból?
    6. Miért járt pórul a farkas?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor tud kiugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    2. Mindig ki tud ugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    3. Máshogy is ki tud ugrani a rók az árokból?
    4. Biztos, hogy ki tud ugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    5. A valóságban is előfordulhat, hogy egy róka felkapaszkodik a farkas hátára?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára?
    • hogyan tud kiugrani a rók az árokból?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha ki akarunk mászni valahonnan?
    • ha azt akarjuk, hogy egy állat ne tudjon kimászni valahonnan?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a róka nem kapaszkodik fel a farkas hátára, akkor nem tud kiugrani az árokból. A róka ki tudott ugrani az árokból, tehát… (felkapaszkodott a farkas hátára).
    2. Vagy nem kapaszkodik fel a róka a farkas hátára, vagy ki tud ugrani az árokból. A róka még nem tudott kiugrani az árokból, tehát… (még nem kapaszkodott fel a farkas hátára).
    3. Ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor ki tud ugrani az árokból. A róka felkapaszkodott a farkas hátára, tehát… (ki tudott ugrani az árokból).
    4. Ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor eléri az árok szélét, és ha eléri az árok szélét, akkor ki tud ugrani az árokból. Tehát ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor… (ki tud ugrani az árokból).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A kis hajó

    A kis hajó

    Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.

    • Fürödjünk meg! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
    • Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
    • Brehehehe! – nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek én veletek! – És úgy kacagott, majdnem vízbe fúlt.

    Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit. Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat. Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat. És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beültek és elhajókáztak!

    Brekus kidugta a fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol se érheted!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Kismalac meg a farkasok

    Kismalac meg a farkasok

    Diaflim megnyitása

  • Mindentudó doktor

    Mindentudó doktor

    Egy paraszt megirigyelte az ügyvédek, bírák és jegyzők jómódját. Vett hát magának parókát, fekete ruhát, aztán az ajtajára kiszögezett egy táblát, a következő felirattal: Mindentudó doktor. Alighogy kitette a táblát, arra járt egy ember, akitől nemrégiben szép kis summát loptak el. “Ha ez az ember mindet tud, akkor azt is tudja, kik a tolvajok” – gondolta. Meghívta ebédre a parasztot. Belép egy szolga, felszolgálja az ételt, a “doktor” felkiált:

    • Nicsak! Itt az első!

    Azt akarta mondani, hogy az, amit hoztak, az első fogás lesz. A szolga azonban, aki az egyik tolvaj volt, azt hitte, felfedezték. ment vissza megfélemlítve a konyhába, és azt mondta a társának:

    • Most te szolgálj fel!

    Erre a második szolga, aki a másik rabló volt, bement. Doktor Mindentudó megszólalt:

    • Nicsak! Itt a második!

    Így történt ez a harmadik tolvajjal is. Nem maradt más választásuk, bevallották bűneiket. A házigazda nagy összeget adott jutalmul Mindentudó doktornak… és attól a naptól fogva mindenfelé azt terjesztették róla: csalhatatlan tudós.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért akart a paraszt mindentudó doktor lenni?
    2. Hogyan akart mindentudó lenni?
    3. Mit akart megtudni az az ember, aki bement hozzá?
    4. Hogyan derült ki, hogy kik lopták el az ember pénzét?
    5. Mi történt ezután a mindentudó doktorrá lett paraszttal?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Látszódhat úgy valakiről, hogy az illető mindent tud?
    2. Csak az tudhatja, hogy ki a tolvaj, aki mindent tud?
    3. Lehet, hogy valaki nem tud mindent, de azt tudja, hogy ki a tolvaj?
    4. Ha valaki tudja, hogy ki a tolvaj, az minden tud?
    5. Tényleg tudhatta a paraszt, hogy a szolgák lopták el az ember pénzét?
    6. Megérdemelte a paraszt a jutalmat?
    7. Van olyan ember, aki mindent tud?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit kell tudnia annak, aki mindentudó doktor akar lenni?
    • miből gondoljuk azt, hogy valaki mindent tud?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy mindentudókká váljunk?
    • hogy megtudjuk, hogy a másik ember mindentudó-e?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók mindent tudnak, tehát… (azt is tudják, hogy kik a tolvajok).
    2. Ha valaki nem tud mindent, akkor nem tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók tudják, hogy kik a tolvajok, tehát… (mindent tudnak).
    3. Vagy nem tud mindent valaki, vagy tudja, hogy kik a tolvajok. A parasztember nem tudta, hogy kik a tolvajok, tehát… (nem tudott mindent).
    4. Ha valaki nagyon okos, akkor mindent tud, és ha mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. Tehát, ha valaki nagyon okos, akkor… (azt is tudja, hogy kik a tolvajok).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A négy kis ezermester

    A négy kis ezermester

    Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.

    Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.

    A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.

    • Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
    • Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
    • Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
    • Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.

    Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:

    • Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!

    Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:

    • Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
    • Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!

    Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:

    • Kukurikúúú!

    A Nyúl nevette őket.

    • Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!

    Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?

    • Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.

    Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.

    • Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

    Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.

    Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.

    Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.

    • Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Locsolkodás

    Locsolkodás

    • Ma van a locsolkodás napja! – jutott Füles eszébe. Meglátta a faház előtt békésen szundikáló Bodrit. “Le kell locsolni vízzel” – gondolta Füles. Sietett Jacekhez és Zoskához. Kop-kop – kopogtatott az ajtón.

    Jacek máris hozta a zöld vödröt, és mindnyájan szaladtak az udvarra, a kúthoz. Folyt, fröcskölt az ezüstös hideg víz. Most pedig gyorsan Bodrihoz! Elől a gyerekek, nyomukban Füles szaladt a vödörrel.

    Most ott állnak Bodri háza mellett. No, most rajta! De mi ez? Nincs a vödörben víz? Füles a vödörbe dugta az orrát. A vödör fenekén kis lyuk csillog, mint csillag a sötét égen.

    Bodri még csak fel sem ébredt. Jól megúszta a locsolkodást.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben vitte a vizet Fülesmackó?
    2. Hová vitte a vizet?
    3. Mivel akarták lelocsolni Bodrit?
    4. Hol volt a lyuk?
    5. miért folyt ki a víz a vödörből?
    6. Mit csinált Bodri?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor folyik ki a vödörből a víz, ha lyukas a vödör?
    2. Mindig kifolyik a víz a lyukas vödörből?
    3. Minden lyukas vödörből kifolyik a víz?
    4. Miért folyik ki a lyukas vödörből a víz?
    5. Létezik a valóságban lyukas vödör?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha lyukas vödörbe vizet öntünk?
    • mi lehetett az oka annak, hogy kifolyt a vödörből a víz?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne folyjon ki a víz a vödörből?
    • ha észrevesszük, hogy lyukas a vödrünk?
    • hogy észrevegyük, hogy lyukas a vödrünk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha lyukas egy vödör, akkor kifolyik belőle a víz. A zöld vödör lyukas volt, tehát… (kifolyt belőle a víz).
    2. Ha nem lyukas egy vödör, akkor nem folyik ki belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    3. Vagy nem lyukas a vödör, vagy kifolyik belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    4. Ha egy vödör lyukas, akkor a víz kifolyik belőle, és ha a víz kifolyik belőle, akkor nem lehet belőle locsolni. Tehát, ha egy vödör lyukas, akkor… (nem lehet belőle locsolni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Levél a gyerekeknek

    Levél a gyerekeknek

    Jacek és Zoska a tengerpartra utazott nyaralni. Biztosan játszanak a homokban, és lebarnulnak a napon. Ám Fülesmackó otthon maradt, és vágyódott a gyerekek után.

    Elhatározta hát, hogy levelet ír nekik. Mikor elkészült a levél, szaladt vele a postaládához. De jaj, nagy a baj: túl magasan volt a láda. Nem érte el a kis bocs.

    Éppen arra járt a nyuszi:

    • Segíts nekem Nyuszogó! – kérte.

    Nyuszogó felugrott füles fejére, és kinyújtotta mancsát a levéllel.

    • Nem érem el! – kiáltotta.

    Éppen arra járt Kiskakas. Egyet csapott a szárnyával, és már fenn is termett a nyuszi fején. Csőrében tartotta a gyerekeknek szóló levelet. Ő már elérte a levélszekrényt. Most már útban is van a levél a tenger felé.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Kinek írt levelet Fülesmackó?
    2. Kivel találkozott először?
    3. Hova állt Nyuszogó?
    4. Kivel találkozott Fülesmackó másodszor?
    5. Hova repült fel Kiskakas?
    6. Elérte Kiskakas a postaládát?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor éri el a Kiskakas a postaládát, ha felrepül Fülesmackó és Nyuszogó fejére?
    2. Mindig elérik a postaládát az állatok, ha egymás fejére állnak?
    3. Máshogy is állhattak volna? Nyuszogó is ráállhatott volna Kiskakas fejére?
    4. Máskép is be tudták volna dobni a levelet?
    5. A valóságban létezhet, hogy három állat egymás fejére áll?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha az állatok egymás fejére állnak?
    • hogyan érhetik még el a postaládát?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha valamit nem érünk el, pedig szeretnénk elérni?
    • ha azt akarjuk, hogy valaki ne érjen el valamit?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a három jóbarát nem áll egymás fejére, akkor nem érik el a postaládát. A három jóbarát elérte a postaládát, tehát… (egymás fejére álltak).
    2. Vagy nem áll egymás fejére a három jóbarát, vagy elérik a postaládát. A három jóbarát még nem érte el a postaládát, tehát… (még nem álltak egymás fejére).
    3. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát. A három jóbarát egymás fejére állt, tehát… (elérték a postaládát).
    4. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát, és ha elérik a postaládát, akkor be tudják dobni a levelet. Tehát, ha egymás fejére állnak, akkor… (be tudják dobni a levelet).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Miau!

    Miau!

    A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná:

    • Miau!

    Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt. De megint csak azt mondta valaki:

    • Miau!

    Ki nyávogott? A Kutyus felugrott, körülfutotta a szobát, benézett az ágy alá, az asztal alá – sehol senki! Felmászott az ablakpárkányra is. Meglátta a Kakast, amint az ablak előtt az udvaron sétálgatott. “Biztosan ez ébresztett fel” – gondolta a Kiskutya, és kifutott az udvarra a Kakashoz.

    • Te nyávogtál? – kérdezte.
    • Én nem nyávogok, én beszélek – csapkodott a Kakas a szárnyával, és tüstént elkiáltotta magát:
    • Kukurikuuú!
    • Mást nem tudsz beszélni?
    • Nem, csak azt, hogy “kukurikú” – válaszolta a Kakas.

    A Kutyus a hátsó lábával megvakarta a fülét, és visszament. Alighogy a lépcsőhöz ért, ismét megszólalt valaki:

    • Miau!

    “No, most megvagy!” – szólt magában a Kiskutya, és mind a négy lábával kaparni kezdte a földet a feljárat alatt. Jókora lyukat ásott, s a lyukból egy szürke egérke ugrott elő.

    • Te nyávogtál? – kérdezte tőle szigorúan a Kiskutya.
    • Cin, cin, cin – cincogta a Kisegér -, én nem, de ugyan ki nyávoghatott?
    • Valaki azt mondta, hogy “miau”.
    • Közel? – nyugtalankodott az Egérke.
    • Hát itt, egészen közel – felelte a Kutyus.
    • Juj de félek! Cin, cin, cin! – cincogta az Egérke, és besurrant a feljáró alá.

    A Kutyus elgondolkozott. Most pedig a kutyaól mellől hallatszott jó hangosan:

    • Miau!

    A Kiskutya háromszor is körülfutotta az ólat, de senkit sem talált. Odabent azonban valaki mozgolódott. “Itt van hát – gondolta magában. – Mindjárt megfogom!” – és közelebb lopódzott az ólhoz. Láncát csörgetve hatalmas, bozontos kutya ugrott eléje.

    • R-r-r-r! – morgott a Kutya.
    • Én… én csak meg akartam tudni…
    • R-r-r-r!
    • Ön nyávogott talán? – suttogta a Kiskutya, és behúzta a farkát.
    • Én?! Talán gúnyolódsz, ebadta?!

    A Kutyus ugyancsak szedte a lábát, elfutott a kertbe, és egy bokor alá bújt. És itt, éppen a feje fölött, valaki megint azt modta:

    • Miau!

    Kikukucskált a bokor alól. Az orra előtt egy virágon bolyhos Méhecske ült. “Itt van hát, aki nyávogott!”

    • Z-z-z-z! – zümmögött sértődötten a Méhecske, és belecsípett a Kutyusba. A Kutyus feljajdult, nekiiramodott, a Méh utána.
    • Züm, züm, megcsíplek! Züm, züm, megcsíplek!

    Futott a kutyus a tóhoz – és beleugrott a vízbe! Amikor újra kidugta a fejét, a méh már nem volt sehol. És ekkor hirtelen megint nyávogott valaki.

    • Miau!
    • Te nyávogtál? – kérdezte csuromvizesen a Halat, amelyik mellette úszott el. A Hal nem válaszolt semmit, csak a farkával csapkodott, és eltűnt a tó mélyén.
    • Kva-kva-kva! – nevetett a Béka, aki egy vízililiom levelén ült. – Hát te nem tudod, hogy a halak nem beszélnek?
    • Talán bizony te nyávogtál? – kérdezte a Kutyus a Békát.
    • Kva-kva-kva! – hahotázott a Béka. – Milyen buta vagy! A békák brekegnek.

    És beugrott a vízbe…

    A Kiskutya csuromvizesen, feldagadt orral hazaballagott. Szomorkodva feküdt a pamlag elé a szőnyegre. Egyszerre csak újból hallotta:

    • Miau!

    Felugrott – és íme, az ablakpárkányon ott kucorgott a Cirmos.

    • Miau – nyávogta a Kiscica.
    • Vau-vau-vau! – ugatott a Kutyus, aztán eszébe jutott, hogy hogyan morgott a bozontos Komondor, és ő is morogni kezdett: – R-r-r-r!

    A cica felhúzta a hátát és fújt: – S-s-s-s!

    Azután prüszkölt: – Fr-fr!

    És kiugrott az ablakon.

    A Kiskutya pedig szépen visszament a szőnyegre, és lefeküdt aludni. Most már tudta, ki nyávogott.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Kutya-macska barátság

    Kutya-macska barátság

    Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a csontot, de nem volt semmi íze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi Sajó a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba!

    De ki menjen? Bodri nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgysem tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt valami az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette.

    A kutyák futottak elébe, már nagyon várták.

    • Hozza a macska a tejfölt!

    A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De a kutyák meglátták a macska tejfölös bajuszát.

    • Hazudik a macska, megette a tejfölünket!

    Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor meglátták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejföl nélkül ették meg a csontot.

    Azóta nem nézhet a kutya a macskára.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen ünnepet rendeztek a kutyák?
    2. Mit főzött Bodri?
    3. Miért nem ízlett Sajónak a csont?
    4. Kit küldtek el a tejfölért a boltba végül?
    5. Mit csinált a macska hazafelé menet?
    6. Mit mondott a macska?
    7. Honnan tudták a kutyák, hogy hazudott a macska?
    8. Mit csináltak a kutyák?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lehet fehér a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
    2. Mindig fehér lesz a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
    3. Szereti a macska a tejfölt?
    4. A tejfölevés az oka annak, hogy fehér lett a macska bajusza?
    5. Mástól is lehet fehér a macska bajusza? (Például mitől?)

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mitől lett fehér a macska bajusza?
    • mi szokott történni, ha a macska tejfölt eszik?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni …

    • hogy ne legyen fehér a szánk széle, ha tejfölt eszünk?
    • ha fehér lesz a szánk széle a tejföltől?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a macska tejfölt eszik, akkor fehér lesz a bajusza. A macska tejfölt evett, tehát… (fehér lett a bajusza).
    2. Ha a macska nem eszik tejfölt, akkor nem lesz fehér a bajusza. A macskának fehér lett a bajusza, tehát… (tejfölt evett).
    3. Vagy eszik tejfölt a macska, vagy nem lesz fehér a bajusza. A macskának még nem fehér a bajusza, tehát… (még nem evett tejfölt).
    4. Ha a macska tejfölt eszik, akkor a bajuszán is marad tejföl, és ha a bajuszán is marad tejföl, akkor fehér lesz a bajusza. Tehát, ha a macska tejfölt eszik, akkor… (fehér lesz a bajusza).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)