Címke: mese

  • Okoska-botocska

    Hazafelé tartott a kis Sündisznó. Útközben találkozott a Nyúllal, és együtt ballagtak tovább. Kettesben feleannyinak tűnik az út. Hosszú az út hazáig, mennek, mendegélnek, beszélgetnek. Az út közepén egy bot hevert. A nagy beszélgetésben a Nyúl nem vette észre, megbotlott benne, és majdnem orra bukott.

    • Ó, te! – mérgelődött a Nyúl. Jól belerúgott a botba, és az messzire elrepült.

    De a Sündisznó felemelte a botot, vállára vetette, úgy futott, hogy utolérje a Nyulat. Meglátta a Nyúl, hogy a Sündisznó felemelte a botot.

    • Minek neked ez a bot? Mi hasznod belőle? – csodálkozott.
    • Ez nem valami egyszerű bot csupán – magyarázta Sündisznó. – Ez egy okoska-botocska.

    Nyúl csak megvetően kuncogott. Továbbmentek, mendegéltek, és elérkeztek egy kis patakhoz. Nyúl egyetlen ugrással átvetődött a patak túlsó oldalára, s onnan kiáltotta vissza:

    • Hé, Szórós Fej, dobd el a botodat! Nem tudsz vele átvergődni a patak innenső partjára!

    Sündisznó azonban nem válaszolt erre semmit, csak egy kicsit hátrahúzódott, aztán nekifutott. Futás közben a botot leszúrta a patakocska közepére, és egyetlen lendülettel átugrott a túlsó partra, s úgy állt meg a Nyúl mellett, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Nyúlnak tátva maradt a szája az álmélkodástól.

    • Hű, de nagyot tudsz te ugrani!
    • Egyáltalán nem tudok ugrani – válaszolt Sündisznó. – Csak az okoska-botocska-minden-átugrócska segített nekem.

    Továbbmentek, mendegéltek, s egy mocsaras részhez érkeztek. Nyúl egyik zsombékról a másikra ugrott. Sündisznó mögötte haladt, és a bottal vizsgálgatta maga előtt az utat.

    • Hé, te Szúrós Fej! Mit vánszorogsz ilyen lassan? Bizonyára a te botod…

    Nem tudta azonban befejezni a mondatot Nyúl, mert megcsúszott a zsombékon, és füle hegyéig merült a mocsárba. Jaj, mindjárt lemerül, és megfullad! Átcammogott Sündisznó egy másik zsombékra, amelyik közelebb esett a Nyúlhoz, s odakiáltott neki:

    • Kapd el a botot! De jól markold meg!

    Elkapta Nyúl a bot végét, Sündisznó pedig teljes erejéből megrántotta a botot, és kihúzta barátját a mocsárból. Amikor nagy nehezen kijutottak a biztonságos talajra, azt mondta a Nyúl a Sündisznónak.

    • Köszönöm, Sündisznó barátom, hogy megmentettél.
    • Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Nem én mentettelek meg, hanem az okoska-botocska-minden-bajból-kihúzócska!

    Megint mentek, mendegéltek, és egy nagy, sűrű, sötét erdő szélén megláttak a földön egy kis madárfiókát. Kiesett a fészekből, panaszosan csipogott, a szülei ott röpködtek fölötte, nem tudták, mit tegyenek.

    • Segítsetek, segítsetek! – csiripelték.

    A fészek magasan volt, sehogy sem lehetett elérni. Se a Sündisznó, se a Nyúl nem tudott fára mászni. Pedig valahogy segíteni kell a kismadáron. Törte a fejét a Sündisznó, s addig törte, amíg csak ki nem találta, mit kell tenni.

    • Állj arccal a fa törzse felé! – parancsolt rá a Nyúlra.

    Nyúl oda is állt a fához, két mellső lábát feltette a fa törzsére. Sündisznó rátette a madárkát botjának hegyére, s a bottal felkapaszkodott a Nyúl vállára, s magasba emelte a kismadarat. Majdnem elérték a fészek szélét. A kismadárka ijedten csipogott egyet, aztán nagy bátran elrugaszkodott, beugrott a fészekbe. Hogy örvendeztek a madárszülők! Ujjongva röpködtek a Sündisznó és a Nyúl feje körül, s egyre csak azt csiripelték:

    • Köszönjük, köszönjük, köszönjük!
    • Remek fickó vagy te, Sündisznó! Nagyszerűen kitaláltad, mit kell tennünk.
    • Ugyan, dehogyis én találtam ki! Mindent ez az okoska-botocska-magasba-emelőcske csinált.

    Elindultak befelé az erdőbe. Minél messzebbre jutottak, annál sűrűbb, annál sötétebb lett az erdő. Nyúlnak bizony elszorult a szíve. De Sündisznón nem látszik, hogy félne. Bátran halad előtte, s a bottal félrehajtja útjukból az ágakat. S ekkor az egyik fa mögül hirtelen kiugrott elébük egy hatalmas farkas, elállta az útjukat, rájuk kiáltott:

    • Állj!

    Megtorpant a Nyúl meg a Sündisznó. Farkas megnyalta a szája szélét, fogait csattogtatva mondta nekik:

    • Téged nem bántalak, te Sündisznó, mert te nagyon szúrós falat lennél. De téged, Tapsifüles, bizony bekaplak szőröstül-bőröstül!

    Szegény Nyúl egész testében reszketett a félelemtől, fehér lett, mintha téli bundát öltött volna, lába szinte a földbe gyökerezett. Behunyta a szemét – maja, most mindjárt bekapja a Farkas! De a Sündisznó nem vesztette el a fejét, meglendítette a botját, és nagyot vágott vele a Farkas hátára. Farkas felvonított a fájdalomtól, nagyot ugrott, és elszaladt… Bizony úgy eliramodott, hogy még vissza se nézett.

    • Köszönöm Sündisznó, most még a Farkastól is megmentettél.
    • Nem én, hanem ez az okoska-botocska-az ellenségre-lecsapócska – válaszolta Sündisznó.

    Megint mentek, mendegéltek. Elhagyták az erdőt, és kiértek az útra. Bizony nem volt könnyű a felfelé vezető úton felkaptatni. Sündisznó elöl haladt, botjára támaszkodott, de a szegény Nyúl hamarosan lemaradt, majd összerogyott a fáradtságtól. Közel jártak már az otthonukhoz, de a Nyúl nem bírta tovább.

    • Semmi baj – mondta neki a Sündisznó -, kapaszkodj a bot végége.

    Nyúl megmarkolta a botot, és Sündisznó a botnál fogva szépen felcipelte az emelkedő tetejére. És a Nyúl rögtön megérezte, mennyivel könnyebb így haladni felfelé.

    • Nézd csak – mondta -, a te okoska-botocskád most is segített rajtam.

    Így vezette haza a Sündisznó a Nyulat az otthonába, ahol már olyan régóta várt rá Nyúlné asszonyság meg a gyerekek. Örvendeztek Nyúlék, hogy megint együtt vannak, és Nyúl azt mondja Sündisznónak:

    • Ha nem lett volna ez a te csodatévő okoska-botocskád, bizony sohasem láttam volna viszont az otthonomat.

    Elmosolyodott ezen Sündisznó, s azt mondta neki:

    • Fogadd el ajándékba ezt a botot. Talán szükséged lesz rá.

    Nyúlnak szinte a szava is elakadt a csodálkozástól.

    • S veled mi lesz a csodálatos okoska-botocska nélkül?
    • Sebaj! – válaszolta a Sündisznó. – Botot mindig lehet találni. Az okosságot pedig – és megkocogtatta ujjával a homlokát -, az okosságot pedig innen veszem hozzá!

    Mindent megértett most már a Nyúl.

    • Milyen igazad van: nem a bot a fontos, hanem az okos fej, no meg a jó szív!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Tűz van!

    Derűs, napos idő volt. Nyuszogó kint hancúrozott a réten. Lóherelevelet csipegetett. A domb fölött egyszerre nagy füstöt látott. Egyenesen felfelé emelkedett, és feketén gomolygott.

    • Tűz van! – riadt fel Nyuszogó. Fülesmackóhoz rohant, aki meg a folyóparton vetett éppen bukfenceket. Mancsával megdörgölte a szemét és a füstre nézett.
    • Itt valami ég! – kiáltotta.
    • Vau-vau! – ugatott fel Bodri, aki nem messze a fűben szunyókált. Siessünk oda oltani!

    Mindhárman az udvarra loholtak. Füles a fejébe húzta Jacek tűzoltósisakját. Bodri befogta magát a kis szekérbe. Nyuszogó pedig egy vödör vizet rakott a szekérbe.

    • Kukurikú! – kürtölte Kiskakas.

    A tűzoltóság robogva elindul. Gördül fel a kis szekér a dombra, feljebb, egyre feljebb. Fenn körülnéznek a derék tűzoltók, hát ott ül a fűben Valenti nagyapó, mesét mond Jaceknek és Zoskának, pipájából pedig vígan eregeti a gomolygó füstöt.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen idő volt?
    2. Hol hancúrozott Nyuszogó?
    3. Honnan jött a füst?
    4. Kihez szaladt Nyuszogó?
    5. Hol volt a Füles?
    6. Hova rohantak együtt?
    7. Hogyan akarták eloltani a tüzet?
    8. Mit láttak a dombtetőn?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor van füst, amikor tűz van?
    2. Ha füst van, akkor mindig van tűz is?
    3. Ha tűz van, akkor mindig van füst is?
    4. Van olyan tűz, ami nem füstöl?
    5. A tűz az oka a füstnek?
    6. Mivel lehet eloltani a tüzet?
    7. Mindig el kell oltani a tüzet?
    8. A víz eloltja a tüzet?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mire szoktunk gondolni, ha füstöt látunk?
    • mit jelezhet a nagy füst?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha füstöt látunk?
    • ha tűz van?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha nagy füst jön valahonnan, akkor ég valami. Nagy füst jött a domb mögül, tehát… (égett valami).
    2. Ha nincs füst, akkor nem ég a tűz. Égett a tűz, tehát… (füst volt).
    3. Vagy nincs füst, vagy ég a tűz. Már nem ég a tűz, tehát… (már nincs füst).
    4. Ha füst van, akkor tűz van, és ha tűz van, akkor az veszélyes lehet. Tehát, ha füst van, akkor az… (veszélyes lehet).

    (Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Ugorjunk árkot!

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas, egy róka, meg egy nyúl. Versenyeztek, ki tud nagyobbat ugrani.

    • Ugorjunk árkot! – mondta a róka.

    Hosszú, széles árok volt az erdő szélén. Odaállt a róka az árok partjára, és így szólt:

    • Hosszú lábam, rövid fülem, lompos farkam, hopp! De nagy ez az árok! – zsupsz, már bele is esett.

    Utána a nyúl ugrott.

    • Hosszú lábam, hosszú fülem, suta farkam hopp! De nagy ez az árok! – ügyesen átugrotta, futott tovább, mintha puskából lőtték volna ki.

    Utoljára ugrott a farkas.

    • Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp! De nagy ez az árok! – odapottyant ő is a róka mellé.

    Mély volt az árok, nem tudtak kijönni. Már nagyon éhesek voltak.

    • Ide hallgass! – szólt a róka. – Ha segítesz kimászni, kihúzlak téged is.
    • Jó lesz biz az – állt rá a farkas.

    A hátulsó lábaira ágaskodott, a róka felkapaszkodott a hátára, és egy ugrással kint termett az árok szélén. Úgy elszaladt, hátra sem nézett. Még most is várja a farkas a rókát, ha azóta meg nem unta.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben versenyzett egymással a farkas, a róka meg a nyúl?
    2. Ki tudta átugrani az árkot a három állat közül?
    3. Mi történt a farkassal?
    4. És a rókával?
    5. Hogyan próbált kijutni a róka az árokból?
    6. Miért járt pórul a farkas?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor tud kiugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    2. Mindig ki tud ugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    3. Máshogy is ki tud ugrani a rók az árokból?
    4. Biztos, hogy ki tud ugrani a róka az árokból, ha felkapaszkodik a farkas hátára?
    5. A valóságban is előfordulhat, hogy egy róka felkapaszkodik a farkas hátára?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára?
    • hogyan tud kiugrani a rók az árokból?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha ki akarunk mászni valahonnan?
    • ha azt akarjuk, hogy egy állat ne tudjon kimászni valahonnan?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a róka nem kapaszkodik fel a farkas hátára, akkor nem tud kiugrani az árokból. A róka ki tudott ugrani az árokból, tehát… (felkapaszkodott a farkas hátára).
    2. Vagy nem kapaszkodik fel a róka a farkas hátára, vagy ki tud ugrani az árokból. A róka még nem tudott kiugrani az árokból, tehát… (még nem kapaszkodott fel a farkas hátára).
    3. Ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor ki tud ugrani az árokból. A róka felkapaszkodott a farkas hátára, tehát… (ki tudott ugrani az árokból).
    4. Ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor eléri az árok szélét, és ha eléri az árok szélét, akkor ki tud ugrani az árokból. Tehát ha a róka felkapaszkodik a farkas hátára, akkor… (ki tud ugrani az árokból).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A kis hajó

    Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.

    • Fürödjünk meg! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
    • Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
    • Brehehehe! – nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek én veletek! – És úgy kacagott, majdnem vízbe fúlt.

    Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit. Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat. Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat. És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beültek és elhajókáztak!

    Brekus kidugta a fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol se érheted!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Mindentudó doktor

    Egy paraszt megirigyelte az ügyvédek, bírák és jegyzők jómódját. Vett hát magának parókát, fekete ruhát, aztán az ajtajára kiszögezett egy táblát, a következő felirattal: Mindentudó doktor. Alighogy kitette a táblát, arra járt egy ember, akitől nemrégiben szép kis summát loptak el. “Ha ez az ember mindet tud, akkor azt is tudja, kik a tolvajok” – gondolta. Meghívta ebédre a parasztot. Belép egy szolga, felszolgálja az ételt, a “doktor” felkiált:

    • Nicsak! Itt az első!

    Azt akarta mondani, hogy az, amit hoztak, az első fogás lesz. A szolga azonban, aki az egyik tolvaj volt, azt hitte, felfedezték. ment vissza megfélemlítve a konyhába, és azt mondta a társának:

    • Most te szolgálj fel!

    Erre a második szolga, aki a másik rabló volt, bement. Doktor Mindentudó megszólalt:

    • Nicsak! Itt a második!

    Így történt ez a harmadik tolvajjal is. Nem maradt más választásuk, bevallották bűneiket. A házigazda nagy összeget adott jutalmul Mindentudó doktornak… és attól a naptól fogva mindenfelé azt terjesztették róla: csalhatatlan tudós.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért akart a paraszt mindentudó doktor lenni?
    2. Hogyan akart mindentudó lenni?
    3. Mit akart megtudni az az ember, aki bement hozzá?
    4. Hogyan derült ki, hogy kik lopták el az ember pénzét?
    5. Mi történt ezután a mindentudó doktorrá lett paraszttal?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Látszódhat úgy valakiről, hogy az illető mindent tud?
    2. Csak az tudhatja, hogy ki a tolvaj, aki mindent tud?
    3. Lehet, hogy valaki nem tud mindent, de azt tudja, hogy ki a tolvaj?
    4. Ha valaki tudja, hogy ki a tolvaj, az minden tud?
    5. Tényleg tudhatta a paraszt, hogy a szolgák lopták el az ember pénzét?
    6. Megérdemelte a paraszt a jutalmat?
    7. Van olyan ember, aki mindent tud?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit kell tudnia annak, aki mindentudó doktor akar lenni?
    • miből gondoljuk azt, hogy valaki mindent tud?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy mindentudókká váljunk?
    • hogy megtudjuk, hogy a másik ember mindentudó-e?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók mindent tudnak, tehát… (azt is tudják, hogy kik a tolvajok).
    2. Ha valaki nem tud mindent, akkor nem tudja, hogy kik a tolvajok. A mindentudók tudják, hogy kik a tolvajok, tehát… (mindent tudnak).
    3. Vagy nem tud mindent valaki, vagy tudja, hogy kik a tolvajok. A parasztember nem tudta, hogy kik a tolvajok, tehát… (nem tudott mindent).
    4. Ha valaki nagyon okos, akkor mindent tud, és ha mindent tud, akkor azt is tudja, hogy kik a tolvajok. Tehát, ha valaki nagyon okos, akkor… (azt is tudja, hogy kik a tolvajok).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A négy kis ezermester

    Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.

    Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.

    A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.

    • Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
    • Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
    • Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
    • Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.

    Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:

    • Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!

    Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:

    • Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
    • Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!

    Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:

    • Kukurikúúú!

    A Nyúl nevette őket.

    • Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!

    Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?

    • Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.

    Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.

    • Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

    Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.

    Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.

    Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.

    • Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Locsolkodás

    • Ma van a locsolkodás napja! – jutott Füles eszébe. Meglátta a faház előtt békésen szundikáló Bodrit. “Le kell locsolni vízzel” – gondolta Füles. Sietett Jacekhez és Zoskához. Kop-kop – kopogtatott az ajtón.

    Jacek máris hozta a zöld vödröt, és mindnyájan szaladtak az udvarra, a kúthoz. Folyt, fröcskölt az ezüstös hideg víz. Most pedig gyorsan Bodrihoz! Elől a gyerekek, nyomukban Füles szaladt a vödörrel.

    Most ott állnak Bodri háza mellett. No, most rajta! De mi ez? Nincs a vödörben víz? Füles a vödörbe dugta az orrát. A vödör fenekén kis lyuk csillog, mint csillag a sötét égen.

    Bodri még csak fel sem ébredt. Jól megúszta a locsolkodást.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben vitte a vizet Fülesmackó?
    2. Hová vitte a vizet?
    3. Mivel akarták lelocsolni Bodrit?
    4. Hol volt a lyuk?
    5. miért folyt ki a víz a vödörből?
    6. Mit csinált Bodri?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor folyik ki a vödörből a víz, ha lyukas a vödör?
    2. Mindig kifolyik a víz a lyukas vödörből?
    3. Minden lyukas vödörből kifolyik a víz?
    4. Miért folyik ki a lyukas vödörből a víz?
    5. Létezik a valóságban lyukas vödör?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha lyukas vödörbe vizet öntünk?
    • mi lehetett az oka annak, hogy kifolyt a vödörből a víz?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne folyjon ki a víz a vödörből?
    • ha észrevesszük, hogy lyukas a vödrünk?
    • hogy észrevegyük, hogy lyukas a vödrünk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha lyukas egy vödör, akkor kifolyik belőle a víz. A zöld vödör lyukas volt, tehát… (kifolyt belőle a víz).
    2. Ha nem lyukas egy vödör, akkor nem folyik ki belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    3. Vagy nem lyukas a vödör, vagy kifolyik belőle a víz. Egy másik vödörből nem folyt ki a víz, tehát… (a másik vödör nem volt lyukas).
    4. Ha egy vödör lyukas, akkor a víz kifolyik belőle, és ha a víz kifolyik belőle, akkor nem lehet belőle locsolni. Tehát, ha egy vödör lyukas, akkor… (nem lehet belőle locsolni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Levél a gyerekeknek

    Jacek és Zoska a tengerpartra utazott nyaralni. Biztosan játszanak a homokban, és lebarnulnak a napon. Ám Fülesmackó otthon maradt, és vágyódott a gyerekek után.

    Elhatározta hát, hogy levelet ír nekik. Mikor elkészült a levél, szaladt vele a postaládához. De jaj, nagy a baj: túl magasan volt a láda. Nem érte el a kis bocs.

    Éppen arra járt a nyuszi:

    • Segíts nekem Nyuszogó! – kérte.

    Nyuszogó felugrott füles fejére, és kinyújtotta mancsát a levéllel.

    • Nem érem el! – kiáltotta.

    Éppen arra járt Kiskakas. Egyet csapott a szárnyával, és már fenn is termett a nyuszi fején. Csőrében tartotta a gyerekeknek szóló levelet. Ő már elérte a levélszekrényt. Most már útban is van a levél a tenger felé.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Kinek írt levelet Fülesmackó?
    2. Kivel találkozott először?
    3. Hova állt Nyuszogó?
    4. Kivel találkozott Fülesmackó másodszor?
    5. Hova repült fel Kiskakas?
    6. Elérte Kiskakas a postaládát?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor éri el a Kiskakas a postaládát, ha felrepül Fülesmackó és Nyuszogó fejére?
    2. Mindig elérik a postaládát az állatok, ha egymás fejére állnak?
    3. Máshogy is állhattak volna? Nyuszogó is ráállhatott volna Kiskakas fejére?
    4. Máskép is be tudták volna dobni a levelet?
    5. A valóságban létezhet, hogy három állat egymás fejére áll?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor, ha az állatok egymás fejére állnak?
    • hogyan érhetik még el a postaládát?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha valamit nem érünk el, pedig szeretnénk elérni?
    • ha azt akarjuk, hogy valaki ne érjen el valamit?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a három jóbarát nem áll egymás fejére, akkor nem érik el a postaládát. A három jóbarát elérte a postaládát, tehát… (egymás fejére álltak).
    2. Vagy nem áll egymás fejére a három jóbarát, vagy elérik a postaládát. A három jóbarát még nem érte el a postaládát, tehát… (még nem álltak egymás fejére).
    3. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát. A három jóbarát egymás fejére állt, tehát… (elérték a postaládát).
    4. Ha a három jóbarát egymás fejére áll, akkor elérik a postaládát, és ha elérik a postaládát, akkor be tudják dobni a levelet. Tehát, ha egymás fejére állnak, akkor… (be tudják dobni a levelet).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)