Mesemondó blog

Címke: gondolkodás fejlesztése

  • Számtalányok (1.)

    Számtalányok (1.)

    Ha száz madár van a fán, és egyet lelőnek, hány marad?
(egy sem, mert mind elrepül)

Tizenkét vadász elment vadat lőni.
Találtak tizenkét vadrécét.
Ki-ki a magáét meglőtte,
tizenegy vadréce mégis elrepült.
Hogyan lehetséges ez?
(az egyik vadász neve Kiki volt)

Megy a bíró a leányával,
a tanító a feleségével.
Kapnak három almát.
Hogyan tudják úgy elosztani,
hogy mindenkinek egész alma jusson?
(úgy, hogy a tanító felesége a bíró lánya)

Balog Péter úrnak volt hat szép lánya,
bizony büszke is volt őkegyelme rája.
Mindegyik lánynak volt egy fitestvére,
szerették is egymást apjuk örömére.
Mondják meg hát, kik számolni jól tudnak,
hány gyermeke is volt Balog Péter úrnak?
(hét, mert csak egy fiútestvére volt a hat lánynak)

Nagyapó elővette egyszer a sétabotját. Megkérdezte:
- Ha kettétöröm, hány vége lesz?
- Négy - felelték a gyerekek.
- Hm, hm! - hümmögött nagyapó. - Szerintem öt.
- Az nem lehet! Két darab botnak négy vége van!
- Az igaz. De ha eltöröm, a botnak is vége lesz.

Jancsi megy a vásárba,
szembe vele három varga,
három varga, három zsákja,
három zsákba három macska,
hányan mentek a vásárba?
(egyedül Jancsi, mert a többi onnan jött)

Három öreg, hat malac,
kilenc disznó, mennyi az?
(lehet 9 vagy 18)

Három piros meggy csüng a fán,
alatta jár három kislány.
Ki-ki leszakasztott egyet,
egy gömbölyű, piros meggyet.
Íme, kész a nehéz talány:
hány piros meggy maradt a fán?
(kettő, mert Kiki - az egy becenév - csak egyet szakított le)

Egy szobának a négy sarkában ül egy-egy macska.
Mindegyikkel szemben van egy macska.
Minden macska farkán ül egy macska.
Hány macska van a szobában?
(négy, mert mind a négy egymással szemben ül, és mindegyik a saját farkán)

Három görög, három török, három szász,
hat pap, hányan vannak összesen?
(tizenöten)

Volt egy fűzfa,
rajta három alma,
kettő lehullott,
hány maradt még rajta?
(egy sem, mert a fűzfán nincsen alma)

Két apa és két fiú együtt mentek vadászni.
Hazafelé menet büszkén eldicsekedték,
hogy sikerült a vadászat,
mert három nyulat lőttek összesen,
így mindenkinek jutott egy-egy nyúl.
Hogy lehetséges ez?
(tulajdonképpen nem négyen, hanem hárman mentek vadászni: nagypapa, ennek a fia és ennek a fia, így volt két apa és két fiú)

Két anya, két gyermek, mennyi az?
(három: nagymama, anya, lánya)

Két hét, hány két?
(77)

Öt koldus öt-öt botja,
öt-öt boton öt-öt kaska,
öt-öt kaskában öt-öt macska,
öt-öt macskának öt-öt fia,
hány fiókmacska?
(sok)

Egy fiú azt mondja: ugyanannyi
fiútestvérem van, mint leány.
A nővére viszont így szól:
háromszor annyi fiútestvérem van,
mint leány. Hányan vannak?
(három fiú és két lány)

Ipadnak, napadnak, három papnak,
hat kappannak hány körme volt?
(148)

A Körúton ketten sétálnak, egy kicsi és egy nagy.
A kicsi fia a nagynak, de a nagy nem apja a kicsinek.
Vajon akkor kije?
(az anyja)

Mondd meg, öt cseh (öccse)
öt török, öt görög hány ember?
(15: öt cseh, öt török, öt görög)

Elment a pap Piripócsra,
találkozott három tóttal,
három tótnak három zsákja,
három zsákban három macska,
hányan mentek Piripócsra?
(csak a pap)

Elöl megyen hat bak,
utána megy hat pap,
hatot üti, bakot üti,
pap a bakot bottal üti,
hányat ütött hát?
(kétszáztizenhatot)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 Találós kérdés – Társ kiadó)

  • Hallgatni egymásra

    Hallgatni egymásra

    Volt egyszer egy ember, akinek nem működött jól a házassága. Amikor tanácsot kért, így szólt a mester: – Meg kell tanulnod meghallgatni a feleségedet. – A férfi megfogadta a tanácsot, majd visszajött egy hónap múlva, és arról számolt be, hogy megtanulta meghallani a feleségének minden szavát, amit mond. Ekkor nevetve azt mondta a mester: – Akkor most menj haza, és halld meg minden szavát, amit nem mond ki!

    Visszacsatolás

    • Te mit gondolsz a mester két tanításáról?
    • Hogyan értékeled önmagad a másokra való odafigyelés terén?
    • Te mennyire hallod meg a ki nem mondott dolgokat, illetve mennyire tudsz a sorok között olvasni?
    • Konkrétan mit tanulhatunk ebből a kis történetből?

    Felhasználási javaslat

    Módszertanilag a következőképpen járhatunk el: felolvassuk a történetet a mester első tanácsáig, majd feljegyezzük és megbeszéljük a résztvevőkre tett hatását. Ezután végigolvassuk a történetet, és újfent megvizsgáljuk a hatásokat.

    (Forrás: Detlev Blenk, Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – Z-Press kiadó)

  • Munkaeszközök a kertben és egyéb munkálatokban

    Munkaeszközök a kertben és egyéb munkálatokban

    Fatestemet, ha megfogod,
vasfejemet nyomd a földbe.
Forgasd meg jól szaporán,
s ismételd meg minden év tavaszán.
(ásó)

Fogd a nyelét, nyomd a hegyét,
ne irgalmazz neki semmit.
(ásó)

Ha munkába állok,
minden gyomot kivágok.
(kapa)

Vasból van a bika,
fából van a szarva.
Mi az?
(eke)

Ha kifele megy,
befele áll a szarva,
ha hazafelé megy,
kifelé áll a szarva.
(eke)

Sólyommadár, föld alatt száll.
(eke)

Nékem olyan kisfiam van,
aki a föld alá jár fésülködni.
(eke)

Van egy lányom,
föld alá jár fésülni.
(borona)

Amije van, eldobálja,
no, de azért, meg nem bánja.
Amit elszór, nem siratja,
nemsokára visszakapja.
(vetőgép)

Hegyen-völgyön táncot jár,
hazaviszik, szegen áll.
(kasza)

Hegyes orrú, görbe lábú,
búzát, füvet szereti.
(kasza)

Füvet eszik, fára száll,
harkályorrú nem madár.
(kasza)

Fa a nyele, vas a foga,
földön csúszkál ide-oda.
(gereblye)

Húzom magamhoz,
lököm el magamtól.
(gereblye)

Erdőn vágják, falun nyerít. Mi az?
(tiló)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Munkaeszközök a házban

    Munkaeszközök a házban

    Ketten vagyunk, testvérek vagyunk,
ha nincs mit enni, egymást harapjuk. Mi az?
(olló)

Ha kinyitod szárát,
kinyitja a száját.
Ha becsukod szárát,
becsukja száját.
(olló)

Ketten vannak, eggyé lesznek,
egyet ketten ketté szelnek.
(olló)

Hátul taszigálják, elől huzigálják. Mi az?
(tű)

Tompa tolja, kis vas húzza,
fehér egér fut utána. Mi az?
(ujj, tű, cérna)

Gombja van, de nem kabát,
nem is ing és nem nadrág,
egyáltalán nem ruha,
kemény, hegyes, nem puha.
(gombostű)

Pici szálfa,
villog, serceg,
nem ég tovább,
csak egy percet.
(gyufa)

Kis dobozban száz veszély,
piros nyelve sokat ér.
(gyufa)

Pici ember, földig szakáll.
(sperű)

Fogd a nyelét, nyomd a hegyét,
ne irgalmazz neki semmiért.
(seprű)

Fa-mezőn szánkázik
sárga üstökével,
hadakozik por, hulladék,
piszok özönével.
(seprű)

Nem sündisznó, nem tűpárna. 
Mégis szúrós kerek háta.
Nos, pajtásom, felelj, ha tudsz!
Mi lehet ez?
(kefe)

Vasparipám parazsat fal,
keskeny deszka-mezőn nyargal,
meggyűrt ruhákra rátapos,
tüzes talpán fordul, futkos,
s szüntelenül oda-vissza,
minden ráncunk elsimítja.
(vasaló)

Nyárfa nyílása,
bükkfa csattanása,
ezer madár megindulása,
egynek nyara száradása,
a többi mind megáll,
míg az egyet meggyógyítják. Mi az?
(szövőszék)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Zaza, a hiú zsiráf

    Zaza, a hiú zsiráf

    Zaza, a zsiráf kiment a tóra fürödni. Ott a tóparton, a fűben egy fényes, piros gyöngyfüzér feküdt. Zaza a gyöngyfüzért nyakára tette.

    • Csodálatos, csillogó csodagyöngy! Csodagyönggyel elmegyek a zsiráfbálba – örült, ugrándozott a kis zsiráf.

    Örömében virágokból is font egy nyakláncot, de még ezt is kevesellte. Csakhamar körbe is járta az állatokat, s kért tőlük egy új füzérrevalót.

    Ciff-caff, a majom zsenge kókuszdiót adott,

    camm-camm, a teknősbéka kagylóhéjakat.

    Cikk-cakk, a fürge hal igazgyöngyöt hozott,

    a zebra pedig egy nyaláb erős indát.

    Zaza az erős indára felfűzte a kapott kincseket. – 2+3=5 – számolgatta füzéreit. – Ó, ez kevés. Ó, ez fele nyakamra sem elég! – Zsiráfunk tehát újabb füzérrevaló után nézett.

    Csa-csó, a kis madár virágot adott.

    Csen-csőr, a strucc egy zacskó színes kavicsot.

    Csör-gőtől, a kígyótól kapott egy régi, levetett kígyóbőrt,

    Csok-csoktól, a kis négertől egy hosszú bársonyszalagot.

    Cicomázta, díszítette magát Zaza az új füzérekkel.

    • 2+3=5, 5+4=9 – számolgatta kincseit. – Okvetlenül kell egy tizedik is. Csak akkor leszek a zsiráfbálban a legszebb.

    Ó, de miből legyen a tizedik nyaklánc?

    Zaza bejárta az erdőt, a rétet, a tó partját, de semmi új csecsebecsét sem talált. Csüggedten ült le egy fa alá.

    Csakhamar leszállt az est. Öreg hold és a csillagok előbújtak. Csak úgy szikrázott az ég a sok csillagtól.

    • Csillag, csillag! Ó, de fényes! – ugrott fel a kis zsiráf. – Öreganyó, holdanyó! Csillagot, vagy egyet-kettőt, dobj le nékem gyöngyfüzérnek!

    Öreg hold a csillagok aprajából leszórt Zazának egy marokravalót.

    Csillogott, szikrázott a csillagfüzér. Zaza boldogan indult a zsiráfbálba. Öröme azonban csakhamar csillapulni kezdett. Csillag nyakéke és a többi csecsebecse súlyos koloncként nehezedett nyakára.

    Cammogva, búsan ért a bálba. Ott leült az árokpartra. Onnan nézte a friss, jókedvű, táncoló zsiráfokat.

    Zaza csillagdísze megfakult, csecsebecséi összetörtek, füzére elfonnyadt, Csen-csőrtől kapott színes kövei lepeeregtek.

    • Csúf, csúf, cicomás zsiráf! – mondták a többiek, és egész éjjel rá sem néztek.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Munkaeszközök a ház körül

    Munkaeszközök a ház körül

    Egy madárnak
négy szárnya van.
(szélmalom)

Életemben álltam,
holtom után jártam.
Életemben állatot,
most embert táplálok.
(malom)

Éjjel-nappal mosdik,
mégis mindig fekete.
(malom)

Vízben forog, vízben jár,
mégis csak egy helyben áll.
(malom)

Keskeny, hosszú, mint a karom,
zsebrevágom, úgy hordozom.
(mérőszalag)

Ahová vitték
mindig fejbe verték.
(szeg)

Tolvaj meg a házba,
a fejét kint hagyja.
(szeg)

Minél nagyobbakat ütnek kerek fejére,
annál szaporábban igyekszik a helyére.
(szeg)

Ha használják, fejét ütik
ha nem kell, kipenderítik.
(szeg)

Vas a feje, fa a lába,
táncol az ember markában.
(kalapács)

Én vagyok a vasverő,
szelidítem a vasat,
egykettőre kiverek
patkót és ekevasat.
(kalapács)

Egy családból valók ketten,
mégsem ének szeretetben,
erős bátyja, ha teheti,
a kis öccsét jól megveri.
(kalapács és szeg)

Nagyobb bátya, ha teheti,
Kisebb öccsét meg-megveri. Mi az?
(kalapács és szeg)

Drótot, szeget elharapja,
pedig nincsen neki foga.
(harapófogó)

Fog nélkül is harapós.
(harapófogó)

Éles nem vagyok,
nem is haragszom,
mégis harapok.
(harapófogó)

Se nem ehetnék,
se nem ihatnék,
se nem haragszom,
mégis mindig harapok.
(harapófogó)

Száját tátja,
míg a vasat harapja.
(harapófogó)

Harap, de nem mérges,
találd ki, hogy mi lesz ez?
(harapófogó)

Én mindig csak harapok,
mégsem lakom jól.
(harapófogó)

Ha felveszem sír, ha leteszem sír.
(lánc)

Száz szeme van, mégse lát. Mi az?
(lánc)

Véren megy, vért visz,
benne meg egy csepp sincs. Mi az?
(nyereg)

Két elő közt élettelen,
nála nélkül kényelmetlen. Mi az?
(nyereg)

Vaslajtorján felhágtam,
borszékembe beültem,
csonttal vasat etettem. Mi az?
(a lovaskatona szerszámai: kengyel, nyereg, zabala)

Repül, de nem madár,
Vasat viszen, nem kovács. Mi az?
(nyíl)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Cirmos és Csóri

    Cirmos és Csóri

    Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe;
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt, mi elé tárult.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

- Cirmos nézd, egy csupor tejfel!
súgta Csóri csóka.
- Csurrantott méz az üvegben
s jó bor a hordóban!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

- Csórikám, e kerek sajtot - 
súgta a kis macska -
kóstoljuk meg. Csípj belőle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó kis bicskájával
a sajtot felvágták.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csakhamar a hordók mellett
csücsült Csóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!

Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprűvel
mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!

Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta
cica s szegény csóka.
Csóri súgta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Munkaeszközök az erdőben

    Munkaeszközök az erdőben

    Amikor az erdőbe megy,  a falu fele néz,
amikor a faluba megy, az erdő fele néz.
(fejsze)

Erdőbe jár dühöngeni,
nyugalmát csak otthon leli.
(fejsze)

Erdőn át, agyatlan kutyák ugatnak.
(fejsze)

Ha a koma munkába fog,
dúdol, sivít, nyög és nyafog:
Tölgy és fenyő, mind dőlni fog,
ha belemart a fog, a fog.
(fűrész)

Első két betűmnek örül a gazda és nyáj,
általa vidám lesz a mező és a táj.
Nagyváros utcáin nemigen nézheted,
de hervadtan annál drágábban fizeted.
Végső négy betűm, nem tesz soha egészet,
de a végső három annál többre vezet.
Ez ura mindennek, jót, szépet, dicsőt szül,
csillagot mér, s bátran világokat kerül.
(fűrész)

Talán száznál is több a foga,
egyik sem fáj neki soha.
Fát harapdál, nagyon merész,
mi lehet az?
(fűrész)

Sok foga van, mellyel rágni tudok,
rágok is én mindig, ameddig eljutok.
De azt, amit rágok, soha le nem nyelem,
se szám, de még gyomrom sem volt soha nekem.
(fűrész)

Nekem olyan kiscsikóm van,
amelyik kihányja maga alól az almot.
(fűrész)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • Zsiga és Csipet

    Zsiga és Csipet

    Zsigát, a kiskutyát, édesanyja tanítgatta a kutyakötelességre:

    • Ha idegen jószág közeledik, felugrasz a kerítésre két mellső lábaddal, így ni, és ugatsz: vau-vau, takarodj!
    • Nem merem! – reszketett Zsiga.
    • Jaj, kisfiam, mi lesz belőled? – szomorkodott édesanyja. – Olyan gyáva, félénk jószág vagy, mint egy kiscsirke!

    A baromfiudvarban pedig élt egy hangos, veszekedős csirke. A neve: Csipet. Szidta is édesanyja eleget:

    • Csipet, Csipet! Miért hangoskodsz, verekszel ennyit? Úgy viselkedsz, mint egy neveletlen ksikutya!

    Zsigát addig-addig korholta édesanyja, amíg a kiskutya egy szép napon elhatározta: “Megnézem, milyen az a félénk kiscsirke.”

    Aznap Csipet is útnak indult: “Felkeresem a neveletlen kiskutyát!”

    A kertajtóban találkoztak.

    • Te vagy az a gyáva kiscsirke? – kérdezte Zsiga.
    • Én mérges, verekedős csirke vagyok. Menj az utamból, mert megcsíplek! – förmedt Zsigára Csipet.

    Zsiga félénken félreállt, de kíváncsisága nagyobb volt félelménél, megkérdezte hát:

    • Minden csirke ilyen mérges, félelmetes jószág?
    • Buta! – mérte végig Csipet. – Csak én vagyok mérges, verekedős. Mondtam már! A többiek mind unalmas, nyafogó, gyáva jószágok. Felkeresem hát a kutyát. Játszani akarok a bátor kutyával. Nem tudod, hol találom?
    • A kutya én vagyok – felelte Zsiga -, de én sokat sírok, és mindentől nagyon félek.
    • Akkor te nem is vagy kutya. Édesanyám azt mondta, a kutyák bátor, verekedős jószágok. Tudsz kiabálni?
    • Nem tudok – sóhajtotta Zsiga.
    • Látod! Akkor kutya sem vagy! – diadalmaskodott Csipet.
    • De kutya vagyok! – bizonygatta Zsiga.
    • Nem hiszem! – rázta a fejét Csipet. – Ha kutya vagy, zavard el a kerítés tetejéről a verebet!
    • Hogy zavarjam el? – görbült sírósra Zsiga szája.
    • Dobbants a lábaddal, és kiabálj: csirr-csirr!
    • Édesanyám nem így szokta – okoskodott Zsiga.
    • Hanem hogyan?
    • Két mellső lábával felugrik a kerítésre, így ni, és ugat: vau-vau-vau, takarodj!

    A kerítésen ülő veréb a hangos kutyaugatásra ijedten elrepült.

    • Tényleg kutya vagy! – ismerte el Csipet. – A veréb elrepült.
    • Tényleg elrepült! – örült Zsiga. – Pedig csak annyit mondtam: vau-vau, takarodj! És azonnal szót fogadott. Vau, vau! Ó, de jó! Vau-vau!
    • Nagyon szépen ugatsz – reszketett a kis csirke -, de kérlek, most már hagyd abba, mert félek a hangodtól.

    Zsiga azonban nem hallgatott Csipetre. Annyira örült saját hangjának, hogy háromszor körbefutotta az udvart.

    • Vau, vau! Tudok, tudok! Vau, vau, házat őrzök! Ugatok!

    Csipet csirke sírva bújt el a kertajtó mögött.

    • Jaj, de csúnya hangod van! De csúnya ez a nagy kiabálás!

    Zsiga mérgesen rávakkantott:

    • Elhallgass, gyáva jószág! Az ugatás nem csúnya, hanem kutya-kötelesség. Vau-vau!

    Csipet bánatosan hazakullogott. “Soha többé nem kiabálok! Ilyen förtelmes hangoskodást én nem utánzok.”

    Zsiga pedig attól kezdve nem ijedt meg senki fiától. Derék házőrző kutya lett belőle.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)