Mesemondó blog

Címke: gondolkodás fejlesztése

  • A rossz-csont felhő és a nap

    A rossz-csont felhő és a nap

    Jött a felhő, s hopp felkapta,
hopp, felkapta a napot.
Vitte is már más vidékre,
azt se mondta: jó napot!

Meglátta a mérges pulyka:
- Rút, rút rossz-csont! A napot
visszaadjad! - Ám a felhő
nyelvet öltött s elfutott.

Ment a pulyka, ment utána,
követte a kis kacsa.
- Háp, háp, háp! Várj, kedves szomszéd,
ketten hozzuk őt haza!

Ment a pulyka, ment a kácsa
visszahozni a napot.
Kakas harsant: - Majd segítek!
Csizmát húzok! Várjatok!

- Kvák, kvák! - ugrott fel a béka.
- Itthon ülni nem fogok!
Megyek, és viszek az útra 
egy tarisznya szúnyogot.

Átugrottak három árkot,
két barázdát, egy mezőt.
Mezőn, a nagy hangyabolynál,
találtak egy hangya-őrt.

- Hová, hová? - kérdi tőlük.
Köszöntötték: - Jó napot!
Haszontalan rossz-csont elhő
elrabolta a napot!

Ment a pulyka s három társa.
Futottak fél délelőtt.
Szépen kérte, elvitték hát
magukkal a hangya-őrt.

Kerek tóban rossz-csont felhő
lábat mosott, és a nap
ott lapult a zsenge fűben
egy rozsdás vödör alatt.

Hopp, elérték: - Rossz csont felhő,
jószágunkat visszaadd! -
Rossz-csont felhő fára mászott,
s onnan szólt le: - Majd, ha fagy!

Fogta, sűrű levelek közt
bújtatta el a napot,
mint erős ól sötétjébe
sivalkodó malacot.

Csalafinta béka-gyerek
jegenyére felkúszott,
s kioldozta, kiengedte
a tarisznya szúnyogot.

- Zirr-zürr! - szállt az éhes falka,
ám a felhő könynedén
átrepült a másik fára.
- Érj utol itt, kis legény!

Köd előttem, köd utánam!
Rossz-csont felhő elszaladt.
Jegenyefa sűrűjében
a síró nap ott maradt.

Jött a szél, a nagy bajuszos,
Köszöntötték: - Jó napot!
Jó szél bácsi, szépen kérünk,
add le nekünk a napot!

- Szívesen - szólt, görbe botját
felnyújtotta, és a nap
lepottyant a zsenge fűbe
mint a kövér kismalac.

Béka tarisznyába tette,
hazavitte s elengedte.
Pulyka, kacsa megmosdatta,
kakas, hangya elaltatta,
elaltatta a napot.
Itt a vége, fuss el véle,
s köszönj szépen: - Jó napot!

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Udvar

    Udvar

    Legsötétebb vagyok, amikor legvilágosabb
van, legmelegebb, mikor legnagyobb a hideg,
leghidegebb, ha legmelegebb van.
(pince)

Télen jó meleg,
nyáron jó hideg.
(pince)

Van egy tehenem, mindenki feji,
mégsem apad el a teje.
(kút)

Melyik útban van víz?
(a kútban)

Egyik ága levegőbe,
másik fut a földbe,
friss vizet hoz a vödörbe.
(gémeskút)

Megcsavarva, megkötözve,
egy hosszú nyélre ütve
ugrál-bugrál a padlón.
(seprű)

Fa-mezőn szánkázik
sárga üstökével,
hadakozik por, hulladék,
piszok özönével.
(seprű)

Pici ember, földig szakáll.
(seprű)

Fogd a nyelét,
nyomd a hegyét,
ne irgalmazz neki semmit!
(sperű)

Enyém, tiéd, mindenkié.
(kerítés)

Foga van,
de nem eszik vele.
(létra)

Senkire sem támaszkodik,
támasztják őt falnak, fának,
rajta bátor gyermek lábak
s kéményseprő bácsik járnak.
(létra)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • A tréfás mackók

    A tréfás mackók

    Hol volt,
Hol nem,
Messze messze,
Volt egy boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Egy bozontos
Öreg medve,
Annak pedig 
Fia kettő,
Két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos.
Két bozontos
Tréfás kis semmirekellő.

Hát egyszer
Az öreg medve
Megy, megyen
A rengetegbe,
Megyen egy kis Málnát szedni,
Megy a boglyos,
Lompos,
Loncsos,
A bozontos
Öreg medve
Éhségiben málnát enni.

Megyen a medve,
Morrog a mája,
Megyen vele
A rengetegbe
két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

Megyen a medve
Morrog a mája,
Megy az öreg
Medve előtt
két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

Elunják a hosszú sétát
S a két boglyos,
lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Sorra veszen minden tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik...
Mi az?"

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a napsugár!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedi elő a sok tréfát.

Szól a nagyobb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Erdőn által
Vég vásznakat teregetnek...
Mi az?"

Felel rá az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony az országút!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Kifele megy:
Befele áll,
Befele megy:
Kifele áll,
Lefele megy:
Felfele áll,
Felfele megy:
Lefele áll...
Mi az?

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a macska farka!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos 
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a nagyobb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Zöld istállóban
Fekete lovak
Piros szénát esznek...
Mi az?"

Felel rá 
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a görögdinnye!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos 
Kölyök mackó
Szedi sorra a sok tréfát.

Szól a kisebb
Boglyos,
Lompos,
Kis bozontos:

"Madarak szállnak szárnyak nélkül,
Fára ülnek lábak nélkül,
Jön egy király napkeletről,
Mind megeszi szája nélkül...
Mi az?"

Felel rá
Az öreg medve:
"Héj, te kölök,
Hát mi lenne?
Az bizony a hó és a nap!"

Tovább folytatják a sétát
S a két boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Kölyök mackó
Szedné még sorra a tréfát,
De az apjuk
Csöndet int,
A két mackóra tekint,
Két kis bozontos fiára
És ő kérdez utoljára:

"Úton megyen médula,
kezel, lába korcsolya,
Szőr maga, szőr nadrágja,
Szilágyi bársony szakálla...
Mi az?"

Hallgat ám
A két okos,
Bogolyos,
Lompos
És bozontos
Tréfálkozó kicsi bocs,
Tekergetik
Nyakukat,
Úgy szégyellik
magukat.

Mondogatják magukban:
"Úton megyen médula,
Kezel, lába korcsolya,
Szőr maga, szőr nadrágja,
Szilágyi bársony szakálla...
Mi az?
Mi az?"

Szól az apjuk:
"Látjátok?
Éppen ezt nem tudjátok.
majd megmondom micsoda:
Hát a medve -
No, elég volt,
Elég mára a tréfából,
Mind a kettőtök buta!"

Megyen a medve,
Morrog a mája,
Megy az öreg
Medve előtt,
Egymás mellett,
Kéz a kézben,
Két kis boglyos,
Lompos,
Loncsos,
Két bozontos
Fiacskája.

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Konyha

    Konyha

    Van szája, de mégsem szól,
ha tele van, dugd be jól. Mi az?
(üveg)

Se testvéred, se rokonod,
Mégis-mégis megcsókolod.
(üveg)

Akármennyi vizet töltenek bele,
mégsem telik meg.
(tölcsér)

Új, de mégis lyukas.
(tölcsér)

Két füle van, mégsem hall. Mi az?
(fazék)

Fekete, fényes, fertelmes,
gyere elő most kellesz! Mi az?
(fazék)

Van nekem egy kisfiam,
akárhova viszik,
mindenütt a fenekét pirítják.
(lábas)

Néha sárga,
máskor vörös,
de legtöbbször fekete,
tűz felett lóg
vagy ül éppen,
hogy legyen becsülete.
A gazdája szilvalekvárt
vagy puliszkát főz benne,
s ő csak rotyog,
egyre fortyog,
jobbat mit is tehetne?
(üst, bogrács)

Mi hordja hátán a fülét?
(fedő)

Egy füle van, hátán hordja,
mégse a király bolondja.
(fedő)

Szegen szita,
kertben káposzta,
ház közepén macska.
(szita)

Szádba teszed,
mégsem eszed. Mi az?
(kanál)

Tim-töm tenyerem,
tiba-liba fedelem,
kereklyuka katulya,
közepébe a lyuka...
(daráló)

Földön terem,
asztalon hever. Mi az?
(abrosz)

Se oldala, se feneke,
mégis megáll a víz benne.
(mosogatórongy)

Se teteje, se feneke,
se ajtaja, se ablaka.
(mosogatórongy)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés, Társ kiadó)

  • A bűvös bárány

    A bűvös bárány

    Volt a juhászbojtárnak egy aranyszőrű báránya. Megirigyelte azt a király kuktája, és mikor senki sem látta, hopp, megfogta! Ha megfogta, hozzá is ragadt, mert a bárány egy bűvös bárány volt.

    Ugrándozott a kis bárány. Vele ugrándozott a kukta.

    Meglátta őket a szakács. Nosza, elővette fakanalát, s megütötte vele a kis kuktát. Ha megütötte, kanalastul hozzá is ragadt.

    Ugrándozott a kis bárány. Vele ugrándozott a kis kukta és a szakács.

    Aki látta őket, nem állta meg, hogy hozzájuk ne érjen.

    Aki hozzájuk ért, hozzájuk is ragadt.

    Ugrándoztt a kis bárány.

    Vele ugrándozott a kis kukta, a szakács, a gazdasszony, a törpepapagáj, a fehér egér, a kulcsár, a vadász, a halász, a madarász, a varga, az udvarhölgy, a szabó, a grófkisasszony, a pékinas, a kéményseprő, a Micu cica, a Bodri kutya, a király, a csillagász, a királylány, az udvari bolond, a hercegkisasszony, a herceg, és a hopmester.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Fürdőszoba

    Fürdőszoba

    Ha rám nézel, visszanézek,
ha rám nevetsz, kinevetlek.
Tiszta, igaz és hű vagyok,
kedvedért én hazudok.
(tükör)

Melyik kör lehet szögletes?
(tükör)

Ha előtte állok,
benne vagyok.
(tükör)

Sosem eszik száz fogával,
mégis mindig elkoptatja.
(fésű)

Csonttorony tetején
szarueke szánt.
(fésű)

Élő bércek csúcsán
erdő földjét szántja.
(fésű)

Foga van,
de mégsem harap. Mi az?
(fésű)

A szájadba teszed,
de meg már nem eszed.
(fogkefe)

Minden reggel táncot jár,
száz lábával a szádban jár.
(fogkefe)

Nekem olyan lovam van,
amelyik fehéret eszik,
s feketét porzik.
(borotva)

Csonton vascsikó kaparász.
(borotva)

Van a házunkban valahol 
egy icipici tó,
úszni benne nem lehet,
de lubickolni jó.
(fürdőkád)

Vízben síkos, kézben habos,
piszkos kezet tisztára mos. Mi az?
(szappan)

Simogatja arcod, kezed
mindennap,
s jóságáért cserébe egy kevés
vizet kap.
(törülköző)

Szárítás közben lesz vizes. Mi az?
(törülköző)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)

  • A kesztyű

    A kesztyű

    Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével.

    A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:

    a pocok a nagyujjába,

    a cinke a mutatóujjába,

    a béka a középső ujjába,

    a szarvasbogár a gyűrűsujjába,

    s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

    Ha beköltöztek, be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű, micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:

    a pocok cipőt talpalt,

    a cinke ruhát varrt,

    a béka órát javított,

    a szarvasbogár bútort gyalult,

    s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.

    De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:

    a nagyujjában bableves,

    a mutatóujjában mákos csík,

    a középső ujjában töltött káposzta,

    a gyűrűsujjában sonkacsülök,

    s a kisujjában tejbegríz.

    Délután kicsit megpihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!

    A pocok hegedült,

    a cinke zongorázott,

    a béka szájharmonikázott,

    a szarvasbogár trombitált,

    s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.

    Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:

    a pocok és a béka sakkozott,

    a cinke televíziót nézett,

    a szarvasbogár újságot olvasott,

    s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.

    Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:

    a pocok a nagyujjába,

    a cinke a mutatóujjába,

    a béka a középső ujjába,

    a szarvasbogár a gyűrűsujjába,

    s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Lakóház

    Lakóház

    Kint is van, bent is van,
mégis nagyon jó helyt van.
(ajtó)

Télen, nyáron nyílik,
mégsem virágzik.
(ajtó)

Mindig nyílik, de sosem virágzik.
Mi az?
(ajtó)

Mi ez? Kifordul, befordul,
nem jutsz be, ha nem mozdul.
(ajtó)

Minden háznál - szokás szerint,
egy napa alatt százszor nyílik.
(ajtó)

Helyén elfér egy tehén,
mégis megfordul akkora helyen,
mint a dió. Mi az?
(ajtó)

Kinn sem vagyok,
benn sem vagyok,
ha vendég jön,
rajtam kopog.
(ajtó)

Kinn sem vagyok,
bent sem vagyok
Hol vagyok?
(a küszöbön)

Mindig az ajtó előtt alszik.
(küszöb)

Rajta át lépsz
ki is, be is
mindenhonnan,
mindenhova,
nincs nélküle
cirkusz-sátor,
se lakóház,
se óvoda!
(küszöb)

Kilátsz rajta,
belátsz rajta.
Miért kukucskálsz
kicsi Marcsa?
(kulcslyuk)

Lyukba teszem, táncoltatom.
(kulcs)

A gazdáját meg sem várja,
előtte megy be a házba.
(kulcs)

Fele a markomban, fele a lyukan.
(kulcs)

Mi megy be leghamarabb a házba?
(kulcs)

Nem állat,
de hűségesen őrzi a házat. Mi az?
(zár)

Fele a markomban, fele az ajtóban. Mi az?
(kilincs)

Belül fogod, kívül mozog,
kívül fogod, belül mozog.
Nélküle nem sokra mész,
ha kedved szottyan, hogy belépj.
(kilincs)

Kint is van, bent is van,
mégis csak a házban van. Mi az?
(ablak)

Se kint, se bent,
se fent, se lent.
(ablak)

Benn is vagyok,
kinn is vagyok,
benn se vagyok,
kinn se vagyok.
(ablak)

Kinn is kukucsi, benn is kukucsi.
(ablak)

Nappal világít, éjjel sötétít.
(ablak)

Ki is néz, be is néz.
(ablak)

Kint is van, bent is van,
középen kereszt van.
(ablak)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés - Társ kiadó)
  • Kacsaláb, kacsaláb

    Kacsaláb, kacsaláb

    Kacsaláb, kacsaláb,
tigyeg-togyog meztélláb.
Kacsázik a kacsastrandra,
vízcsobogás csalogatja.
Hívogatja patak partja,
kavicsos út vezet arra.
Ott várja
száz társa,
egynek sincs strandruhája.

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)