
Címke: gondolkodás fejlesztése
-

Természeti jelenségek (1.)
Csillag fent a fellegekben, vízzé válik tenyeredben. (hópehely) Vízbe esik, eltörik, kőre esik, nem törik. (hópehely) Hideg pillangó, a vetésnek takaró. (hópehely) Földre esem, de nem fáj, minden gyerek engem vár. (hópehely) Hullok, hullok sebesen, meghalok a kezeden. (hópehely) Madarak szállnak szárnyak nélkül, fára ülnek lábak nélkül. Jön egy király napkeletről, mind megeszi szája nélkül. (hópelyhek és a Nap) Sok-sok apró szárnytalan, jön valaki lábatlan, mind megeszi szájatlan. (hópelyhek és a Nap) A nagy méhkas sűrűn rajzik, ha nap süti, mind elázik. (havazás) Égtől hullok, fehér vagyok, szeretem a kemény fagyot. Siklik rajtam szánkók talpa, víg csatákban vagyok labda... De ha olvad, vízzé válok, pára leszek, égbe szállok. (hó) Nagy hidegben soká élek, vigyél szobádba: meghalok. (hó) Kiszakadt egy nagy-nagy zsák, szerteszórja tartalmát. Szeretik a gyermekek, tudod-e, hogy mi lehet? (hó) Fehér tollú kiscsibe, kerek tál a tó színe, megsütötte Holdanyó, majd megeszi Napapó. (hó) Csillog is, villog is, hullik is, múlik is, a füstös háztetőn, ezüstös fény, ragyogó! Hűvös is, befed is, vetésen meleg is, jó takaró! (hó) Égtől hull, jaj, de jó! Lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje. Vastag bundája alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek. Ha kisüt a meleg nap, elolvad a bundája, lesz belőle pocsolya. Mi az? (hó) Hófehér a születése, fekete a temetése. (hó) Tiszta, fehér születése, sáros, piszkos temetése. (hó) Fehér, bársony születése, lucskos, sáros temetése. (hó) Születése csillogó, temetése locsogó. (hó) Fehér pokróc egész földön, nem itt szövik, az égtől jön. (hó) Van egy szép fehér ingem, az ég varrta énnekem. Ha melegen süt a nap, az én ingem elolvad. (hó) (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés - Társ kiadó)
-

Csigabiga-történet
Július volt. Sütött a nap hajnal óta. Kiült hát a puha fűbe Csiga Oszkár.
Arra repült Szitakötő Béni.
- Sütkérezel, Csiga Oszkár?
- Sütkérezem. Azt olvastam az újságban, a napsugár jót tesz a derékfájásnak.
Sütkérezett türelmesen Csiga Oszkár. Csorgott róla a veríték, s feje szédült.
- Hű, de nehéz ez a ház! Leteszem csöppecskét!
Le is tette a bokorba.
- Ház nélkül csak kellemesebb, levegősebb! – rikkantotta Csiga Oszkár. – Tornászom kicsikét!
Tornászgatott, hajladozott Csiga Oszkár.
Meglátta őt a szomszédból Cincér Gáspár.
- Nem jönnél át röplabdázni, kedves szomszéd?
- Szívesen – szólt Csiga Oszkár. – Valamikor bajnok voltam, de régóta nem volt időm e mókára. Most ráérek, kedves szomszéd.
Röplabdázott Csiga Oszkár s Cincér Gáspár.
Mikor azután elunták a szaladgálást, leültek a kerti padra. Cincérné málnaszörppel kínálta meg őket. Valódi szalmaszállal szívták.
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
-

Időszámítás
Két vége tél, közepe nyár. Mi az? (esztendő) Két vége hideg, közepe meleg. Mi az? (esztendő) Hideggel jön, hideggel megy. Mi az? (esztendő) Megyen már, meneget, vissza-visszanézve, nyomában jön az öccse, vígan fütyörészve. Beéri az öreget, s válláról a terhet legényesen leveszi, pedig még csak gyermek. Lépeget szótlanul, s mikor éjfél eljön, férfiasan kezet fog múlttal a jövenőd. Mi lehet ő? (esztendő) Temetésre készülődnek, közben várják születését. (óesztendő, újesztendő) Egy anyának tizenkét gyermeke, s ötvenkét unokája van tőle. (év, hónapok, hetek) Kerek élet fája, szép tizenkét ága. Szép tizenkét ágán ötvenkét virága. Ötvenkét virágán négy gyöngy levelecske, négy gyöngy levelecskén hét gyöngy erecske. (év, hónapok, hetek, napok) Az Istennek van egy nagy kerek fája. Annak a fának tizenkét szép ága. Tizenkét szép ágának ötvenkét almája, ötvenkét almának háromszázhatvanöt cikke. Mi az? (év, hónapok, hete, napok) Ismerek egy magas fát, rajta épp tizenkét ág, négy fészek mindegyiken, hét tojás a fészekben. Mi az? (év, hónapok, hetek, napok) Négykerekű szekerét tizenkét ló vonja, a tizenkét lónak ötvenkettő lába, háromszázhatvanöt patkószeggel rakva. A kocsis és fullajtár egymást ugyan űzik, szekerében az ember hol izzad, hol fázik. (Év, hónapok, hetek, napok. A kocsis és a fullajtár a Nap és a Hold) Kerek élet fája, szép tizenkét ága, szép tizenkét ágán ötvenkét virága, ötvenkét virágán hét gyöngylevelecske, gyöngylevelecskéin huszonnégy erecske. Mi az? (év, hónapok, hetek, napok, órák) Egy nagy tölgynek tizenkét ága, mindegyik ágon négy madár fészkel. Mindegyik fészekben hét tojás van, mindegyik tojásból huszonnégy fióka kél, ezek mindegyike meghal, amint hatvan lépést tesz. (év, hónapok, hetek, napok, órák, percek) Kerek egy ég alja, kerek egy nagy fa, kerek egy nagy fának négy gyönyörű ága, négy gyönyörű ágának ötvenkét ere, ötvenkét érnek háromszázhatvanöt levele. (év, évszakok, hetek, napok) Van egy fa, annak van négy ága. Minden ágán van három fészek, minden fészekben van négy madár, minden madárnak van hét tojása, s minden tojásból huszonnégy fióka kel ki. Mi az? (év, évszakok, hónapok, hetek, napok, órák) Volt egyszer egy építőmester, az épített egy nagy palotát. A palotában volt egy nagy fa. Annak a fának volt tizenkét ága, minden ágának volt harminc ágacskája, és minden ágacskán volt egy fekete meg egy fehér cseresznye. Mi az? (az építőmester: Isten, a nagy fa az év, a tizenkét ága tizenkét hónap, a harminc ágacska a harminc nap a hónapban, a fekete cseresznye az éjjel, a fehér a nappal)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
-

Hónapok
Egy apának tizenkét gyermeke, egyik sem hasonlít a másikhoz. Mi az? (év, hónapok)
Tizenkét gyermeke van egy anyának, egymást kergetik, együtt sose járnak. (év, hónapok)
Tizenkét testvér kergetőzik, de soha nem érik utol egymást. (hónapok)
Hosszú idő szülte őket, ismered is nagyon őket, számuk két tucatnak fele, négy időjós is van benne.
(A tizenkét hónap. A négy időjós: Február 2. Gyertya-szentelő: a medve, ha kijön barlangjából, s meglátja árnyékát, visszamegy, mert rossz idő lesz. Ha nem látja, marad, mert jó idő lesz. Február 24. Mátyás: ha jeget talál, elolvasztja, ha nem talál, csinál. Június 6. Medárd: ha esik, negyven napig esik. November 25. Katalin: ha Katalin kopog, a Karácsony locsog, ha Katalin locsog, a Karácsony kopog.)
Domb derekán, mint az álom, messziről jön, havas szánon. Jeges trónján Télkirály ül, Uralkodik fagyosan, kegyetlenül. Szürke nappal, hosszú éjjel szél játszik a hópihékkel. A csikorgó nagy hidegben szánon jön, s mindig elől jár, nem más ő, mint... (január) Illan a, tűnik a hó, olvad a, reccsen a jég. Az eresz már meg-megcsordul, a jégcsap fogsora kicsorbul. Áll a tánc, áll a bál, hiszen itt a karnevál, mikor megérkezik a második hónap,.... (a február) Ébred a tavasz, a medve álma, pattan a rügy és zöld ruhába öltözik át a réti fű, jókedv lesz és szép derű. Felébrednek mind a fák, előbújik a hóvirág, erdő, mező kivirul, hiszen megjött... (március) Kinyílt a kertben a hóvirág, barkázik, rügyezik a fűzfaág. Kék ég alatt kék füst tollászkodik, bontja a szárnyát föl a sárga napig. Sürögnek, forognak a szántóvetők. Juhnyáj lepi be a dombtetőt. Hosszú álmából a természet ébredezik. Kitaláltad már, hogy ki érkezik? (március) Bolondos egy kópé vagyok, meleget adok, s néha fagyot. Márciust pihenni kergetem, átveszem tőle a helyemet. Gólyák, fecskék hazatérnek, várnak rájuk üres fészkek. (április) Érkeznek már mosolyogva, a békák torkát megoldva, gyöngyvirágot nyitogatva, cserebogarat zúgatva, röptetve a madarakat, hátamon hozom a nyarat. Jön velem a sok kis fecske, érik a hónapos cseresznye. A kertekben illatos orgona nyílik, tudod, ugye, hogy ki érkezik? (május) Tanév végi csengő csönget, a vakáció az ajtón zörget. Várnak rám a gyerekek, pihenést hozok és meleget. Május után érkezek, tudod már a nevemet? (június) Napfénykarom ölel át, ha a tóra indultál. Megérlelem a kalászt, adok neked jó búzát. Legyen mindig friss kenyered, amikor én megérkezek. (július) Nyolcadik hó, legszebb napja István király ünnepe, Égről hull egy hulló csillag, mit üzen az ősz vele? Azt üzeni mindenkinek: pihenjen, amíg lehet, mert az öccse, szeptember jön, s iskolába küld minden gyereket. Találd ki, hogy ki lehet! (augusztus) Elköltöztet madarakat, fákról rabol levelet, kinyitja az iskolákat, s elkezdi a szüretet. Mondd meg, vajon ki lehet? (szeptember) Hónapsorban a tizedik gyakran deret érlelő, ökörnyálat húz a szél, álma őszbe fészkelő. (október) Kisöccsétől, szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll, míg bátyjára, novemberre rátalál. Ki lehet ő, tudod már? (október) Nyár s tél között vándorolnak dérrel, faggyal, hideggel, erdőn-mezőn, országúton két szomorú ember. Nyár mögöttük, tél előttük, néha meg-megállnak, s búcsút intenek a hervadt, búslakodó tájnak. (október, november)
A világ három legöregebb embere. (szeptember, november, december)
Utolsó ez az öregember, jövöget lassan, bölcsőjében szép Karácsonyt s új esztendőt ringat. (december) Malom kereke megdermed, utak és ösvények elvesznek. Éjszaka fehér világra nyílik a gyertyák világa. (december)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
-

Rovarok (2.)
Sző, fon, nem takács. Mi az? (pók) Folyton sző-fon az árva, még sincs neki ruhája. Mi az? (pók) Minden útját maga szabja, ég s föld közé maga rakja. Háza sarkában ül lopva, s vendégeit mind kifosztja. (pók) Van egy jó mesterség, de a neve nem takács, jeles szövő-fonó, de bizony nem takács. Nem viseli vásznát, sem szabó, sem kovács, a tűznél, mikor sző, nem szunnyad, mint a szakács. (pók) Behúzódik a sarokba, a hálóját szövi fonja. Mi az? (pók) Hálójával nem halat fog, nem a vízben halászik, hanem a fák ágai közt a legyekre vadászik. Mi az? (pók) Soha ács nem voltam, kőtől, földtől, fából házat nem csinltam, de mesterségemmel az ácsot fölülmúlom, mindenkor építek, s palotámban lakom. (pók) Vadász vagyok fegyver nélkül, fonogatok orsó nélkül, vitéz vagyok, nincsen szablyám, jósolok, de nincsen kártyám. (pók) Házatoknak egy sarkában, ott lakom egy kicsi házban. (pók) Ezredmagával lakik nagy gizgazból rakott házban, riszszemhez hasonló zsákban őrzi pöttöm fiait. Mi az? (hangya) Erdőn-mezőn láthatod, meg is csíp, ha megfogod. Feje mákszem, hasa bors, lába vékony, mint a cérna, de szorgalmas, fürge, gyors. Vajon ki ő, már tudod? (hangya) Egy kalap alatt ezren is laknak. Mi az? (hangyaboly) Van nekem egy olyan kis szobám, amiben én magam nem férek meg, de ezren bőven megférnek. Mi az? (hangyaboly) Icike-picike, ugrik, mint a fityfene. Mi az? (bolha) Fekete, de nem szerecsen, ugrik, de nem kecske, szereti a menyecske, ha nincs. Mi az? (bolha) Nem csicsergő-zúgó madár, mindenféle szemétre száll, hat fekete póklábával királynak is fejére száll. Mi az? (légy) Zizeg a határ: bezár a bazár, zümmögj haza már, Buzgó Baltazár! (dongó) Muzsikál, ha repül, hallgat, mikor elül, aki pedig megöli, saját vérét ontja ki. Mi az? (szúnyog) A füledbe zizegek, meg is csíplek, ha lehet. (szúnyog) Alig nagyobb egy körömnél, mégis embervérrel él. Mi az? (szúnyog) Én a vitézeknek mind előttük járok, nagyobbakat magamnál meghánykolódtatok. Nemes állatoknak orcájára szállok, s nagy, hegyes tőrömmel mindenkit megszúrok. Mondjad már, hogy mi vagyok! (szúnyog) Nincsen gondja a világra, könnyedén száll a virágra. Szárnya egyet-kettőt rebben, egy perc alatt tovalebben. Mi az? (pillangó) Szépnek tart felnőtt, gyerek, pedig csúf hernyóból kelek. (pillangó) Olyan, mint egy falevél, ide-oda lebben, napsütötte réteken s jó szagú szelekben. Lábujjhegyen követed, rászáll egy virágra, felé kapsz és ámultan pillantasz utána. (pillangó) Tarka, de nem virág, szárnya van, de nem madár, álló napon át a rét fölött jár. Mi az? (pillangó) Nyúl volna, nyoma volna, vidra volna, vére volna, harcsa volna, farka volna, nyúl nincs, nyoma sincs, vidra nincs, vére sincs, harcsa nincs, farka sincs, mégis élő állat a világon, virágról-virágra röpül, nyáron mindig látod. Mi az? (pillangó) Lenke, Lenke, kit kergetsz te kint a kertben reggelente? Akit kergetsz kint a kertben reggelente, olyan fürge, akárcsak te, Lenke, Lenke. (pillangó) Icipici repülő vizek fölött, lombok között szitaszárnyon röpködő. Mi az? (szitakötő) olyan jó étvágya van, még a fát is megeszi. Mi lehet az, találd ki! (szú)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
-

Rovarok (1.)
Elénk példaképül állhat, szorgalmas és hasznos állat. Amit begyűjt, amit termel, tőle elveszi az ember. Mi az? (méh) Találd ki, mi lehet ez! Mézet is hoz nekem, mérget is hoz nekem, van, hogy megdicsérem, van, hogy megszenvedem. (méh) Szedek itt, szedek ott füvön ingó harmatot. Szedek ott, szedek itt virágmézet, tavaszit. Züm-züm-züm, zöm-zöm-zöm, a füled telizümmögöm. Oly nagy lesz az örömöm, ha a nevem kibököd. (méh) A kaptárból a virágra, a virágról a kaptárba, így repülök szorgalmasan. Addig jövök-megyek én, míg éléskamrám télre kész. (méh) Kertünk végén pici kas, benne ezer szorgalmas, sárga bundás, fürge munkás épít viaszpalotát, mézraktárat magának. (méh) Elszáll az erdőbe, magában morogva, szeme óriási, szárnya meg vékonyka. Mi az? (méhecske) Aranytőkén aranytál, aranytálban aranymáj, abból eszik Arany Pál. (lépes méz, méh) Van egy állat, amelyiktől mindenki fél, pedig utána sokan megnyalják a szájukat. (méh) Fél ujjamon is elfér, mégis félek tőle én. (méhecske) Aranysárkány, erdőt eszik, lángokat fúj, fényesedik, holtában megfeketedik. Mi az? (darázs) Fűszálak közt zöld bogár, meglapulva egyre vár. Ha a fűszál megrezzen, nagyot ugrik, ellenben. Mi az? (szöcske) Füvek sűrűjében barna zenész csücsül, senki sem kéri rá, ő mégis hegedül. Mi az? (tücsök) Se hárfája, se gitárja, mégis szól a muzsikája. Mi az? (tücsök) Ő a mezők nagy zenésze, bár nincs neki kottája. Egész nyáron vígan száll a réteken nótája. (tücsök) Füvek sűrűjében barna zenész csücsül, s lábával hegedül... cirr-cirr... száll a nóta, kora reggel óta. Mi az? (tücsök) Egész nyáron vígan él, cirip, cirip, így zenél. De ha beköszönt a tél, nincs semmije, amit egyék. (tücsök) Kicsi házban kicsi lakó, kihallszik a muzsikaszó. Mind azt fújja: kircs-kircs-kircs! Vajon ki lakhat itt? (a tücsök) Zizzenve röppen két barna szárnya, éhesen száll a kizöldellt ágra. Jaj, a rügyeknek, gyönge levélnek, gyümölcsöt adó nyarat nem érnek! (cserebogár) Icipici lámpa világít az éjben, úgy száll, úgy röpül, mint a levél a szélben. Mi az? (szentjánosbogár) Kertészeknek hasznos társa ez a pettyes kis bogárka. Elpusztítja a tetveket, így védi a terméseket. Kisgyerekek is szeretik, énekszóval becézgetik. Mi az? (katicabogár) Egyik szárnyán három petty van, a másikon négy petty. Ügyes kertész, kártevőktől sok levelet véd meg. (katicabogár) Pettyes a hátam, hártyás a szárnyam, levéltetűt eszem bátran. (katicabogár)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
-

Madarak
Eresz alól a fészektől ide néz, oda néz: van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz? Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán. Kis bendőbe mindenféle belefér igazán. Ki lehet ez, melyik madár? Tudod már? (fecske) Háta fekete bársony, hasa, mint a fehér vászon. (fecske) Háta bársony, hasa vászon, szeme pilla, farka villa, feje bot. (fecske) Házunk körül ott cikázik, csak fekete frakkja látszik. Fehér mellénye megvillan, mikor ide-oda suhan. Sárból van tapasztott fészke, ott lakik ereszünk tövibe. Mi az? (fecske) Sárból rakott ház a háza, eresz alatt sokszor látom, gazdájának háta bársony. (fecske) Sárból rakott vár a házon, reggel, délben, este látom. Gazdájának háta bársony, farka villa, hasa vászon. (fecske) Tavasszal tér vissza, ereszünk lakója, fészkét igazgatja. (fecske) Kéz és fejsze nélkül vendégek érkeztek, a házunkhoz mára mégis házat építettek. (fecskék) Ficsicsergek, csicsicsergek, villásfarkam tavaszt lenget. (fecske) Vízbe gázol hosszú lábán, eltöpreng a vacsoráján Kelepelget fészkén állva: Béka kéne vacsorára! (gólya) Fekete-fehér a ruhája, hosszú piros a csizmája. Tó vizében lépeget, békák veszedelme. Békát fog és messze néz fél lábon merengve. (gólya) Halljad, halljad, békanép, hosszú lábán ide-oda lép. Amint hallod a neszét, huss te, fuss te, békanép! (gólya) Háló nélkül halászik, kéményeken tanyázik, elköltözik, ha fázik. Mi az? (gólya) Tavasszal, ha megjön, felismeri helyét, gallyakból rakja nagy fészkét a kéményre, villanyoszlop tetejére. Mi az? (gólya) Gonosz madár biz őkelme, nagyon kemény a kis csőre, ha csirkét lát a kertekben, elviszi azt nyílsebesen. (héja) Ismerek egy madarat, tudjátok is, hol lakhat, gyakran mondja: kár, kár, kár, hogy elmúlt a meleg nyár. (varjú) Az erdőket járja, nevét kiabálja. (kakukk) Dalolva száll az égbe fel, röptében is énekel. (pacsirta) Zöld a mellénye, fekete a kalapja, szürke a köpenye, piros a csizmája. (cinege) Fekete bársony a háta, citromsárga a dolmánya, nem eszi a kendermagot, mert a szalonnára kapott. Mi az? (cinege) Szürke színű a ruhája, nem repül el Afrikába. Ott marad a téli fagyban, magvakon él a nagy hóban. Mi az? (veréb) Óvodába, iskolába nem járt soha, meg is bánta? megfejteni ma sem képes, miért szökdécsel, mikor lépked? (veréb) Fúr-farag, de mégse ács, kopog, mint a kalapács. Fák doktora, orvosa, erdőben az otthona. (harkály) A legilledelmesebb madár: a saját házába is bekopog. (fakopáncs) Szálfák sűrűjében, rengeteg csendjében, kipi-kop, kipi-kop! Ki kopog? Mi kopog? Jaj tinéktek, kukacok! Nem tudjátok, ki vagyok? (harkály) Odvas fának doktora, rovarok pusztítója. (fakopáncs) Aj, de szépen jár ez a szép madár! Büszke, kényes, koronával ékes. Begyeskedve lép, kék a begye, kék. Széttárt farka remegő szivárványszín legyező. (páva) Csodás a ruhája, fején koronája, félelmetes a híre, meg a rikoltása. (páva) Fekete a ruhája, felrepül a faágra, benne van a ló, melyik madárról van szó? (holló) Sziklaszirten tanyázik, levegőben vadászik. Csőre horgas, karma nagy, magas égtől le-lecsap. Szeme éles, nincs hibája, ő a madarak királya. (sas) Három betűből állok, magasra felszállok, olyan éles a szemem, zsákmányomat magasból meglelem. (sas) Nappal csak hunyorog, egy nagy fán kuporog. Éjjel bizony repked, s egereket kerget. Mi az? (bagoly) Láttam egy madarat, nagy kanállal evett, megkérdeztem tőle: mi is a te neved? (kanalasgém) A Déli-sarkon élek, a hidegtől nem félek. Fekete frakkban totyogok, halakra, rákra gondolok. Tudod-e, hogy mi vagyok? (pingvin) Se nem ember, se nem gyerek, beszélj vele, ha teheted. Ha akarja, ő is beszél, ha megszeret, cseppet se fél. (papagáj) Hangja a füledbe mászik, szíved húrján lágyan játszik, de ha zaj van, rögtön vége - elszáll, fel a magas égbe. Mi az? (madárdal)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
-

A legjobb előkészítés
“Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg annak a gyereknek a fejlettségét, aki csak rendszertelenül hall mesét.
Márpedig az anyanyelv fejlettsége az erős gondolkodás alapja.
Iskolára akarod előkészíteni a gyerekedet?
Egyrészt: ne tedd!
Másrészt: mesélj neki!
Ez a legjobb előkészítés.”(Vekerdy Tamás)