Mesemondó blog

Kategória: Valahol Birtok

  • Az énhatékonyság módszertana

    Az énhatékonyság pedagógiája – komplex, élmény- és tapasztalati alapú módszertan, ami – a hagyományos tantárgyközpontú oktatás helyett kifejezetten a diákok belső cselekvőerejét, önbizalmát és kihívásokkal való megküzdési stratégiáit fejleszti. 

    A módszer eszközei:

    • a differenciálás,
    • a biztatás, 
    • a késleltetés, 
    • a kihívás,
    • és az önreflexió.

    A pedagógus együtt tevékenykedik a diákokkal, sikerélményt idéz elő, példamutatással tanít.

    Frontális oktatás és előadás helyett 

    • szemléltet,
    • bemutat,
    • beszélgetést kezdeményez.

    A tevékenységet részfolyamatokra bontva együtt végzi a diákokkal, figyelembe véve a diákok 

    • egyéni képességeit, 
    • életkori sajátosságait, 
    • érdeklődését és 
    • érzelmi szükségletét.

    A valódi életben gyökerezik. A hétköznapokra alapozva mindennapi példákon és használati tárgyakon keresztül, az érzékszervek bevonásával oktat. Szabad megfogni, szétszedni, összerakni. Kézzelfogható, látható és hasznos eredmény elérésére törekszik. 

    Célja: 

    • az énhatékonyság, 
    • annak a belső erőnek és hiedelemnek a kialakítása, mely által az egyén hisz a saját képességeiben, a megküzdés lehetőségében és céljai elérésében. 

    Feladata:

    • a cselekvővé tétel,
    • a teremtés élményének létrehozása,
    • a társadalmi hasznosság megtapasztaltatása,
    • a megküzdés és az önreflexió képességének kialakítása,
    • valamint a belső kontroll fejlesztése.

  • Az énhatékonyság jelentősége

    Az énhatékonyság.

    Albert Bandura, amerikai-kanadai pszichológus meghatározása szerint:

    Az egyén hite arról, hogy képes megbirkózni a kihívásokkal és elérni célját.

    Alapvető szükséglet.

    Olyannyira, hogy már kisgyermekkorban az én-tudattal együtt cselekvés formájában megjelenik, beépül a játékba és átszövi a gyermek egész lényét és minden tevékenységét.

    Amikor épít.
    Amikor alkot.
    Amikor utánoz.
    Amikor próbálkozik.
    És amikor újra próbálkozik.

    A “képes vagyok rá” érzés, a “hatni tudok a világomra” igény motiválja.

    Majd minderre kap a külvilágtól egy visszajelzést. És elindul az interiorizáció.

    Belsővé válik.
    Megtanulja.
    Elsajátítja.

    Tapasztalatai és a környezete pozitív visszajelzése által megtanulja, hogy

    • hibázni nem jellemhiba,
    • hogy kitartással elérheti,
    • hogy mik az erősségei,
    • hol vannak a határai,
    • hogy együtt többek vagyunk,
    • és hogy képes rá.

    Vagy épp leszokik róla, mert szidták, büntették.
    Mert nem adtak neki teret.
    Nem kapott lehetőséget.
    Súlyt.
    Feladatot.
    Elvárást.
    Keretet.

    Énhatékonyságunkat kizárólag tapasztalati úton fejleszthetjük.

    Cselekvéssel.

    Aktivitással.

    Tevékenykedéssel.

    A fizikai aktivitást, cselekvést igénylő feladatok és tevékenységek beszűkülése, kihalása a hasznosság érzését, az életet és annak értelmét veszik el.

    A nem kell semmit csinálni, nem kell gondoskodni, nincs fenntartási felelősség olyan kalitkába zárja a társadalmat – felnőttet és gyereket egyaránt -, melynek ajtaja ugyan nyitva van, mégsem repül ki belőle senki.

    Az ajtót olyan láthatatlan torlaszok zárják el, mint

    • az alacsony önbecsülés,
    • az alulmotiváltság,
    • a dopamin függőség,
    • a kiégés,
    • a depresszió,
    • a fizikai gyengeség,
    • a nem vagyok rá képes érzése.

    A mindent készen megvehetek.

    És mindez közben szorongóvá tesz, mert nem tudjuk meddig.

    Elengedtük a kontrollt.
    A teremtés lehetőségét és képességét.

    Az énhatékonyság edukálása és tudatos fejlesztése egyéni és társadalmi felelősség.

    A szabadság kulcsa.

    A jövő.

    Az élet.

  • Itt sem volt, ott sem volt…

    A növény- és állattenyésztésen, az erdő- és vízgazdálkodáson túl a birtokon lesz edukáció is.

    Meg lehet nézni.
    Ki lehet próbálni.
    Át lehet érezni.

    Az önfenntartás régen az élet természetes része volt még a panelrengetegben is.

    Szedd magad földekre jártunk. Amit leszedtünk hazavittük, befőztük, megettük.

    Amikor szomorú voltam, édesanyám lement a pincébe és felhozott egy üveg őszibarackbefőttet. Az volt a kedvencem.

    Egy alkalommal egy kiscica is felkerült a 10. emeletre a befőttel együtt.

    Az öngondoskodás feladásával feladtuk a szabadságunk, feladtuk a teremtő erőnk.

    Már csak sejtjük mire vagyunk képesek.

    Nem akarunk nagyot.

    Akkora elég, amekkorán meg tudjuk termelni azt, amire nekünk szükségünk van.

    De addig is, amíg megtaláljuk azt a bizonyos Valaholt, ahol letelepedhetünk, játékba öntöm a terveket, a feladatokat, a lehetőségeket és a kihívásokat.

    Beszélgetünk róla.
    Elképzeljük.
    Eljátsszuk.
    Készülünk az új életre Picurkával is.

    🎲

    Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt a szépen szóló képes vagy rá varázskút…

    Végezd el a feladatokat a Valahol Birtokon.

    Segíts az állatgondozásban, a javítási munkákban, a kenyérsütésben vagy épp a növénytermesztésben.

    Gondolj a Föld ökológiai egyensúlyának fenntartására, a vízmegtartásra és a természet védelmére.

    Tanuld meg, hogyan válhatsz önfenntartóvá és juss el a varázskúthoz, hogy megtudd, mire vagy képes.

    ✨

    A játéktábla és a szabály már kész, a kellékek, a feladat- és beszélgető kártyák még formálódnak.

    Ahogy az életünk és a birtok is.

    Lépésről lépésre, egyik játékmezőről a másikra lépve haladunk.