Szeretek sütni. 💝
Még ma is emlékszem, ahogy a nagymamámmal állunk a vidéki konyha közepén az asztal mellett és együtt szaggatjuk a pogácsát, házi kekszet.
Már nincs köztünk, de az emlékét a szívemben őrzöm.
Közeledik a születésnapja, és én ilyenkor mindig úgy köszöntöm, hogy sütök valami finomat, amit tőle tanultam.
Talán észre sem vettem akkor, mennyi mindent kaptam tőle.
Nemcsak recepteket, hanem életszemléletet is.
Volt idő, amikor a családot nemcsak a szeretet, hanem a közös munka, a rend és az egymás iránt vállalt felelősség is összetartotta. Fontos volt megőrizni, gyarapítani, majd továbbadni mindazt, amit az előző generációk felépítettek.
Az idősek tudása és példája adta tovább a paraszti élet olyan alapvető értékeit, mint
a szorgalom,
a kitartás,
az önfegyelem,
a mértéktartás
és a becsületes munka.
A világ azóta sokat változott, de a gyermekek alapvető szükségletei nem.
Ma is példakövetéssel tanulnak.
Szükségük van biztonságra, kiszámíthatóságra, világos határokra és olyan felnőttekre, akiknek a szavai és a tettei összhangban vannak.
A hagyományos családi szemléletben az apa a világ felé vezető biztos támasz, az anya az otthon melegének és gondoskodásának őrzője.
Két különböző, de egymást kiegészítő szerep, amelyek együtt teremthetnek biztonságos hátteret a gyermek fejlődéséhez.
A gyerekeknek nemcsak szeretetre és gondoskodásra van szükségük. Feladatokra, tapasztalatokra és lehetőségre is, hogy kipróbálják magukat.
Meg kell tanulniuk, hogy aki dolgozik, hibázik is. De a hibázás nem jellemhiba. A fontos az, hogy vállaljuk, tanuljunk belőle, és legyen bátorságunk újra próbálkozni.
Meg kell tapasztalniuk, hogy a munkájuknak értelme van, a kitartásuknak eredménye, és ők maguk is képesek értéket teremteni.
Mert a szorgalmat, a kitartást, a felelősséget és a tiszteletet nem lehet pusztán szavakkal megtanítani.
Élni kell őket ahhoz, hogy továbbadhassuk.
