Mesemondó blog

Szerző: Jarabin Kinga

  • Tábor a természetben

    Gyerekkoromban édesanyámmal rengeteget kempingeztünk. Kitekertünk a sziget végére, sátrat vertünk a Duna-parton, megtanultunk tűzrakó helyet építeni és kövekből hűtőt készíteni. Bejártuk a környéket, kirándultunk erdőn, mezőn, falvakon át. Nagyon élveztük! Épp ezért kamasz korba lépve baráti társasággal ismételtük meg ezeket az alkalmakat. Van élményünk bőven!

    Általában amikor megosztok egy érdekességet a természetről, egy csokor találós kérdést vagy készítek egy kvízt, akkor ahhoz teszek egy mesét is a blogra. Ehhez most szándékosan nem kerestem és írtam semmit. Arra szeretnélek bíztatni titeket, hogy meséljetek saját gyerekkori élményeitekről. Kicsit színezzétek ki a történetet, legyen a kland még nagyobb és izgalmasabb, tegyetek bele egy csipetnyi rejtélyt, fűszerezzétek meg egy kis humorral és meglátjátok, fantasztikus mese keredik belőle!

    Hogyan szervezzünk meg egy tábort a természetben?

    Ha a természetben akarunk eltölteni egy-két napot, azt alaposan elő kell készíteni!

    Az ideális időtartam egy hét. Kezdhetjük például hétfőn kora reggel egy kedvcsináló kis gyaloglással (legfeljebb 5 km) és haza érkezhetünk vasárnap. A legjobb, ha olyan emberekkel megyünk, akikkel jól érezzük magunkat. Hívjunk el három-négy jó barátot és mindenképp legyen velünk egy jól felkészült felnőtt is. Táborozásra a tavaszi időszak a legjobb időjárás szempontjából, ugyanakkor most, hogy itt a nyár, a nyári szünet és így a lehetőség, semmiképp se tartson vissza minket az, hogy a tavasz már elmúlt. Nyáron táborhely választásunk két fő szempontja: hogy ne legyen a környéken sok szúnyog és turista.

    Helyszínnek válasszunk valami vadregényes, izgalmas és kalandos területet, ami még elég közel van a civilizációhoz ahhoz, hogy baj esetén segítséget tudjunk hívni, vagy élelmehez tudjunk jutni, amikor már mindent feléltünk. Az ideális hely közel van az erdőhöz, egy kis forrás vagy patak partjától nem messze. Az erdők belseje gyakran nagyon párás, túl nedves és hemzseg a szúnyogoktól. Fontos, hogy mindig látogassuk meg előzetesen azt a helyet, ahol táborozni szeretnénk! Amennyiben magánterületen van, be kell szerezni a tulajdonos engedélyét, vagy meg kell kérdezni az illetékes település vezetését a szabad kempingezés szabályairól és lehetőségeiről. Ellenőrizni kell, hogy a közelben található forrás vize iható-e és hogy engedélyezett-e a táborhelyen a tűzrakás. Amennyiben magán területen vagyunk, egyezzünk meg előre a tulajdonossal, hogy a felhasznált fákért mennyit kell fizetnünk.

    Ahhoz, hogy a tábor működőképes legyen, ki kell osztani a feladatokat és szükségünk lesz egy táborvezetőre is. Természetesen táborvezető lehet gyerek is, akinek a felnőtt lesz a tábori tanácsadója. Fontos, hogy ha egyszer valakit megválasztottunk egy posztra, azt ne váltsuk le. Bízzunk benne és segítsük, hogy helyt tudjon állni! Egy másik megoldás lehet az is, hogy minden posztot 1-2 napig gyakrolunk, majd megcseréljük a feladatokat. Talán ez a legdemokratikusabb.

    Feladatok szétosztása

    Táborvezető – megkeresi a megfelelő táborhelyet, vezeti a táborverést, a karbantartást és a táborhely eredeti állapotának visszaállítását az utolsó napon.

    Tűzfelelős – biztosítja a tüzifa begyűjtését, a tűzgyújtást, karbantartja és felügyeli a tüzet.

    Pék – megépíti a kemencét, karbantartja, naponta egyszer kenyeret süt benne, de ez utóbbi feladatot akár a tűzfelelőssel együtt is elvégezhetik.

    Konyhafőnök – megvásárolja az élelmiszereket a tábor teljes időtartamára, elkészíti az ételeket az étkezésekre, szendvicseket készít, főz és odafigyel az ételek tárolására, szükség esetén, hűtésére.

    Természetbúvár – előkészíti és vezeti a természet-megfigyelő túrát.

    Izgalmasabbá tehető a táborozás, ha nem sátrat visztek magatokkal, hanem menedék építésével oldjátok meg az éjszakai szállást.

    Tábor berendezésénél is van pár szabály, amit jó ha betart a csapat!

    Hasznos tanácsok

    Mindig legyen nálatok – melyet a legjobb, ha veletek lévő felnőtt őriz meg – tűzgyújtásra alkalmas eszköz. A kihívások kedvelői azonban kipróbálhatják, hogyan lehet a természetben tüzet gyújtani gyufa nélkül. Akinek sikerül, megkaphatja az örök tűzfelelős poszotot.

    Most, hogy már mindent tudtok a táborozásról, nincs más hátra, mint elővenni a térképet, a naptárt és a telefont. Keressetek a barátaitokkal egy olyan közös időpontot, amikor mindeki ráér, írjátok be a naptárba, majd bújjátok a térképet és tervezzétek meg a nyár legszuperebb tábori kalandját!

    Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage Kiadó

  • A fiú, aki beleesett a vízbe

    Egy fiú a folyóparton játszott, megcsúszott, és beleesett a vízbe. Sikerült megkapaszkodnia egy faágba, aztán segítségért kezdett kiabálni. Észrevett egy embert, de az afféle nagyokos volt, s ahelyett, hogy segített volna neki kimászni a vízből, inkább kioktatta:

    – A vízzel nem szabad játszani! Mindig a lábunk elé kell nézni!

    És így tovább. A fiú igaz, bölcs dolgokat tanult, de biztosan jobban örült volna annak, ha az ember nem prédikál, hanem inkább kihúzza a vízből.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hol játszott a fiú?
    2. Mi történt vele?
    3. Miben sikerült megkapaszkodnia?
    4. Mit játszott?
    5. Kit vett észre?
    6. Mit mondott neki az ember?
    7. Segített-e a fiúnak?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor esik bele valaki a vízbe, ha megcsúszik?
    2. Miért esett bele a fiú a vízbe?
    3. Bárkivel előfordulhat, hogy megcsúszik és beleesik a vízbe?
    4. Jól tette az ember, hogy tanácsokat adott a fiúnak?
    5. Mit kellett volna tennie az embernek, amikor hallotta, hogy a fiú segítségért kiabál?
    6. A valóságban is léteznek ilyen tanácsokat osztogató emberek?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy a fiú beleesett a vízbe?
    • mi történik azzal, aki megcsúszik a parton?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni,…

    • hogy ne essünk bele a vízbe?
    • hogy ne csússzunk meg?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit aggahagyok!

    1. Ha a fiú megcsúszik a folyóparton, akkor belesik a vízbe. A fiú megcsúszott a folyóparton, tehát… (beleesett a vízbe).
    2. Vagy megcsúszik a fiú a folyóparton, vagy nem esik bele a vízbe. A fiú még nem esett belel a vízbe, tehát… (még nem csúszott meg a folyóparton).
    3. Ha a fiú nem csúszik meg a folyóparton, akkor nem esik bele a vízbe. A fiú beleesett a vízbe, tehát… (megcsúszott a folyóparton).
    4. Ha a fiú nem vigyáz, akkor megcsúszik, és ha megcsúszik, akkor beleesik a vízbe. Tehát, ha a fiú nem vigyáz, akkor… (beleesik a vízbe).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A három kiscica

    Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és – uccu neki! – utána futottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák – hopplá! – utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.

    A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és – uccu neki! – utána futottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák – hopplá! – utána. a béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica. A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és – uccu neki! – utána ugrottak.

    A halacska elúszott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint volak. Egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mit láttak meg a kiscicák?
    2. Mi után futottak a kiscicák?
    3. Miért futottak az egér után?
    4. Hová ugrottak be az egér után?
    5. Milyen színűek lettek, amikor kikászálódtak a lisztesládából?
    6. Mitől lett fehér a fekete és a szürke kiscica?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lesz fehér a fekete vagy a szürke kiscica, ha beugrik a lisztesládába?
    2. Mindig fehér lesz egy fekete vagy egy szürke cica, ha beugrik a lisztesládába?
    3. Azért lett fehér a fekete és a szürke kiscica, mert beleugrottak a lisztesládába?
    4. Bármelyik fekete vagy szürke cica fehér lesz, ha beleugrik a lisztesládába?
    5. Csak a liszttől lehet fehér a szürke vagy a fekete kiscica?
    6. A valóságban is beleugrálhatnak a kiscicák a lisztesládába?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi szokott történni egy fekete vagy egy szürke kiscicával, ha beleugrik a lisztesládába?
    • mi lehetett az oka annak, hogy fehér lett a fekete és a szürke kiscica?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni,…

    • ha valami szürke, vagy fekete, és azt akarjuk, hogy fehér legyen?
    • ha azt akarjuk, hogy ne legyen fehér az, ami szükre vagy fekete?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha egy fekete vagy egy szürke kiscica beleugrik a lisztesládába, akkor fehér lesz. A fekete kiscica beleugrott a lisztesládába, tehát… (fehér lett).
    2. Ha egy fekete vagy egy szürke kiscica nem ugrik bele a lisztesládába, akkor nem lesz fehér. A fekete kiscica fehér lett, tehát… (beleugrott a lisztesládába).
    3. Vagy beleugrik a fekete vagy a szürke kiscica a lisztesládába, vagy nem lesz fehér. A fekete kiscica még nem lett fehér, tehát… (még nem ugrott bele a lisztesládába).
    4. Ha kiscicák kergetik a lisztesládába bújt kisegeret, akkor beugranak utána, és ha beugranak a lisztesládába, akkor fehérek lesznek. Tehát, ha a kiscicák kergetik a lisztesládába bújt kisegeret, akkor… (fehérek lesznek).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A farkas, a róka, meg a tyúk

    Egyszer a farkas tyúkot hozott a szájában. Meglátta a róka. Kérdezte tőle:

    – Honnan hozod ezt a tyúkot?

    Azt mondja a farkas: – Dadányból.

    Ahogy kinyitotta a száját, a tyúk elrepült. Egy idő múlva a farkas is látja, hogy a róka is hoz egy tyúkot a szájban. Kérdezi:

    – Hát te honnan hozod azt a tyúkot? A róka jól összeszorította a fogát, úgy mondta:

    – Göröcsönyből. A tyúk az ő szájából nem repült el.

    Beszélgetés:

    Felidéző beszélgetés

    1. Mit hozott a farkas a szájában?
    2. Mit kérdezett a róka?
    3. Mi történt, amikor a farkas kitátotta a száját?
    4. Miért tudott elrepülni a tyúk?
    5. Miért nyitotta ki a száját a farkas?
    6. Miért nem tudott a róka szájából kirepülni a tyúk?

    Véleménykérő beszélgetés. mit gondoltok?

    1. Csak akkor tud kirepülni a tyúk a farkas szájából, ha a farkas kitárja a száját?
    2. Mindig ki tud repülni a tyúk a farkas szájából, ha az kinyitja a száját?
    3. Biztos, hogy mindig kireül a tyúk a farkas szájából, ha a farkas kinyitja a száját?
    4. Azért tud kirepülni a tyúk a farkas szájából, mert a farkas kinyitja a száját?
    5. Mit szeret enni a farkas?
    6. Miért volt a tyúk a farkas szájában?
    7. Az állatok a valóságban tudnak beszélgetni?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szoktunk csinálni, ha mondani akarunk valamit?
    • hogyan tudunk beszélni, ha valami van a szánkban?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni,…

    • hogy ne essen ki a szánkból, ami benne van?
    • hogy kiessen a szánkból, ami benne van?

    Gondolatbefejező beszélgetés

    1. Ha a farkas nem nyitja nagyra a száját, akkor a tyúk nem tud megmenekülni. A tyúk meg tudott menekülni, tehát… (a farkas nagyra nyitotta a száját).
    2. Ha a farkas elég nagyra nyitja a száját, akkor a tyúk ki tud repülni belőle. A farkas elég nagyra nyitotta a száját, tehát… (a tyúk ki tudott repülni belőle).
    3. Vagy nagyra tátja a farkas a száját, vagy nem tud a tyúk megmenekülni. A tyúk még nem tudott megmenekülni, tehát… (a farkas még nem tátotta nagyra a száját).
    4. Ha a farkas mondani akar valamit, akkor kinyitja a száját. ha kinyitja a száját, akkor a tyúk kiesik a szájából. Tehát, ha a farkas mondani akar valamit, akkor… (a tyúk kiesik a szájából).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés Mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A fagylaltárus kocsija

    Egy kislány és az anyukája olyan szegények voltak, hogy gyakran kenyérre sem tellett nekik. Valahányszor a fagylaltárus arra járt a kocsijával, a kislány sóvárogva nézte, hogy a többi gyerek mohón nyalja a nagy színes, tölcséres fagylaltokat. Az árus megsajnálta, és neki ajándokozta a kocsiját.

    – Ez varázskocsi – mondta – magától készíti a fagylaltot: csak meg kell mondanod, hogy milyet szeretnél. De ha az edények megtelnek, el ne felejts szólni: most elég! Attól a naptólkezdve annyi fagylaltjuk volt, amennyit csak akartak. Egyszer a kislány elment hazulról és a mama fagylaltot akart enni.

    – Csokoládét és pisztáciát – mondta, és a kocsi azon nyomban elkezdett fagylaltot készíteni. Minthogy azonban a mama nem tudta, hogyan kell megállítani, olyan sok fagylaltot gyártott, hogy egész csokoládé- és pisztáciafolyó keletkezett. Már az egész utcát elöntötte a fagylalt, amikor a kislány visszajött, és azt mondta:

    – Most elég! – Ám addigra a fagylalt már a házak tetejéig ért, és ha valaki a városba akart menni, utat kellett nyalnia magának a fagylalttengerben.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hogyan élt a kislány és az anyukája?
    2. Miért ajándékozta a fagylaltárus a kocsiját a kislánynak?
    3. Hogyan készítette a fagylaltos kocsi a fagylaltot?
    4. Mi történt, ha valaki azt mondta a kocsinak, hogy most elég?
    5. Miért kellett mondani, hogy a kocsi abbahagyja a falgylaltkészítést?
    6. Miért nem tudta abbahagyni a kocsi a fagylaltkészítést?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Mindig abbahagyta a fagylaltos kocsi a fagylaltkészítést, ha valaki azt mondta neki, hogy most elég?
    2. Azért hagyta abba a fagylaltos kocsi a fagylaltkészítést, mert valaki azt mondta neki, hogy most elég?
    3. Csak akkor hagyta abba a fagylaltos kocsi a fagylaltkészítést, ha valaki azt mondta neki, hogy most elég?
    4. Mit gondoltok, más fagylaltos kocsi is abbahagyja a fagylaltkészítést, ha azt monda valaki neki, hogy most elég?
    5. A valóságban létezik olyan fagylaltos kocsi, amelyik addig ontja a fagylaltot, amíg azt nem modnják neki, hogy “most elég”?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy...

    • mit kellett mondani a fagylaltos kocsinak, ha valaki fagylaltot akart készíttetni?
    • mi lehetett az oka annak, hogy a fagylaltos kocsi nem hagyta abba a fagylaltkészítést?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni…

    • ha azt akarjuk, hogy valami folytatódjon?
    • ha azt akarjuk, hogy valami ne folytatódjon?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki azt mondja, hogy most elég, akkor a fagylaltos kocsi abbahagyja a fagylaltkészítést. Valaki azt mondt, hogy most elég, tehát … (a fagylaltos kocsi abbahagyta a fagylaltkészítést).
    2. Ha senki sem mondja, hogy most elég, akkor a fagylaltos kocsi nem hagyja abba a fagylaltkészítést. A fagylaltos kocsi abbahagyta a fagylaltkészítést, tehát… (valaki azt mondta, hogy most elég).
    3. Vagy valaki azt mondja, hogy most elég, vagy a fagylaltos kocsi nem hagyja abba a fagylaltkészítést. A fagylaltos kocsi még nem hagyta abba a fagylaltkészítést, tehát… (még senki sem mondta, hogy most elég).
    4. Ha senki sem mondja, hogy most elég, akkor a fagylaltos kocsi nem hagyja abba a fagylaltkészítést, és ha nem hagyja abba a fagylaltkészítést, akkor mindent eláraszt a fagylalt. Tehát, ha senki sem mondja, hogy most elég, akkor… (mindent eláraszt a fagylalt).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Mi ma is megtettük, és ti?

    “Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.

    Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk. Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.

    Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.”

    Vekerdy Tamás

  • Hagyatékaink

    Mesélésen, a meséinken keresztül a napi események, történések feldolgozhatóvá és könnyen megérthetővé válnak a gyerekeink számára. Az általunk megalkotott karakter, mesebéli lény, figura személyre szabható, kedvessé tehető, aki szintén jár óvodába, akinek kistestvére születik, eltörik a kedvenc játéka, csúnyán beszél a nagymamájával, nem szereti a spenótot vagy épp teljesen más akar lenni, mint ami, aki valójában. Meséinkkel a hétköznapokon túl segíthetünk feldolgozni a családban bekövetkező tragikus eseményt, haláleset vagy a szülők válását.

    Saját meséink nagy előnye, hogy nincs kőbe vésve a keret. Vannak szereplőink, helyszíneink, történéseink, megoldásaink, melyek még menet közben is rugalmasan alakíthatóak, formálhatóak a gyerek pillanatnyi érzelmi állapota, befogadóképessége, visszajelzése és igénye szerint.

    Saját meséink kincsek. Lelki táplálékok, melyek alapjai a szülő-gyermek kapcsolatnak, a megfelelő kötődés kialakulásának, a gyermek érzelmi biztonságának, a későbbi, kamaszkori esti beszélgetéseknek és a felnőttkori látogatásoknak, telefonhívásoknak. Saját meséinkben nem az írói véna és bravúr a lényeg, hanem a rítus, az a misztérium, az a varázslatos hangulat és titkos belső világ, melyet közösen építünk és alkotunk meg gyermekünkkel: szeretettel, törődéssel, összebújva.

    A közös esti mesélések, a magunk által összerakott kis történetekből bátorságot adnak gyermekünknek arra, hogy szívvel, lélekkel, gondolatokkal, szavakkal belelépjen egy másik világba, kipróbáljon egy másik nézőpontot, új megoldásokat és lehetőségeket keresve. Mindeközben fejlődik érzelmi intelligenciája, szociális kompetenciája, problémamegoldó képessége, figyelme, felidéző képessége, nyelvi kompetenciája, bővül szókincse. Megtanul megérteni, különbséget tenni jó és rossz között, értéket képez, állást foglal, véleményt alkot.

    A mesék fejlesztő hatása kiapadhatatlan forrás. A közös esti mesélés értéke felbecsülhetetlen. Mindez saját élményekkel és mesékkel gazdagítva hagyatékokká, nemzedékeket segítő utitársá válnak.

  • Megfigyelési naptár

    Amikor kirádulni megyünk, figyeljük meg a természetet! Minden évszak és minden hónap más érdekességgel vár minket. Készítsünk megfigyelési naptárt, legyen ez egy kihívás! Jegyezzük fel, amit sikerült megfigyelnünk, és ami kimaradt, lehet egy következő kirándulás célja, nagy kalandja!

    Forrás: Természet Nagy Encikloédia – Passage Kiadó

  • Apák napja margójára

    Holnap apák napja. Már napok óta lázasan készülnek az anyukák az óvodás csoportokban, ötletelnek, felteszik a kész alkotásokat. Már ma lehet látni büszke feleség és anya posztokat a világ legjobb apukájának címezve, aki természetesen tulajdon férjük és gyermekük apja. És ez jól is van így, mégis úgy érzem, hogy kell egy kicsit szólni azokhoz, akiknek nem ezt osztotta a sors. Azokról, akik egy “nem annyira jó apával” élnek együtt, vagy épp hol így hol úgy, nem túl fényes körülmények között.

    Ahogy nincs tökéletes anya, úgy nincs tökéletes apa sem. Egészen egyszerűen azért, mert tökéletes nincs. Arra csak törekedni lehet. Viszont ahogy van “elég jó anya”, van “elég jó apa” is!

    Annak idején, amikor férjhez mentünk és apának választottuk jelenlegi társunkat, biztos vagyok abban, hogy a legjobbnak gondoltuk. Tökéletes volt a szemünkben minden hibájával együtt. Aztán jöttek a gyerekek – akiket ráadásul annyira akartunk és vártunk -, majd minden megváltozott. A szerepváltásra egyszerűen nem vagyunk felkészülve, és nem is annyira magára az apaságra (vagy az anyaságra), hanem annak tudattalan hozadékára. Azokra a mintákra, melyeket jó mélyen bevéstünk és elraktároztunk gyermekkorunkban és amelyek most, mint egy gombnyomásra aktivizálódtak, így személyiségünk részeként megnyilvánulva befolyásolják döntéseinket, érzéseinket, viselkedésünket. Vettük a mintát, és mintha valami külső kényszerítő erő hatna ránk: adjuk.

    Arra szeretném biztatni a jelenleg “nem túl jó apukákkal” élő és talán reményvesztett, szomorú anyukákat, hogy ne adják fel! Az élet egy tündérmese, mely tele van gonosz boszorkákkal , varázslókkal, melyek nemzedékeket átkoztak el. Az élet egy tündérmese, amire igenis van hatásunk! Az élet egy tündérmese, mely tele van csodákkal! Vegyétek kezetekbe a varázstollat, és írjátok meg, hogyan fordul jóra a ti tündérmesétek! Meglátjátok, az írás minden pillanata felszabadít és gyógyít! Megoldásokat tár elétek, varázssegítőket küld nektek, akikkel együtt könnyedén megszabadíthatjátok a királyfit a gonosz átoktól, akinek szintén nem könnyű nap, mint nap a békát látni a tó tükrében. A mese végén pedig elnyeritek ti is méltó jutalmatokat, hogy boldogan éljetek, ameddig meg nem haltok.

    Lássatok egy kicsit a béka mögé! Szeressétek benne azt, akit a gonosz átok miatt megváltozott külső rejt. Szeressétek benne azt, amit annak idején is. Higgyetek abban, hogy ott van, még ha kicsit el is veszett és most nem látjátok. Készítsetek neki apák napjára egy kis ajándékot. Nem kell nagy, nem kell sok. Csupán egy apró figyelmesség is elég, mely segíti az emlékezzésben, hogy valódi önmagára találjon, arra a világ legjobb apukájára, akivé szíve mélyén mindig is válni szeretett volna.