Holnap apák napja. Már napok óta lázasan készülnek az anyukák az óvodás csoportokban, ötletelnek, felteszik a kész alkotásokat. Már ma lehet látni büszke feleség és anya posztokat a világ legjobb apukájának címezve, aki természetesen tulajdon férjük és gyermekük apja. És ez jól is van így, mégis úgy érzem, hogy kell egy kicsit szólni azokhoz, akiknek nem ezt osztotta a sors. Azokról, akik egy “nem annyira jó apával” élnek együtt, vagy épp hol így hol úgy, nem túl fényes körülmények között.
Ahogy nincs tökéletes anya, úgy nincs tökéletes apa sem. Egészen egyszerűen azért, mert tökéletes nincs. Arra csak törekedni lehet. Viszont ahogy van “elég jó anya”, van “elég jó apa” is!
Annak idején, amikor férjhez mentünk és apának választottuk jelenlegi társunkat, biztos vagyok abban, hogy a legjobbnak gondoltuk. Tökéletes volt a szemünkben minden hibájával együtt. Aztán jöttek a gyerekek – akiket ráadásul annyira akartunk és vártunk -, majd minden megváltozott. A szerepváltásra egyszerűen nem vagyunk felkészülve, és nem is annyira magára az apaságra (vagy az anyaságra), hanem annak tudattalan hozadékára. Azokra a mintákra, melyeket jó mélyen bevéstünk és elraktároztunk gyermekkorunkban és amelyek most, mint egy gombnyomásra aktivizálódtak, így személyiségünk részeként megnyilvánulva befolyásolják döntéseinket, érzéseinket, viselkedésünket. Vettük a mintát, és mintha valami külső kényszerítő erő hatna ránk: adjuk.
Arra szeretném biztatni a jelenleg “nem túl jó apukákkal” élő és talán reményvesztett, szomorú anyukákat, hogy ne adják fel! Az élet egy tündérmese, mely tele van gonosz boszorkákkal , varázslókkal, melyek nemzedékeket átkoztak el. Az élet egy tündérmese, amire igenis van hatásunk! Az élet egy tündérmese, mely tele van csodákkal! Vegyétek kezetekbe a varázstollat, és írjátok meg, hogyan fordul jóra a ti tündérmesétek! Meglátjátok, az írás minden pillanata felszabadít és gyógyít! Megoldásokat tár elétek, varázssegítőket küld nektek, akikkel együtt könnyedén megszabadíthatjátok a királyfit a gonosz átoktól, akinek szintén nem könnyű nap, mint nap a békát látni a tó tükrében. A mese végén pedig elnyeritek ti is méltó jutalmatokat, hogy boldogan éljetek, ameddig meg nem haltok.
Lássatok egy kicsit a béka mögé! Szeressétek benne azt, akit a gonosz átok miatt megváltozott külső rejt. Szeressétek benne azt, amit annak idején is. Higgyetek abban, hogy ott van, még ha kicsit el is veszett és most nem látjátok. Készítsetek neki apák napjára egy kis ajándékot. Nem kell nagy, nem kell sok. Csupán egy apró figyelmesség is elég, mely segíti az emlékezzésben, hogy valódi önmagára találjon, arra a világ legjobb apukájára, akivé szíve mélyén mindig is válni szeretett volna.
Mesemondó blog 