Szerző: Jarabin Kinga
-
Ne legyünk tökéletes anyák
Négy gyermekes anyaként az első kamaszkor aktivizálódása óta rendszeres időközönként nyakamba zúdul egy adag kritika arra nézve, hogy mit nem csináltam elég jól, mivel bántottam, ártottam. Mit kellett volna, és mit lehetett volna másképp. Vannak pillanatok, amikor megpróbálok egy kicsit, ha nem is tiltakozni, de felhívni a figyelmet arra, hogy azért nem minden teljesen úgy van, vagy volt, ahogyan azt gyermekként látta, felfogta, amit a maga kis világában megélt belőle.
A kedvenc sztorim pl. a soha meg nem történt fakanalat törtem el rajta. Egy alkalommal valóban a konyhában állva ért a vég és az asztalra csaptam a fakanállal, de rá soha. Mégis gyerekverőként ragadtam meg az emlékezetében. És azért ezt visszahánytorgatva többször meghallgatni, nem a legjobb érzés és csak remélni tudom, hogy a más előtt leírt anyaképének nem ez a fő komponense. A jelek szerint annyira ijesztő volt neki a jelenet, hogy mindez így rögzült benne, pedig egy fakanál sem tört el rajta, ezért igyekszem a kis képzeletét a valós mederbe terelni, így 17 év távlatában. Persze hasztalan. Szóval leginkább csak hallgatok, vagy ha több kettőnél, akkor megkérem, hogy ha nem is szeret, legalább tiszteljen egy kicsit, mégis csak enni adtam neki és melegen tartottam még télen is.
Este, amikor minden elcsendesül körülöttem, előveszem a gyerekkorát. Átnyálazom, felhánytorgatom magamnak az általa felhozott és az általam tudott hibáim, és igyekszem önvád és önmarcangolás nélkül rendbe rakni magamban a dolgokat, hogy jó, de legalább is jobb anyává válhassak. Aztán valahogy mindig arra jutok, hogy okés, nem vagyok tökéletes anya és nem is voltam az soha, de elég jó talán igen. Sokszor hibáztam, elvesztettem a türelmem, legdrágább kincsem aktívan megdolgozott, de igen, biztosan reagálhattam volna máshogy is. És valóban elmentem egy héten kétszer is edzeni. Megengedtem magamnak ennyi én időt, amiért minden egyes alkalommal keményen fizettem is. Meghallgattam drága nagymamimtól, hogy mennyit sírt utánam az én egyetlenem és milyen anya az, aki egyedül neveli a gyerekét, három helyen dolgozik és még én időt is ad magának.
Csak arra nem emlékszik valahogy senki, hogy mennyire szerettem (és szeretem). Hogy órákig csodáltam, amikor játszott: milyen kicsi és mégis működik! Milyen kis ügyesen kalapál, szerel és milyen gyönyörű markolót rajzol a frissen festett tapétára a narancssárga szövegkiemelővel. Már lelógott rólam keze lába, de még mindig a hasamon aludt el, vagy úgy hogy összedugtuk a homlokunk, és én alig mertem levegőt venni, mert rám szólt, hogy ne szuszogjak.
Mindenhová magammal vittem. Versenyekre, koncertekre, nagyon szeretett állatkertbe járni, vonatozni. Utaztunk, játszottunk, a kis taposós motorjával annyit mentünk, hogy a kereke elkopott. mindig ott voltam. Jelen voltam. Mellette voltam. Soha ki nem hagytam volna egyetlen óvodai ünnepet sem. Minden fontos lépésénél jelen voltam. Meghallgattam, megvigasztaltam, ha beteg volt ápoltam, a karomban tartottam, ha kellett napokon át éjszaka és nappal, hogy a köhögéstől aludni tudjon. Mesét olvastam, mesét írtam neki, beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és amikor már végképp élhetetlen volt egy helyzet, minden kis makacssága és kegyetlensége ellenére soha nem volt kérdés, hogy őt választom.
Kiálltam mellette az iskolában, a családdal szemben, soha nem hagytam, hogy igazságtalanul bántsák. A cinkosa voltam, megírtam a háziját is, amikor már láttam, hogy nagyon fáradt és több kettőnél. A boldogsága és a mi jó viszonyunk, a szeretet mindennél előrébb való volt nekem.
Nem építettem karriert, otthon voltam vele és fejlesztettem, megtanítottam tanulni, segítettem. Majd amikor eljött az ideje, elengedtem a kezét. Önállóságra tanítottam, hagytam élni, tapasztalni, elbukni és megtanítottam felállni. És igen, amikor már elég nagy volt, és nekem épp akadt más dolgom, akkor előfordult olyan is, hogy nem raktam elé az ételt. Ki kellett vennie a hűtőből és el kellett készítenie a saját vacsoráját. Kegyetlen? Vagy ez a valódi gondoskodó szeretet? Saját lábon áll. Dolgozik, háztartást vezet, főz, mos, beosztja a pénzét, gondoskodik magáról. Büszke vagyok rá, és méltán lehet büszke magára ő is! 22 éves, és önálló férfi.
Szóval nem vagyok tökéletes anya, de a jelek szerint annyira talán rossz sem, úgyhogy már nem is akarok az lenni. Mindenkinek van keresztje, amit anélkül is pont elég elcipelni, hogy még ezen, szorongva görcsölne. Én a legtöbbet és a legjobbat adtam magamból, és mindig teljes szívemből szerettem őt is és a másik hármat is. Nekem sem volt, és most sem egyszerű az életem, mégsem cserélnék senkivel. És pont miatta, miattuk. Apró kezeik érintése, puszijaik, ragaszkodó, szerető karjaik ölelésének emléke, a velük töltött idő által lettem az, aki: többé-kevésbé normális, önmagammal azonos, anya.
“Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.” (Vekerdy Tamás)
-
Az időjós – mesemondó kvíz
- Kit kérdezett meg Mátyás király a várható időjárásról?
- Mit mondott a csillagász, milyen idő lesz?
- Mit csinált a szamár a réten?
- Mit hirdetett a szamár?
- Mi történt a királlyal?
- Mekkorát tüsszentett Mátyás király?
- Kitől tudakolta meg eztán a király az időjárást?
Megoldások:
- Az udvari csillagászát.
- Szép idő lesz.
- Hátracsapta a fülét és harsányan hármat ordított.
- Azt, hogy eső lesz.
- Elázott.
- Akkorát, hogy majd levált az orra.
- A szamártól.
-
Hullócsillagok
Te tudod mi az a hullócsillag, tudományos nevén meteor? A meteor az a fényjelenség, amit az űrben keringő kisebb kövek vagy porszemek keltenek a légkörben. A fényjelenséget oka, hogy a nagy sebbesség miatti surlódástól felizzva elektromos töltéssel rendelkező kis részecskék keletkeznek körülöttük.
A népi hiedelem szerint, ha kívánunk valamit, amikor hullócsilaggot látunk, akkor teljesül a kívánságunk. Tűzgömbnek akkor nevezünk egy hullócsillagot, amikor kiemelkedő fényjelenséggel jár. A zuhanás után esetleg megtalálható kőzetanyagot nevezzük meteoritnak.
Az év egyik leglátványosabb, és Magyarországról általában a legjobban megfigyelhető csillaghullását az augusztusi Perszeidák meteorraj adja.
A Perszeidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a Föld pályáját, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla korábbról.
Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk kis számban Perszeida meteorokat. A porfelhő legsűrűbb részén minden évben augusztus 11-13-a környékén haladunk át, de előtte és utána is igen jól megfigyelhető, intenzívebb meteortevékenységet láthatunk esténként, ha feltekintünk az égre.
A meteorok a Perszeusz csillagkép irányából látszanak jönni, innen az elnevezés, de valójában nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A tapasztalatok szerint északi irányba nézve láthatjuk a legszebb, leglátványosabb hullócsillagokat.
Igaz, már az ókorban is készítettek feljegyzéseket a nyár végi csillaghullásokról, és a későbbi időszakokból is több írásos dokumentáció található, ami foglalkozik a témával. Mindezek ellenére viszonylag későn, 1835-ben írta le pontosan a visszatérő ciklikusságot és a megfigyelés pontos irányát, azaz a Perseus csillagképet egy belga csillagász, polihisztor, Adolphe Quetelet. A Perseidák elnevezés is ekkortól használatos.
(Forrás: Természet Nagy Enciklopédia – Passage kidaó, Wikipédia, eumet.hu)
-
Hangszerek
Ide húzzák, túl taszítják, jaj de szépen szól. Mi az? (muzsika)
Se nem eszik, se nem isszák, mégis mindenkinek tetszik. Mi az? (muzsikaszó)
Ütik, verik, s kiabál, három lábon jól megáll. Mi az? (zongora)
Egyik fogam hófehér, másik fogam éjfekete. Ha elém ülsz, egykettőre szól a zene. Tudod már, hogy mi a nevem? (zongora)
Nem fullad meg, pedig gyakran szorítják a nyakát, ilyenkor legjobb a kedve, s énekli dalát. Mi az? (hegedű)
Erdőn születtem, megölettem, halva éneklővé lettem. (hegedű)
Senkinek éltemben soha nem szolgáltam, de halálom után én egyaránt voltam: parasztnak, nemesnek azután szolgáltam, mindenek szívét én felbuzdítottam. (hegedű)
Száraz fán négy kis zsinór és egy szőrös pálca, szépen muzsikál, úgy noszogat táncra. Mi az? (hegedű)
Ajkamat csókolgatják, a hátamat lapogatják, szellőztetnek sok ablakon, ezt szó nélkül nem hagyhatom. Vagy sírok, vagy nevetek, ugyan bizony ki lehetek? (furulya)
Hosszúkás a formája, táncolnak a hangjára. (furulya)
Egyre fújják, bár nem meleg, s hangjáról dobhártyád megremeg. (furulya)
Ezt szó nélkül nem hagyhatom. Vagy sírok, vagy nevetek, ugyan bizony ki lehetek? (furulya)
Erdőn vágják, otthon fújják, igen sokat tapogatják. (furulya)
Erdőn kivágják, falun szól, embert megbolondító. (furulya)
Ütik, verik, kiabál, pedig neki nem is fáj. (dob)
Ütnek, vernek, mégse fáj. (dob)
Akkor víg, ha verik. Mi az? (cimbalom)
Erdőn lettem, megölettem, halva éneklővé lettem. (citera)
Hangszer vagyok a javából, készítenek drótból, fából. Zenélek vidámat, búsat, attól függ ki milyet húzat. A kottából nem sokat tudok, reszketnek rajtam a húrok. (citera)
Nekem olyan kis lovam van, amely minden házhoz benyerít. (harang)
Vas a nyelve, réz a pendelye, amikor húzzák, kilóg a nyelve. (harang)
Hét napon át hallgat, a hetedik nap jajgat. (harang)
Érctől lettem, érctől vagyok, torok nélkül kiabálok. Az élőket összehívom, a holtakat elsiratom. Mi az? (harang)
Kötéllel húzzák, vas a pendelye. (harang)
Ha a bika elbődül, az egész falu rácsodül. (harang)
Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom, a villámot elhárítom. (harang)
(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)
-
A róka és a bakkecske
A róka szomjasan bolyongott a mezőn, vizet keresett. Végre talált egy kutat, de csak az alján volt víz. A róka megnézte, milyen a kút. Két vödörrel működött, ha a vízzel teli vödröt felhúzták, a másik leereszkedett, ha a másikat húzták fel, az első ereszkedett le, és így tovább. A róka beszállt az egyik vödörbe, ami a súlyától gyorsan süllyedt. Egy pillanat alatt lent volt vele, és jól teleitta magát. De hogyan másszon vissza? Arra számított, hog ymajd csak jön valaki, akit rászedhet. Úgy is lett. Egy bakkecske jött oda, ő is vizet keresett. A róka elmagyarázta, hogyan működik a kút, és végül azt mondta:
- Szállj be a vödörbe! Te lejössz, én felmegyek.
- Igen, és azután? – kérdezte a másik.
- Az még egyszerűbb: te jössz, föl én meg lemegyek.
A bakkecske bemászott a vödörbe, és egy pillanat alatt leért, a róka meg felemelkedett. Amint felért, köszönt, és már indult is.
- Várj! – kiáltotta a bakkecske. – Azt ígérted, hogy segítesz visszamenni!
- Dehogy ígértem! – válaszolta a róka. – Csak éppen beszélgettünk róla.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Hol bolyongott a róka?
- Mit keresett?
- Hogyan működött a kút?
- Mit magyarázott a róka a bakkecskének?
- Hogyan tudott kijutni a róka a kútból?
- Mi történt a bakkecskével?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak az egyik vödör lehet fent?
- Ha az egyik vödör fent van, akkor a másik biztos, hogy lent van?
- Lehet két vödör is fent egyszerre?
- Miért ment le a fenti vödör?
- Létezhet ilyen kétvödrös kút?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mi történt az egyik vödörrel, amikor a másik lement a kútba?
- mi történt a másik vödörrel, mikor az egyik feljött a kútból?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- ha le akarjuk engedni a fenti vödröt?
- ha a lenti vödörből inni akarunk?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Ha a fent vödör lemegy, akkor a lenti vödör feljön. Lemegy a fenti vödör, tehát… (feljön a lenti vödör).
- Vagy lemegy a fenti vödör, vagy nem jön föl a lenti vödör. Még nem jött föl a lenti vödör, tehát… (még nem ment le a fenti vödör).
- Ha nem megy le a fenti vödör, akkor nem jön föl a lenti vödör. Feljött a lenti vödör, tehát… (lement a fenti vödör).
- Ha a fenti vödörbe beleül a róka, akkor a fenti vödör nehezebb, és ha a fenti vödör nehezebb, akkor az megy le, a másik pedig feljön. Tehát, ha a fenti vödörbe beleül a róka, akkor… (a fenti vödör lemegy, a lenti pedig feljön).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
-
A rászedett kövér ember
Egyszer egy kövér ember elindult vendégségbe valamely rokonához. Vitt a fején egy kondér kölest ajándék gyanánt a házigazdának. A mulatság meg a lakoma reményében igen magas volt a kedve, s tréfáival lépten-nyomon belekötött a járókelőkbe. Váratalnul szembe jött vele szürke lován Aldar-Kösze ostorát pattogtatva, szemlátomást siet valahová.
- Hé, Aldar-Kösze! – kurjant rá a kövér. – Hová iparkodsz? Ugyan várj már egy cseppet! Azt beszélik, veled még az is megesett, hog yrászedted magát az ödögöt. Engem viszont, barátocskám, semmiképp be nem csaphatsz!
Aldar-Kösze a lovát nógatva izgatottan válaszolja:
- Alkalmatlan időt szemléltél ki tréfálkozásra, jó ember. Közeleg a világ vége. Nézz csak föl: merő egy láng az egész mennybolt, arra is számíthatsz, hogy rögvest leszakad!
Rémülten pillantott a kövér az égre, mire a kondér ledőlt a fejéről, a köles szanaszét szóródott az úton.
- Jaj nekem, mit csináltam! – üvöltött fel a kövér.
Aldar-Kösze pedig a lovát visszatartva nevetett:
- Nehéz becsapni az okost, ám a bolond önmagát csapja be.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Hová indult a kövér ember?
- Mit vitt a kondérban ajándékba?
- Hogyan viselkedett az úton a többi emberrel?
- Kivel találkozott út közben?
- Mit mondott neki Aldar-Kösze?
- Hová nézett a kövér ember?
- Mi történt a fején lévő kondérral?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak akkor esik le a kondér az ember fejéről, ha az ember felfelé néz?
- Máskor is leeshet a kondér az ember fejéről? (Mikor még?)
- Más dolog is lecsúszhat az ember fejéről, ha felfelé néz?
- Biztos, hogy leesik a kondér a fejünkről, ha felfelé nézünk?
- A felfelé nézés az oka a kondér lecsúszásának?
- Előfordulhat ilyesmi mással is? Például velem is?
- Létezhet-e, hogy az ember fejéről leesik a kondér?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mi történik a fejünkön lévő dologgal, ha felfelé nézünk?
- mi lehetett az oka annak, hogy lecsúszott a kondér?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- hogy ne csússzon le a fejünkről, amit rajta viszünk, ha felfelé nézünk?
- ha azt akarjuk, hogy lecsússzon a fejünkről, amit rajta viszünk?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Vagy felfelé fordítja a kövér ember a fejét, vagy rajta marad a kondér. A kondér még a kövér ember fején maradt, tehát… (még nem forította felfelé a fejét).
- Ha a kövér ember felfelé fordítja a fejét, akkor a fején lévő kondér leesik. A kövér ember felfelé fordította a fejét, tehát… (a fején lévő kondér leesett).
- Ha nem fordítja felfelé a fejét a kövér ember, akkor nem esik le a fején lévő kondér. Leesett a kövér ember fején lévő kondér, tehát… (felfelé fordította a fejét).
- Ha a kövér ember felnéz az égre, akkor felfelé fordítja a fejét, és ha felfelé fordítja a fejét, akkor leesik róla a kondér. Tehát, ha a kövér ember felnéz az égre, akkor… (leesik róla a kondér).
(Forrás: Nagy Lajos – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Mesemondó blog 