Szerző: Jarabin Kinga

  • Megy a vonat

    Megy a vonat
    zakatol, zakatol:
    - Várnak reád
    valahol, valahol.
    
    Fut a kerék,
    dübörög, dübörög:
    - Lesz még máma
    örömöd, örömöd.
    
    Futó felhő
    elmarad, elmarad.
    Elhagytuk a 
    madarat, madarat.
    
    Meg sem állunk
    hazáig, hazáig,
    kicsi falunk
    tornyáig, tornyáig.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Vendégvárás

    Jöjj el hozzám, hétfőn,
    de ne gyere későn!
    
    Jöjj el hozzám kedden!
    Hadd nőjön a kedvem!
    
    Jöjj el hozzám szerdán,
    kopogtass a meggyfán!
    
    Csütörtökön jönnél,
    tán még itthon lelnél.
    
    Pénteken a kedvem
    szétgurul a kertben.
    
    Szombaton, barátom,
    a világot járom.
    
    Vasárnap, vasárnap
    engemet is várnak.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A legszebb május

    Május első hajnalán
    kinyílott a tulipán.
    Kinyílott a nefelejcs is
    öreganyám udvarán.
    
    "Szép ünnepet! Jó ünnepet!"
    - köszöntött a tulipán.
    "Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!"
    - felelte rá nagyanyám.
    
    Ekkor léptem udvarunkba,
    s így fogadott nagyanyám:
    "Ez a május a legszebbik,
    mert megjött az unokám!"

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A kánya és a fürjek

    • Pity-palatty! Pity-palatty! Itt van már a pitymallat! – köszönti a fürjkakas a hajnalt, mint mindig.
    • Vár! Vár! Vár a róna, vár! – vágja rá a fürjtyúk, és hangos pity-pity-pityegéssel reggelizni hívja a kicsinyeit.

    Fut a tíz pettyes fürjcsibe a tyúk után.

    • Kurta, furcsa, suta tyúk! – kiáltja a mátyásmadár. – Ne vidd ki csibéidet a fészekből. Erre jár a kánya.
    • Pinty! Pinty! Pettyes csibe nagy kincs! – szólítja a pintyőke is.

    Alig hangzik el a figyelmeztetés, a fürjtyúk máris látja a kányát fent a magasban.

    • Sutty a fűbe kicsinyeim! – A pettyes apróságok fürgén lesuttyannak a fűbe, a pitypangok közé.

    Hát a fürjtyúk mit csinál? Ő is elrejtőzik? Ó, nem. Szárnyát leeresztve kibiceg az útra.

    • Béna tyúk, megfoglak! Hi-hi-hitty! – füttyent a kánya. Lecsap. A fürj persze nem várja be. Huss! Odébb repül. Ismét bicegni kezd. – Hi-hi-hitty! – próbálkozik ismét a kánya. Most sem jár szerencsével. A tyúk ismét odébb repül. Közben megérkezik a kiscsibék atyja, a kakas. Ő is csalogatni kezdi a mohó kányát. – Hi-hi-hitty! – A kánya hol a tyúkra, hol a kakasra csapna, ám hiába: azok nagy ügyesen mindig megszöknek. Csalogatják, csalogatják egyre messzebb. Amikor a kiscsibéket már látni sem lehet, a fürjmama és fürjpapa berepül a sűrűbe. A kánya csalódottan továbbáll.
    • Kurutty! Kurutty! Ügyes munka! – vartyogja a béka elismerően a latyakos nádas széléről

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Tarka cica, fehér cica…

    Tarka cica,
    fehér cica, haj!
    Meglátta, hogy
    kemencén a vaj.
    
    Tarka cica,
    fehér cica
    egyet ugrott, haj!
    S nyelve hegyén
    elolvadt a vaj.
    
    A gazdasszony
    haragjában
    seprűt fogott, hej!
    S kopogott a fehér cica,
    tarka cicafej.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó 1989)

  • Part alatt

    Part alatt,
    part alatt
    laknak-e még
    nagy halak?
    
    Part alatt,
    part alatt,
    ott laknak csak
    nagy halak.
    
    Harcsa Marcsa
    lakik ott,
    feldönti a 
    ladikot.

    (Gazdag Erzsi)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Víg lakoma, víg muzsika

    Az egyszeri szarka mit gondolt magában? El kellene menni a messzi erdőre! A messzi erdőben pompás szarvast fogni! Azt a pompás szarvast meg kellene sütni! A jó barátokkal meg kellene enni!

    • Gyere, jó pajtásom! – szólt a szalmafickónak. – Mire vársz itt, kedves? Menjünk az erdőre!

    Gyűltek a vendégek. Gyűltek, gyülekeztek. Ám a szarka nem jött, szalmafickó sem jött.

    Az egyszeri szarka meg a szalmafickó nem fogták meg aznap azt a pompás szarvast. mert a szarvas így szólt:

    • Adok neked, szarka, egy marcipán szarvast! Jobb lesz lakomád is, vígabb muzsikád is.

    Így történt. Azt ették. Mégis jól mulattak, vígan zsivajogtak.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • A lókötő róka

    A kis sünnek volt két lova. A két ló akkora volt, mint két makk, de erős, mint két táltos. Sebesen futottak picike lábaikon, és a legnehezebb terhet is elhúzták.

    A kis sün tökből épített nekik icike-picike istállót.

    A kis sünnek valami dolga akadt az erdő túlsó végén. A két apró lovat bekötötte az istállóba, és az istálló ajtaját lezárta.

    Ment, ment vígan a kis sün.

    Erre várt a róka! Az icike-picike istállót lovastul a hátára vette és hazavitte.

    • Ki vitte el icike-picike istállómat és két apró lovamat? – kérdezte a kis sün.
    • Én nem – felelte a kis borz.
    • Én nem – felelte a kis nyúl.
    • Én nem – felelte a mókus.
    • Ki tudja, ki vitte el icike-picike istállómat és két apró lovamat? – kérdezte a kis sün.
    • Én nem – felelte a kis borz.
    • Én nem – felelte a kis nyúl.
    • De én tudom! – kiáltotta a mókus. – A róka vitte el. Láttam őt az odúm alatt elhaladni.

    A kis sün leült, és keservesen sírdogált.

    Nemsokára arra jött a medve.

    • Mi történt, kis sün?
    • Ó, kedves medvém, a róka ellopta icike-picike istállómat és két apró lovamat!
    • Miért nem kéred tőle?
    • Mert félek – sírta a kis sün.
    • No, majd én segítek neked – felelte a medve.

    A medve és a kis sün sietett a rókához.

    A róka az úton közlekedő két barát láttára sebesen beosont a rókalukba. A bejáratot lezárta.

    • Róka, róka, hova bújtál? Előlünk el mért futottál? – dörömbölt a medve a rókaluk ajtaján.

    A róka sírni kezdett:

    - Ó, jaj nekem! Áztam-fáztam,
    vörös bőrömig eláztam.
    Most a tűznél melegedek,
    mert kivert a láz s a hideg.

    A medve azonban tovább dörömbölt az ajtón.

    - Róka, róka, mitől fáztál?
    Künn az erdőn miért áztál?
    Eső nem esett,
    harmat sem esett.
    Róka, róka, hova bújtál?
    Előlünk el mért futottál?

    A róka lelkendezve kiáltozott:

    - Nem bújtam el. Láttam, jöttök,
    s gondoltam: jó levest főzök.
    Azzal várlak benneteket,
    biztosan megéheztetek.
    Várjatok hát keveset!
    • Nem várhatunk, vörös róka! Engedj be a rókalukba! Hadd nézzem meg: ott mit őrzöl? – sürgette őt a medve.
    • Mit őriznék, kedves medve? – siránkozott a róka.
    • Talán az icikie-picike istállót és a két apró lovat.
    • Én nem őrzöm.
    • De te őrzöd! – kiáltott a kis sün. – A mókus látta, mikor erre hoztad.

    Erre a lókötő róka már nem tudott mit felelni. Ki is adta az icike-picike istállót a két apró lóval a medvének és a kis sünnek.

    (Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)

  • Természeti jelenségek (5.)

    Napsütésben melléd szegődik,
    de meg nem szólít. Mi az?
    (árnyék)
    
    Földön fut négykézláb,
    a lábaimnál játszik,
    estére nagyra nő,
    éjjel nem is látszik.
    Követne akkor is,
    ha vízben járnék.
    Na, mi az, mondd meg!
    Nem más, csak az...
    (árnyék)
    
    Vízen átmegy száraz lábbal,
    de nem bír az égő lánggal. Mi az?
    (árnyék)
    
    Nekem is van, neked is van,
    kertben kóró, annak is van.
    (árnyék)
    
    Bármerre jársz, mindig követ,
    s hiába dobsz felé követ,
    nem ijed meg, el nem szalad
    hogyha megállsz, ő is megáll,
    s ha elindulsz - veled halad.
    (árnyék)
    
    Ahol jársz, magaddal viszed,
    a kezedbe mégsem veheted.
    (árnyék)
    
    Éjjel-nappal járok,
    de éjjel nem látom magamat,
    csak nappal.
    (árnyék)
    
    Árnyékban hiába keresel.
    (árnyék)
    
    Életem elején nagyobb vagyok nálad,
    életem delén kisebb vagyok nálad,
    életem utolján nagyobb vagyok nálad.
    (az árnyékod)
    
    Jaj, de szépen süt a hold,
    megy egy eleven s egy holt.
    (ember és az árnyék)
    
    Mikor állok, ő is áll,
    mikor járok, ő is jár. Mi az?
    (az árnyékom)
    
    Híd, de sosem építették,
    hét színe van, egy se festék,
    földtől nyúlik mindkét vége,
    mégis felvezet az égbe.
    Senki nem szed rajta vámot,
    széles útját mégse járod,
    mert a hídfőt nem találod.
    (szivárvány)
    
    Ritka vendég föld felett,
    jöttét lesik az emberek.
    Ha feltűnik az égbolton,
    mindenki nézi boldogon.
    (szivárvány)
    
    Fönt nevet az apa,
    könnyezik az anya,
    lent a lányuk
    hétszínű övet köt. Mi az?
    (szivárvány)
    
    Színes tartógerenda
    a világra borulva.
    (szivárvány)
    
    Háztetőmön keresztül
    tarka pányvaív feszül. Mi az?
    (szivárvány)
    
    Töve tengerbe,
    levele szemembe,
    ága-boga, hajléka
    hajlik Jeruzsálembe. Mi az?
    (szivárvány)
    
    Szeg nélkül és fa nélkül,
    szerszám nélkül, vas nélkül,
    szemed előtt híd épül.
    (szivárvány)
    
    Honnan jön? Senki se tudja,
    azt se, merre visz az útja.
    Kéményeken furulyáz,
    tőle lobban a parázs.
    Hátán felhő lovagol,
    nád előtte meghajol,
    a fák róla beszélnek,
    minek hívják, mondd meg!
    (szélnek)
    
    Mindörökké barangolok,
    azt sem tudom, hogy hol lakom.
    Ahol járok, dörömbölök
    ajtón és ablakon.
    Ezért senki nem szeret.
    Ki is szeretné a...
    (szelet)

    (Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)