Virágok (2.)

E büszkeség a kertben áll,
kelyhétől édes illat száll,
virága fehér, mint a hó
és patyolatként ragyogó.
(liliom)

Van egy virág, jól ismerem,
szúrós tövis között terem.
Hajnalpiros a levele,
mondjátok meg, mi a neve?
(rózsa)

A kertekben illatozik,
tövisekkel védekezik.
Minden kertnek ékessége,
a virágok királynője.
(rózsa)

Legszebb virág vagyok ám!
Város s falu a hazám.
Ha bántani akarsz engem,
tüskéimmel védekezem.
(rózsa)

Egész nyáron virulok,
de ha letörsz, hát szúrok.
Mondd meg gyorsan, mi vagyok?
(rózsa)

Erdőn-berdőn fekete is,
kicsike is, jaj, jaj, jaj!
(rózsatövis)

Úton-útfélen kis fekete jaj!
(tövis)

Csipke Rózsa még szebb volna,
hogyha hogyha nem karmolna!
Mivel karmol? Te magadtól
kitalálod, Tüske János!
(tüske)

Vörös inge néki vagyon,
karddal körülvéve nagyon.
nem kell neki engedelem, 
mégis ahol kell, megjelen. Mi az?
(kardvirág)

Millió kis nap tündököl
kint a mezőn, a határban:
napvirágok, nem csodák ők,
s bennük mégis csodát láttam.
Arcuk sárga, hajuk fehér,
mint a napnak fent az égen.
Nézd, mind feléd integetnek,
téged várnak szép szerényen.
(margaréták)

Bíborvörös selyemtől a ruhája,
szép fekete gallér van a nyakába,
zöld sapkába bújtatja el a fejét,
mezőn lakik, mondjátok meg a nevét.
(pipacs)

Zöld burján közt kicsi leány,
piros szoknya a derekán. Mi az?
(pipacs)

Búza közt pirulok,
piros színben virulok.
(pipacs)

Nyári réten virítok én
a búzatáblában,
szellő ringat, hajladozom,
piros szoknyácskámban.
(pipacs)

Búza között repesek,
eső s harmat hull rám!
Virág vagyok, sej - haj!
Lobog piros ruhám.
(pipacs)

Az anyám is tudja,
nagymamám is tudta:
lányok ülnek a vetésben,
fejükön a szoknya. Mi az?
(pipacs)

Én egy kék bojtocska vagyok,
kalászok közt kandikálok.
Aki csokorba köt engem,
tudom, nagyon örül nekem.
(búzavirág)

Én nagy és hatalmas vagyok,
a szirmaim sárga lángok.
Mindig a nap felé fordulok,
mert a keresztlánya vagyok.
(napraforgó)

Tányérja van, de nem eszik,
sárga virágát kedvelik.
Apró magját ropogtatod,
de a héját eldobhatod.
(napraforgó)

Hosszú száron aranytál, benne jó falat.
Szereti ezt Péter, Pál, s a kismadarak.
(napraforgó)

Hosszú-hosszú ág,
a tetején kád,
a kádban egy rosta,
minden lyuk bedugva. Mi az?
(napraforgó)

Zöld ruhában hosszú legény,
nagy kalapot visel fején. Mi az?
(napraforgó)

Selyempelyhes bóbitámat
hordozzák a szelek,
szétfújja egy szusszanással
mind ügyes gyermek.
(gyermekláncfű)

Ez a kicsi sárga pamacs
a fő közül reád kacag.
Ha virágja már elnyílott,
a pihéit szertefújod.
(gyermekláncfű)

Sárga berek, sárga alkony,
sárga virág nyílt a parton,
s mintha pletykás tündér volna,
hírül adja: itt a gólya.
(gólyahír)

Gólya vagyok, mégsem szállok
még egy szótag, s virág vagyok.
(gólyahír)

Megcsodálnak, le is tépnek...
Barátaink a kis méhek...
Hómenéstől hóhullásig
színünktől a föld tarkállik...
(vadvirágok)

Öröm vagyunk mindenkinek,
aki szépen szeret minket...
(vadvirágok)

A házak ablakában egész nyáron virítok,
zöld levél közt piros labda,
tudod-e, hogy ki vagyok?
(muskátli)

Gondozója dédelgeti,
ablakában nevelgeti.
Növényére nagyon büszke,
pedig szegény csupa tüske.
(kaktusz)

Kerti virágoknak puha ágyat vetek,
hogy annál könnyebben életre keljenek.
Egyszer teneked is majd ágyat csinálok,
csakhogy ezt az ágyat tudom, nem kívánod.
(föld)

(Forrás: Miért kacag a patak? 1700 találós kérdés – Társ kiadó)