Kategória: Mesél a Bakony

Savanyú Jóskas, zületett Savanyó József, 1841. szeptember 12-én, Izsákfán, négy évvel azután látta meg a napvilágot, hogy a másik híres bakonyi betyár, Sobri Jóska az őt üldöző pandúrok gyűrűjében véget vetett saját életének. Apja juhászszámadó volt Orosziban. Ő maga is juhászként kezdte életét, de a tisztes szegénység nem vonzotta.

A hozzá fűzött mondák Vas, Zala és Veszprém megyében máig is közismertek. A legenda szerint Savanyú Jóska apja Bezerédy Istvánnál volt cseléd. A gróf hallott a híres betyárról, és ezért kérte apját, mutassa be neki fiát. Savanyú Jóska álruhában kirabolta a grófot, majd felfedve kilétét minden értékét otthagyta. Más változatokban hátrahagyott írásából derült ki, hogy ő volt a tettes, és apjával küldi vissza a pénzt.

A Savanyú Jóskáról szóló mondák a volt uradalmi cselédek között terjedtek el. Mindnek egy közös üzenete volt: Savanyú Jóska a hős betyár megvédi a cselédeket a kegyetlen úrtól.

Birkalopás miatt kellett a fejét bujdosásra adnia, 1860-ban fegyveres csavargás miatt raboskodott nyolc hónapig a veszprémi fegyházban. Néhány éven belül már rablások miatt is körözték, 1872-ben újra elfogták, de nem tudtak semmit rábizonyítani, 1875-ben súlyos testi sértés miatt ült egy hónapot. Az 1880-as évekre az ország legkeresettebb betyárjává vált.

Sok vidéken feltűnt és a nyelvekkel is elboldogult. Jól beszélte mind a magyart, az akkoriban tótnak nevezett szlovák nyelvet, nemétül és magyarul még írni és olvasni is tudott.  

A hatóságok évekig tehetetlenek voltak ellene, Savanyó és számkivetett cimborái sikeresen bujkáltak a Bakony sűrűjében. Alacsony termetével sokszor el tudott rejtőzni a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is. Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj mellett, a bosszúvágy segített kézre kerítésében.

Bandája egyik tagja, Magyarósi István billegi bojtár feladta őt, mert Savanyóék 1883-ban elvették nagybátja életét a henyei erdőben. 1884. május 4-én a halápi csárdában, mulatozás közben fogták el Savanyú Jóskát. Magyarósi ide hívta a betyárokat áldomásra, és a borba erős altatót kevert. Az így elbódított betyárt már könnyen elfogták.

Az 1886-os bírósági tárgyalásán 29 bűntettel vádolták meg. Ezután több, mint húsz évet a börtönben töltött. 1906-ban Csáky Károly Emánuel váci püspök kérelmére kegyelmet kapott.

Kiszabadulásakor már több, mint hatvan éves volt. Szabóműhelyt nyitott. 1907. április 9-én Tóvázsonyban vetett véget földi életének. Kínzó reuma okozott neki elviselhetetlen fájdalmat.

Savanyú Jóska története arra emlékeztet bennünket, hogy az ember sorsa nem mindig egyetlen döntésen múlik. A tehetség, a bátorság és az ész önmagában még nem elég – az sem mindegy, milyen útra vezetjük őket.

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Wikipédia)

Kicsi hazánk tele van számos természeti kincscsel, szebbnél szebb kirándulóhelyekkel. Kilátók, sziklahasadékok, barlangok, fenyvesek, bükkösök teszik változatossá a tájat.

Van az országban egy viszonylag kevésbé látogatott hegység, ami uticélként talán igen, de szépségében nem marad el a többi tájegység mögött.

A Bakony nemcsak szépségéről lehetne méltán híres. A magyar betyárvilág egyik színtere volt egykor. A 18-19. században szegény családokból származó legények, voltak a betyárok, akik közönséges bűnözőként, útonállókként fosztogattak.

A gazdagoktól zsákmányolt javakat gyakran szétosztották a szegények között. Kalandos életüket köré bús hangulatú, romantikus legendák szövődtek. Népdalok születtek róluk, és haláluk után amolyan népi hősökké váltak.

A Bakony számos látnivalójához és kirándulóhelyéhez fűződik valamilyen betyármese.

Forrás: Betyárok nyomában, avagy 11 különleges hely a Bakonyban