Címke: tanulságos mese

  • A kis hajó

    A kis hajó

    Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.

    • Fürödjünk meg! – brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
    • Nem tudunk úszni – mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
    • Brehehehe! – nevetett rajtuk Brekus. – No hiszen, nem sokra megyek én veletek! – És úgy kacagott, majdnem vízbe fúlt.

    Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit. Kispipi elment, és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat. Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat. És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat bedöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és máris készen állt a kis hajó. A hajót vízre lökték. Beültek és elhajókáztak!

    Brekus kidugta a fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt… utol se érheted!

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • A négy kis ezermester

    A négy kis ezermester

    Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.

    Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.

    A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.

    • Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
    • Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
    • Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
    • Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.

    Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:

    • Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!

    Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:

    • Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
    • Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!

    Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:

    • Kukurikúúú!

    A Nyúl nevette őket.

    • Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!

    Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?

    • Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.

    Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.

    • Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

    Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.

    Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.

    Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.

    • Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Kispipi és Kisréce

    Kispipi és Kisréce

    Kikelt a tojásból Kisréce.

    • Megszülettem! – kiáltotta vidáman.
    • Én is! – csipogta rá Kispipi.
    • Sétálni megyek – mondta Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Kapirgálok egy kicsit! – szólt Kisréce.
    • Én is! – közölte Kispipi.
    • Gilisztát találtam! – ujjongott Kisréce.
    • Én is! – pityegte Kispipi.
    • Fogtam egy lepkét! – Büszkélkedett Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Fürödni fogok! – mondta Kisréce.
    • Én is! – lelkendezett Kispipi.
    • Már úszom is! – kiáltotta Kisréce.
    • Én is! – kiáltotta Kispipi. – Segítség!

    Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.

    • Megint fürödni megyek egy kicsit – mondta Kisréce.
    • De én nem! – sóhajtotta Kispipi.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Honnan kelt ki Kisréce?
    2. Hogyan született Kispipi?
    3. Hová indult Kisréce?
    4. Mit csináltak?
    5. Mit kapirgáltak ki a földből?
    6. Mit fogtak?
    7. Mit akart csinálni Kisréce?
    8. Mi történt Kispipivel?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor merül el valaki a vízben, ha nem tud úszni?
    2. Mindig elmerül az, aki nem tud úszni?
    3. Az úszni nem tudás oka lehet annak, hogy valaki elmerül a vízben?
    4. Tényleg tud úszni egy kiskacsa?
    5. És egy kispipi?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szokott tenni az, aki nem tud úszni?
    • mi lehet az oka annak, ha valaki elmerül a vízben?
    • még milyen állat tud úszni?
    • milyen állat nem tud úszni?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy megtanuljunk úszni?
    • hogy fennmaradjunk a vízen, ha nem tudunk úszni?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha valaki nem tud úszni, akkor elmerül a vízben. Kispipi nem tud úszni, tehát… (elmerül a vízben).
    2. Vagy nem tud valaki úszni, vagy nem merül el a vízben. Kisérce nem merül el a vízben, tehát… (tud úszni).
    3. Ha valaki tud úszni, akkor nem merül el a vízben. Kispipi elmerül a vízben, tehát… (nem tud úszni).
    4. Ha valaki nem tud úszni, akkor nem tud fennmaradni a vízen, és ha nem tud fennmaradni a vízen, akkor elmerül. Tehát, ha valaki nem tud úszni, akkor… (elmerül).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Fizetés az étel szagáért

    Fizetés az étel szagáért

    Egy szegény ember a vásártéren bandukolt, hátha akad valami munkája. Éhes volt nagyon, és amint elment a pecsenyesütő sátra előtt, meg nem állhatta, hogy oda ne menjen a tűz közelébe, hogy a pecsenyésnek legalább az illatát szívja magába, mert pénze bizony nem volt, hogy egy adagot megvegyen. Száraz kenyerét húzta elő tarisznyájából, és azt rágta a pecsenyeszaghoz.

    Észrevette a szakács, és követelte a pecsenyeillat árát. Csak nem gondolja az ember, hogy ingyen lakhat jól az ő pecsenyéjének gőzével! A szegény ember persze nem tudott fizetni, hát bíró elé mentek. A bíró ezt mondta:

    • Majd én fizetek a szegény ember helyett – ezzel elővette az erszényét, és megcsörgette a pénzdarabokat, amelyek benne volta, és így szólt:
    • Te a hús szagát adtad, most a vendéged a pénz hangjával fizetett. Elmehetsz.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hol bandukolt a szegény ember?
    2. Mit keresett?
    3. Hol állt meg?
    4. Mit evett?
    5. Miért akart fizettetni a szakács a szegény emberrel?
    6. Kihez mentek?
    7. Hogyan döntött a bíró?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor nem kell fizetni, ha csak az étel illatát szívjuk be? Még mikor nem?
    2. Mindig kell fizetnünk azért, amit megeszünk?
    3. Soha nem kell fizetnünk azért, amit nem eszünk meg?
    4. Mindenhol kell fizetnünk azért, amit megeszünk?
    5. A valóságban is létezik az étel illatának beszippantása?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit szoktunk csinálni akkor, ha megebédelünk egy étteremben?
    • kell-e fizetnünk akkor, ha nem eszünk, csak a jó illatokat szippantjuk be?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha éhesek vagyunk és nincs pénzünk?
    • ha az étel illatáért kérnek tőlünk pénzt?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Vagy nem eszünk semmit, vagy fizetnünk kell. A szegény ember nem fizetett, tehát… (nem evett semmit).
    2. Ha valamit megeszünk, akkor fizetnünk kell érte. Megettük az ebédet, tehát… (fizetnünk kell érte).
    3. Ha nem eszünk semmit, akkor nem kell fizetnünk. A múltkor fizetnünk kellett, tehát… (ettünk valamit).
    4. Ha étteremben ebédelünk, akkor fizetni kell az ebédért, és ha fizetni kell az ebédért, akkor fogy a pénzünk. Ha étteremben ebédelünk, akkor… (fogy a pénzünk).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A gomba alatt

    A gomba alatt

    A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Egy apró kis gombát látott meg a tisztáson. Odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához:
    -Hangyácska, Hangyácska, engedj emgem is a gomba alá!
    -Magam is csak éppenhogy elférek alatta!
    De azért beeresztette a Pillangót.
    Az eső meg csak egyre zuhogott. Futva jött Egérke.
    -Engedjetek a gomba alá engem is!
    -Ugyan hogyan engedhetnénk ide?’ Nincs itt már szabad hely!
    -Húzzátok egy kicsit összébb magatokat!
    Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
    Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb.
    -Engedjetek be engem is a gomba alá az eső végét kivárni!
    -Nincs már több hely!
    -Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
    -Na jól van.
    Összébb húzódtak. Jutott hely a Verébnek is.
    Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
    -Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
    -Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
    Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
    -Nem láttátok a Nyulat? Nem itt bújt el?
    -Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
    Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
    Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és hangosan ezt mondta:
    -Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
    Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Kispipi és kisréce

    Kispipi és kisréce

    Kikelt a tojásból Kisréce.

    • Megszülettem! – kiáltotta vidáman.
    • Én is! – csipogta rá Kispipi.
    • Sétálni megyek – mondta Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Kapirgálok egy kicsit! – szólt Kisréce.
    • Én is! – közölte Kispipi.
    • Gilisztát találtam! – ujjongott Kisréce.
    • Én is! – pityegte Kispipi.
    • Fogtam egy lepkét! – Büszkélkedett Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Fürödni fogok! – mondta Kisréce.
    • Én is! – lelkendezett Kispipi.
    • Már úszom is! – kiáltotta Kisréce.
    • Én is! – kiáltotta Kispipi. – Segítség!

    Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.

    • Megint fürödni megyek egy kicsit – mondta Kisréce.
    • De én nem! – sóhajtotta Kispipi.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Az oroszlán és az egér

    Az oroszlán és az egér

    Aludt az oroszlán. Egy egér végigszaladt a testén. Az oroszlán felserkent és megragadta az egeret. Az egér kérlelni kezdte, hogy engedje el. Így könyörgött neki:

    • Ha te eleresztesz, jót cselekszem veled.

    Nagyot nevetett az oroszlán ezen az ígéreten. Hogyan is cselekedhetne vele jót egy egér – s elengedte.

    Nemsoká vadászok fogták el az oroszlánt, és fához kötözték. Az egér meghallotta az oroszlán ordítását, odafutott, elrágta a kötelet, és így szólt:

    • Emlékszel? Kinevettél, nem hitted, hogy jót is tudok cselekedni veled. De most már láthatod, tehet jót egy kisegér is.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mit csinált az oroszlán?
    2. Hol szaladt végig a kisegér?
    3. Miért volt mérges az oroszlán?
    4. Miért könyörgött neki a kisegér?
    5. Mit ígért az oroszlánnak a kisegér?
    6. Min nevetett az oroszlán?
    7. Kik fogták el az oroszlánt?
    8. Hová kötözték?
    9. Mit csinált a kisegér, amikor meghallotta az oroszlán ordítását?
    10. Miért szabadult ki az oroszlán?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor szabadulhat ki az oroszlán, ha valaki elrágja a kötelet? (És még mi módon?)
    2. El tud rágni egy kisegér egy ilyen erős kötelet?
    3. Biztosan ki tud szabadulni az oroszlán, ha az egérke elrágja a kötelet?
    4. Más is ki tud szabadulni, ha az egér elrágja a kötelet?
    5. Létezik olyan eset, hogy egy kisegér tudjon segíteni egy hatalmas oroszlánnak?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • miért tudott kiszabadulni az oroszlán?
    • mi történik, ha a kisegér elrágja a kötelet?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha ki akarunk szabadítani valakit, aki kötéllel meg van kötözve?
    • ha azt akarjuk, hogy a kötelet ne lehessen kioldani?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha az egér elrágja a kötelet, akkor az oroszlán kiszabadul. Az egér elrágta a kötelet, tehát… (az oroszlán kiszabadult).
    2. Ha az egér nem rágja el a kötelet, akkor az oroszlán nem szabadul ki. Az oroszlán kiszabadult, tehát… (az egér elrágta a kötelet).
    3. Vagy nem rágja el az egér a kötelet, vagy kiszabadul az oroszlán. Az oroszlán még nem szabadult ki, tehát… (az egér még nem rágta el a kötelet).
    4. Ha a vadászok elfogják az oroszlánt, akkor a fához kötözik, és ha a fához kötözik, akkor csak segítséggel tud kiszabadulni. Tehát, ha a vadászok elfogják az oroszlánt, akkor… (csak segítséggel tud kiszabadulni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Az okos leány

    Az okos leány

    Egyszer volt, hol nem volt, volt a molnárnak egy takaros, okos lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallotta ezt a király. Odaüzent, hogy van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt aranycérnának.

    A leány erre visszaüzent, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg.

    Tetszett a királynak a felelet. Megint üzent a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja.

    Megint visszaüzent a leány, hogy fordíttassa ki a király a korsót, mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelt még jobban tetszett a királynak. Most meg már azt üzente, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, vigyen is ajándékot, meg ne is.

    Erre a leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita közé tette, és elvitte magával.

    Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtogatta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette. Így aztán ment is, meg nem is; vitt is ajándékot, meg nem is. A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségül.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen volt a molnár lánya?
    2. Mit üzent neki a király először?
    3. Mit válaszolt a lány?
    4. Mit üzent a király másodszorra?
    5. Mit válaszolt erre a lány?
    6. Mit kért a király harmadszorra?
    7. Hogyan oldotta meg a lány a feladatot?
    8. Mit szólt a király?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak sövényből készült aranyorsón lehet kenderből aranyfonalat fonni?
    2. A sövényből készült aranyorsón bármilyen fonalat lehet fonni?
    3. Az aranycérnát bármilyen orsón meg lehet fonni?
    4. Létezik sövényből készült aranyorsó?
    5. És kenderből készült aranyfona?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • miért kért a király kenderből készült aranyfonalat?
    • miért kért a lány a királytól sövényből készített aranyorsót?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha azt akarjuk, hogy megfelelő eszközeink legyenek egy-egy feladathoz?
    • ha úgy érezzük, hogy nincs megfelelő eszközünk egy-egy feladathoz?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a lány nem kap sövényből készült aranyorsót, akkor nem tud kenderből aranyfonalat fonni. A lány nem kapott sövényből készült aranyorsót, tehát… (nem tudott kenderből aranyfonalat fonni).
    2. Ha a lánynak sikerül sövényből készült aranyorsót kapnia, akkor tud kenderből aranyfonalat fonni. A lány nem kapott sövényből készült aranyorsót, tehát… (nem tudott kenderből aranyfonalat fonni).
    3. Vagy használ valaki sövényből készült aranyorsót, vagy nem tud kenderből aranyfonalat fonni. A lány nem tudott aranyfonalat fonni, tehát… (nem használt sövényből készült aranyorsót).
    4. Ha a lány teljesíteni akarja a király kívánságát, akkor kenderből aranyfonalat kell fonnia, és ha kenderből aranyfonalat kell fonnia, akkor sövényből készült aranyorsóra van szüksége. Tehát, ha a lány teljesíteni akarja a király kívánságát, akkor… (sövényből készült aranyorsóra van szüksége).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Két kiskecske

    Két kiskecske

    Két kiskecske szembetalálkozott a patak keskeny hídján. Olyan keskeny volt a híd, hogy nem fértek el egymás mellett.

    • Vissza, vissza! – szólt az egyik.
    • Hát még mit nem? Öregebb vagyok, mint te. Úgy illik, hogy te fordulj vissza.
    • Igen ám, de én léptem előbb a hídra.

    Visszafordulni egyik sem akart. Vadul nekimentek egymásnak, és verekedni kezdtek. Csúszós volt a híd, és mindketten belepottyantak a vízbe.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hol találkozott össze a két kiskecske?
    2. Milyen volt a híd?
    3. Mit mondott az egyik kiskecske?
    4. Mit válaszolt a másik kiskecske?
    5. Mit nem akart egyik kiskecske sem?
    6. Mi történt ezután?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor pottyannak bele a vízbe a kiskecskék, ha összeverekednek a csúszós hídon? (Mi miatt lehet még vízbe pottyanni?)
    2. Mindig belepottyannak a kiskecskék a vízbe, ha összeverekednek a csúszós hídon?
    3. Azért pottyantak bele a kiskecskék a vízbe, mert összeverekedtek a csúszós hídon?
    4. Mit gondoltok, más is belepottyanhat a csúszós hídról a vízbe?
    5. A valóságban létezik olyan, hogy két kiskecske összeverekszik egy csúszós hídon, és belepottyannak a vízbe?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka annak, hogy a kiskecskék belepottyantak a vízbe?
    • mi történt a verekedő kiskecskékkel?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne csússzunk meg a csúszós hídon?
    • ha megcsúszunk a csúszós hídon?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a kiskecskék megcsúsznak a hídon verekedés közben, akkor belepottyannak a vízbe. A kiskecskék megcsúsztak a hídon verekedés közben, tehát… (belepottyantak a vízbe).
    2. Vagy megcsúsznak a kiskecskék verekedés közben a hídon, vagy nem pottyannak bele a vízbe. A kiskecskék még nem pottyantak belel a vízbe, tehát… (még nem csúsztak meg a hídon).
    3. Ha a kiskecskék nem csúsznak meg verekedés közben a hídon, akkor nem pottyannak bele a vízbe. A kiskecskék belepottyantak a vízbe, tehát… (megcsúsztak a hídon).
    4. Ha a kiskecskék összeverekednek a csúszós hídon, akkor megcsúsznak, és ha megcsúsznak, akkor belepottyannak a vízbe. Tehát ha a kiskecskék összeverekednek a csúszós hídon, akkor… (belepottyannak a vízbe).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)