Mesemondó blog

Címke: mese

  • A róka és a farkas csikót vesz

    A róka és a farkas csikót vesz

    Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a csikójával a réten. Kérdi a róka a kancalótól:

    • Eladó ez a csikó?

    Azt mondja a ló:

    • Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva.

    Azt mondja a róka:

    • Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára.

    A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerődött. A róka meg elszaladt, csak messziről nevetett. Mikor a farkas feljózanodott, odament a rókához. Kérdi tőle a róka:

    • No, komám, ízlett-e a csikóhús?

    A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hová indult a róka és a farkas?
    2. Mit láttak a réten?
    3. Mit kérdezett a róka a lótól?
    4. Mit válaszolt a ló?
    5. Kit küldött a lóhoz közel a róka?
    6. Mi történt?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok…?

    1. Csak akkor rúgja orrba a ló a farkast, ha a farkas közel megy hozzá?
    2. Azért rúgta orrba a ló a farkast, mert a farkas közel ment hozzá?
    3. Máskor is orrba rúghatja a ló a farkast?
    4. Biztos, hogy orrba rúga a ló a farkast, ha a farkas közel megy hozzá?
    5. Más állatot is orrba rúg a ló?
    6. Tényleg orrba tud rúgni egy ló egy farkast?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mit tett a ló, amikor a farkas közel ment hozzá?
    • mikor tudta orrba rúgni a ló a farkast?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne rúgjon meg valakit a ló?
    • hogy ne menjen nagyon közel valaki a lóhoz?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Vagy közel megy a farkas a lóhoz, vagy a ló nem tudja orrba rúgni. A ló még nem tudta orrba rúgni a farkast, tehát… (a farkas még nem ment közel a lóhoz).
    2. Ha a farkas közel megy a lóhoz, akkor a ló orrba tudja rúgni. A farkas közel ment a lóhoz, tehát… (a ló orrba tudta rúgni).
    3. Ha nem megy közel a farkas a lóhoz, akkor a ló nem tudja orrba rúgni. A ló orrba tudta rúgni, tehát… (a farkas közel ment a lóhoz).
    4. Ha a farkas közel megy a lóhoz, akkor a lovat zavarja, és ha a lovat zavarja, akkor a ló orrba rúgja a farkast. Tehát, ha a farkas közel megy a tóhoz, akkor… (a ló orrba rúgja a farkast).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Öreg néne őzikéje – mesemondó kvíz

    Öreg néne őzikéje – mesemondó kvíz

    1. Hol lakott az öreg néne?
    2. Mibe botlott meg az őzgida?
    3. Mivel etette öreg néne az őzgidát?
    4. Mivel itatta öreg néne az őzgidát?
    5. Kik bújtak az őzgida mellé?
    6. Miért volt szomorú az őzgida?
    7. Meddig kísérte öreg néne az őzgidát?
    8. Ki zörgetett a kerítésen?
    9. Miért hozta el öreg nénéhez a fiát az anyukává lett őzgida?
    10. Kik jönnek el meglátogatni öreg nénét?
    11. Hogy nevezte el a falu népe öreg nénét?

    Megoldások:

    1. Mátra alján, falu szélén.
    2. Egy kidőlt fába.
    3. Friss szénával.
    4. Forrásvízzel.
    5. Cili cica, Bodri kutya.
    6. Visszavágyott az erdőbe.
    7. Kapuig.
    8. Kis gidácska, meg az anyja.
    9. Mert eltörött a lába.
    10. Gidák, őzek.
    11. Őz-anyókának.

  • Öreg néne őzikéje

    Öreg néne őzikéje

    Diafilm megnyitása
  • Az időjós

    Az időjós

    Mátyás király útra készülődött. Megkérdezte hát udvari csillagászát, milyen idő várható. A csillagász elővette a látcsövét, vizsgálódott valamelyest a derült égen, aztán így szólt:
    – A Nap sugarának rezgése, a felhők peremének színe mind azt mutatja, hogy szép idő lesz.
    A király annyira bízott a csillagászában, hogy még kabátot sem vitt magával, hiába szidta a felesége.
    Ahogy mentek, egy rétre értek. Azon a réten egy juhász legeltette a nyáját. Mikor a szamár meglátta a díszes kíséretet, hátracsapta a fülét, és harsányan hármat ordított.
    – Mit hirdet a szamarad? – kérdezte tréfásan a király a juhászt.
    – Amikor ilyenformán ordít, mindig eső lesz – felelte a juhász.
    Mátyás a csillagászhoz fordult:
    – Hallod-e te nagy tudós, most is azt mondod, hogy szép idő lesz?
    A csillagász megint elővette a látcsövét, vizsgálódott köröskörül az ég alján, s így szólt:
    – A levegő remegése, a falevelek csillogása, valamint a barázdabillegetők billegése mind azt mutatja, hogy szép idő lesz.
    Óvta a juhász a királyt, forduljon vissza, különben megázik. De a király nem hallgatott rá. Nem haladtak egy fél órát sem, nyakukba zúdult egy kiadós nyári zápor. Mátyás akkorát tüsszentett, majd levált az orra. Pedig szép, nagy orra volt, kár lett volna érte. Aztán kimondta az ítéletet:
    – A csillagász a szamár, a szamár a csillagász.
    Meg is vette a szamarat a juhásztól, és soha útra nem kelt anélkül, hogy véleményét az időjárásról meg ne tudakolta volna.

    (Népmese)

  • A kék meg a sárga

    A kék meg a sárga

    Egyszer egy kék meg egy sárga festékpötty egymás mellé csöppent.

    • Nem menne egy kicsit távolabb? – mondta a Kék.
    • Menjen maga – válaszolta a Sárga. – Különben is, talán köszönne?
    • Még hogy én köszönjek? Egy Sárgának! Kacagnom kell! Legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba! – kiáltott a Kék. – Tudja meg, hogy én színezem az eget, a vízeket meg a tengert is.
    • Az igaz. De ön egyhangú és unalmas. Látott már maga napraforgót? Vagy őszi erdőt? – mondta a Sárga.

    De nem fejezhette be. Összefolyt a két festékpötty. Nem volt már se kék, se sárga. Zöld lett belőlük.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hová csöppent a kék és a sárga festékpötty?
    2. Mit akart a kék?
    3. Min vitatkoztaka festékpöttyök?
    4. Mi történt velük?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Mindig zöld színű festéket kapunk, ha a sárga és a kék festék összekeveredik?
    2. Csak akkor kapunk zöld színű festéket, ha a kék és a sárga festék összekeveredik?
    3. Csak zöld színű festéket kaphatunk a kék meg a sárga festék összekeverésekor?
    4. Az összefolyás az oka annak, hogy a kék és a sárga festékből zöld lett?
    5. Létezik a kék és a sárga festék összekeveredése?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi szokott történni, ha a kék és a sárga festék összefolyik?
    • mi lehet az oka annak, ha a kék és a sárga festékpöttyből zöld festékpötty lesz?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha zöld színnel akarunk festeni, de csak kék és sárga festékünk van?
    • ha azt akarjuk, hogy a kék és a sárga festék ne folyjon össze?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a kék festék összefolyik a sárgával, akkor zöld festék lesz belőlük. A kék festék összefolyt a sárgával, tehát… (zöld festék lett belőlük).
    2. Ha a kék és a sárga festék nem folyik össze, akkor nem lesz zöld festékpötty a papíron. Zöld festékpötty lett a papíron, tehát… (a kék és a sárga festék összefolyt).
    3. Vagy összefolyik a kék és a sárga festék, vagy nem keletkezik zöld festékpötty. Még nem keletkezett zöld festékpötty, tehát… (a kék és a sárga festk még nem folyt össze).
    4. Ha a kék és a sárga festék túl közel kerül egymáshoz, akkor összefolynak, és ha összefolynak, akkor zöld festék lesz belőlük. Tehát, ha a kék és a sárga festék túl közel kerül egymáshoz, akkor… (zöld festék lesz belőlük).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A róka meg a rák

    A róka meg a rák

    Azt mondta a róka a ráknak:

    • Hallod-e, fussunk versenyt!
    • Jól van, róka, én nem bánom!

    Eliramodott a róka, a rák meg utána: az ollójával belecsimpaszkodott a farkába.

    Célba ért a róka, visszafordult, hátranézett, megcsóválta a farkát.

    A rák akkora már eleresztette, talpra állt, és így szólt:

    • Már régóta várlak. Ugyan hol maradtál?

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Mit javasolt a róka a ráknak?
    2. Mit válaszolt a rák?
    3. Mit csinált a rák?
    4. Mi történt, amikor a róka célba ért?
    5. Mit mondott neki a rák?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor ér a rák a rókával egyszerre célba, ha a farkába csimpaszkodik?
    2. Miért ért oda a rák a rókával egyszerre?
    3. Más miatt is odaérhetett volna a rókával egyidőben?
    4. A róka farkába csimpaszkodás az oka, hogy a rókával egyszerre ért a célba a rák?
    5. Más állat is belecsimpaszkodhatna a róka farkába?
    6. Létezik olyan eset, hogy a rák a róka farkába csimpaszkodik?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi lehetett az oka, hogy a rák a rókával egyszerre ért célba?
    • mi történik, ha a rák a futó róka farkába csimpaszkodik?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet/nem lehete tenni,…

    • ha nem akarunk egy futóversenyben lemaradni?
    • ha le akarunk hagyni valakit a futóversenyben?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Vagy belecsimpaszkodik a rák a róka farkába, vagy nem ér a rókával egyszerre célba. A rák a rókával egyszerre ért célba, tehát… (belecsimpaszkodott a róka farkába).
    2. Ha a rák belecsimpaszkodik a róka farkába, akkor a rókával egyszerre ér célba. A rák belecsimpaszkodott a róka farkába, tehát… (a rókával egyszerre ért célba).
    3. Ha a rák nem csimpaszkodik bele a róka farkába, akkor nem ér a rókával egyszerre a célba. A rák a rókáavl egyszerre ért célba, tehát… (belecsimpaszkodott a róka farkába).
    4. Ha a rák belecsimpaszkodik a róka farkába, akkor a rókán utazik, és ha a rókán utazik, akkor a rókával egyszerre ér célba. Tehát ha a rák belecsimpaszkodik a róka farkába, akkor… (a rókával egyszerre ér célba).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A hollók versengése

    A hollók versengése

    Két holló azon versengett, melyikük tud magasabbra repülni egy bizonyos nagyságú csomaggal. Az egyik vattát tett a zsákjába, és kigúnyolta a másikat azért, mert az súlyos sót cipelt.

    Ekkor azonban elkezdett zuhogni az eső. A második holló persze ezt előre látta. A só felolvadt az esőben és kicsöpögött a zsákból. Az első holló vattája viszont úgy megszívta magát hirtelen vízzel, hogy a meggondolatlan madár mozdítani sem bírta a szárnyát és feladta a versenyt.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miben versenyzett egymással a két holló?
    2. Mit tett a zsákjába az egyik?
    3. És a másik?
    4. Mi történt az időjárással?
    5. Mi történt a vattával az esőben?
    6. És a sóval?
    7. Melyik holló nyerte a versenyt?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor oldódik fel a só, ha víz csöpög rá?
    2. Mindig feloldódik a só, ha víz csöpög rá?
    3. A víz az oka a só feloldódásának?
    4. Mástól is feloldódhat a só?
    5. Más is feloldódik a vízben?
    6. FEloldódik a só, ha vizet öntünk rá?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi szokott történni a sóval, ha víz foly rá?
    • mi lehetett az oka annak, hogy felldódott a só?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha azt akarjuk, hogy a só feloldódjon?
    • ha azt akarjuk, hogy a só ne oldódjon fel?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a sóra víz folyik, akkor a só feloldódik. A sóra víz folyt, tehát… (a só feloldódott).
    2. Ha a sóra nem folyik víz, akkor a só nem oldódik fel. A só feloldódott, tehát… (a sóra víz folyt).
    3. Vagy víz folyik a sóra, vagy nem oldódik fel. A só még nem oldódott fel, tehát… (még nem folyt rá víz).
    4. Ha a sóra víz folyik, akkor a só elázik, és ha a só elázik, akkor feloldódik. Tehát, ha a sóra víz folyik, akkor… (feloldódik).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A szeretet örök körforgás

    A szeretet örök körforgás

    “Franz Kafka, aki egyébként sosem nősült meg és nem is voltak saját gyerekei, egyszer Berlinben találkozott az utcán egy zokogó kislánnyal. Odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért sír. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést.

    Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: “Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról.”

    Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba “beszámolt” a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától.Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: “Megérkeztem”.


    A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Kafka átadott egy másik levelet is: “Az utazásaim megváltoztattak engem.”- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte.

    Évekkel később, amikor lányból nő lett, a babában talált elrejtve egy levelet. Az aprócska papíron Kafka kézírásával ez szerepelt: “Van, hogy amit nagyon szeretünk elveszítjük, de a végén a szeretet mindig visszatér, csak másként vagy más képében.”

  • A vadludak és az iránytű

    A vadludak és az iránytű

    Erdővári Manó a háza előtti padon ücsörgött, és élvezte a szép, napos őszi időt. Egy könyvet olvasott éppen, ám minduntalan elvonta a figyelmét egy-egy hang meg a lassan aláhulló sárguló, pirosló falevelek. Végül félretette a kötetet, és egyszerűen csak gyönyörködött az őszi erdőben.

    Ahogy nézelődött, az égen szálló vadlibacsapatra lett figyelmes. Vonulnak délre – gondolta Manó, de aztán furcsa érzése támadt. Valami nem stimmelt…

    – Hiszen ezek nem is dél, hanem kelet felé repülnek! – kiáltott fel döbbenten.

    Csodálkozva figyelte a vadlibákat, majd újra a föld felé fordította a tekintetét.

    – Talán még nem a tél elől utaznak – jegyezte meg félhangosan.

    Pár perc múlva azonban ismét gágogást hallott. Felpillantott az égre, és újra vadlibákat látott – ezúttal az ellenkező irányba, nyugatra tartottak. Erdővári Manó megint elámult, és azt találgatta magában, vajon ez az előbbi csapat-e. Ilyen távolságból nem tudta megállapítani. Amikor azonban a vadlibák hamarosan megint feltűntek az égbolton, már biztos volt benne, hogy ez bizony ugyanaz a társaság. Ugyan miért röpködnek ide-oda? – csodálkozott Manó.

    Nemsokára megtudta, ugyanis a libák megint felbukkantak, csak ezúttal már sokkal alacsonyabban, mint korábban, így Manó felkiálthatott hozzájuk.

    – Kerestek valamit? Segíthetek?

    – Tudnál segíteni? De jó lenne! – válaszolta a vezérlúd, és leereszkedett a földre, éppen Manó mellett landolt. A társai követték.

    – Miért röpködtök ide-oda? – kérdezte Manó, miután bemutatkozott.

    – Az utat keressük dél felé, de úgy tűnik, elromlott az iránytűnk, mert hol az egyik, hol a másik irányba vezet minket, miközben úgy tűnik, mintha csak itt köröznénk – magyarázta a vadludak vezetője.

    – Már többször láttalak itt benneteket elrepülni, de egyszer sem dél, hanem időnként kelet, máskor meg nyugat felé – felelte Erdővári Manó.

    A vadlibák bosszankodva csóválták a fejüket. Láthatóan fogalmuk sem volt, merre járnak.

    – Útba tudnál igazítani minket? – kérdezték a ludak.

    – Igen, dél arrafelé van – mutatta meg a helyes irányt Manó. – Meg tudjátok jegyezni?

    – Reméljük – mondta a vezérlúd. – De azért csak jobb lenne, ha működne az iránytűnk… Nem tudsz a közelben olyan helyet, ahol megjavíttathatjuk? Vagy esetleg vehetünk egy újat?

    Manó elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.

    – Sajnos nem, pedig jól ismerem a környéket – válaszolta Manó, miközben azon járt az agya, hogyan segíthetne a madaraknak. – De nektek adhatom a saját iránytűmet, úgyis nagyon ritkán használom – jutott eszébe a megoldás.

    – Nem fogadhatjuk el, neked is szükséged lehet rá – szabadkoztak a libák.

    – Tényleg tudom nélkülözni – jegyezte meg Manó. – Ha tavasszal visszafelé jöttök, majd visszaadjátok nekem. Addig útközben biztosan találtok valakit, aki meg tudja javítani a tiéteket, vagy esetleg valahol beszerezhettek egy újat.

    A vadludak tekintete felderült.

    – Nagyon köszönjük! – kiáltották kórusban. – Ha addig nem hiányzik neked, akkor tavaszig kölcsönvennénk…

    – Persze, vigyétek nyugodtan – mosolygott Manó, és bement a házba megkeresni a műszert.

    Miután megkapták Erdővári Manó iránytűjét, a vadludak elköszöntek, majd újra a levegőbe emelkedtek. Ezúttal már valóban dél felé indultak.

    Hamarosan véget ért az ősz, eljött a hideg, havas tél. A zimankó után aztán ismét enyhülni kezdett az idő, rügyeztek a fák, a bokrok, kibújtak a virágok. Megérkezett a tavasz.

    Erdővári Manó éppen a tulipánjaiban gyönyörködött, amikor gágogást hallott a feje fölött. Vadlibacsapat szállt le a háza mellé. Manó megismerte őket. Nekik adta kölcsön ősszel az iránytűjét!

    Kedves ismerősként üdvözölték egymást, majd a vadludak visszaadták Manónak a kölcsönkapott eszközt.

    – Találtunk útközben egy ezermestert, aki megjavította a miénket – újságolta a libák vezére. – De addig is sokat segített a te iránytűd, hálásan köszönjük a segítséged! Hoztunk neked ajándékot a messzi délről – tette hozzá.

    A vadludak különleges, sosem látott gyümölccsel örvendeztették meg Erdővári Manót, aki kíváncsian harapott a zöldes színű termésbe. Nagyon finom volt!

    A libák hamarosan elbúcsúztak, még hosszú út várt rájuk. Manó jókedvűen integetett utánuk, s arra gondolt, hogy ismét újabb barátokat szerzett.

    (Üveges Szilvia)