Mesemondó blog

Címke: mese

  • A három kiscica

    Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és – uccu neki! – utánafutottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák – hopplá! – utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.

    A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és – uccu neki! utánafutottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák – hopplá! – utána. A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica.

    A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és – uccu neki! – utánaugrottak. A halacska elhúzott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke, és egy fehér kiscica.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Egy szem borsó

    Egyszer egy székely fiú elindult világgá. Amint megy, mendegél, talál az úton egy borsószemet. No, megörül néki.

    • Milyen szerencsés vagyok – örvendett magában – most már csak nem halok éhen! Elvetem, esztendőre ilyenkor száz szem lesz belőle, két esztendő múlva egy zsákkal, három esztendő múlva ezer zsákkal. Hát még tíz év múlva!

    Azzal egyenesen felment a királyhoz, és megkérte adjon néki ezer zsákot kölcsön.

    • Minek az néked, fiam? – kérdezte a király.
    • A borsótermésnek – felelte a fiú.
    • Nincs itthon ezer zsákom – mondja a király -, de maradj itt holnapig, addigra hazahozatom.

    Volt a királynak egy szép leánya, akinek valami gazdag férjet szeretett volna találni. Ez a fiú éppen jó lenne – gondolta magában -, szörnyen gazdag lehet, ha csak borsója ezer zsák terem. No, majd kipróbálom, miféle. Azzal megparancsolta, hogy egy durva szalmazsákra vessenek ágyat a vendégnek, s figyeljék, nyugtalanul alszik-e rajta. Mert úgy gondolta, hogy gazdag embernek szokatlan ez a kemény fekvőhely, s bizonyosan sokat forgolódik majd.

    Hát, a fiú le is feküdt, s bizony el is aludt volna, de a borsója begurult a szalma közé, azt kereste egész éjjel, s egy zörgött, forgatta a szalmát. Hallják ezt a forgolódást a király cselédei, jelentik uruknak, az meg örvendezett, hogy lám, csakugyan gazdag ember a vendége, s egyszeribe hozzáadta a lányát feleségül.

    Azért, ha borsószemet találtok, el ne dobjátok, hátha szerencsét hoz nektek is!

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Hová indult a fiú?
    2. Mit talált az úton?
    3. Miért tartotta magát szerencsésnek?
    4. Mire akarta használni a borsószemet?
    5. Kihez ment fel a fiú a borsóval?
    6. Kit szeretett volna találni a lányának a király?
    7. Mit gondolt a király magában?
    8. Mire vetettek ágyat a vendégnek?
    9. Mi történt a borsószemmel?
    10. Miért nem tudott elaludni a fiú?
    11. Mit hallottak a király cselédei?
    12. Miért örvendezett a király, amikor meghallotta, hogy a fiú egész éjjel forgolódott?
    13. Kihez adta feleségül a király a lányát?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor lehet nyugtalan a fiú, ha a szalma között elveszik a borsószem?
    2. Biztos, hogy nyugtalan lesz a fiú, ha a szalma között elveszik a borsószem?
    3. Mi volt az oka a fiú nyugtalanságának?
    4. Más miatt is nyugtalan lehet a fiú?
    5. El tud veszni úgy egy borsószem a szalmában, hogy nem lehet megtalálni?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történt azután, hogy elgurult a borszószem?
    • mi volt az oka a fiú nyugtalanságának?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy ne vesszen el a féltve őrzött borsószem?
    • ha elvesztünk valamit, ami nagyon fontos nekünk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha elgurul a borsószem a szalmában, akkor a fiú nem tud hamar elaludni. A borsószem elgurult a szalmában, tehát… (a fiú nem tudott hamar elaludni).
    2. Ha nem gurul el a borsószem, akkor a fiú hamar el tud aludni. A fiú nem tudott hamar elaludni, tehát… (a borsószem elgurult).
    3. Vagy a borsószemet kell keresnie a fiúnak, vagy hamar elalhat. A fiú nem alhat el hamar, tehát… (a borsószemet kell keresnie).
    4. Ha elgurult a borsószem, akkor sokáig kell keresni, és ha sokáig kell keresni, akkor a fiú nem tud hamar lefeküdni aludni. Tehát, ha elgurul a borsószem, akkor… (a fiú nem tud hamar lefeküdni aludni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Csengőt a macskára

    Az egerek gyűlést rendeztek, hogy megtanácskozzák a szomorú helyzetüket. Egyetértettek abban, hogy a siralmas állapot a macskák bűne. Megvitatták, milyen módszerrel tarthatnák távol a ragadozókat.

    Egyöntetűen azt a megoldást fogadták el, hogy minden macskára kis csengettyűt kell akasztani, hogy hallani lehessen, amikor közeledik. Ez a törvény változatlanul életben van, csak épp nem akadt még kisegér, aki elég bátornak érezné magát ahhoz, hogy csengőt akasszon a macska nyakába.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Miért rendeztek gyűlést az egerek?
    2. Miért érezték nehéznek a helyzetüket?
    3. Mit találtak ki a macskák távol tartására?
    4. Volt olyan bátor egér, aki fel merte kötni a csengőt a macska nyakába?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor hallják az egerek a macska közeledését, ha a macska nyakában csengő van? (Mitől lehet még megtudni a macska közeledését?)
    2. Biztos, hogy hallják az egerek a macska közeledését, ha a macska nyakában csengő van?
    3. Mindig hallják az egerek a macska közeledését, ha a macska nyakában csengő van?
    4. A csengőszó az oka annak, hogy az egerek hallják a macska közeledését?
    5. Ha hallják az egerek a macska közeledését, akkor biztos, hogy el tudnak menekülni előle?
    6. A valóságban is fél az egér a macskától?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • miért jó, ha hallják az egerek a macska közeledését?
    • miért tudtak elszaladni az egerek?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy halljuk valaminek a közeledését?
    • ha nem akarjuk, hogy hallják a közeledésünket?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Vagy nincs csengő a macska nyakában, vagy az egerek hallják, ha közeledik. Az egerek még nem hallják, ha a macska közeledik, tehát… (a macska nyakában még nincs csengő).
    2. Ha a macska nyakában csengő van, akkor az egerek hallják, amikor közeledik. A macska nyakában csengő van, tehát… (az egerek hallják, amikor közeledik).
    3. Ha a macska nyakában nincs csengő, akkor az egerek nem hallják, amikor közeledik. Az egerek hallják, amikor a macska közeledik, tehát… (a macska nyakában csengő van).
    4. Ha a macska nyakában csengő van, akkor az egerek hallják, hogy közeledik, és ha hallják, hogy közeledik, akkor az egerek el tudnak menekülni előle. Tehát, ha a macska nyakában csengő van, akkor… (az egerek el tudnak menekülni előle).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Hogyan meséljünk?

    (Kádár Annamária: Mesepszichológia a gyakorlatban könyve alapján)

    1. A meséléshez szorosan hozzátartoznak a közös rítusok és szertartások. Alkossuk meg mi is a sajátunkat! Vackoljunk be, legyen egy varázsmondat, csengettyűszó, gyertyagyújtás, legyen egy mesetakarónk, ami a ráhangolódást segíti. Nekünk a mesemondó könyvünk egy mesetarisznyában van, ami csak a mi különleges mese alkalmunk során kerül le a polcról.
    2. Mesélés közben gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, legyünk az „itt és most”-ban. Ne gondoljunk a mosásra, a munkára, a holnapi teendőkre, csukjunk be mindent a fejünkben és ez az idő szóljon csak rólunk és a mesélésről! A gyermek megérzi, ha türelmetlenek vagyunk, sietünk, vagy le akarjuk rázni. Ne tegyük! Legyen a mesélés minőségi élmény és csak a mi időnk!
    3. Meséljünk lassan, ráérős tempóban! A mese dallama, ritmusa, az ismétlődő szófordulatok, a hasonlatokkal, egyszerű nyelvezettel kifejezett leírások utat találnak gyermekünk szívébe, aki ezáltal könnyebben megalkotja saját belső moziját. Mesélés közben ne tegyünk fel kérdéseket, ne fűzzünk magyarázatot a történethez. Hagyjuk, hogy a hallottak a gyerekek aktuális érzelmi állapotára hassanak. Amikor viszont a gyerek „beleszól” a mesébe, belelép és kérdez a szereplőktől, beszélgetésbe elegyedik velük, akkor hagyjuk neki, lépjünk be a játékába és válaszoljunk a megszólított szereplő nevében.
    4. Engedjük át a szívünkön a mesét, és hagyjuk, hogy a belső gyermekünk, a „csodagyerek” meséljen. Ehhez meg kell óvnunk és védenünk a szabad, játékos gyermeki énünket, aki hisz a csodában, a varázslatban, a változásban, akinek merész álmai vannak, fantáziája határtalan, álmai égig érnek.
    5. A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, a simogatás, a babusgatás, a cirógatás, a háborítatlanul töltött idő. Hagyjunk arra is időt a mesemondás előtt és után, hogy csak úgy „legyünk” a gyermekünk mellett.
    6. A népmese és kortárs mese mellett visszamesélhetjük gyermekünk napját, egy eseménysorrá összefűzve azt, ami az adott napon történt.
    7. A mesélés után arra is lehetőség adódik, hogy meghallgassuk a nagyobb gyermekünk meséit, történeteit. Kérdezzük meg tőle, mi volt a legörömtelibb és a legszomorúbb pillanata. (4 éves volt első szülött gyermekem, amikor egy este azt mondta, hogy „anya, ma én mondok neked mesét!” Nagyon megörültem és izgatottan vártam a történetet. Hosszas előkészület, ágy rendezés után bevackoltuk magunkat egymás mellé, összebújtunk, majd így hangzott a mese: „Egyszer volt, hol nem volt, már vége is volt.” J)
    8. A mese ajándék. Amennyire lehet, mellőzzük a didaktikus tanmeséket. Az elmesélt történetek végén nem kell tanulságot megfogalmazni, vagy kérdezgetni a gyereket, hogy mit értett meg belőle. Ez az óvodai foglalkozás része, egy utazás során a hosszú utazó idő hasznos és érdekes kitöltése, és a egy karantén időszak otthoni fejlesztő foglalkozása lehet, de ne vigyük ezt át az esti közös, érzelmekkel átszőtt meseidőnkbe.
    9. A mesének varázsereje van: meséljünk minél többet! A mese semmilyen pótszerrel nem helyettesíthető! Mesélni bármikor, bárhol lehet. Séta közben, egy buszmegállóban, vagy amikor főzünk. Nálunk rendszeres kutya sétáltatás közben a sivatagi és a dzsungel kaland mese és játék, melyet leginkább akkor veszek elő, amikor épp a kicsi lába úgy érzi, hogy már nem bírja tovább, megszomjazott, de nincs nálunk elég víz, vagy csak valahogy nyűgösebb, mint szokott és valahogy haza kellene érnünk az erdei sétáról.
    10. Ha csak lehet, meséljünk fejből. kezdetben a mindennapi életeseményekből indulhatunk ki. Nagyszerű, ha mi magunk találjuk ki a mesét, vagy ha gyermekünkkel egymásra hangolódva alkotjuk meg közösen a történeteket. Nálunk sok esetben ez történik, és így születnek a Lencsi-mesék. Elővesszük a mesemondó könyvünket, a kicsi lánykám jön az ötleteivel és kezdjük is a mesét.

  • Borsószem királykisasszony

    A királyi palotában megjelent egy ismeretlen fiatal lány és azt állította magáról, hogy ő királykisasszony. A királyné szobát készíttetett számára éjszakára.

    Próbára akarta tenni, ezért a húsz derékalj és rengeteg pehelypaplan alá egy borsószemet csempészett. Reggelre a lánynak mindene fájt és kék-zöld foltok lettek rajta, úgy megnyomta finom és érzékeny bőrét a borsószem.

    Most már elhitték neki, hogy vérbeli királykisasszony, és feleségül mehetett a trónörökös fiához.

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Ki jelent meg a palotában?
    2. Mit állított magáról a lány?
    3. Hogyan akarta próbára tenni a királyné?
    4. Hogyan aludt a lány?
    5. Mi történt reggel?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Ha a borszószem megnyomja az érzékeny bőrű lánynak a bőrét, az biztos, hogy kék-zöld lesz?
    2. Azért lett kék-zöld a lány bőre, mert megnyomta a borsószem?
    3. Bárkinek kék-zöld lesz a bőre attól, hogy megnyomja egy borsószem?
    4. Mástól is kék-zöld lehet a lány bőre? (Például még mitől?)
    5. Mindig kék-zöld lesz a lánynak a bőre, ha megnyomja a borsószem?
    6. Csak akkor lesz kék-zöld a lány bőre, ha megnyomja egy borsószem?
    7. Előfordulhat, hogy valakinek kék-zöld lesz a bőre, mert megnyomja a borsószem?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mi történik akkor velünk, ha valami nyom bennünket?
    • mi lehet az oka annak, ha kék-zöld lesz a bőrünk?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • ha valamire ráfekszünk, és nyom bennünket?
    • ha kék-zöld a bőrünk?
    • hogy ne legyen kék-zöld a bőrünk?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha a lány nem fekszik borsószemre, akkor a bőre nem lesz kék-zöld. A lány bőre kék-zöld lett, tehát… (borsószemre feküdt).
    2. Vagy nem fekszik borsószemre a lány, vagy kék-zöld lesz a bőre. Máskor a lány bőre nem lett kék-zöld, tehát… (nem feküdt borsószemre).
    3. Ha a lány borsószemre fekszik, akkor az érzékeny bőre kék-zöld lesz. A lány borsószemre feküdt, tehát… (az érzékeny bőre kék-zöld lett).
    4. Ha a lány borsószemre fekszik, akkor a borsószem nyomja, és ha a borsószem nyomja, akkor megkékülhet a bőre. Tehát, ha a lány borsószemre fekszik, akkor… (megkékülhet a bőre).

    (Forrás: Nagy József: Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • A gomba alatt

    A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Egy apró kis gombát látott meg a tisztáson. Odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához:
    -Hangyácska, Hangyácska, engedj emgem is a gomba alá!
    -Magam is csak éppenhogy elférek alatta!
    De azért beeresztette a Pillangót.
    Az eső meg csak egyre zuhogott. Futva jött Egérke.
    -Engedjetek a gomba alá engem is!
    -Ugyan hogyan engedhetnénk ide?’ Nincs itt már szabad hely!
    -Húzzátok egy kicsit összébb magatokat!
    Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
    Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb.
    -Engedjetek be engem is a gomba alá az eső végét kivárni!
    -Nincs már több hely!
    -Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
    -Na jól van.
    Összébb húzódtak. Jutott hely a Verébnek is.
    Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
    -Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
    -Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
    Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
    -Nem láttátok a Nyulat? Nem itt bújt el?
    -Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
    Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
    Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és hangosan ezt mondta:
    -Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
    Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)

  • Az orsóba rejtett kulcs

    Egy dúsgazdag ifjú feleséget keresett magának, olyat, aki nemcsak szép és jó, hanem a házimunkához is ért. Elment az ismerőseihez is, ahol eladósorban lévő lány volt. Észrevétlenül mindent jól megfigyelt, és meglátott egy rokkát, amelynek az orsójára rengeteg lenszálat tekertek fel. Elcsodálkozott.

    • A ti lányotok fogja mindezt megfonni? Biztosan több, mint egy hónapig kell ezzel dolgoznia!
    • Ó, nem, sokkal hamarabb is végez vele – mondta a lány anyja tettetett könnyedséggel, mert kitalálta az ifjú látogatásának célját, és nem akarta elszalasztani a jó partit.

    Az ifjú nem szólt semmit, de amikor senki sem látta, fogta a kamrakulcsot, és az orsóba rejtette úgy, hogy a len jól eltakarja, azzal elment. Néhány hónap múlva visszatért, és a házigazdák azt a különös esetet mesélték el neki, hogy néhány hónapja elveszett a kamra kulcsa, s azóta sem került elő. Az ifjú odalépett az orsóhoz, és elővette a kulcsot.

    • Hát az lehet, hogy amikor a lányotok nekilát, akkor gyorsan tud fonni, de az biztos, hogy csak ritkán fűlik a foga a munkához!

    Beszélgetés

    Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?

    1. Milyen feleséget keresett magának az ifjú?
    2. Hová ment el látogatóba?
    3. Mennyi lenszál volt a rokkára tekerve?
    4. Mikor ment vissza?
    5. Miről meséltek neki a házigazdák?
    6. Honnan vette elő az ifjú a kulcsot?
    7. Mit gondolt a lányról?

    Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?

    1. Csak akkor tud gyorsan fonni a lány, ha van hozzá kedve?
    2. Mindig gyorsan tud fonni a lány, ha kedve van hozzá?
    3. Más is gyorsan dolgozik, ha kedve van a munkához?
    4. Tényleg gyorsan tud fonni a lány, ha kedve van a munkához?
    5. A valóságban is létezik orsó?

    Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…

    • mikor tudott gyorsan fonni a lány?
    • mi történik, ha a lánynak van kedve a munkához?

    Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …

    • hogy kedvet csináljunk valamihez?
    • hogy elvegyük valakinek a kedvét valamitől?

    Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!

    1. Ha egy lánynak van kedve a munkához, akkor gyorsan tud fonni. A mesebeli lány nem tudott gyorsan fonni, tehát… (nem volt kedve a munkához).
    2. Ha egy lánynak nincs kedve a munkához, akkor nem tud gyorsan fonni. A mesebeli lánynak nem volt kedve a munkához, tehát… (nem tudott gyorsan fonni).
    3. Vagy van kedve egy lánynak a munkához, vagy nem tud gyorsan fonni. Az ifjú olyan lányt keresett, aki gyorsan tud fonni, tehát… (van kedve a munkához).
    4. Ha egy lánynak van kedve a fonáshoz, akkor nagyon gyorsan fon, és ha nagyon gyorsan fon, akkor nagyon sokat tud fonni. Tehát, ha egy lánynak van kedve a fonáshoz, akkor… (nagyon sokat tud fonni).

    (Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)

  • Hófehérke és a hét törpe

    Diafilm megnyitása

  • Kispipi és kisréce

    Kikelt a tojásból Kisréce.

    • Megszülettem! – kiáltotta vidáman.
    • Én is! – csipogta rá Kispipi.
    • Sétálni megyek – mondta Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Kapirgálok egy kicsit! – szólt Kisréce.
    • Én is! – közölte Kispipi.
    • Gilisztát találtam! – ujjongott Kisréce.
    • Én is! – pityegte Kispipi.
    • Fogtam egy lepkét! – Büszkélkedett Kisréce.
    • Én is! – vágta rá Kispipi.
    • Fürödni fogok! – mondta Kisréce.
    • Én is! – lelkendezett Kispipi.
    • Már úszom is! – kiáltotta Kisréce.
    • Én is! – kiáltotta Kispipi. – Segítség!

    Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.

    • Megint fürödni megyek egy kicsit – mondta Kisréce.
    • De én nem! – sóhajtotta Kispipi.

    (Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)