Címke: gondolkodás fejlesztése

  • Vedd észre a szándékos hibát!

    Vedd észre a szándékos hibát!

    Rejts el valami ostoba részletet a történeteidben, és figyeld, hogy a gyerekek résen vannak-e!

    Korosztály: bármilyen korosztály

    Ebben segít: Bármilyen számítás vagy matematikai feladat megértésében.


    Ez a játék kicsit ahhoz a BBC-s rádióműsorhoz, amelyben a meghívott vendég megpróbál néhány valós adatot elrejteni egy amúgy csupa hazugságból álló történetben. Itt éppen ellenkezőleg: gyermekednek akkor kell közbevágnia (“Stop!”), ha valami hibás dolgot állítasz. Ha jókor állít le, pontot kap, ha viszont tévesen vág közbe, pontot veszít.

    A játék állhat csupa matekos tényekből: “Nyolc meg három az tizenegy, négyszer négy az tizenöt… “STOP!”, de sokkal szórakoztatóbb és többször elővehető, ha a matekot más tudásanyaggal vegyítjük. Például mondhatsz egy mesét VIII. Henrik királyról:

    • Egy szép napon VIII. Henrik elhatározta, hogy kiszámítja, mennyi vagyona van. “Lássuk csak, szükség lesz a számológépemre” – mondta…
    • STOP! Akkoriban még nem is voltak számológépek! (Egy pont.)
    • Nos – folytatta Henrik -, van tehát öt váram Welsben, huszonhárom Angilában, az összesen huszonkilenc vár…
    • STOP! Az huszonnyolc vár, nem huszonkilenc! (Újabb pont.)

    Beleszőhetsz mindenféle mulatságos történetet arról, hogyan kapcsolta be Henrik a tévét, hogyan kért a doktortól fejfájás elleni tablettát, vagy miként lazította meg a nyakkendőjét, amikor túl melege lett. De közben mindig tegyél bele valós tényeket is, például: “Henriknek összesen hat felesége volt, akiknek összesen épp hatvanlábujjuk volt.”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Gyűjtsünk pontokat

    Gyűjtsünk pontokat

    Ezzel akár egy egész napot a feladatoknak szentelhetünk.

    Korcsoport: 9-10 évesek

    Ebben segít: Bármilyen matekos (vagy más) tevékenységben, amit bátorítani akarsz.


    Jelentsd be, hogy a mai napon az lesz a feladat, hogy minél több pontot kell összegyűjteni. Vagy hogy ebédidőig legalább tíz pontot kell szerezni. A győztes nyereményével kapcsolatban ködösíthetsz: mondhatod, hogy még nem tudod, mi lesz a nyeremény, illetve hogy legyen a díj meglepetés. A nap folyamán aztán, amikor olyan tevékenységhez érkeztek, amit bátorítani akarsz, kiálts fel így: “Figyelem, a következőért pedig két pont jár!”

    Ez lehetőséget teremt arra, hogy bárhol, bármikor feltegyél olyan kérdést vagy feladatot, amit csak akarsz. A kérdések között természetesen lehet matekos is. Például iskolába menet így szólsz: “Egy pont azért, ha kitalálod, mennyi lesz a visszajáró, ha egy liter tejet veszek.”

    Ha egynél több gyerekkel játszod a játékot, ügyelj arra, hogy igazságos legyél, de közben a gyerekek pontjai maradjanak mindig elég közel egymáshoz.

    A pontgyűjtés maga jó játék lesz, és ha mosolyogva és érdekes feladatokkal játsszunk, a gyerekek bármit meg fognak tenni a szorzótábla gyakorlástól kezdve a “gusztustalan” leves bekanalazásáig.”

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • A három csibe

    A három csibe

    Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket.

    Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó.

    A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek se juthatott be.

    Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon:

    • Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak mások kunyhót!

    Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek, mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra nem értek. Nekiálltak tüstént a kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az ablakon:

    • Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak!

    A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes egyedül, nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére.

    Egyszer csak csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte. Olyan szép, oly kedves volt, hogy aki csak rátekintett, tüstént elfelejtette minden búját-baját.

    A kis fehér csibe elmosolyodott, és valami köszöntésfélét pityegett a maga csibenyelvén. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis jószágot, és így szólt hozzá:

    • Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el bátran, és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős lesz, mint egy vár.

    S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A fehér csibe csak ámult-bámult egy darabig, aztán tovább tipegett az úton. Nem kellett messze mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről, megbámulta belülről, aztán beköltözött, és vacsorát főzött magának.

    Alig telt el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, míg a vörös csibe házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki az ajtót.

    Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház egyik falához, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két ostoba jószág.

    Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk száját nyalogatva, nagyokat cuppogtatva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete – hess! – beröppent.

    • Nyissátok ki, de tüstént! – morogta vészjóslóan a róka.
    • Hát csak gyere, ha tudsz! – ingerkedett a fehér csibe.

    A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A kiscsibe meg annál bátrabban kiabált:

    • No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e velünk!

    A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, és összezúzta rajta a fejét.

    A három pelyhes, a fekete, a vörös, meg a fehér csibe azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak.

    Legyetek ti is a vendégeik!

    Francia népmese

    (Átdolgozta: Tímár Éva)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)

  • Franci, a huncut bábu

    Franci, a huncut bábu

    Franci egy olyan rosszcsont kézbáb, aki imád belerondítani a szép mintákba.

    Korcsoport: 5-6 évesek

    Ebben segít: A számolás gyakorlásában, és a szabályszerűségek észrevételében.


    Arnoldhoz hasonlóan Franci is kézbáb. De ő sokkal gonoszabb: semmit sem élvez annyira, mint ha összekavarhatja a szép mintákat, elronthatja a számításokat és belezavarhat a számolásba.

    “Tudom, hogy kell tízig elszámolni: egy, négy, három, hat, nyolc…”

    “Tudom, hogy kell hármasával lépkedni: három, hat, tíz, tizenhárom…”

    Franci ráadásul imád titkolózni, és szándékosan elrejteni a számokat.

    “Tudom, mennyi hét meg nyolc, de a választ elrejtettem valahová, ahol senki sem fogja megtalálni!” – henceg, majd legjobb, ha ezt sátáni kacajjal kíséri: “Bruhahahaaa!”

    A gyermekek semmit sem élveznek jobban, mit legyőzni egy Francihoz hasonló gonosztevőt, és azonnal rávágják, hogy a válasz, amit elrejtett, tizenöt.

    “A csudába, ezt meg honnan tudtad?” – háborodik fel ilyenkor Franci.

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • A répa

    A répa

    Az apóka ültetett egy répát, és így bíztatgatta:

    • Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szépre kövérre, óriási nagyra!

    Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.

    Ment az apóka, hogy kihúzza. Húzta, húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.

    Hívta az apóka az anyókát.

    Anyóka húzta apókát,
    apóka húzta a répát - 

    húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

    Hívta az anyóka az unokáját.

    Unoka húzta anyókát,
    anyóka húzta apókát,
    apóka húzta a répát - 

    húzták-húzták, de hiába – nem mozdult a répa.

    Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

    Bogárka húzta unokát,
    unoka húzta anyókát,
    anyóka húzta apókát,
    apóka húzta a répát -

    húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

    Hívta Bogárka a tarka macskát.

    Macska húzta Bogárkát,
    Bogárka húzta unokát,
    unoka húzta anyókát,
    anyóka húzta apókát,
    apóka húzta a répát - 

    húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

    Hívta a macska az egérkét.

    Egérke húzta a macskát,
    macska húzta Bogárkát,
    Bogárka húzta unokát,
    unoka húzta anyókát,
    anyóka húzta apókát,
    apóka húzta a répát - 

    húzták-húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből.

    (orosz népmese)

    (Forrás: Bauer Gabriella: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Taníts engem!

    Taníts engem!

    Kérd meg gyermekedet, hogy tanítson ő téged!

    Korosztály: bármilyen korosztály

    Ebben segít: növeli gyermeked önbizalmát, és te is jobban beleláthatsz, miként tanítják a matekot az iskolában.


    Kérd meg gyermekedet, hogy magyarázzon el valamit matekból, amit nemrégiben vettek az iskolában, akkor is ha úgy érzed, hogy pontosan tudod, hol tartanak. Például ha azzal jön haza, hogy éppen a kivonásokat tanulták, kérd meg arra, hogy mutasson egy számolási példát, és magyarázza el, hogyan jött ki nekik az eredmény.

    Elég valószínű, hogy az, ahogy te tanultad a matekot az iskolában, és ahogy most a gyermekedet tanítják, különbözik egymástól. Égni fogsz a vágytól, hogy saját módszereidet is bemutasd neki, de fogd vissza magad – nagy a veszély, hogy ezzel csak alaposan összezavarod őt. Ha mindenképp meg akarod ismertetni vele a te módszeredet is, vedd elő azt egy másik alkalommal. Mi inkább azt tanácsoljuk: egyszerre csak egyféleképpen.

    Ha a gyermek magyarázata zavarossá válik, ne kezdd el azonnal “kijavítani”, várd meg, hogyan folytatja. Legtöbbször a gyerekek magyarázat közben maguktól észreveszik és kijavítják a hibát. Ha ez mégsem így történik, a legjobb, ha egyszerűen megállapítod, hogy valami nem stimmel, és megkéred, próbálja meg átgondolni a dolgot, és magyarázza el holnap megint.

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Gondolkozz hangosan!

    Gondolkozz hangosan!

    Amikor számításokat végzel, gondolkozz hangosan!

    Életkor: 9-10 évesek

    Ebben segít: megérteti, hogy a válaszok nem varázsütésre röppennek elő a levegőből, hanem dolgozni kell rajtuk, és azt is, hogy a helyes válaszhoz nem csak egyféleképpen lehet eljutni.


    Ha a gyermeked veled van, amikor épp valamilyen probléma megoldásán dolgozol, gondolkozz hangosan! Ha amúgy gyors fejszámoló vagy, lassíts le a kedvéért, hogy követni tudja a lépéseket. Ezzel azt a pozitív üzenetet küldöd, hogy a megoldás megtalálásához bizony kemény munka kell – de több úton is eljuthatsz ugyanoda.

    Amikor hangosan számolsz, azzal példát is mutatsz: a gyermeked látni fogja, hogy semmi baj, ha ő is ugyanígy csinálja. Különösen hasznos, ha néha-néha hibázol is, mert ezzel azt is megmutatod, hogy hibázni emberi dolog, és semmi szégyenkeznivaló nincs benne (a végén azért persze találd meg a helyes megoldást!)

    (Forrás: Rob Eastaway, Mike Askew: Matek mindenhol – 101 gondolkodtató játék és feladvány – hvgkonyvek.hu)

  • Én vagyok a szemétlapát

    Én vagyok a szemétlapát

    Én vagyok a szemétlapát,
    a söprű a párom,
    minden reggel négy sarokban
    táncom vele járom.

    (Weöres Sándor)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Az asztal

    Az asztal

    A sötéthajú férfi jól megpakolt tányérral állt az ebédlő közepén, és körülnézett. Felfedezett egy kétszemélyes asztalt, ahol csak egy ember ült. Odament, és megkérdezte: – Leülhetek?

    • Az asztalnál ülő öregember épp egy salátalevéllel volt elfoglalva, bólintott, és késével a szabad székre mutatott. A fekete hajú egy rövid fejbiccentéssel megköszönte, letette ételét, majd leült. Mielőtt megkezdte az evést, megáldotta az ételt, és összetette a kezét. Amikor az öreg ezt észrevette, ironikus vigyor ült ki az arcára. Majd felszúrt egy krumplit a villájára, kettévágta a késével, és a felét az asztal közepe fölött felemelte.
    • Ne spagettit olaszkám! – élcelődött hangosan. Az olasz röviden felnézett, majd anélkül, hogy válaszolt volna, elkezdett enni. Az öreg csak folytatta a szurkálódást:
    • Ha itt már eleget összeharácsoltál magadnak, mész vissza anyucihoz. Ott akkor majd újra minden nap lesz spagetti.
    • Ne gúnyolódjon anyámon! – válaszolt az olasz nyugodtan, és folytatta az evést. Az öreg rosszmájúan megjegyezte:
    • Ti, olaszok mindig az anyátok szoknyája körül maradtok. De azért mégiscsak férfiak vagytok, ha a mi lányaink után futtok! – Az olasz lecsapta kését és villáját az asztalra. Tekintete szúrós lett.
    • Hagyjon engem békén! – mondta keményen és hangosan. Az öreg azonban tovább bosszantotta. A többiek egyetértését keresve nézett körül az ebédlőben:
    • Ez a jöttment olasz most már elő is akarja nekem írni, mit csináljak. – Ezután újra odafordult az olaszhoz. – Ne felejtsd el, te itt csak megtűrt személy vagy, aki elveszi tőlünk a munkahelyeket! Nem szeretünk titeket. Elegünk van belőletek! – Az olasz felugrott, egész teste remegett. Segélykérően nézett a szomszéd asztalok felé, de mindenki mélyen a tányérjába bámult. Mindenki csak magával, és az ebédjével törődött. – Nyugodj le, olasz! – gúnyolódott az öreg. – Senki nem akar itt tudni rólad. Mindegyikük egyetért velem! – azzal megfogta az olasz férfi tányérját, és az asztal szélére lökte. – Faljál csak! hálásnak kellene lenned, hogy velünk egy asztalnál ülhetsz! – Ekkor az olasz a táskájába nyúlt, és elővett egy kést. Hangosan kinyitotta a pengéjét és közben remegett a keze. Hirtelen néma csend támadt az ebédlőben. Az emberek ijedten néztek a kétszemélyes asztal felé. Csak egy valaki mozdult meg a sarokban, hogy jobban lásson. Az olasz az asztal sarkához tette a kést. Csikorgó hanggal végig húzta a kés pengéjét az egész asztalfelületen, az asztal másik oldaláig. Az asztalt két részre osztotta a mély vágat.
    • Nem ülünk egy asztalnál – mondta hangosan. Ezután eldobta a kést a földre, és elhagyta az ebédlőt.

    Visszacsatolás

    • Mi jut eszedbe először a fenti történetről?
    • Milyen mértékben befolyásolják belső meggyőződéseink a közösséggel való kapcsolatunkat?
    • Felismersz saját magadban más emberekre vagy csoportokra vonatkozó negatív meggyőződéseket?
    • Konkrétan mit tanulhatunk a történetből a másokkal való együttlét témakörében?
    • Miért esik gyakran olyan nehezünkre megfelelően cselekedni?

    Felhasználási javaslatok

    Állítsunk a kör közepére egy kis asztalt a történet vizuális megjelenítése érdekében, tegyünk rá egy kartonlapot, és egy nagy késsel szó nélkül metsszünk a kartonnal lefedett asztal közepére egy elválasztó vonalat a történet felolvasása után. Ezután együk a kést az asztalra. A foglalkozás során a megfelelő részeknél szimbolikusan újra meg újra felhasználhatjuk ezt a megjelenítést, például a “mi választ el bennünket egymástól”, vagy az “egymástól elfordító meggyőződések” aspektusoknál. Amennyiben a foglalkozáson két különböző vélemény ütközik, ezt megjeleníthetjük úgy, hogy a két véleményt moderációs kártyákra írjuk, és az asztal két, egymástól elválasztott oldalára helyezzük. Ezután feldolgozhatjuk a témát a következő szempontokból is: “Hogyan kezeljük ezeket a különböző véleményeket anélkül, hogy elfordítanának minket egymástól?”

    (Forrás: Detlev Blenk: Történetek trénereknek és coachoknak, tanároknak, tanácsadóknak, vezetőknek – 125 történet, Z-press)