Címke: állatmese
-
A négy kis ezermester
Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg kakaska – Aranytaréj-Kakaska.
Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni. Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.
A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.
- Tiéd a szekér? – kérdik a Nyúltól.
- Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.
- Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! – mondta Sünike. – Elkél majd a háztartásban.
- Úgy van, vigyük haza! – helyeseltek a többiek.
Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:
- Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér!
Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni – elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:
- Hát, akkor vigyük haza csak a kerekeket!
- Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk!
Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:
- Kukurikúúú!
A Nyúl nevette őket.
- Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé!
Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjen velük?
- Én már tudom! – szóltak meg a Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.
Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.
- Én is kifundáltam ám valamit! – brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.
Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.
Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat font a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből a talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.
Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike – gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.
- Bocsássatok meg nekem – mondta. – Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)
-
Miau!
A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná:
- Miau!
Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt. De megint csak azt mondta valaki:
- Miau!
Ki nyávogott? A Kutyus felugrott, körülfutotta a szobát, benézett az ágy alá, az asztal alá – sehol senki! Felmászott az ablakpárkányra is. Meglátta a Kakast, amint az ablak előtt az udvaron sétálgatott. “Biztosan ez ébresztett fel” – gondolta a Kiskutya, és kifutott az udvarra a Kakashoz.
- Te nyávogtál? – kérdezte.
- Én nem nyávogok, én beszélek – csapkodott a Kakas a szárnyával, és tüstént elkiáltotta magát:
- Kukurikuuú!
- Mást nem tudsz beszélni?
- Nem, csak azt, hogy “kukurikú” – válaszolta a Kakas.
A Kutyus a hátsó lábával megvakarta a fülét, és visszament. Alighogy a lépcsőhöz ért, ismét megszólalt valaki:
- Miau!
“No, most megvagy!” – szólt magában a Kiskutya, és mind a négy lábával kaparni kezdte a földet a feljárat alatt. Jókora lyukat ásott, s a lyukból egy szürke egérke ugrott elő.
- Te nyávogtál? – kérdezte tőle szigorúan a Kiskutya.
- Cin, cin, cin – cincogta a Kisegér -, én nem, de ugyan ki nyávoghatott?
- Valaki azt mondta, hogy “miau”.
- Közel? – nyugtalankodott az Egérke.
- Hát itt, egészen közel – felelte a Kutyus.
- Juj de félek! Cin, cin, cin! – cincogta az Egérke, és besurrant a feljáró alá.
A Kutyus elgondolkozott. Most pedig a kutyaól mellől hallatszott jó hangosan:
- Miau!
A Kiskutya háromszor is körülfutotta az ólat, de senkit sem talált. Odabent azonban valaki mozgolódott. “Itt van hát – gondolta magában. – Mindjárt megfogom!” – és közelebb lopódzott az ólhoz. Láncát csörgetve hatalmas, bozontos kutya ugrott eléje.
- R-r-r-r! – morgott a Kutya.
- Én… én csak meg akartam tudni…
- R-r-r-r!
- Ön nyávogott talán? – suttogta a Kiskutya, és behúzta a farkát.
- Én?! Talán gúnyolódsz, ebadta?!
A Kutyus ugyancsak szedte a lábát, elfutott a kertbe, és egy bokor alá bújt. És itt, éppen a feje fölött, valaki megint azt modta:
- Miau!
Kikukucskált a bokor alól. Az orra előtt egy virágon bolyhos Méhecske ült. “Itt van hát, aki nyávogott!”
- Z-z-z-z! – zümmögött sértődötten a Méhecske, és belecsípett a Kutyusba. A Kutyus feljajdult, nekiiramodott, a Méh utána.
- Züm, züm, megcsíplek! Züm, züm, megcsíplek!
Futott a kutyus a tóhoz – és beleugrott a vízbe! Amikor újra kidugta a fejét, a méh már nem volt sehol. És ekkor hirtelen megint nyávogott valaki.
- Miau!
- Te nyávogtál? – kérdezte csuromvizesen a Halat, amelyik mellette úszott el. A Hal nem válaszolt semmit, csak a farkával csapkodott, és eltűnt a tó mélyén.
- Kva-kva-kva! – nevetett a Béka, aki egy vízililiom levelén ült. – Hát te nem tudod, hogy a halak nem beszélnek?
- Talán bizony te nyávogtál? – kérdezte a Kutyus a Békát.
- Kva-kva-kva! – hahotázott a Béka. – Milyen buta vagy! A békák brekegnek.
És beugrott a vízbe…
A Kiskutya csuromvizesen, feldagadt orral hazaballagott. Szomorkodva feküdt a pamlag elé a szőnyegre. Egyszerre csak újból hallotta:
- Miau!
Felugrott – és íme, az ablakpárkányon ott kucorgott a Cirmos.
- Miau – nyávogta a Kiscica.
- Vau-vau-vau! – ugatott a Kutyus, aztán eszébe jutott, hogy hogyan morgott a bozontos Komondor, és ő is morogni kezdett: – R-r-r-r!
A cica felhúzta a hátát és fújt: – S-s-s-s!
Azután prüszkölt: – Fr-fr!
És kiugrott az ablakon.
A Kiskutya pedig szépen visszament a szőnyegre, és lefeküdt aludni. Most már tudta, ki nyávogott.
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)
-
Kutya-macska barátság
Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a csontot, de nem volt semmi íze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi Sajó a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba!
De ki menjen? Bodri nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgysem tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt valami az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette.
A kutyák futottak elébe, már nagyon várták.
- Hozza a macska a tejfölt!
A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De a kutyák meglátták a macska tejfölös bajuszát.
- Hazudik a macska, megette a tejfölünket!
Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor meglátták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejföl nélkül ették meg a csontot.
Azóta nem nézhet a kutya a macskára.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Milyen ünnepet rendeztek a kutyák?
- Mit főzött Bodri?
- Miért nem ízlett Sajónak a csont?
- Kit küldtek el a tejfölért a boltba végül?
- Mit csinált a macska hazafelé menet?
- Mit mondott a macska?
- Honnan tudták a kutyák, hogy hazudott a macska?
- Mit csináltak a kutyák?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak akkor lehet fehér a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
- Mindig fehér lesz a macska bajusza, ha tejfölt eszik?
- Szereti a macska a tejfölt?
- A tejfölevés az oka annak, hogy fehér lett a macska bajusza?
- Mástól is lehet fehér a macska bajusza? (Például mitől?)
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mitől lett fehér a macska bajusza?
- mi szokott történni, ha a macska tejfölt eszik?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni …
- hogy ne legyen fehér a szánk széle, ha tejfölt eszünk?
- ha fehér lesz a szánk széle a tejföltől?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Ha a macska tejfölt eszik, akkor fehér lesz a bajusza. A macska tejfölt evett, tehát… (fehér lett a bajusza).
- Ha a macska nem eszik tejfölt, akkor nem lesz fehér a bajusza. A macskának fehér lett a bajusza, tehát… (tejfölt evett).
- Vagy eszik tejfölt a macska, vagy nem lesz fehér a bajusza. A macskának még nem fehér a bajusza, tehát… (még nem evett tejfölt).
- Ha a macska tejfölt eszik, akkor a bajuszán is marad tejföl, és ha a bajuszán is marad tejföl, akkor fehér lesz a bajusza. Tehát, ha a macska tejfölt eszik, akkor… (fehér lesz a bajusza).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
-
Hímzett meggyek
Zoska meglátta Fülesmacit az esőben.
- Rémesen megáztál, szegény Füleském! – sajnálkozott Zoska. – Hát kellett neked kinn állni az esőben?
Zoska jól ledörzsölte Fülesmacit egy törülközővel, majd tiszta fehér ruhácskába öltöztette. A ruhácska tele volt hímzett meggyekkel. Fülesmackó a tükörbe nézett. “Milyen csinos vagyok így! – gondolta. – Meg kell mutatnom magam Nyuszogónak.” Nyuszogó éppen salátáért ment. A kert mögötti ösvényen találkoztak össze. Nyuszogó Fülesre pillantott, és elismerően bólogatott.
- Nagyon szép kis ruha – mondta. Ezek a hímzett meggyek akár az igaziak!
Füles büszkén lépkedett Nyuszogó mellett, és arra gondolt: “Mindenki utánam fog fordulni.” Az ösvényen egyszer csak egy nagy tócsát vettek észre. Hopp! Nyuszogó egyből átugrotta.
- Én még jobban át tudom ugrani! – kiabálta Fülesmackó.
Nekilendült, de jaj… egy nagy loccsanás! Füles épp a pocsolya kellős közepébe ugrott. Szegényt a piszkos, sáros víz tetőtől talpig telefröcskölte! Szomorúan baktatott haza. Mikor Zoska meglátta, még haragudni sem bírt rá – olyan siralmas állapotban volt a kis bocs. A fehér ruhácska hímzett meggyek helyett csúf sárpöttyökkel volt tele. Fülesmackó szemében pedig öröm és büszkeség helyett két kövér könnycsepp csillogott.
- Hej, Füles, Füles! – sóhajtotta a kislány.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Milyen ruhába öltöztette Zoska Fülesmackót?
- Hogy tetszett Fülesmackónak az új ruha?
- Hová indult?
- Kinek akarta megmutatni?
- Merre járt Nyuszogó?
- Hol találkoztak össze?
- Mit szólt Nyuszogó Füles új ruhájához?
- Mit tett Nyuszogó, amikor meglátta a tócsát?
- És Füles?
- Miért lett piszkos Fülesmackó ruhája?
- Miért sírt Fülesmackó?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak akkor lesz sáros Fülesmackó ruhája, ha beleesik a pocsolyába? (Még mikor?)
- Mindig sáros lesz Fülesmackó ruhája, ha beleesik a pocsolyába?
- A pocsolyába esés az oka annak, hogy sáros lett Füles ruhája?
- Más is sáros lesz, ha beleesik a pocsolyába?
- Még mitől lehet sáros valaki?
- Létezik-e a valóságban Fülesmackó?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mi történik, ha valaki beleesik a pocsolyába?
- mi lehet az oka annak, ha sáros lesz a ruhánk?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- ha sáros lesz a ruhánk?
- ha azt akarjuk, hogy ne legyen sáros a ruhánk?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Ha valaki beleesik a pocsolyába, akkor sáros lesz a ruhája. Fülesmackó beleesett a pocsolyába, tehát… (sáros lett a ruhája).
- Ha valaki nem esik bele a pocsolyába, akkor nem lesz sáros a ruhája. Fülesmackó ruhája sáros lett, tehát… (beleesett a pocsolyába).
- Vagy nem esik bele valaki a pocsolyába, vagy sáros lesz a ruhája. Nyuszogó ruhája nem lett sáros, tehát… (nem esett bele a pocsolyába).
- Ha valaki ügyetlenül ugorja át a pocsolyát, akkor beleesik, és ha beleesik, akkor sáros lesz a ruhája. Tehát, ha valaki ügyetlenül ugorja át a pocsolyát, akkor… (sáros lesz a ruhája).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
-
Én is megnövök!
Éjjel esett az eső.
- Nézd, Fülesmackó! – mondta Zoska, mekkorát nőtt minden az esőtől! A retek a kertben, a fű, a gyom…
Füles szemügyre vette a füvet, csodálkozott, és a fejét csóválta. Aztán bukfencet vetett a friss füvön. Ügyet sem vetett arra, hogy ismét felhő takarja a napot. Csak akkor kapott észbe, mikor már ömlött is a zápor. Talpra ugrott, hogy hazaszaladjon, de aztán megtorpant. “Hohó, esik az eső, minden nőni fog! Legalább majd én is megnövök tőle. Itt maradok kinn az udvaron. Akkora szeretnék lenni, mint az erdei Nagy Medve…”
- Brekeke, brekeke – hallotta hirtelen maga mellett.
- Ez a levelibéka – gondolta. – Ő is nőni akar…
A májusi eső rövid ideig tart. Megint felsütött a nap, csivitelni kezdtek a madarak, felragyogtak a lombokon az ezüstös esőcseppek. Fülesmackó kerek mancsán ágaskodva így kiáltott:
- Zoska, Zoska, megnőttem!
- Brekeke, brekeke – nevetett a béka. – Milyen mókás is vagy te, Fülesmackó! Nőni ugyan nem nőttél, hanem ázni aztán bőrig áztál.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Mi történt az éjjel?
- Hol volt Fülesmackó, amikor esni kezdett az eső?
- Miért maradt kit az esőben?
- Mennyi ideig esett?
- Milyen idő lett a zápor után?
- Mit hitt Fülesmackó?
- Mit mondott neki a béka?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak akkor nő egy élőlény, ha víz éri?
- Csak akkor nőhet Fülesmackó, ha kiáll az esőre?
- Biztos, hogy megnő Fülesmackó, ha kiáll az esőre?
- Mástól is megnőhet Fülesmackó?
- A valóságban létezik olyan állat, amelyik megnő az esőtől?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- mi történik, ha valaki kint marad az esőben?
- miért ázott meg Fülesmackó?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- hogy ne ázzunk meg?
- ha esni kezd az eső?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Ha nem esik az eső, akkor Fülesmackó nem ázik meg a kertben. Fülesmackó megázott a kertben, tehát… (esett az eső).
- Ha esik az eső, akkor Fülesmackó megázik a kertben. Esik az eső, tehát… (Fülesmackó megázik a kertben).
- Vagy nem esik az eső, vagy nem süt a nap. Még süt a nap, tehát… (még nem esik az eső).
- Ha nagyon felhős az ég, akkor esni fog az eső, és ha esni fog az eső, akkor Fülesmackó biztosan megázik. Tehát, ha nagyon felhős az ég, akkor… (Fülesmackó biztosan megázik).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
-
A három kiscica
Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és – uccu neki! – utánafutottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák – hopplá! – utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.
A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és – uccu neki! utánafutottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák – hopplá! – utána. A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica.
A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és – uccu neki! – utánaugrottak. A halacska elhúzott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke, és egy fehér kiscica.
(Forrás: Vlagyimir Szutyejev – Vidám mesék – Móra kiadó)
-
Csengőt a macskára
Az egerek gyűlést rendeztek, hogy megtanácskozzák a szomorú helyzetüket. Egyetértettek abban, hogy a siralmas állapot a macskák bűne. Megvitatták, milyen módszerrel tarthatnák távol a ragadozókat.
Egyöntetűen azt a megoldást fogadták el, hogy minden macskára kis csengettyűt kell akasztani, hogy hallani lehessen, amikor közeledik. Ez a törvény változatlanul életben van, csak épp nem akadt még kisegér, aki elég bátornak érezné magát ahhoz, hogy csengőt akasszon a macska nyakába.
Beszélgetés
Felidéző beszélgetés. Emlékeztek még?
- Miért rendeztek gyűlést az egerek?
- Miért érezték nehéznek a helyzetüket?
- Mit találtak ki a macskák távol tartására?
- Volt olyan bátor egér, aki fel merte kötni a csengőt a macska nyakába?
Véleménykérő beszélgetés. Mit gondoltok?
- Csak akkor hallják az egerek a macska közeledését, ha a macska nyakában csengő van? (Mitől lehet még megtudni a macska közeledését?)
- Biztos, hogy hallják az egerek a macska közeledését, ha a macska nyakában csengő van?
- Mindig hallják az egerek a macska közeledését, ha a macska nyakában csengő van?
- A csengőszó az oka annak, hogy az egerek hallják a macska közeledését?
- Ha hallják az egerek a macska közeledését, akkor biztos, hogy el tudnak menekülni előle?
- A valóságban is fél az egér a macskától?
Kitaláló beszélgetés. Találjátok ki, hogy…
- miért jó, ha hallják az egerek a macska közeledését?
- miért tudtak elszaladni az egerek?
Alkalmazó beszélgetés. Mit lehet tenni, …
- hogy halljuk valaminek a közeledését?
- ha nem akarjuk, hogy hallják a közeledésünket?
Gondolatbefejező beszélgetés. Fejezzétek be, amit abbahagyok!
- Vagy nincs csengő a macska nyakában, vagy az egerek hallják, ha közeledik. Az egerek még nem hallják, ha a macska közeledik, tehát… (a macska nyakában még nincs csengő).
- Ha a macska nyakában csengő van, akkor az egerek hallják, amikor közeledik. A macska nyakában csengő van, tehát… (az egerek hallják, amikor közeledik).
- Ha a macska nyakában nincs csengő, akkor az egerek nem hallják, amikor közeledik. Az egerek hallják, amikor a macska közeledik, tehát… (a macska nyakában csengő van).
- Ha a macska nyakában csengő van, akkor az egerek hallják, hogy közeledik, és ha hallják, hogy közeledik, akkor az egerek el tudnak menekülni előle. Tehát, ha a macska nyakában csengő van, akkor… (az egerek el tudnak menekülni előle).
(Forrás: Nagy József – Fejlesztés mesékkel – Mozaik kiadó)
Mesemondó blog 