Kategória: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény

  • Don Guriga monológja

    Don Guriga monológja

    (Részlet a második ének című verses mesejátékból)

    Golyómat a tálon, tálomat a vállon,
    vállamról karomra guri-gurigálom.
    Vállam pereméről karom peremére
    kereken gurítom szemek örömére.
    Párosan a lapdám egyre lebegőben
    odanézz: már három jár a levegőben.
    
    Karom kereken gurul kereken ki
    tudom a játékot, mit kívülem senki.
    Guruló golyóim egemen a bolygók
    nem üres ügyesség: vérem után forgók
    s gyűrűként tányérnak kergetve a szélen
    könnyű gurulásuk lélekbeli élmény,
    Nosze perge párom, párom után három,
    hármamat a tálon, tálomat a vállon
    mint valami felleg, mint valami álom,
    körbe kavarodva guri-gurigálom.

    (Babits Mihály)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • A tréfás mackók

    A tréfás mackók

    Hol volt,
    Hol nem,
    Messze messze,
    Volt egy boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Egy bozontos
    Öreg medve,
    Annak pedig 
    Fia kettő,
    Két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos.
    Két bozontos
    Tréfás kis semmirekellő.
    
    Hát egyszer
    Az öreg medve
    Megy, megyen
    A rengetegbe,
    Megyen egy kis Málnát szedni,
    Megy a boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    A bozontos
    Öreg medve
    Éhségiben málnát enni.
    
    Megyen a medve,
    Morrog a mája,
    Megyen vele
    A rengetegbe
    két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Fiacskája.
    
    Megyen a medve
    Morrog a mája,
    Megy az öreg
    Medve előtt
    két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Fiacskája.
    
    Elunják a hosszú sétát
    S a két boglyos,
    lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Sorra veszen minden tréfát.
    
    Szól a kisebb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Úton megyen, nem poroz,
    Vízen megyen, nem csobog,
    Nádon megyen, nem suhog,
    Sáson megyen, nem susog,
    Eső éri, nem ázik,
    Ha fagy éri, nem fázik...
    Mi az?"
    
    Felel rá
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a napsugár!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Szedi elő a sok tréfát.
    
    Szól a nagyobb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Erdőn által
    Vég vásznakat teregetnek...
    Mi az?"
    
    Felel rá az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony az országút!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Szedi sorra a sok tréfát.
    
    Szól a kisebb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Kifele megy:
    Befele áll,
    Befele megy:
    Kifele áll,
    Lefele megy:
    Felfele áll,
    Felfele megy:
    Lefele áll...
    Mi az?
    
    Felel rá
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a macska farka!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos 
    Kölyök mackó
    Szedi sorra a sok tréfát.
    
    Szól a nagyobb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Zöld istállóban
    Fekete lovak
    Piros szénát esznek...
    Mi az?"
    
    Felel rá 
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a görögdinnye!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos 
    Kölyök mackó
    Szedi sorra a sok tréfát.
    
    Szól a kisebb
    Boglyos,
    Lompos,
    Kis bozontos:
    
    "Madarak szállnak szárnyak nélkül,
    Fára ülnek lábak nélkül,
    Jön egy király napkeletről,
    Mind megeszi szája nélkül...
    Mi az?"
    
    Felel rá
    Az öreg medve:
    "Héj, te kölök,
    Hát mi lenne?
    Az bizony a hó és a nap!"
    
    Tovább folytatják a sétát
    S a két boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Kölyök mackó
    Szedné még sorra a tréfát,
    De az apjuk
    Csöndet int,
    A két mackóra tekint,
    Két kis bozontos fiára
    És ő kérdez utoljára:
    
    "Úton megyen médula,
    kezel, lába korcsolya,
    Szőr maga, szőr nadrágja,
    Szilágyi bársony szakálla...
    Mi az?"
    
    Hallgat ám
    A két okos,
    Bogolyos,
    Lompos
    És bozontos
    Tréfálkozó kicsi bocs,
    Tekergetik
    Nyakukat,
    Úgy szégyellik
    magukat.
    
    Mondogatják magukban:
    "Úton megyen médula,
    Kezel, lába korcsolya,
    Szőr maga, szőr nadrágja,
    Szilágyi bársony szakálla...
    Mi az?
    Mi az?"
    
    Szól az apjuk:
    "Látjátok?
    Éppen ezt nem tudjátok.
    majd megmondom micsoda:
    Hát a medve -
    No, elég volt,
    Elég mára a tréfából,
    Mind a kettőtök buta!"
    
    Megyen a medve,
    Morrog a mája,
    Megy az öreg
    Medve előtt,
    Egymás mellett,
    Kéz a kézben,
    Két kis boglyos,
    Lompos,
    Loncsos,
    Két bozontos
    Fiacskája.

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Hull a hó

    Hull a hó

    Hull a hó, hull a hó,
    lesz belőle takaró,
    ráborul a vetésre,
    hogy a fagytól megvédje.
    
    Vastag hóbunda alatt
    kenyérmagvak alszanak,
    puha ágyban telelnek,
    s kikeletkor kikelnek.

    (Várnai Zseni)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Budapest, Tankönyvkiadó 1989)

  • Nyújtózik a hóvirág

    Nyújtózik a hóvirág

    Nap kergeti
    a telet.
    Hancúroznak
    friss szelek.
    Nyelvecskéjével a fű
    tavaszt kostól:
    - Jóízű!
    Bimbót bont a 
    barka már.
    A hóvirág?
    Ő sem vár.
    Hosszú volt a 
    tél nagyon.
    Jót nyújtózik
    a napon.

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Mennyi apró télapó!

    Mennyi apró télapó!

    Hull a hó,
    hull a hó.
    Mennyi apró Télapó!
    Igaziak,
    elevenek,
    izgő-mozgó
    hóemberek.
    Nagykabátjuk
    csupa hó.
    Honnan e sok 
    Télapó?
    Kik ezek,
    kik ezek,
    az apróka 
    Télapóka-emberek?
    Óvodások mennek sorban.
    Záporozó habos hóban.
    

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Csemegéző csízek

    Csemegéző csízek

    Csipkebokor, rózsáidat
    gyöngyökre cserélted?
    Piros gyöngyöd csalogat sok
    csivogó vendéget.
    Csemegézni családostul
    szállnak hozzád csízek.
    Csipkebogyód csipegetve
    dicsérik jó ízed.

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Útra kelt a nyár

    Útra kelt a nyár

    Fürge lábán,
    lenge szárnyán
    útra kelt a nyár.
    
    Piros arcát,
    aranyhaját
    nem láthatjuk már.
    
    Gólyák, fecskék,
    fülemülék
    elkísérték messze.
    
    Erdő, mező
    elszendergett,
    és észre sem vette.
    
    A kék eget,
    a meleget
    mind becsomagolta.
    
    A fellegek 
    keseregnek,
    siratják azóta.

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Fogócska

    Fogócska

    Fogócskáznak
    a hullámok.
    Velük futnak
    fiúk, lányok.
    Ki ér előbb
    a tópartra?
    A hullám-e
    vagy a habja?
    Vagy Katica
    Peti, Panka?

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)

  • Hancúrozó szélfiúk

    Hancúrozó szélfiúk

    Nem férnek a bőrükbe
    a szélgyerekek.
    Füttyös jókedvükben
    felhőt kergetnek.
    Bebújnak
    nyakadba,
    s repülnek tovább.
    Hegyen-völgyön, réten,
    hét határon át!

    (Osvát Erzsébet)

    (Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)