Fürge lábán, lenge szárnyán útra kelt a nyár. Piros arcát, aranyhaját nem láthatjuk már. Gólyák, fecskék, fülemülék elkísérték messze. Erdő, mező elszendergett, és észre sem vette. A kék eget, a meleget mind becsomagolta. A fellegek keseregnek, siratják azóta.
(Osvát Erzsébet)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 