Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bujj, bujj, bujj! Szél kergette, utolérte, jól megverte összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebre tette a Napot. Zsebre tette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hej, de éhes, hej, de szomjas ez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! Illeg-billeg tyúkjai közt a Kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: négy sonkáján Kucu néni lassan eldöcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama, ha a Csacsi rábőg, hogy. I-á! Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted csak a háborút! Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: keltsen édes hangversennyel ez a társaság!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Gá-gá, bíró, bumble, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még,még, még egyet, - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek.
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. Kicsi vagyok én, nagy úr leszek én, arany szobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én, vezér leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén!
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, a világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi - zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdőt jártam, a bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, körülsetteng, rámkukucskál - s közel hajlik, így ni, így - súgni akart valamit?
(Szabó Lőrinc)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989.)
Két l-lel, két r-rel Robogok a rollerrel. Nem ír fel a rendőr, A kocsim fel nem dől. Senkit baj ne érjen: Mindenki kitérjen! Futva sántikálok, Aztán vígan megállok. Mint kőszikla állok, Ugye imponálok!
(Szép Ernő)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Itt helyben született Pesti tető alatt, Szereti nagyon a Tejet meg a halat. A cicánk lakása Ötödik emelet, Soha életében Nem látott egeret.
(Szép Ernő)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Este, este árnyak ingnak és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jő. Alszik a homályos jébe künn a csengő. A díván elbújik félve. Szundít a karosszék. Álmos a poros kép. Alszanak a csengettyűk. Az óránk is félve üt. Alszik a cicánk s a vén szelindek, föl ne keltsük - csitt - a sok-sok alvót. Alszanak a régi rézkilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók.
(Kosztolányi Dezső)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Szerte feketén lapul a gyom, a fűz a kút fölött búsul nagyon. Gyászol a felhő fehér ruhájában: a Hold, a szemtelen hízik javában. Gyom alól szól a tücsökzene. Este szép igazán a jegenye, nyújtózik égnek, de csak hiában - a Hold, a szemtelen, nevet magában.
(Babits Mihály)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 