Fölszikkad a téli sár, munkára vár a határ, traktor szántja, boronálja, ökrök, lovak csudájára.
(Csanádi Imre)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
Kategória: Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
-
Traktor
-
A kóró és a kismadár
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.
- Kis kóró, ringass engemet!
- Nem ringatom biz én senki kismadarát!
A kismadár megharagudott, elrepült. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
- Kecske, rágd el a kórót!
Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy farkast.
- Farkas, edd meg a kecskét!
Farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt, a kismadár, talált egy falut.
- Falu, kergesd el a farkast!
Falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet.
- Tűz, égesd meg a falut!
Tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy vizet.
- Víz, oltsd el a tüzet!
Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy bikát.
- Bika, idd fel a vizet!
Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy furkót.
- Furkó, üsd agyon a bikát!
Furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégse ringatta kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget.
- Féreg, fúrd ki a furkót!
Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat.
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast.
- Kakas, kapd fel a férget!
Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kismadarat.
Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.
(Arany László)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
-
A két kicsi bocs meg a róka
Medve apó, medve anyó dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséből nézelődött. Az országút göröngyös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról.
A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott.
Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát, egy hosszú szekér közeledett az úton, egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem egy szép, kerek, zsíros sajt.
- No, ezt megesszük – mondták.
Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot.
- Elfogadunk bírónak, róka koma – mondta a két kicsi bocs.
- Akkor menjetek oda a bokor mögé – szólott rájuk a róka. – Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok.
A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyalta a szája szélét s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odébb állott.
A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.
- Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna – mondták.
Azzal nagy búsan megindultak hazafelé.
(Kolozsvári Grandpierre Emil)
-
Mókus csalogató
Erre csörög a dió, arra meg mogyoró, mogyoróbokron, diófán, mókusfüttyös domb alján.
(Csanádi Imre)
(Forrás: Bauer Gabriella, Gyermekirodalmi Szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest, 1989)
-
Kis kutya – nagy kutya
Kicsi kutya,
vekk vekk vekk,
csihöl-csahol,
bereked.Öreg kutya,
vakk vakk vakk,
ha nem muszáj,
nem ugat.(Csanádi Imre)
(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Ficánkoló
Felleg szakadozz,
friss fű fakadozz,
bolyhos a barka, -
boci, boci, tarka
nagyot ugrik, ficánkol,
nem marasztja a jászol.
(Csanádi Imre)(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Icinke-picinke
Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene, azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis zsajtárba; abból az icinke-picinke kis zsajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba, azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedővel. Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája, az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt megdöglött bele. Ha az icinke-picinke kis macska meg nem döglött volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.
(Arany László)
(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Népi mondókák – Nagycsoport (3.)
Ámdám, démusz,
szárakatémusz,
száraka tiketuka,
alahala bambuszka.
Ettyem, pettyem, petymárára,
Szőlő, rigó, kis korába,
Szil, szál, szalmaszál,
Nádi, nádi telestál.
Ecem, pecem, pityfalára,
Szól a rigó rakoncára,
Cérnára, cinegére,
Hess ki a mezőre.
Fű, fű, fű,
Szép zöld fű,
Eredj ki, te zöldfülü.
Ellem-bellem belvárosi,
Som, som, kuti tallérosi,
Ek mak,
Ok mak,
Bezzeg mukk,
Eje mekk.
Egyedem, begyedem, tenger tánc.
- Hajdú sógor mit kívánsz?
- Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret!
Egy, kettő, három,
Macska ül az ágyon.
Fogadjunk egy icce borban,
Hogy ez tizenhárom!
Nincs szebb állat mint a lúd.
Nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron ha kijár,
Fölneveli a libát.
Elhajtanám a libát
Komáromig mezétláb,
Ha a rózsám láthatnám,
Tovább is elhajtanám.
Korpát eszik a kutyám.
Uszítanám, ha tudnám.
Ugyan mér fogadna szót,
Mikor sose lakik jól?
Úton megyen, nem poroz;
Vízen megyen, nem csobog;
Nádon megyen, nem suhog;
Sáson megyen, nem susog;
Eső éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
(Napsugár)
Finom legény vagyok:
Tű fokán átbúvok;
De ha aztán megharagszom,
Tenger vizét megszalasztom;
Fát tőből kicsavarok.
Ugyan bizony mi vagyok?
(Szél)(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
-
Népi mondókák – Nagycsoport (2.)
Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta zengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
Luca, Luca, kity-koty, kity-koty
Gelegenye kettő, három.
Száras körtét várom!
Majd meglátom: mit adtok:
Amit adtok, elveszem:
Van tarisznyám, elteszem!
Cserebogár, cserebogár,
mondd meg nekem, mikor lesz nyár?
Mum, mum!
Hogy kacag a cserebogár?
Hum, hum!
Hogy beszél a cserebogár?
Pum, pum!
Hogy dalol a cserebogár?
Zum, zum!
Hogy zsémbel a cserebogár?
Brum, brum!
Az elejin,
az elejin
csak lassan menjünk,
A hátulján, a hátulján csak gyorsan menjünk,
Piz vónék, perdülnék,
Rózsa vónék, terülnék,
Mégis kifordulnék.
Elmentem én a szőlőbe,
Szőlőt csipegetni,
Utánam jött egy vén asszony,
Jól megveregetni,
Elbújtam én a nád közé,
Sípot csinálgatni.
Az én sípom csak azt fújja:
Dirr, durr, csapodár,
Ketten fogunk egy békát,
Neked adom a farkát.
Elszaladt a kemence,
Tele pogácsával;
Utána a gazdaasszony
Hosszú piszkafálval.
Sári, Mári, nem köll várni,
Majd meglássuk estére,
Hogy hol fogsz vacsorázni!
Kijött ördög a poklából,
Füle is van néki.
Utána a Purutó,
Táncot fütyül néki.
Sári, Mári nem köll várni,
Majd meglássuk estére,
Hol fogsz vacsorázni!
Sárga lábú kis kakas,
Kiugrott a gyöpre,
Patyolatos, törökre,
Gyönge feleségre,
Kon, kon kondítsd ki!
Ezt a szépet pördítsd ki!Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába,
Ördög vigye a szalmáját,
Mé bántotta kutyám lábát!
Fáj a kutyámnak a háta,
Megütötte oláh fáta.
Ördög vigye oláh fátát,
Mé bántotta kutyám hátát.Fáj a kutyámnak a hasa,
Megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mé bántotta kutyám hasát.
Fáj a kutyámnak a farka,
Odacsípte ajtó sarka.
Ördög vigye ajtó sarkát,
Mé bántotta kutyám farkát!(Forrás: Bauer Gabriella – Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény – Tankönyvkiadó, Budapest 1989)
Mesemondó blog 