Aj, aj, liba-bál, liba-bál! Kiskereki, kisbereki nevezetes liba-bál! Volt ott mákos rétes, túróval sült béles, liba-orrnak illatozó vaníliás krémes. Liba-kukta tálalt ízes béka-sültet, kék gerlice tojásával töltött béka-sültet. No, és a sok jó bor! Sok is volt a jóból! Álló este töltöttek a móri ezerjóból. Aj, aj, liba-láb, liba-láb! Kerek réten táncot járó, táncot lejtő libaláb! Elöl járta Böske Bóbitás Elekkel, utolsónak Kuka Berta Nótás Kelemennel. Libbent-lobbant már a bokrokon a barka - libi-libi-libuskáim! - a kürt ezt jajongta. Aj, aj, liba-zaj. liba-baj! Kiskereki kisbereken süvöltöző liba-jaj! Lesben állt a róka a sűrű szélében: - Ej, mi az ékes móka ott kinn a mezőben? Körbe osont, ámult, bokrok közül bámult: sosem látott jó lakoma volt, mi elé tárult. - Kerek liba-combok, ékes liba-lábak! Ötven liba ötven mája tölti ma a tálat! Aj, aj, róka-tánc, liba-baj! Kiskereki kisbereken sikoltozó liba-baj! Kiborult a sok sült, kiborult a rétes, kiskereki barna sárba kiborult a béles. Surrant, osont Böske Bóbitás Elekkel, menekült már Kuka Berta Nótás Kelemennel. Tarka tollú Malvin is menekült volna: már annak a kurta lábát a róka markolta. Aj, aj, liba-máj, liba-máj! Kiskereki róka-tálon illatozó liba-máj!
(Forrás: Varga Katalin, Gőgös Gúnár Gedeon – Móra Ferenc Könyvkiadó)
Mesemondó blog 